710 éve volt a rozgonyi csata
Pontosan 710 éve vívták meg a rozgonyi csatát, amely egy új dinasztiának, a magyarországi Anjouknak a megerősödéséhez vezetett. A késői Árpád-korban felemelkedő nagyurak, köztük Csák Máté és Aba Amadé számára sokkal fontosabb volt a saját hatalmuknak a királyi hatalommal szemben történő megerősítése, ezért az ellentétes célokban gondolkodó Károllyal igen hamar ellentétbe kerültek. (Csák Máté például Vencel híve volt III. András halálát követően). Végül, háromszori koronázás után, főleg az egyház támogatásának köszönhetően, I. Károly legitim királya lett Magyarországnak.
I. Károly mögött hosszú évek kitartó harcai álltak a királyi hatalom megszerzését és megszilárdítását illetően, és még az 1312. június 15-én vívott rozgonyi csatát követően is éveken keresztül kellett a saját hűbéresei ellen küzdenie azért, hogy királyi hatalma megerősödjön. Jellemző momentum a korszaknak, hogy Csák Máté nem volt jelen I. Károly 1310. augusztus 27-én történt székesfehérvári megkoronázásánál, a széke üresen maradt, annak ellenére, hogy Gentilis, a pápai követ kötelezte őt a részvételre. Hogy Csák Máté mennyire nem szándékozott alávetni magát Károly akaratának, azt jól példázza az a tény, hogy a következő évben az általa birtokolt visegrádi várából 1311. június 25-én egészen Buda kapujáig hatolt, hogy elfogja az ott tartózkodó királyt, és a feleségét, Mária királynét. Károly értett az üzenetből, és Temesvárra helyezte át a székhelyét. Gentilis egyházi átokkal sújtotta Csák Mátét, és 1311-ben a királyi sereg részéről további katonai műveletekre is sor került.
Magyarország az Anjouk korában
A rozgonyi csata további fontos szereplői Aba Amadé fiai. Amadé némileg váratlanul emelkedett fel, már 1278-ban a morvamezei csatában sikeresen harcolt Kun László seregében II. Ottokár ellen, de a kunok és a tatárok elleni küzdelemből is kivette a részét. III. András király rendíthetetlen híve volt, többször töltötte be az országbírói és a nádori tisztséget, és a királyi adományoknak köszönhetően a vagyona gyorsan gyarapodott. A felemelkedését az is segítette, hogy a közvetlen rokonai gyermektelenül haltak meg, így a szerteágazó nemzetségi birtokok egy idő után mind Amadénál kötöttek ki. Amadé jól helyezkedett, mert Károly Róbert támogatói között volt szinte a kezdetektől fogva, és ezért meg is kapta a maga jutalmát. Nem lehetett könnyű természetű ember, mert akkor, amikor Klára nevű leánya a férjével, Csák nembeli Móriccal együtt úgy döntött, hogy kolostorba vonul, Amadé utasította a budai bírót, hogy legyen szíves kihozatni a lányát és a vejét a kolostorból, hogy folytassák a házaséletüket. Felhívása alighanem eredménytelen maradt, mert a pár két év múlva még mindig a kolostor lakója volt. Aba Amadé alighanem szerette volna megkaparintani Kassa városát is, ám nem járt sikerrel, mert a kassai polgárok megölték. Hogy pontosan mi történt, azt részletes beszámoló híján nem tudhatjuk, alighanem nem előre kitervelt emberölés történt, de a polgárok aligha lehettek boldogok, amikor Amadé és a fiai a kíséretükkel megjelentek Kassán. Az ezt követő tumultusban mindenesetre Amadé meghalt, a kíséretének egyes tagjai szintén, két fia, János és Dávid pedig börtönben végezte, a lovaikat pedig elvették.
I. Károly a város mellé állt, így Amadé fiai először aláírni kényszerültek az 1311. október 3-i megegyezést a királlyal, ami lényegében azt tartalmazta, hogy az apjuk eredményeiről szinte kivétel nélkül kénytelenek voltak lemondani. Az egyezséget persze eszük ágában sem volt betartani, és 1312 áprilisa előtt megtámadták Károly sárospataki hospeseit. A király természetesen nem hagyhatta ezt megtorlatlanul, úgyhogy Amadé fiai Csák Mátéhoz fordultak segítségért. Lássuk a Képes Krónika beszámolóját:
„Az Úr ezerháromszáztizenkettedik évében, amikor Károly király saját haderejével a Sáros nevű királyi várat ostromolta, melyet Máténak, a nagy hatalmú főúrnak megbízásából Miklós fia Demeter tartott a birtokában, ez a Máté, a trencsényi Péter fia, ezerhétszáz lándzsás vitézt és teljes magánhadseregét a király ellen küldte Demeter megsegítésére, hogy a vár aljából elűzzék a királyt. A sereg vezetőivé az említett Demetert és a Szép vagy Nagy melléknévvel illetett Abát tette meg. A király, amikor ezek jöveteléről hallott, úgy vélte, hogy nem bír ellenállni nekik, és visszavonult a Szepességbe. A szepesiek hűségesen átengedték neki a lovasaikat és gyalogosaikat is, és ezekkel a király nagy bátran rátámadt az ellenségeire. Azok közben a Kassa nevű várost kezdték el ostromolni Amadé nádor halála miatt, akit Kassán a kassai németek ártatlanul megöltek. Amikor a kémek jelentették nekik a király érkezését, ezek a várost otthagyva, félelem nélkül a király hadserege elé vonultak. A király is, és ezek is roppant igyekeztek egy harcra alkalmasabb helyre, és ezt a helyet az utóbbiak foglalták el előbb.
Közben a király az egyik Hernád melléki völgyben seregével együtt előbb a bűnbánat szentségében részesült, majd feloldozást nyerve, magukhoz vették az Úr szent testét a már említett keresztesekről [johanniták – KF] és minden vonatkozásban felkészültek a halálra. Azok pedig, a béke legádázabb ellenségei, felöltve hadifelszerelésüket, egy bizonyos hegy csúcsáról leereszkedtek az említett völgybe a király ellen, hogy rögtön megütközzenek, s az említett hegy oldalán pénteki napon, Szent Vitus és Szent Modestus ünnepén olyan ádáz ütközet keletkezett, amilyen a tatárok ideje óta nem volt még Magyarországon. Ebben a csatában a király kíséretéből elesett Kokos, Porcs istván fia, Bágyon fia István, Tamás fia László, Aladár fia Jakab, Péter fia Mihály, Gyürke és Mihály, Gyürke fiai, valamit Péter beregi várnagy, híres nemesek. Gyürke, aki a király zászlótartója volt, a zászló alatt esett el.
Amikor a király zászlója lehanyatlott, a király a keresztesek zászlója alatt harcolt. A másik oldalon pedig Mihály fia Demeter és Aba, a hadsereg vezetői, valamint Amadé két fia hullott el nagy hamar a halál nyilától megsebezve, és még igen sokan mások, ott is és máshol is, halálosan megsebesítve, lerótták a halál adóját. Noha a király táborából estek el többen, mégis a király szerezte meg dicsőséggel a győzelmet. Hisszük és valljuk, hogy ez az Isten műve volt.” (Bollók János fordítása)
A rozgonyi csata rekonstrukciója Bánlaky Józsefnél
A küzdelem hevességére jellemző volt, hogy a királyi zászlótartó is elesett a csatában, ami nem lehetett véletlen, mert úgy sejthető, hogy az Amadé fiak Csák-segítséggel megerősített serege erősebb volt, mint a királyé, és a támadást is ők kezdeményezték. A csatában végül a szepességi szászok és a kassai polgárok szárnyakon történő támadása hozhatta meg a végső sikert. Amadé fiai közül ketten, Dávid és Miklós, holtan maradtak a csatatéren. Károly megjutalmazta a vele tartókat, a hűtlenektől pedig természetesen elvette a birtokaikat.
„Mi, Károly, Isten kegyelméből Magyarország királya adjuk tudtára mindenkinek, jelen levelünk rendjében, hogy Aba nembeli Nekcsei Sándor ispán fia Sándor mester, nemes férfiú és kedvelt hívünk, felségünk színe előtt megjelenvén sokféle hűségét és érdemes szolgálatait felségünknek megbizonyítva és előadva bizonyos Újvár megyében a Hernád folyó mellett fekvő Garadna nevű birtokot, amelynek adományozási joga minket illet, tudniillik Kozma fia Jánosnak a birtokát, amelyet mi ennek a Jánosnak nyilvánvaló hűtlensége miatt tőle, mint saját ellenségünktől elvettünk, vámjával és minden haszonvételével és minden tartozékával együtt örökre neki adni és adományozni kérte. (…)
Ugyanezen Sándor mester a várak ostrománál vérző sebekkel borítva királyi felségünk tekintete előtt jelesül harcolt. Továbbá mikor ellenségeink, Miklós fia Demeter és Trencséni Máté nagy serege, továbbá János és Miklós és Omodé többi fiai és a többi hűtlenek és társaik ellen Kassa közelében csatát vívtunk, ahol Isten kegyes segítségével diadalt arattunk, itt is fentnevezett Kozma fia János hűtlenségének gonosz ellenségeskedését folytatva nyilait a harcban felségünk ellen kegyetlenül felemelte és kilőtte, a többször említett Sándor mester ellenségeink hadsorai ellen vitézül és hevesen, hatalmas kézzel harcolva küzdött. (…)” (Részlet I. Károly király 1312. július 6-án, Sárospatakon kiadott okleveléből).
Az életben maradt Amadé-fiak a király hűségére tértek, de Károly fokozatosan számolta fel a hatalmukat. Végül 1317-1318 táján az életben maradt fiúk lázadást szerveztek a király ellen, aki elkobozta a birtokaikat. Rövid ellenállás után Lengyelországba szöktek. Csák Máté már sokkal keményebb falatnak bizonyult a király számára: 1321-ben bekövetkezett haláláig a hatalma alatt tartott területek lényegében nem engedelmeskedtek Károlynak. Amint távozott az élők sorából, méltó utód híján, az általa vezetett birtokokat a király ismét a hatalma alá vonhatta.
Felhasznált irodalom:
Képes Krónika. Budapest, 2004. Osiris Kiadó
Kristó Gyula: A rozgonyi csata. Budapest, 1978. Akadémiai Kiadó.
A Rozgonyi csatahoz csak annyit hogy III Andrast a fiatal Magyar kiralyt megmergeztek a kulfpldi tronbitorlo Caro-Berto es bandaja . Akit az Orsini es Drugett Olasz bankhazak penzeltek . A honfoglalo Huba vezer leszarmazottai voltak az Aba nembeli Amadeek.A csatat elvesztettek az Olasz -Szasz hadak . Szinte mind le lett olve . Caro-Berto hatulrol , megbujva figyelt es mikor latta hogy nagy a baj elillant .
A csatat pedig a orakkal kesobb megjeleno Maltai Lovagrend gyerte meg megpedig a gyozelmet unneplok megtamadasaval. Az Amade fiuk Lengyel orszagba menekultek . Sose jottek vissza .
Az a jó, hogy sosem jöttek vissza.
Ezt hol olvasta?
III. Endre vagy András esetében azt is figyelembe szükséges venni, hogy már 1290-ben IV. (Kun) László halála után sem volt mindenki által elismerve. A magyar közép- és kisnemesség volt a támogató rétege és ez okból kifolyólag a magyar országnagyoknak nem is állt érdekében, hogy hosszú élete legyen. Már megkoronázása elött elvitatták a jogát a trónra, mert Endre (András) sem volt közvetlene Árpád-házi leszármazott, nöági öröksödési jogra hivatkozott, egyébként mindegyik trónkövetelö ezt tette a korabeli szoka’soknak megfelelve: Vencel, Ottó és maga Károly Róbert is nöági Árpád-rokon volt. Az Aba-nem valóban honfoglaló nemzetség volt és Aba Sámuel lévén királyt is adott az országnak korábban, tehát volt „jog alapja” annak, hogy fegyverkeztek… azonban a 13. század második felében elhatatlmasodott oligarchia okozta az Árpád-ház bukását… Még ha meg is mérgezték volna III. Andrást, amely egyébként nincsen bizonyítva, sem alátámasztva az Árpádok a feudális rendiség klteljesedése miatt buktak meg csakúgy mint pl. az angol királyok a hasonló idöben kiadott Magna Charta lévén. A Magna Charta kb. ugyanaz mint az Aranybulla. Mindezzel csupán arra akarok rámutatni, hogy a magyarság a 13-14. századi Európa szokásos feudális világképében élt és az oligarchák okozták az egységes középkori Magyar Királyság bukását… mint máshol is.