Címke: visszaemlékezés

Forrás kora újkor 

Korabeli beszámoló a londoni pestisről

Csernyánszky Pál, , , , , , , 0 comment

Az 1720-as évek elején pestis pusztított Franciaországban és az angolok attól féltek, a betegség hozzájuk is elér. Erre nem került, de sokaknak eszébe juthatott az 1665-ös pestisjárvány. Ezt az érdeklődést lovagolta meg egy 1722-ben megjelent könyv. Daniel Defoe nevével adták el, ami (a Robinson és más regényei sikere miatt) érthető, de félrevezető: a járvány idején ötéves volt, de nem a saját tapasztalatairól írt, hanem az egyik nagybátyja, Henry Foe visszaemlékezését tette közzé. Nem tudni, Defoe mennyire írta át az eredetit; ha a könyv egy része talán fikció is, maga a…

Tovább
20. század Forrás II. Világháború képes történelem 

Bécsi Ferenc határvadász szakaszvezető második világháborús füzetei, II. rész

Napi Történelmi Forrás, , , , , , , , , 0 comment

Topor István A Vörös Hadsereg 1943 végén indított offenzívája 1944 február elején folytatódott. A kialakult helyzetben a Honvéd Vezérkar február 13-án elrendelte a kárpátaljai erődítési munkálatokhoz már januárban mozgósított alakulatok teljes hadiállományra emelését. Sor került az 1. hadsereg néhány seregtestének, így a 16. és 24. gyaloghadosztálynak, valamint a 2. hegyidandárnak a részleges mozgósítására is. Felvonultatásuk március elején vette kezdetét. A 16. gyaloghadosztály Kőrösmező és Ökörmező között, tőlük északnyugatra az Uzsoki-hágó előteréig pedig a 24. gyaloghadosztály látta el a határok védelmét. A 2. hegyidandár alakulatait Szolyva környékén vonták össze.[1]

Tovább
20. század Forrás I. Világháború 

„…ránk mindenképp az vár, hogy elessünk” – a loosi csata alulnézetből

Csernyánszky Pál, , , , , , 0 comment

Amikor a nyugati fronton 1914 őszén az arcvonal a tengertől a svájci határig megmerevedett, a németek védekezésre rendezkedtek be (eleve úgy tervezték meg a lövészárokrendszereket, hogy minél kevesebb ember kelljen oda) és inkább az oroszok ellen küldtek csapatokat. A másik oldalon viszont maradt az offenzív stratégia. 1915 őszén egy ilyen támadásnál vetették be azt az ezredet is, ahol Robert Graves szolgált. A franciák érzelmi okokból és gazdasági megfontolásból is erőltették a támadásokat. Már az is megalázó volt, hogy a németek francia területet tartanak megszállva, ráadásul itt volt az iparvidékek és…

Tovább
20. század Forrás I. Világháború 

„… elhatároztam, hogy jelentkezek katonának” – egy angol önkéntes a világháborúban

Csernyánszky Pál, , , , , , 0 comment

Robert Gravest az tette híressé, hogy két könyvben újraírta Claudius császár (valóban létezett, de elveszett) önéletrajzát. Amikor a harmincas évek elején a császár bőrébe bújt, már volt gyakorlata az önéletrajzírásban, néhány évvel korábban ugyanis kiadta a sajátját, aminek kétharmada a Nagy Háborúról szólt. „Anglia hadat üzent Németországnak. Egy-két nap múlva elhatároztam, hogy jelentkezek katonának [alig múlt 19 éves]. Leginkább azért, mert bár az újságok nagyon rövid háborút jósoltak […], reménykedtem, hogy ahhoz azért elég sokáig el fog tartani, hogy októberben mégse kelljen megkezdenem oxfordi tanulmányaimat” A többi önkénteshez képest Gravesnek…

Tovább
20. század II. Világháború 

Harc-ban állók: Eckhardt Tibor és a magyar progresszív emigráció

Miklós Dániel, , , , , 1 Comment

A Napi Történelmi Forrás hasábjain régebben már esett szó a kisgazda párt egykori elnökéről, Eckhardt Tiborról, aki a második világháború alatt az USA-ban szervezett (a budapesti vezetés tudtával) magyarbarát lobbicsoportot, amelynek tevékenysége a progresszív magyar emigráció köreit, valamint a csehszlovák emigráns kormányt zavarta leginkább. Az Egyesült Államok vezetőségét ostromló csoportok közül végül – a második világháborút tekintve – azok győztek, akik Eckhardt Tibort próbálták ellehetetleníteni. Ennek a küzdelemnek volt egyik orgánuma a Harc című hetilap, amelyben a progresszív emigráció felvázolta saját jövőképét Magyarország számára, amely eltért a kisgazda politikus elképzeléseitől,…

Tovább
1918-1939 20. század Forrás 

A Vörös Szoba rémálma – hol vettük át a békefeltételeket és hol mondta el Apponyi híres védőbeszédét? II. rész: 1920. január 16.

Napi Történelmi Forrás, , , , , 0 comment

Máthé Áron – Horváth Angelus A párizsi békekonferenciára érkezett magyar delegációt 1920. január 15-én berendelték a francia Külügyminisztériumban ülésező Legfelső Tanács elé, ahol nemcsak a békefeltételeket adták át, hanem közölték velük, hogy másnap szóban is előadhatják megjegyzéseiket a békefeltételekre vonatkozóan. A következő napon, január 16-án tehát fél háromkor ismét megjelentek a magyarok a Quai d’Orsay 37. szám alatt és sor került Apponyi Albert méltán híres védőbeszédére. A történet ezen a ponton válik ismét rejtélyessé. Az épületben belül melyik teremben történhetett mindez, és vajon kik voltak jelen?

Tovább

„… azt mondtuk este, bárcsak reggel lenne, reggel pedig, hogy este” – Buda visszavétele a „túloldalról” nézve

Csernyánszky Pál, , , , , , 1 Comment

Buda visszafoglalása kapcsán számtalan napló, röplap, újságlap jelent meg, ezek azonban kizárólag az ostromlók szemszögéből írták le az eseményeket. Aki életben maradt a várbeliek közül, annak nem volt módja vagy kedve megörökíteni, mit élt túl – egyvalakit leszámítva. „Növekedjék dicsősége” – olvashatjuk egy visszaemlékezésben, valahányszor a császár szóba kerül. A szövegből azonban egyértelműen kiderül, az emlékíró jobban szerette volna, ha nem veszti el mindenét a császár dicsősége miatt. Schulhof Izsák fogolyként került Budára (valószínűleg az 1663-64-es háborúban), de hamar beilleszkedett a budai zsidó közösségbe és az ott töltött évtizedek alatt…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Jelentések a Gulág magyar krónikásáról – Rózsás János, a „magyar Szolzsenyicin” története

Napi Történelmi Forrás, , , , 2 hozzászólás

Murai András – Németh Brigitta A Gulágról szóló első magyar önéletrajzi könyv szerzője Rózsás János (1926–2012), akit a szovjet lágerek embert pusztító világának szépirodalmi megformálása mellett az orosz íróhoz fűződő baráti kapcsolata miatt is gyakran neveznek a „magyar Szolzsenyicinnek”. Rózsás Nyugat-Németországban megjelent könyve, a Keserű ifjúság,1 és Szolzsenyicinnel való kapcsolata okán sok munkát adott az állambiztonságnak. Veszélyes személynek tartották: 1954-től 1989-ig megfigyelték. Ezalatt a több évtized alatt azonban ő maga is megfigyelő lett: 1975-ben beszervezték, 1979-ig volt ügynök, majd a nyolcvanas évektől titokban azon munkálkodott, hogy önéletrajzi dokumentumregénye megjelenhessen. A…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

A Pitralon arcszesz  és a Barbon borotvahab, avagy férfikozmetikumok a szocialista időszakban

Napi Történelmi Forrás, , , , 0 comment

Tóth Eszter Zsófia „A ruhám bőr és nem ballon. Az arcszeszem is csak Pitralon. De jegyezd meg jól míg a Föld kerek, Mindig lesznek Rockerek!” – ismerősek lehetnek a Pokolgép együttes Gépdalának sorai. A szocialista időszak nem elsősorban a férfi kozmetikumairól híres, azonban a Pitralon arcszesz és a Barbon borotvahab hívószó lehet az emlékezésre.

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

„Ha bármit konkrétan kérdeztem, akkor bezárkóztak.” Gulág-túlélők sorsa a családi emlékezetben

Napi Történelmi Forrás, , , , , 1 Comment

Murai András – Németh Brigitta A szovjet kényszermunkatáborokba elhurcolt magyarok sorsa a Kádár-rendszerben tabu téma volt, és a Gulag lágereinek borzalmas körülményeiből 7-11 éves fogság után hazaérkezők évtizedeken keresztül még családjuk tagjainak sem beszéltek arról, ami velük történt. Nem beszéltek, mert féltek a politikai következményektől, féltek a saját emlékeik újraélésétől, és szégyellték gyerekeiknek a saját szenvedésüket feltárni. A túlélők családjában az emlékezés közös vonása az elhallgatás, ami a rendszerváltásig biztosan, de a többségüknél jóval tovább tartott.

Tovább