Baráti tűz: Délvidék, 1941

1941. április 11-én indult meg a Magyar Királyi Honvédség csapatainak a Délvidék – pontosabban a Bácska, a Drávaszög, a Muraköz és a Muravidék – visszaszerzésére irányuló hadművelete. Magyarország a második bécsi döntéssel, 1940 augusztusában eljutott a békés területrevízió végső lehetőségeihez; a délvidéki területek már szabályos hadművelet keretében jutottak vissza az országhoz, és az itteni hadművelet volt 1918 óta az első alkalom, hogy a honvédek átlépték az ezeréves határt. A helyzetet nehezítette, hogy egyrészt a magyar alakulatok a Jugoszláviát lerohanó német csapatokkal együtt (esetenként azoknak alárendelve) tevékenykedtek, másrészt pedig a sajátságos,…

Tovább
19. század Forrás kora újkor 

Embert tolláról II.; A dísztollak szerepéről a 18. század óta

László Andor Korábban már láthattuk, mennyire fontos szerepet játszottak a fejdíszként használt madártollak a 16-17. században. Ezek a későbbiekben is a különféle katonaöltözékek, főúri viseletek részét képezték. A legszebb tollakat a 18. században is az Alföldön lehetett szerezni, az ottani vízi világ adott otthont a legkelendőbb tollakat biztosító kócsagok és darvak számára. Batthyány Boldizsár a 16. században az ország nyugati részéből ilyen paranccsal küldte oda emberét: „az Tisza-Duna közbe menjen, és sasszárnyakat szerezzen, szép öregeket…darutollat, kócsagtollat is.”1 Az itteni települések (mint Nagykőrös, Kecskemét vagy Kishegyes) adóztak is a tollakkal.2

Tovább
Horthy-kor 

„Szilágysomlyó ismét magyar!” – Szilágysomlyó visszatérése – 1940. szeptember 7.

Topor István Észak-Erdély visszacsatolását követően Szilágysomlyó is az anyaországhoz került. Dr. Miklóssy Béla Szilágy vármegye aljegyzője, szenvedélyes fotós lévén megörökítette a magyar honvédség szilágysomlyói fogadtatásának és bevonulásának eseményeit, Teleki Pál miniszterelnök két nappal későbbi látogatását, az 1941-es ippi honvéd emlékmű avatást, és 1942-ben a zilahi Wesselényi szobor újbóli felállítását is. Az általa készített páratlan felvételek jól dokumentálják, és adják vissza az események hangulatát. Most lányának, Caruginé Miklóssy Éva Máriának köszönhetően a szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé váltak ezek a fényképek.

Tovább
20. század Forrás II. Világháború képes történelem 

Bécsi Ferenc határvadász szakaszvezető második világháborús füzetei, II. rész

Topor István A Vörös Hadsereg 1943 végén indított offenzívája 1944 február elején folytatódott. A kialakult helyzetben a Honvéd Vezérkar február 13-án elrendelte a kárpátaljai erődítési munkálatokhoz már januárban mozgósított alakulatok teljes hadiállományra emelését. Sor került az 1. hadsereg néhány seregtestének, így a 16. és 24. gyaloghadosztálynak, valamint a 2. hegyidandárnak a részleges mozgósítására is. Felvonultatásuk március elején vette kezdetét. A 16. gyaloghadosztály Kőrösmező és Ökörmező között, tőlük északnyugatra az Uzsoki-hágó előteréig pedig a 24. gyaloghadosztály látta el a határok védelmét. A 2. hegyidandár alakulatait Szolyva környékén vonták össze.[1]

Tovább
20. század Forrás II. Világháború képes történelem 

Bécsi Ferenc határvadász szakaszvezető második világháborús füzetei I. rész

 Topor István Bécsi Ferenc[1] 1918. augusztus 28-án látta meg a napvilágot Nyírbogáton Bécsi Ferenc földműves és Szabó Eszter harmadik gyermekeként. Sándor és Teréz testvérei után érkezett a családba. Édesapja 36, édesanyja pedig 32 éves volt a gyermek születésekor.[2] Az elemi iskola hat osztályát szülőfalujának református felekezeti iskolájában végezte. Életkoránál fogva később Bécsi Ferenc is tagja volt a Nyírbogáti Levente Egyesületnek és később részt vett az erdélyi bevonulásban, illetve a második világháborúban. Jelen írásban a katonai szolgálata alatt írt verseit és bejegyzéseit, valamint a családja által őrzött fényképeket teszem közzé.

Tovább
20. század Horthy-kor 

Kinek nevezzelek? – Egy „disznóság” félremagyarázása, amely kártérítést is ért

1978-ban került publikálásra Andorka Rudolf korábbi katonai hírszerző tiszt, diplomata naplója. A feljegyzések töredékes voltuk ellenére is igen fontos forrásként vannak használatban mind a mai napig a Horthy-korszakkal kapcsolatosan. A megjelenés évében számos méltatás, recenzió született a műről, az éles szemű ítészek pedig a kritikával sem szűkölködtek. Az egyik fel nem oldott kérdés egy bizonyos Gyertyánffy őrnagyot járta körül, aki – Andorka szerint – „megint valami disznóságot csinált.” A konkrét ügyet nem kutatták ki a kritikusok, recenzensek, azonban a következő bekezdésekben megpróbálunk pár új támponttal szolgálni, hogy végül mi vezetett…

Tovább
Forrás Horthy-kor II. Világháború 

A honvéd hét szerencséje

Kazári József volt híradó őrmester azon kevesek között van, akik megjárták a Don-kanyart és az 1944/45-ös harcokat, majd a szovjet fogságot is, és mindenhonnan sikerült ép bőrrel hazajutniuk. Emlékeit, amelyek nagyrészt az 1942/43-as harcokról szólnak, 2001-ben vetette papírra, és azokban „hét szerencsét” emel ki, vagyis hét olyan helyzetet, amikor az amúgy is húzós helyzet még húzósabbra váltott, de valami miatt a nagyobb bajt sikerült elkerülnie (vagy a nagyobb baj kerülte el őt). Mostani írásomban ezt a hét szerencsét mutatom be, kiegészítve azokkal, amiket 2013-as beszélgetésünk során mondott el.

Tovább
Forrás I. Világháború 

A fegyverek közt sem hallgatnak a Múzsák; költészet az I. világháborúban

Rátfai Emese Judit Az I. világháború költészetét bemutatni óriási feladat! Amikor ez a téma kerül szóba, elsősorban Balázs Béla, Ady Endre, Juhász Gyula, Gyóni Géza vagy Babits Mihály neve jut a költészetet, verseket szeretők eszébe. Ismert költők, kevésbé ismert és abszolút ismeretlen költő most megtalált verseit idézem. Nem akarom a verseket elemezni (mert nem tudok a költők fejével gondolkodni), csak kísérletet teszek azok megértésére, bár szerintem a költemények magukért beszélnek. A történelmi események leírása sem az én reszortom, azt megteszik helyettem a történészek. Csak annyi a történelmi események leírása, amennyi a…

Tovább
Forrás II. Világháború 

Menyasszony-szöktetés a hátországba – magyar katonák és nők a keleti fronton

A hadseregek és a polgári lakosság kapcsolatrendszerének talán legkényesebb problémája a katonák és a hadműveleti területen élő nők szerelmi és szexuális kapcsolatának kérdése. A polgári normák megingása, a fegyverrel rendelkező, s a harcok során brutalizálódó katonák és az egzisztenciálisan kiszolgáltatott nők kapcsolatrendszere – egyes szerzők által csak „a férfiaknak a nők ellen viselt háborújának” nevezett jelenség – a háborús emlékezet leginkább tabusított élményévé és traumájává vált.[1] Tanulmányomban rövid adalékot kívánok szolgáltatni a magyar katonák és a női polgári lakosság kapcsolatrendszerére[2] egy, a 102. repülő dandár parancsnokság tábori bíróságának anyagában található…

Tovább
20. század Forrás II. Világháború 

Hős, vér és jaj között – Anikó nővér a háború poklában

Topor István A magyar 2. hadsereg doni pusztulásának évfordulója tájékán közeli és távolabbi rokonságom, egykori kedves ismerőseim frontot megjárt veteránjainak történetei bukkannak fel az emlékezés kútjának mélységes fenekéről. A kétszázezer szenvedőnek és mártírnak, a „mezítlábas Magyarország” félrevezetettjeinek és becsapottjainak beszámolóit évtizedeken keresztül csak a család, a rokonság ismerte. A disznótorok, névnapok és egyéb meghitt, lassan múltba vesző estéin gyakran elevenedtek meg a háború borzalmai. Ezeknek a névtelen hősöknek állított emléket Gulyás Imre író, költő is Apáink a Donnál című kötetével. A tiszanánai parasztcsalád gyermeke, akinek édesapja fogatosként járta meg a…

Tovább