Holt Költők Társasága- a vihart kavaró film

Tóth Eszter Zsófia

Szakajtsd a rózsa bimbaját,
élvezd, amit e perc ad,
a virág ma mosolyog rád,
holnap már holttá hervad. ”


Walt Whitman költő sorai a Holt Költők Társasága cím 1989-es film bemutatója után ismét bekerült a köztudatba. Amikor ismeretségi körömben érdeklődtem e filmről, nagyon markáns vélemények fogalmazódtak meg, vannak, akik rajonganak az alkotásért, mások soha többet nem néznék meg. Úgy gondoltam, érdemes részletesebben is elidőzni az 1990-ben bemutatott a filmnél, és az alkotással kapcsolatos érveknél és ellenérveknél. Az érvek és ellenérvek kapcsolatosak a tanári szerepfelfogással, a lázadással és azzal is, hogy mennyire adaptálható hazai közegbe a film.

Akik szeretik, a tanári szerep újrafogalmazását tartják a legfontosabbnak, akik nem, azok szerint nem magyar közeg számára készült az alkotás, vagy túl liberálisnak tartják. A vélemények megismerése előtt nézzük meg a film bemutatója körüli visszhangot. persze mást jelentett ez a film a rendszerváltás közegében, amikor az 1980-as évek tekintélyelvű, iskolaköpenyes, még a fenyítéstől sem visszariadó, a gyerekeket hátratett kézzel hosszú perceken át ültető tanárok között szocializálódott generáció tagjai beszabadultak a moziba és azt látták, van olyan tanár, aki kitépi egy könyv lapjait, aki arra tanít légy szabad, legyél önmagad és ha úgy alakul, akkor még a pad tetejére is feláll. A film tehát jelképezhette a szabadságot is a rendszerváltás nemzedékének. Jómagam is 1990-ben láttam a filmet, nem sokkal bemutatása után és körülöttem többen sírtak. Mert persze a filmben megfogalmazott szabadságvágy bukásra volt ítélve.

A hangzatos és titokzatos cím tulajdonképpen egy héttagú önképzőkör neve, Vermont hegyei között, egy isten háta mögötti, elegáns és drága amerikai magániskolában. Az ötvenes évek végén a nagy múltú és hagyományos — vagyis konzervatív — nevelési elveket valló intézet falai közé egy eredeti szellemű, fanyar humorú tanár kerül. John Keating viszonylag fiatal ember. Nem is olyan régen még ő is ennek az iskolának a padjait koptatta. Annak idején ő alapította barátaival a Holt költők társaságát, amelynek tevékenységét most felújítja hét diákja. Vagyis — ahogy annak idején Keatingék — időnként összejönnek a közeli barlangban, s pipafüst mellett felolvassák egymásnak klasszikus költők verseit és a saját műveiket. Keating hű maradt egykori önmagához, ő valóban az életre akarja nevelni diákjait, akiket nem alárendeltjeinek, megfegyelmezendő nebulóknak, hanem fogékony szellemű, formálható embereknek, egyenrangú partnereknek tekint. Lelkes, lobbanékony, jó szóért hálás, az önmegvalósítás lehetőségével élni tudó és akaró fiatal tanítványait nem úgy neveli, ahogy azt tőle igazgatója elvárja.(…) Egyszerűen: legyenek önmaguk. De ez nem olyan könynyű feladat, különösen, ha ezt a társadalom — maradi iskolaigazgató, csupa jót, de ostobán akaró szülők képében — megakadályozza. (…) Egyik ifjú hősünk nem lát más kiutat, s önkezével vet véget életének, mert az apja nem engedi, hogy színész legyen, és sikeres, amatőregyüttes-beli debütálása után ki akarja venni az iskolából. A halálesetet vizsgálat követi, s a retorzió azokat éri, akiknek, semmi közük nem volt a tehetséges színészjelölt halálához. A holt költők társaságát feloszlatják, a bűnbakká kinevezett Keatinget pedig elbocsátják.

– írta a Film Színház Muzsika.[1] Kritikus hangvételű cikk 1994-ből:

„Robin Williams játssza el megkapó erővel azt a fiatal tanárt, aki a nagykamaszok lelkébe markol „Carpe diem ”-et („Élvezd az életet!”) sugdosó érzelemközpontúságával. Extrém tanár, annyi szent. Nem röstell fölpattanni az asztal tetejére is akár. Csak hatni akar, s hat is diákjaira mindenáron. Emberhalál, öngyilkosság lesz szép igyekezetének vége.”[2]

Image result for holt költők társasága
Forrás: www.filmkatalogus.hu)

A Holt Költők Társasága sportolókat is megihletett. 1996-ban arról számolt be a Nemzeti Sport, hogy Kovács Ágnes úszónő a film könyvváltozatát olvasta. [3] Ugyanebben az évben Kökény Beatrix kézilabdázó hatódott meg a filmen.[4] Összességében úgy vélem, a film mindenképp nagyhatású. És más generációs élményt jelent azoknak, akik 1990-ben látták és kissé maga a film is olyan volt számukra, mintha kiszabadult volna a szabadság szelleme a palackból, pont egy olyan területen, a közoktatásban, ahol ez nem volt így.

Dead Poets Society, 1989. „Ifjú lelkeket lángra lobbantó különc tanárember kezdi meg varázslatos működését 1959-ben a Welton Akadémia ódon falai között. Lapról lapra tépeti szét diákjaival a tankönyvet, mert azt akarja, hogy felfedezzék: életük maga a költészet. A felismerés egyeseknek életre szóló szerelmet, másoknak tragédiát hoz. A hagyománytisztelő iskolában pedig tanyát ver a lázadás szelleme.rendezte Peter Weir. (port.hu)

A vélemények:

Mindig is imádtam ezt a filmet. Még podcastot is csináltunk róla egyik haverommal. 17 évesen láttam először és most, 11 év távlatból, már én is látom rajta a cukormázat meg a csöpögősséget helyenként de az érdemei szerintem elvitathatatlanok. 🙂
Lásd.: az élet élvezete, felelősség, az identitás kialakítása, a közösség ereje, a betyárbecsület vagy a tanár-diák (mester-tanítvány) kapcsolat. Tényleg nagyon szeretem. Szerintem 8/10 simán. „(Burkert Rudolf)

Nagyon szerettem a filmet és a könyvet is. A magyar irodalmat mint tantárgyat viszont mindig is utáltam. Szerencsére másodiktól olyan tanárunk volt aki kicsit Mr. Keating-re emlékeztetett, és érettségire már egész belejöttem a műelemzésbe.” (Hargitai Lívia)

Emiatt a film miatt mondtam igent a Baár-Madas gimnáziumnak… igaz, csak óraadói megbízásra. Viszont később már nem volt visszaút, és azóta is örülök, hogy taníthatok. A „Captain, my captain”-rész felemelő volt és maradt. 23 évesen az ember lelkesedik az ilyenekért. Később megmarad a katarzis emléke, az talán még fontosabb.”(Botos Máté)

1990-ben láttam először. (Kevés filmről tudom ilyen pontosan az évet, de az első szabad választások hétvégéje volt.) Egyetemista korom egyik legmeghatározóbb moziélménye volt.” (Horváth Anna) 

Amikor kiskamaszként láttam, nagy hatással volt rám. Nyilván lázadó korszakom elején nagyon jó volt látni és beleélni magam a helyzetbe. Aztán amikor az egyetemen tanárnak készültem, megnéztem újra, hátha merítek belőle némi ihletet, de akkor már nem tetszett, mert hatásvadásznak és kicsit irreálisnak tűnt.” (Kopácsy Gergely)

Sose szerettem, középiskolás koromban láttam. Egyrészt R. Williams nekem mindig egy idegesítő ripacs volt, másrészt a film mondanivalója miatt, nekem azt mutatta meg, hogy hogy nem viselkedhet egy tanár. No meg persze a hagyományellenessége se tetszett.” (Huber Szebasztián)

Az igazsága az, hogy nem nekünk készült. Az amerikaiaknak készült. Vannak akik ilyen tradicionális iskolákba jártak ott, meg többen is, mint most, ezek voltak a “jó nevű” iskolák akkor. Ráadásul ugye az amerikai értelmi átlagnak az kell, hogy egyértelmű jó es rossz szereplők legyenek, ezért volt kiélezve ennyire.” (Kalmár László) 

Related image
A film (egyik) plakátja


Források

[1] Film Színház Muzsika 1990. március 17. 15. o.

[2] Népszabadság, 1994. január 08. 13. o.

[3] Népsport, 1996. július 9. 10. o.

[4] Nemzeti Sport, 1996. március 12. 10. o.

 A nyitóképen a film egyik ikonikus jelenete

Facebook Kommentek