Prága, mint kémközpont?
A két világháború között Magyarország számára Csehszlovákia fontos szerepet töltött be a külügyek terén: a fő hívószavak a kisantant, az elszigeteltségből való kitörés és a revízió voltak. Erről Ujszászy István vezérőrnagy is írt, amikor az ÁVH fogságában jegyzetelte le visszaemlékezését, többek között a prágai éveiről, amikor mint katonai attasé teljesített szolgálatot Csehszlovákia fővárosában. Ezen a poszton elődei között volt Andorka Rudolf vagy éppen Lakatos Géza, akik a második világháború előestéjén, illetve ideje alatt váltak a magyar történelemben fontos szereplővé. Ujszászy a nevezett visszaemlékezésében számos helyi kapcsolatról beszámol, amelyek arra utalnak, hogy a cseh társadalom bizonyos részeivel egyáltalán nem volt rossz a viszonya a magyar vezetésnek, továbbá egyes katonatiszteket is ismert, akiknek karrierjéről szintén érdemes egy-két szót ejteni.
Ujszászy István (1894-1948) 1934 júniusa és 1938 februárja között szolgált Csehszlovákia fővárosában, mint a m. kir. katonai attasé. Pozíciójából adódóan a csehszlovák politikai, de inkább a katonai vezetés és cseh helyi előkelőségek között fordult meg gyakrabban. Az ÁVH fogságában írt emlékiratában többször részletesen írt arról is, hogy Prágában kiktől gyűjtött információt a magyar katonai hírszerzés, amelynek Andorka Rudolf után parancsnoka is volt 1939-től 1942-ig. Az említett személyek közt ott van Wettstein János követ, valamint Rosty-Forgách Ferenc követségi titkár (aki majd a második világháború után fog a prágai misszió élén szolgálni). A cseh informátorok felsorolásakor azonban néhány érdekes név is előkerül: Kumpošt, Španiel vk. alezredesek, Beneš és Klein vk. őrnagyok is szerepelnek a felsorolásban [1].
Ugyan Ujszászy esetlegesen emlékezhetett pontatlanul, mint ahogyan arra Borhi László egy másik esetben rámutatott könyvében [2], azonban nagyon valószínű, hogy mondhatni „kollégáival” is kapcsolatot ápolt: a felsorolt személyek ugyanis a harmincas években, valamint a második világháború alatt szintén katonai attaséként, valamint a magyar Vezérkari Főnökség 2. Osztályának kvázi „tükörképénél,” a csehszlovák vezérkar második osztályán, a katonai hírszerzésnél voltak beosztva.
Prokop Kumpošt 1934-1937 között volt jelen az osztálynál, majd Varsóba delegálták, mint katonai attasét, majd a háború alatt a közel-keleti csehszlovák katonai misszió összekötő tisztje volt. Oldřich Španiel a harmincas években szlovák területen csapattisztként szolgált, a világháború idején Washingtonban volt Csehszlovákia katonai küldöttje. František Beneš is hasonló karriert tudhatott magáénak a háború előtt, majd 1942-től Ecuadorba és Kolumbiába akkreditált összekötő tisztként dolgozott. Bohumil Klein 1932-től a katonai hírszerzés magyar szekciójánál szolgált, 1937-től pedig Budapesten katonai attaséként működött. Csehszlovákia 1939 márciusában történő megszűnése után azonban az élete merőben másként alakult, mint előbb említett társainak, akik a londoni emigráns kormányt képviselték. Klein Budapestről hazatért Prágába, ahol a Gestapo elfogta, majd az év folyamán egy kihallgatás során tisztázatlan körülmények között meghalt [3].
A második világháború előtti utolsó budapesti katonai attasé, Bohumil Klein és Ujszászy István halálának körülményei is tisztázatlanok. Forrás: Wikimedia Commons.
Ujszászy és a csehszlovák hírszerzés munkatársai között vélhetően nem az esetleges dezertálás miatt létezett kapcsolat, hanem ez adódhatott feladataik hasonlóságából is. Más azonban a helyzet azokkal a csehekkel, akik nem hogy nem voltak kifejezetten az első csehszlovák köztársaság hívei, hanem inkább a rendszer kritikusainak számítottak. Ilyen személyek voltak a cseh arisztokrácia legitimista hívei: a Lobkowitz, Hardegg, Kinský család tagjai, valamint a hadsereg egyes tisztjei, akik még a Monarchia idején kezdték szolgálatukat [4]. Ezen a téren az ismeretség nem volt feltétlenül egyoldalú: a müncheni egyezmény után Cseh-Szlovákia már a nevében is gyökeresen átalakult, amely érintette az ország belső rendszerét. Vezető szerepbe kerültek a már említett első köztársasággal kritikus körök, akik nagyobb szimpátiát mutattak Magyarország felé [5].
A csehek változó magatartására a magyar fél is felfigyelt, igaz, gyanakodva. Szent-Iványi Domokos egyik emlékiratában megemlíti, hogy Teleki Pál miniszterelnök és kereste a kapcsolatot Alois Eliáš közlekedésügyi miniszterrel [6], a későbbi Cseh-Morva Protektorátus kormányfőjével 1939-ben, az esetleges együttműködés miatt, azonban ez Teleki majd Eliáš halála miatt sem zárult sikerrel. Érdemes megjegyezni, hogy ugyan a korszak vezető cseh körei inkább tekinthetőek autoriternek, mint demokratikusnak, azonban nem feltétlenül voltak a németek hívei az esetleges kollaboráció ellenére sem.
Ujszászy ugyanis, már a vkf. 2. vezetőjeként, a Protektorátust kívánta felhasználni a birodalmi hírszerzéshez, amelyről visszaemlékezésében is említést tett:
Kihasználtuk a rezsimmel elégedetlen elemeket, az idegen vendégmunkásokat, a hazánkon átszökő hadifoglyokat, a cseh passzív ellenállás híveit és az osztrák legitimistákat [7].
A berlini követség alá besorolt prágai főkonzulátuson a második világháború ideje alatt nem működött katonai attasé, a főkonzul azonban egy volt katonatiszt volt, akit átvett a külügyminisztérium. Spányi Mario nem volt teljesen járatlan a külügyi apparátus területén, igaz tapasztalata sem volt nagynak mondható, amit a harmincas években a grazi tiszteletbeli magyar konzulátus élén szerzett [8]. Ujszászy azonban rávilágít arra, hogy Spányi feladata túlmutatott azon, hogy csak a stájer fővárosban bajba jutott magyaroknak segítsen. Spányi ugyanis a GEX, vagyis a Grazi Expozitúra vezetője volt, amely a helyi hadifogoly-fogadó bizottságból fejlődött tovább [9]: a kirendeltség Jugoszlávia irányába végzett az Anschlussig kémelhárító tevékenységet.
A katonai hírszerzés korábbi vezetőjének okfejtését a Protektorátussal kapcsolatban alátámasztják egyes német jelentések is. Spányi jól beszélt németül: egyrészt Theresianumbeli katonai neveltetése (édesapja, Spányik Béla Ferenc József szárnysegédje volt), másrészt német felesége révén tudta fejleszteni nyelvtudását. Maga Ujszászy is úgy nyilatkozott Spányiról, hogy nem nácibarát [10] – amit a helyi német hatóságok is megerősítettek.
Karl Hermann Frank, a Protektorátus államminisztere 1944 novemberében próbálta elérni Edmund Veesenmayer Magyarországra delegált teljhatalmú birodalmi megbízotton keresztül, hogy a magyar külügy váltsa le Spányit Prágában, mivel korábban németellenes megnyilvánulásokat tett és anglomán irányultságú nyilatkozatokat tett, emellett a cseh főnemesekkel és üzletemberekkel is kapcsolatban állt (előbbiek között lehet ismét találni Kinskýket, Schwarzenbergeket és Windischgrätzeket). Frank a felsoroltakon kívül egy elég erős érvről is beszámolt az eltávolítás mellett: Spányi kirúgásával jelentősen lehetne mérsékelni németellenes hírszerzést a Protektorátusban [11].
A szudétanémet Karl Hermann Frank előbb a Cseh-Morva Protektorátus államtitkára, majd államminisztere volt: csak névrokonságban állt a Lengyel Főkormányzóságot irányító Hans Frankkal. Forrás: Wikimedia Commons.
A főkonzult végül már a nyilas kormányzat alatt szintén egy korábban katonatiszti karrierrel rendelkező személy, Gyertyánffy Kornél váltotta fel, aki azonban egyáltalán nem bírt diplomáciai tapasztalattal [12]. Ujszászy visszaemlékezését alapulva véve azonban elmondható, hogy a prágai katonai attasé posztja a második világháború előtt fontos szerepet töltött be a magyar katonai hírszerzés számára. A cseh tartományok német megszállása után Prága már nem volt diplomáciai téren jelentős Budapest számára: ezt jelezte, hogy Berlin alá rendelte a Dísz tér az ottani magyar missziót, de az is, hogy egy nem első, sőt talán csak harmadvonalbeli személy került az átalakított főkonzulátus élére. Spányi Mario azonban, ha nem Wettstein János és Marosy Ferenc követek, de Andorka Rudolf és Ujszászy István utódjaként működhetett a második világháború alatt a Cseh-Morva Protektorátus fővárosában.
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Jegyzetek:
[1]: Ujszászy 2007, 508. o.
[2]: Lásd: Borhi László: Nagyhatalmi érdekek hálójában, MTA BTK TTI-Osiris, Budapest, 2015, 70. o.
[3]: Lásd: Zudová-Lešková 2011, 173. (Beneš), 32. (Klein), 39. (Kumpošt), 85. (Španiel) oldali szövegdobozok
[4]: Ujszászy 2007, 193. o.
[5]: Erre utal, hogy a második köztársaság sajtója Horthy Miklós és Kemál Atatürk autoriter fellépését pozitívan mutatta be. Lásd: Rataj, Jan: O autoritativní národní štát, Prague, Karolinum, 1997, 61. o.
[6]: Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, C80 Szentiványi Domokos hagyatéka, 2. doboz, A Magyar Függetlenségi Mozgalom igaz története
[7]: Ujszászy 2007, 515. o.
[8]: Külügyi Közlöny, 17. évfolyam (1937), 9. szám, 63. o.
[9]: Ujszászy 2007, 361., 540-541. o.
[10]: Ujszászy 2007: 590. o.
[12]: Budapest Főváros Levéltára, Gyertyánffy Kornél büntetőpere a budapesti Népbíróságon, XXV. 1.a – 1946 – 472, 21509/1945, Jelentés Gyertyánffy Kornélról, 1945. december 6.
Források:
Budapest Főváros Levéltára, Gyertyánffy Kornél büntetőpere a budapesti Népbíróságon
Cseh Nemzeti Levéltár Cseh és Morvaország Német Államminisztériumának iratai
Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, C80 Szentiványi Domokos hagyatéka
Vallomások a holtak házából: Ujszászy István vezérőrnagynak, a 2. vkf. osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjének az ÁVH fogságában írott feljegyzései (szerk.: Haraszti György), Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára-Corvina, Budapest, 2007.
Zudová-Lešková, Zlatica: Zapomenutá elita: Českoslovenští vojenští diplomaté v letech 1938-1945, Mladá fronta-Historický ústav Akadémie Věd České Republiky, Prága, 2011.
A nyitóképen Prága egyik legismertebb nevezetessége, a Károly híd látható.
[…] Első diplomáciai megbízatása még Grazban volt, ahol tiszteletbeli konzulként működött, és egyben jugoszláv vonalon működött kémelhárítóként Stájerország fővárosában, majd 1940-ben a magyar külpolitika szemében erősen devalválódott Prágába került […]
[…] Napi Történelmi Forráson már többször felbukkant Spányi Mario neve, aki 1940-1945 között Magyarország prágai főkonzulátusát vezette. Sorsában osztozott […]