A címben szereplő kérdésből lehet következtetni a válaszra. A rövid, egyértelmű „igen” helyett azonban érdemes úgy fogalmazni, hogy „inkább átutazott.” A válasz kapcsán újabb kérdés merül fel: hogyan került a lengyel haderő főfelügyelője a későbbi nógrádi megyeszékhely közelébe? Az alábbi bekezdésekben igyekszünk magyarázatot adni erre a kérdésre.
TovábbTalán nem légből kapott az állítás, hogy az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyarországi rágcsálni való a köznevesült „nógrádi ropi.” Fogyasztjuk otthon, sörözőkben – ital mellé, filmezés vagy egy házibuli közben. Hogyan került Nógrádba a sós pálcika, amely manapság a legtávolabb vitte a Karancs és Salgó tűzhelyek mellett a megye hírnevét (miközben nem található meg a Nógrádikumok listáján, ahol ugyanakkor szerepel a palotási horgásztó és a Balassagyarmati Börtön)? A teljes választ terjedelmi korlátok miatt nem ez a bejegyzés fogja megadni, azonban egy rövid összefoglalónak helyt adhatnak jelen írás keretei.
TovábbSalgótarján létrejöttének, és átalakulásának rövid története szerepet kapott már a blogon, amely város főleg 1950 után változott jelentősen, miután egy kormányzati döntés értelmében Nógrád megye székhelyévé vált. Az ötvenes években leginkább a Vásártéren folytak építkezések, hogy a lakásínséget enyhítsék, majd a hatvanas években a központra is sor került. Ugyan Salgótarján nem büszkélkedhet barokk vagy klasszicista városközponttal, ugyanakkor egyedülálló módon modernista centrummal rendelkezik, amely leginkább az említett évtized megvalósított terveinek volt köszönhető. Az átalakulást pedig honnan máshonnan, mint a város közepéről lehetett a legjobban dokumentálni: kiváló fotóhelyszínt biztosított a Karancs Szálló, amelynek…
Tovább
