A Derrick sorozat
Tóth Eszter Zsófia
Aus der Reihe – Derrick villódzott az 1980-as években a nappalik képernyőjét a nyugatnémet krimisorozat kezdetét jelző felirat. Cikkemben a sorozat korabeli sajtóvisszhangjának jártam utána. Az NSZK filmsorozatot 1974. október 20-án vetítették először Nyugat-Németországban, majd minden második pénteken került adásba. Népszerűsége a Derricket játszó Horst Tappertnek, és a nyomozótársát, Harryt alakító Fritz Weppernek is köszönhető. Magyarországon 1978-tól vetítették. [1] A magyar nézők bepillanthattak a nyugat-német mindennapokba is, és Derrick nyomozó fáradhatatlan volt, udvarias és együttérző. A főfelügyelő elegáns külsejére csak mindig táskás szeme vetett némi árnyékot. A sorozatból összesen 284 rész készült el, 24 éven át. 37 ország vásárolta meg a sorozatot 1983-ig.[2]
1981-ben a Magyar Ifjúság újságírója kritizálta a sorozatot, ugyanis az a nyugati világot, a fogyasztói társadalmat mutatta be. Derrick
„összehúzott szemöldökével, szigorúan erkölcsös tekintetével, polgári logikájával csupán egy rendőr, akinek jó a szimata. (…) Derrick úr öltönyt húz vagy kordnadrágot: édes mindegy. Nem ő sugárzik, hanem az Ügy, amelyet képvisel. A tiszta Erkölcs, amelyért harcol. Csak éppen azok az ügyecskék nem sugároznak, amikben mindezt dokumentálni lehetne. Az ostobábbnál ostobább történetek, amelyek a legutóbbi sorozatban szerepeltek. Fiú, aki féltékenységből gyilkol, táncosnő, akiért még egy pótnagybácsi is eleped, unatkozó gimnazisták, akik jó dolgukban ölnek. Véletlenül valamennyien villában laknak, kaviárral laknak jól és luxuskocsival járnak. Véletlenül mindannyian a fogyasztói társadalom eszközei. Akiket a film végén Derrick úr — készpénz híján — jó tanáccsal és jókora lelki masszázzsal lát el.”[3]
A Jel-Kép folyóirat szerint népszerűségét annak köszönhette a sorozat, hogy emberséges krimi volt, nem erőszakra és véres jelenetekre épült.[4] 1983-ban Derrick és Harry Magyarországra látogatott és a Magyar Televízió Főzőcske műsorában is fellépett. Íme a műsor:
A Ludas Matyi újságírója bosszankodott, úgy vélte, mind a látogatás, mind az adás bújtatott reklám, amelynek nem örültek az 1980-as években. Még Puskás Öcsit is érte kritika, amikor a Skálát reklámozta:
„Horst Tappert— vagyis Derrick főfelügyelő —, és ugrifüles bojtárja Klein úr (Fritz Wepper) megérkezett Budapestre, hogy a Magyar Televízió „Főzőcske” című műsorában fellépjenek s mindenekelőtt ellátogassanak a Sugár üzletközpontba, ahol az összesereglett pestiek szeme láttára bevásárolják mindazt, ami későbbi főzőcskéjükhöz fölösleges. Nekem mindjárt az volt a gyanúm, hogy reklámot látok, amit a szokástól eltérően nem a Magyar Hirdető emblémája és szignálja előz meg, hanem a Ferihegyi repülőtér látképe, annak bizonyítására, hogy a jeles vendégek nem gyalog jöttek Budapestre. Hogy nyers üzleti reklámot látok (és nem is valami elméset) az később bizonyossá vált, a főfelügyelő ugyanis, és Szabó Ottó (aki őt szinkronizálni’ szokta) olyan kötényt öltött, melyen a fent említett áruház neve volt olvasható. Ezek után a főfelügyelő egy halat szabdalt miszlikre, a haldarabokon a hirdető áruház neve nem volt lát ható, amiként az apróra vágott répán és zelleren sem. Hogy végül is miféle étel készült el a főfelügyelő jóvoltából, azt nem tudom, mert a halat éppen úgy nem kedvelem, mint a műsornak álcázott üzleti reklámot, ezért a Főzőcske megtekintését felfüggesztettem.”[5]
A Ludas Matyi 1984-ben a Léna című epizód kapcsán is értekezett a sorozatról:
„A film első tízpercében gyönyörű anyukát megfojtották. Ki fedezte fel a hullát: természetesen az elvált férj. Akivel rosszban voltak. Aki el akarta rabolni a gyereket. Aki többször azt mondta barátainak, hogy eltenné láb alól ezt a bestiát. Gyanús férjet letartóztatják és a zseniális Derrick, negyven percen keresztül a legbonyolultabb lélektani módszerekkel ötli ki, hogy a férj nem lehetett gyilkos. Holott egy középső csoportos óvodás figyelmeztethette volna, hogy mielőtt letartóztatják a férjet, talán nézzék meg anyuka nyakán az ujjlenyomatokat. Mert a szép anyukát nem gyilokkal, tőrrel, pisztollyal, gázzal ölték meg, hanem közönséges fojtogatással.”[6]
https://www.youtube.com/watch?v=6QDpIt2PN9I
A 150. epizód után a főszereplő, Horst Tappert egy kicsit besokallt:
„Évek óta önsanyargató módon élek. Nincs szabadidőm, nem tudok üdülni. Este 9-kor már ágyban fekszem. Szeretnék még élni, de a Derrick megzabál.”[7]
1998-ban a főszereplő, Horst Tappert nem szerette volna a sorozat folytatását, idősnek érezte magát hozzá. Utána derült ki, hogy a második világháború alatt a Waffen SS tagja volt és ezt elhallgatta. Ez azonban már egy másik történet. A sorozat megihlette a Szőranya emlékzenekart is, számuk: Derik és Hari barátok
Annak ellenére, hogy a korabeli sajtókritikák közt találhatunk fanyalgót is, a sorozat népszerűségét több tényezőnek is köszönhette: a nyugati világot mutatta be és emberközpontú krimi volt egy krimiínséges világban. Derrick és segítője küzdött az igazság felderítésért és az ártatlanság vélelméért is. Lélektani krimisorozat volt, amely nem hagyta figyelmen kívül a bűnösök motivációit sem. A nyomozás technikai részei pedig olyanok, mintha bűnügyi múzeumban járnánk. Három epizód kivételével minden esetben fény derült arra, ki volt a tettes. Bár ma már pergősebb filmekhez vagyunk szokva, a sorozat egyes részei épp a lélektani vonatkozások miatt még ma is izgalmasak, újranézhetőek.
Jegyzetek
[1] Film Színház Muzsika, 1978. január 7. 28.
[2] Film Színház Muzsika, 1983. június 4. 28.
[3] Magyar Ifjúság, 1981. december 11. 4.
[4] Jel-Kép, 1982/4. 279.
[5] Ludas Matyi, 1983. június 2. 6.
[6] Ludas Matyi, 1984. szeptember 6.10.
[7] Szabad Föld, 1987. május 1.20.
A nyitóképen Horst Tappert Derrick-ként.