20. század Forrás Szocializmus 

Zászlószentelés kommunista módra

Korábban volt már írtunk arról, hogy a véletlen mi módon segítheti a történész munkáját. A most következő írás ugyanakkor teljes egészében egy véletlen találatra épül; egy más témájú kutatás során bukkantam rá egy 1947-ben készült sajtófotóra, amelyen Rákosi Mátyás felesége látható, a Magyar Kommunista Párt (MKP) óbudai szervezetének zászlószentelésén. Az erősen abszurd jelenet hatására határoztam úgy, hogy megpróbálok utánajárni kicsit részletesebben az eseménynek. A különleges fénykép önmagában érdemes arra, hogy részletesebben bemutassuk, és bár magáról a zászlószentelésről ugyan nem találtam további forrásokat, érdekes adalékokra bukkantam mind a zászlószentelés hagyományával, mind…

Tovább
20. század Horthy-kor II. Világháború Szocializmus 

Pázmány Péter és Werbőczy István budapesti szobrainak sorsa a 20. században

László Andor Korábban szóltunk a Ferenc József által a nemzetnek adományozott tíz szobor közül legkésőbb átadott Werbőczy és Pázmány emlékművek felállításának kálváriájáról. A 17. századi főpap szobra három nappal a szarajevói merénylet előtt került a helyére – ezzel teljessé vált a „királyszobrok” gyűjteménye, ami tulajdonképpen egy egész korszak végét is jelzi. Az akkor kezdődő „rövid”, ámde felettébb mozgalmas 20. század nem múlt el nyomtalanul a Budapest terei fölött őrködő tíz nagyság felett (közülük ma csupán négy áll eredeti helyén). A Kígyó tér (a mai Ferenciek tere) két emlékműve különösen rosszul…

Tovább
20. század 20. század Horthy-kor 

A kormányzó fia, a könnyűsúly bajnoka és a rögbi

Hogyan kapcsolódik össze egy korabeli bokszbajnok és a Horthy Miklós kormányzó kisebbik fia? Bár az MTK  1927-ben könnyűsúlyban országos bajnok ökölvívója, a később profinak álló Erdős László és ifj. Horthy Miklós neve gyakran szerepelt a lapokban, mégsem a társasági életük volt a kapcsolódási pont. A kulcsszó a Hungária, amely egy sportcsapatot jelöl, de nem az MTK profi labdarúgó alakulatát.

Tovább
20. század képes történelem 

Havas Budapest – KÉPVÁLOGATÁS

Manapság egyre ritkább Magyarországon az „igazi” tél, hetekig tartó mínuszokkal, és a városokat is hosszabb időre befedő hótakaróval. Az északibb és/vagy magasabb területeken persze így is előfordulnak komolyabb havazások, Budapest belvárosában azonban egyre ritkább vendég a hó. Nem is olyan régen azonban természetes volt, hogy nem csak a hegyvidékek borulnak akár hetekre fehérbe, hanem a belső kerületek is. A közlekedés és a közellátás ilyenkor persze megnehezült (sokan emlékeznek még az 1987-es nagy havazásra, amire rövidesen vissza is térünk), ugyanakkor a hólepel teljesen más, sajátságos képet kölcsönzött a fővárosnak (is), aminek…

Tovább

[KÖNYVISMERTETŐ] Család vagy cseléd? Gondolatok a társadalomtörténetről Lovas Ildikó új könyve kapcsán

Tóth Eszter Zsófia „A vajdasági magyar tényirodalom nagyregénye remek megvalósulását tarthatjuk most a kezünkben”- írja a regény fülszövegében Bordás Győző. Nagy elődeihez, Sinkó Ervinhez, Branyó Istvánhoz, Gion Nándorhoz hasonlítja a szerző e remekművét. Mivel ezen tényirodalmi mű számos, társadalomtörténeti szempontból is izgalmas kérdést boncolgat, érdemes részletesen górcső alá vennünk Lovas Ildikó legújabb regényét, a Szép Amáliákat.

Tovább
20. század Kult 

„Keményen, határozottan, nincs izé!” – az „…és Mészöly Kálmán a kapitány” című dokumentumfilm sajtóvisszhangja a televíziós sugárzást követően

1982. április 15-én 21:40-kor a Magyar Televízió egyes adása egy mai napig ismert, sőt sokat idézett dokumentumfilmet sugárzott. László György „…és Mészöly Kálmán a kapitány” – Történetek a kispadról című dokumentumfilmje a magyar válogatott világbajnoki kvalifikációja szempontjából kulcsfontosságú Norvégia elleni mérkőzést követte végig a pálya széléről, a szövetségi kapitány szemszögéből. A film nem maradt visszhang nélkül: elsősorban Mészöly Kálmán nem kifejezetten szofisztikált beszéde miatt foglalkozott vele a sajtó.

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

Mindszenty József és Ludas Matyi

Sz. Nagy Gábor Mindszenty József (1892–1975) hercegprímás személye az 1945–1949 közötti időszakban igen intenzíven jelent meg a korszak baloldali (kommunista és szociáldemokrata) politikai sajtótermékeiben. Megválasztása után, ha nem is jóindulat, de egyfajta „majd meglátjuk” típusú várakozás volt megfigyelhető. Azonban mindez nem tartott túl sokáig: 1945 végén már megindultak a baloldali sajtó támadásai. Írásomban a politikai lapok mellett igen fontos szerepet játszó Ludas Matyi című „szatirikus hetilap”-ban megjelent írásokat veszem górcső alá.

Tovább
20. század Forrás Horthy-kor Kult 

[KÖNYVISMERTETŐ] Veszprémy László Bernát: 1921 – A Horthy-rendszer megszilárdulásának története

Tóth Eszter Zsófia Mikor megláttam a könyv címét, azt, hogy a szerző egyetlen év történetét helyezte elemzésének középpontjába, rögtön John Lukacs: 1945. A nulla év jutott eszembe párhuzamként. Ugyanis a történettudomány számára, azért hogy a múltat, a múltbeli folyamatokat jobban megismerhessük, vannak kiemelkedő jelentőségű évek. Míg 1956 a forradalom éve, 1989 a csodák éve, hasonló jelzőket nem társíthatunk 1955-höz és 1988-hoz sem.  Veszprémy szerint az 1944-es sorsdöntő év mellett az 1921-es volt a másik és ezzel egyetérthetünk.

Tovább
19. század 

Varga Ottó: Naplóm, 1878 – Könyvismertetés

A levéltárak könyvkiadásának egyik rákfenéje, hogy sok esetben maximum csak a szakemberek számára szórakoztató és/vagy hasznos forráskiadványok kerülnek nyomdába. Ezért külön öröm, amikor egy olyan iratanyag vehető kézbe könyvként, amely akár a nem szakmabeli olvasók számra is érdekes lehet. A Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárának gondozásában megjelent, alább bemutatandó kötet ilyen.

Tovább
20. század I. Világháború II. Világháború 

Csányi József a két világháborút megjárt tengerész és embermentő

Topor István Csányi József 1891. augusztus 5-én született Szimő[1] községben[2]. Édesanyját Varga Marcellának hívták. 1954-ben írt rövid önéletrajzából tudjuk, hogy apai nagyapja urasági béres, édesapja pedig bognármester volt.[3] Szüleit korán elveszítette: alig volt négyéves, amikor édesanyja meghalt, később édesapját is el kellett temetnie. Így nagyon nehéz gyermekkort kellett megélnie. Hat elemit végzett, majd édesapja mesterségét választotta: bognárnak tanult egy uradalmi birtokon. A tudásvágya azonban a fővárosba, Budapestre hajtotta. Itt különböző nagyüzemekben dolgozott, és lett szervezett munkás. Szorgalmának és kitartásának köszönhetően szakmát tanult, kocsigyártó lett. A cikk a Napi Történelmi Forrás…

Tovább