A Harc kezdete és vége – Vámbéry Rusztem első és utolsó cikkén át nézve

Közel négy éven keresztül jelent meg 1941 és 1945 decembere közt a Harc című emigráns magyar periodika az Amerikai Egyesült Államokban, amelyről már esett szó a Napi Történelmi Forrás oldalán. A Harc a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetségének lapjaként határozta meg magát, így a második világháború alatt a magyar emigráció progresszív nézeteket valló csoportjának fontos szócsöve volt, ezáltal a napi politizálásból is kivette a részét. Főszerkesztője mindvégig Vámbéry Rusztem volt, akinek ezúttal első és utolsó vezércikkét mutatjuk meg.

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

A lap alapításának kezdetei 1941 őszére nyúlnak vissza, két politikai megnyilvánuláshoz kapcsolódva. 1941 szeptemberében bontott ugyanis zászlót a tengerentúlon a Teleki-kormány nem hivatalos küldöttje, a volt kisgazda pártvezető, Eckhardt Tibor, valamint Vámbéry Rusztem, aki pedig Károlyi Mihály angliai mozgalmának támogatása mellett tett hitet.[1] Az időrendet tekintve 1941. szeptember 21-én jött létre a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetsége (a továbbiakban: DMASZ) Vámbéry és Jászi Oszkár vezetésével. Szervezetük elfogadta a Károlyi Mihály-féle Új Demokratikus Magyarország Mozgalom elképzeléseit.[2] Károlyi szervezetének a célja volt többek között a Horthy-rendszer megbuktatása, hogy Magyarországon a világháború után demokratikus rendszer épüljön ki, valamint a szomszédos népekkel való jó viszony ápolása, amely nélkülözhetetlen a majdani dunai föderáció létrehozásához.[3]

Károlyi – és így a DMASZ is – ezért jó viszonyt kívánt ápolni a londoni csehszlovák emigráns kormánnyal. Eckhardt Tibor céljai miatt másképpen állt az Edvard Beneš vezetése alatt álló politikai testülethez. A korábbi tengerentúli útjai és helyismerete miatt Eckhardtnak lett volna a feladata, hogy az Egyesült Államok politikusait és közvéleményét is megnyerje Magyarország számára. Be kellett mutatnia ezért, hogy az elmúlt évek történései és az ország földrajzi elhelyezkedése az okai Magyarország jelenlegi helyzetének. Meg kellett tehát indokolnia, hogy az etnikai elvet követő első bécsi döntés miért volt igazságos a magyarságra nézve. Ez a területgyarapodás ugyanakkor sérelmes volt a csehszlovák emigráció számára, mivel a fő cél az esetükben a müncheni döntés, valamint következményeinek nullifikálása volt.

Eckhardt mozgalma, a Független Magyarországért Mozgalom egy héttel Vámbéry és társainak zászlóbontása után, 1941. szeptember 27-én kezdte meg a működését. A volt kisgazda pártvezető élvezte az Amerikai Magyar Szövetség támogatását, amely szervezet élvezte a helyi magyarság döntő többségének bizalmát,[4] továbbá nézeteinek helyet biztosított nyomtatásban a naponta megjelenő Amerikai Magyar Népszava.

A csehszlovák emigráció és a Károlyi-Vámbéry-féle csoportosulások „Budapest ügynökét,” így veszélyt láttak Eckhardtban, aki ellen fel kívántak lépni. Eckhardt missziója 1941 tavaszán öltött határozott körvonalakat. Már ekkor – egészen pontosan május 5-én írt arról Jan Papánek, a new yorki Csehszlovák Információs Iroda (Československý informační kancelář) vezetője Edvard Benešnek, hogy Schultz Ignác, a prágai nemzetgyűlés egykori szociáldemokrata képviselője fogja őt keresni amiatt, hogy egy magyar szervezetet kíván létrehozni az Egyesült Államokban. Papánek azt szintén megemlíti, hogy Vámbéryvel is beszélt korábban, akit Károlyi Mihály buzdított arra, hogy ellensúlyozza Eckhardt ténykedését a tengerentúlon.[5]

Schultz a témában nemcsak Papánekkel közölte a nézeteit. Vincze Sándor újságírónak 1941 szeptemberében írt levelében vázolta,[6] hogy Eckhardt ugyan sikereket ért el Washingtonban és maga mögött sorakoztatná fel a teljes amerikai[7] magyarságot, azonban Schultz úgy véli, hogy a politikus náciellenes mivolta csupán „jól kiszámított osztályérdek,” amit le kell leplezniük a múltbeli tevékenységének bemutatásával. Schultz nem kertelt Vinczének írt levelében: „ma legelső akadálya Károlyi idejövetelének[8] és elismertetésének, hogy Eckhardt van.”[9]

A lapalapítás előzményeinek áttekintése után nézzük a nemzetközi hírű, elismert jogtudós, Vámbéry Rusztem két (beköszönő és búcsúzó) vezércikkét. A Harc első száma 1941. december 25-én jelent meg: alig három héttel azt követően, hogy az Amerikai Egyesült Államok belépett a második világháborúba (december 7.), és két héttel azután, hogy Bárdossy László miniszterelnök bejelentette az Országgyűlés alsóházában, beállt a hadiállapot Magyarország és az USA között (december 16.). A lap ekkor még a „A Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetségének röpirata” alcímmel határozta meg önmagát – és bár kész fejléccel rendelkezett, a főszöveg gépírással került legjegyzésre, amely meglehetősen egyszerű szövegképet nyújtott.[10] Visszafelé tekintve, a lap utolsó számában Vámbéry Ármin így emlékezett vissza a kezdetekre:

Célunk volt: legjobb tudásunk szerint felvilágosítani az amerikai hatóságokat, valamint a Horthy-propaganda áldozatait, hogy a »revizionizmus« múlhatatlanul a Tengely táborába visz. […] Rá kellett mutatnunk arra is, mily hiábavaló a gyerekes kétszínű játék, hogy tán Szövetséges segítséggel megtarthatjuk a Hitler segítségével szerzett zsákmányt. Ez a kétszínű politika volt az, ami Magyarországunkat romhalmazzá tette. […] Ez az újság sokszorosított lapnak indult, mozgalmunk tagjai nyomták akkor és küldötték szét. Azóta mostani formájára fejlődhetett, hála olvasóink szellemi és anyagi áldozatkészségének.[11]

Igazak Vámbéry visszatekintő sorai az első számra? Főszerkesztőként első vezércikkében a jogtudós kijelentette:

Harcunk az érvek, gondolatok küzdelme, amelyben nem vagyunk hajlandók a zsidózók és hazaárulózók példáját követni, akik kurta kocsmákból kölcsönzött káromkodással pótolják a demokrácia lényegét, a vitatkozás szabadságát és az ellenfél tiszteletét. Nem követhetjük a szeretet vallását sajátos módon szolgáló lelkészeket sem, akik önzetlen hívőket kergetnek ki a templomból hogy helyet szorítsanak a hazafiság kufárjainak. Nem követhetjük azt a sajtót sem, amely – tisztelet a kivételnek – irgalmatlan, csapnivaló magyarsággal vicinális vagányra terelte a magyar kultúra ügyét Amerikában.[12]

A lap írásait áttekintve (cikket jegyzett többek között Fényes László, Jászi Oszkár, verset közölt Faludy György, de olvasható még Károlyi Mihály üdvözlő üzenete, valamint egy felsorolás arról, hogy a teljes amerikai kontinenst nézve hol alakultak meg „demokratikus magyar szabadságmozgalmak” Kanadától Argentínáig) megállapítható: Vámbéry Rusztem a lap utolsó számában nem szépítette meg a múltat, hanem jól összefoglalta, hogy milyen célok miatt született meg a Harc, és hogy milyen tartalmú írásokat kívánt közölni.

Az első és az utolsó vezércikkből is kitűnik, hogy Vámbéry demokratikus felfogásának csupán a Harc mentalitásához közel állókat tekinti – bár a nevét nem írja le ebben a két cikkben, de elég komolyan utal Eckhardtra, amikor arról ír, hogy Magyarország nem tarthatja meg „a Hitler segítségéve szerzett zsákmányt,” illetve, amikor úgy fogalmaz, hogy nem hajlandók beállni a zsidózók és hazaárulózók közé – utalva ezzel a volt kisgazda pártvezér fajvédő múltjára,

Mindamellett nemcsak Eckhardt jelenik meg Vámbéry két írásában: megemlítésre kerülnek amerikai magyar egyházi személyek és újságírók is, illetve a „Horthy-propaganda áldozatai.” Utóbbiak maguk az Egyesült Államokban élő magyarok, akiket megtévesztettnek írt le Vámbéry. Eckhardt Tibor egy 1943-ban írt levelében arról ír, hogy az amerikai állampolgársággal rendelkező magyarokat az Amerikai Magyar Szövetség képviseli, amely nagyjából félmilliós tagsággal rendelkezik, amely az ottani magyarság 80 százalékát jelenti –[13] a csehszlovák külügyminisztériumának egy 1944-ben készült jelentése szintén hasonló számról és arányról tudósít.[14]

Eckhardt a kérdéses levelében arról is ír, hogy a Magyar Revíziós Liga nagy érdeme, hogy soraikban népszerűsítette a „magyar nemzeti célokat” éveken át.[15] Ez a tevékenység szemmel láthatóan zavarta a Harchoz közel álló személyeket. Jászi Oszkár egy Vincze Sándornak írt levelében a helyi magyarságot elmaradott tömegnek nevezi, amelyet kihasználnak a „Horthysta és kommunista ágensek,” ezért körükben indokolt lenne a „politikai felvilágosító munkát” végezni.[16] Faludy György pedig így fogalmazott a detroiti magyarság kapcsán:

Nem tudom, mily mértékig érezték át az ünnepeltek és vendégeik, hogy egy eltűnő nemzetség torát ülik csirkepaprikással, borsos tokánnyal, bécsi szelettel, műdalkíséret mellett. Gyermekeik – vigasztaltam magamat – jobban járnak, túl lesznek mindezen, sőt nem is értik a dolgot.[17]

A Jászi által említett politikai felvilágosítás már az első számban megkezdődött: éppen az Oberlinben tanító társadalomtudós írt egy kvázi útmutatót a Harcba, hogy miként kell cselekednie az amerikai magyarságnak a szövetségesek győzelme érdekében.[18] Vámbéry pedig a vezércikkben mutatott utat:

Ami bennünket egyesegyedül érdekel, az a szövetségesek győzelme, mert ebben látjuk a magyarság életének egyetlen biztosítékát. Ezért a magyarságért pedig, a magunk módja szerint akarunk és fogunk harcolni, akár tetszik, akár nem tetszik azoknak, akik Tarjagos Illés kiszólásaival igyekeznek a hivatalos Magyarország ügyét velünk szemben megvédeni.

Nem véletlen a Borsszem Jankó korábbi állandó szereplőjének, ruczaháti Tarjagos Illésnek az emlegetése. A karakter a dzsentrivilágot képviselte a Borsszem Jankó hasábjain, aki túltengő nemzetieskedéssel, félműveltséggel, na és hanggal tűnt ki a tömegből. 1886-ban például így kívánt Buda vára felszabadításának 200. évfordulójára rendezett kiállításra ingyenjegyet igényelni az érdemei nyomán:

Az őszbeborult hazafiias igénytelenségnek Cincinatusi szerénységével csak van tán jogom nekem, aki 240 elhalt szemtanú bizonyítása szerént első voltam Budavár bástyáin azok között, akik a fogcsikorgató osztrák ármádia golózáporában a kötéllétrákon felkúszva 1848-ban a nnemzeti zászlót Budavár ormára feltűzték […] Igenn! Ha a végzetes pillanatban harczi ménemet a várfokán sarkantyúba nem fogom, — akkor mind e mai napig is az osztrák Kamarilla sárgafekete tricolorja lengene és Budavár dücső várfokán!![19]

Az első főszerkesztői cikkben tehát nem véletlen, hogy Tarjagos Illés felbukkan: Vámbéry vele is csak nyomatékosítani kívánta, hogy a Harc szerkesztősége milyen nézetek és viselkedés ellen kíván küzdeni. Utolsó vezércikkében Vámbéry már úgy értékelt (lásd a fentebbi idézetet is), hogy a lap beteljesítette küldetését:

A győztes hatalmak se vonják kétségbe demokráciára való őszinte törekvésünket. Tán még nem tökéletes demokrácia ez a demokrácia, de új államunk hajója jó irányba vitorláz. Az Egyesült Államok elismerte e demokratikus kormányzatot és annak küldöttei már útban vannak Amerikába. Az ő dolgukba avatkoznánk, ha most még tovább megjelentetnék a HARC-ot itt Amerikában, miután elértük odahaza Magyarországon azt, amiért küzdöttünk. […] Erős a hitünk, hogy a magyar nép jövője, és boldogsága elválaszthatatlanul összeforrott a demokráciával, ezért mi, fegyvertársak, ezután is együtt maradunk.[20]

A lap megszűnésének ez tehát a Vámbéry szerint deklarált hivatalos indoka. Az azonban, hogy az új kormányzatot elismerte az Egyesült Államok, más okból is a lap megszűnését jelentette. Vámbéry az utolsó vezércikkében felelevenítette, hogy a Harc a Jewish Labor Committee-n kívül nem rendelkezett nagyobb támogatókkal. Kádár Lynn Katalin, Eckhardt Tibor életrajzírója ugyanakkor rámutatott: a csehszlovák emigráns kormány,[21] illetve valószínűleg az Egyesült Államok külügyminisztériuma is támogatta a lap megjelenését.[22] A Harc tehát megszűnt, Vámbéry pedig követként képviselhette Magyarországot Washingtonban. Az említett „még nem tökéletes demokrácia” vizein hajózó Magyarország sorsát 1948-ban bekövetkezett halála miatt azonban sokáig már nem követhette figyelemmel.

---

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.

---

Felhasznált források és irodalom:

Cseh Külügyminisztérium Levéltára, Londoni levéltár 1939-1945 (Archiv Ministerstva zachraničních věcí, Londýnský archiv 1939-1945)

Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára, Megyei törvényhatóságok iratai

Amerikai magyarok a második világháború első éveiben. Részletek Vince Sándor levelezéséből (Közli: Varga Lajos), Múltunk, 2000. 3. sz., 201-238. o.,

Borsszem Jankó, 1886. 33. sz.

Dokumenty československé zahraniční politiky. Od uznání českoslovenksé prozatímní vlády dovyhlášení válečnéhoz stavu Německu 1940–1941, B/2/2. Ed. Jan Němeček et al. Ústav mezinárodních vztahů – Historický ústav Akademie věd ČR, Praha, 2009

Faludy György: Pokolbéli víg napjaim. Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1998

Harc, 1941. december 25.

Harc, 1945. december 15.

Kádár Lynn Katalin: Eckhardt Tibor amerikai évei 1941-1972, L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2006

Károlyi Mihály levelezése, IV/B kötet. Budapest, Napvilág Kiadó, 2015

Litván György: Jászi Oszkár. Osiris, Budapest, 2003

Jegyzetek:

[1] Szembenállásukról korábban már esett már ezen oldalon. Lásd: Miklós Dániel: Két emigráns egy minisztertanácson – Eckhardt Tibor és Vámbéry Rusztem állampolgársági ügye. Napi Történelmi Forrás, 2020. (Utolsó letöltés: 2023. március 9.)

[2] Litván György: Jászi Oszkár. Osiris, Budapest, 2003. 394. o.

[3] Károlyi egy levelében tömören összefoglalta nézeteit. Lásd: [Károlyi Mihály Reinitz Jenőhöz] Károlyi Mihály levelezése, IV/B kötet. Budapest, Napvilág Kiadó, 2015, 517. o.

[4] HU-MNL-ZVL-IV.433. No. 5183.

[5] Dokumenty československé zahraniční politiky. Od uznání českoslovenksé prozatímní vlády dovyhlášení válečnéhoz stavu Německu 1940–1941, B/2/2. Ed. Jan Němeček et al. Ústav mezinárodních vztahů – Historický ústav Akademie věd ČR, Praha, 2009. 6. o.

[6] Jászi Oszkárral is egyeztetett az esetleges lapalapításról Schultz – ezt a társadalomtudós egy levelében említette meg Vinczének. Lásd: Amerikai magyarok a második világháború első éveiben. Részletek Vince Sándor levelezéséből (Közli: Varga Lajos), Múltunk, 2000. 3. sz., 201-238. o. 204. o.

[7] Ebben az esetben az Egyesült Államokban élő magyarokról van szó.

[8] Megjegyzendő, hogy Károlyi Mihály nem feltétlenül Eckhardt Tibor miatt nem utazhatott a második világháború alatt az Egyesült Államokba. Károlyi az 1930-as amerikai körútja során ugyanis helyi kommunistákkal találkozott, emiatt pedig később a hatóságok megtagadták tőle a beutazási engedélyt. Lásd: Litván 2003, 395. o.

[9] Amerikai magyarok… 206. o.

[10] Lásd: Harc, 1941. december 25.

[11] Harc, 1945. december 15., 1. o.

[12] Harc, 1941. december 25. 1. o.

[13] HU-MNL-ZVL-IV.433. No. 5183.

[14] CZ-AMZV-LA-1939-1945 Diplomatický sbor ZÚ cizí Maďarsko–krabice 185 27274/44

[15] HU-MNL-ZVL-IV.433. No. 5183.

[16] Amerikai magyarok… 204. o.

[17] Faludy György: Pokolbéli víg napjaim. Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1998. 159. o.

[18] Harc, 1941. december 25., 3-4. o.

[19] Borsszem Jankó, 1886. 33. sz., 4. o.

[20] Harc, 1945. december 15., 1. o.

[21] A csehszlovák emigráns kormány megítélése a progresszív nézeteket valló magyar emigránsok között sem volt egységes. A DMASZ-ból kivált a chicagoiak csoportja Moholy-Nagy László iparművész, többek között azért, mert a szervezet Jászi-féle vezetése alárendeli magát a csehszlovák emigrációnak. Lásd: Amerikai magyarok… 234. o.

[22] Kádár Lynn Katalin: Eckhardt Tibor amerikai évei 1941-1972, L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2006. 70-76. o. és 115-116. o.

A borítóképen a Harc fejlécének részlete látható. Forrás: Harc, 1945. december 15.