[KÖNYVISMERTETŐ] Veszprémy László Bernát: 1921 – A Horthy-rendszer megszilárdulásának története
Tóth Eszter Zsófia
Mikor megláttam a könyv címét, azt, hogy a szerző egyetlen év történetét helyezte elemzésének középpontjába, rögtön John Lukacs: 1945. A nulla év jutott eszembe párhuzamként. Ugyanis a történettudomány számára, azért hogy a múltat, a múltbeli folyamatokat jobban megismerhessük, vannak kiemelkedő jelentőségű évek. Míg 1956 a forradalom éve, 1989 a csodák éve, hasonló jelzőket nem társíthatunk 1955-höz és 1988-hoz sem. Veszprémy szerint az 1944-es sorsdöntő év mellett az 1921-es volt a másik és ezzel egyetérthetünk.
1945 egy új korszak kezdete volt, akárcsak 1921. Azért is különösen izgalmas e témaválasztás Veszprémy esetében, mert eddig – érdemtelenül háttérbe szorult ez az év a viharos 1918, 1919 mellett. Pedig – ahogy ezt a szerző a könyvben hangsúlyozza – a második sikertelen „királypuccs” utánra tehető a Horthy-rendszer megszilárdulása.
Kiemelkedő jelentőségű e kötet több szempontból: a történész attól válik igazán mesterségének avatott tudójává, ha olyan, más által még nem feltárt, primér forrásokból dolgozik (hazai és nemzetközi), von le következtetéseket, amelyeket korábban más kollega még nem tárt fel, nem elemzett. A kötet bővelkedik a forrásfeltárásban. Érdemes ezt azért is hangsúlyoznunk, mert szakmánk számára a világhálón a sajtóforrások tömeges hozzáférhetősége átalakította a forráskezelésünket, és nem feltétlenül jó irányban: az otthoni fotelből is kompilálhatunk tanulmányokat úgy, hogy nem csap meg bennünket a levéltárak semmivel össze nem hasonlítható levegője és nem éljük át azt az izgalmat, amikor olyan eredeti iratokat böngészünk, amelyhez több évtizede nem nyúlt senki. A szerző többek között a Magyar Nemzeti Levéltár és a Hadtörténeti Levéltár iratbázisát is kutatta és értő módon elemezte.
Fontosnak tartom a könyv Horthy -ábrázolását is: e kötet előtt sajnos még élt az a nézet, hogy Horthy nem volt jó politikus, sőt, akár politikai analfabétának is nevezték. Tengerészévei meghatározóak voltak számára, emlékiratában negyven oldalt írt erről az időszakról, még azt is, hogy állva tudott aludni. Akkor szerezte sárkányos tetoválását. (179. o.) Az amerikai misszió Horthy ábrázolása szerint szeretetre méltó, tisztességes ember volt, ugyanakkor nagy képességekkel nem rendelkező, eléggé stupid politikus. (181. o.) Sajnos ebben az ábrázolásmódban továbbélt a szocialista időszak Horthy képe. Ezért mélységesen egyetértek azzal, hogy a kötet szerzője ezt cáfolja, sőt kiemeli, hogy milyen jó érzéke volt Horthynak a politikához, ravaszul tárgyalt, színészi képességei is voltak és
„ügyesen manipulálta a közvéleményt” (180.o.).
Vérbeli politikus volt, aki ragaszkodott a hatalmához. Senki sem játszott olyan ügyesen, mint Horthy írja a szerző (184. o.) És még egy fontos állításra hívja fel a figyelmet: 1944-es szerepvállalása kapcsán azt szokták találgatni a történészek, ítélőképességének birtokában volt-e. Ezzel kapcsolatban kiemeli szerző, hogy erről nem feladata e könyvnek állást foglalni, azonban 1921-ben még biztos, hogy szellemi képességeinek teljesen a birtokában volt. Amúgy érdekes pszichohistóriai kérdés ez, hogy az 1944-es történések kapcsán tényleg az ítélőképesség-e a legfontosabb történészi kérdésfelvetés, vagy a cselekedetek valódi morális súlya.
Horthy volt az az egyetlen politikus, aki képes volt összefogni a Trianoni veszteség által sújtott Magyarországot, olyan vezetőjévé válni, aki saját arculattal rendelkező államberendezkedést hozott létre, amelynek értékeire visszatekinteni ma is érdemes. És itt elérkeztünk a rendszer vagy korszak kérdéséhez is. Véleményem szerint az olyan, egyedi sajátosságokkal rendelkező időszak, mint amilyen Horthy időszaka is volt, rendszer kifejezéssel illethető. Nem véletlen, hogy inkább Rákosi korszakról beszélünk, mivel Rákosi Mátyás egy az egyben adaptálta, hűen kiszolgálta a szovjet szisztémát. Ugyanakkor Kádár rendszerről beszélünk, mivel Kádár János országa a kelet-európai csatlósállamokhoz képest egyéni arculattal rendelkezett, egy ilyen vonást kiemelve, a fogyasztás szempontjából. Ugyanúgy igaz ez Horthy rendszerére is, hogy sajátos, hazai út.
A kötet szerzője bátor, és ez jó, több tabut is megtör, rámutat arra, hol és hogyan él búvópatakként tovább a szocialista időszak történetírása. Ezért fontos, hogy foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy volt-e társadalompolitikája a Horthy rendszernek és erre igennel felel. A rokkantakkal és hadifoglyokkal külön foglalkozik. Nagyon izgalmas és korhű a rokkantak esetében sorsuk bemutatása és a velük kapcsolatos a visszaéléseké is:
„hányszor látjuk, hogy durván, lelketlenül taszítanak félre önmagukkal jóformán tehetetlen hadirokkantakat. Egyesek még gúnyolódnak is.” (80-82. o.)
Különösen fontos ez azért, mert bár az első világháború száz éves évfordulója kapcsán több alkotás filmes alkotás is foglalkozott a háborúban a testi-lelki megnyomorodás következményeivel (Viszontlátásra odafönt, Post mortem), még mindig érdemes hangsúlyozni, hogy a lelki, pszichikai hatásokra mennyire nem volt hatásos korabeli kezelési módszer, mégis mennyire átszőtték a társadalmat a rokkantak problémái.
Kifejezetten fontosnak tartom, hogy a szerző foglalkozik a korabeli életmóddal: a Coca Cola fogyasztással és a jazz zenével is. Meglepőnek tűnhet, de könnyen lehetett kokainhoz és ópiumhoz is jutni. (70. o.) Így válik élővé a korszak a mai olvasónak. Elképzeljük, hogy az első világháború nagy kataklizmája után az emberek ismét normalitásra vágyva, üdítőt szürcsölgetve és a korban menőnek számító zenét hallgatva ülnek a bárban. Az élet élt és élni akart – idézhetjük e tekintetben is Adyt. Mindannak ellenére így volt ez, hogy a trianoni menekültek még vagonokban éltek és a Délvidéken majd máshol is még több kényszeráttelepítés következett be a későbbiekben.
Egyre inkább teret nyer szakmánkban, és különösen örvendetes jelenség, hogy a szerzők jó stílusban írják meg köteteiket. Igaz ez Veszprémy alkotására is. Könnyen olvasható a szöveg, stilisztikailag sokszínű, ha belekezdünk, nehéz letenni. Ugyanakkor olvasható úgy is, ha az olvasót egy-egy kérdéskör mélyebben érdekel, például a korabeli közerkölcsök vagy a társadalompolitika, akkor azokkal a fejezetekkel kezdi. Ugyanúgy érthető fejezetenként is a kötet.
A könyv célkitűzésének, hogy alapos és érdekfeszítő összefoglaló legyen (17. o.) maximálisan eleget tett, sok szeretettel ajánlom mind a szakmai közönségnek, mind a téma iránt érdeklődődő olvasóknak.
Veszprémy László Bernát: 1921- A Horthy-rendszer megszilárdulásának története. Jaffa, Budapest, 2021.
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
A nyitóképen a Szabadság téri Irredenta szoborcsoport »Kelet« figurája (Pásztor János, 1921.). Aszódi Zoltán/FORTEPAN, 174106