Sztálin a felsőoktatásban
Noha nem a tervezett szocialista főváros középpontjában kapott helyet, az építészeti reprezentáció és a szocialista tudatformálás összefüggésében megkerülhetetlen a Lenin-hegyen álló, reprezentatív moszkvai magasház, mai nevén a Lomonoszov Egyetem épületegyüttesének rövid bemutatása. A felsőoktatás új szellemű átalakítását, fejlesztését kifejezendő, Sztálin kezdeményezésére[1] egy új egyetemi épületet kellett tervezni. Mivel a tervekben jelentős méretű ingatlan szerepelt, a telket a főváros egy akkor még beépítetlen területén, a Moszkva folyó kanyarulatában, mintegy 167 hektáron jelölték ki. A tervezés feladatával Lev Rudnyevet (1885-1956) bízták meg. A megalomán, be nem vallottan eklektikus épület terveit 1949-ben fogadták el. [2]
Lev Rudnyev építész, a Lomonoszov Egyetem tervezője. Forrás: Wikimedia Commons.
Az építmény jól ismert, szimmetrikus sziluettjét a főépület jellegzetes tömege határozza meg. Ennek formája közép felé haladva egyre emelkedik, az épületszárnyak pedig úgy kapcsolódnak hozzá oldalról, hogy a torony messziről látható legyen, mégpedig olyan módon, hogy az egyedi megjelenésével jelképpé válhasson.[3] A főhomlokzat a folyóra néz, az előtte lévő terület pedig beépítetlen; ez az eredeti koncepció része volt, a tervezők ugyanis így jobb rálátást tudtak biztosítani a városra és a környező tájra. A főépület felé vezető út mentén vízmedencét helyeztek el, az épület sziluettjét ebben saját tükörképe „duplázta meg”, tovább növelve ezáltal a látvány monumentalitását. A medence mellett kétoldalt a legnagyobb természettudósok szobrait állították fel.
Maga a tervezés nemcsak statikai, esztétikai és ideológiai kérdéseket vetett fel, hanem urbanisztikai viták kiindulópontjává is vált. Moszkva délnyugati területe ugyanis, ahová az egyetem új épületét megálmodták, akkoriban még beépítetlen volt: meg kellett tervezni tehát az új oktatási központ és a belváros közti közlekedést. Az egyetemen körülbelül 6000 diák és több száz oktató tartózkodott egy munkanapon, és bár a többség helyben kapott szállást, az óváros és a campus között összeköttetést kellett teremteni.[4]
Az egyetemet a természettudományok oktatására tervezték, a bölcsészkar a régi épületekben maradt. Az óriási épületkomplexum alaprajza meglehetősen bonyolultra sikerült, a hatalmas homlokzat viszont egysíkúnak tűnhetett. Az építészt feltehetően ez is inspirálta arra, hogy a kísérletekhez és tudományos vizsgálatokhoz elengedhetetlenül szükséges természetes fényt minden laborba az épület három oldalán nyitott ablakokon keresztül juttassa be.[5] Az így létrehozott tagolással próbálta meg felszabdalni és változatosabbá tenni a homlokzatot is.
A központi épület 25 emeletes, és 75 méter magasságban nyúlik a Moszkva folyó középvízszintje fölé. Itt kapott helyet a földtani-talajtani, a földrajzi, a mechanikai és a matematikai fakultás, a rektorátus, az általános tárgyakat oktató tanszékek, a könyvtár, valamint az egyetem történetét bemutató múzeum. Ugyancsak ide építették az 1500 főt befogadó vetítőtermet és két 600 fős előadót is. A tanítási időn kívül fedett uszoda, klub és tornaterem állt a hallgatóság rendelkezésére.[6]
Sztálin ezúttal is személyesen instruálta a tervezőket. Forrás: Wikimedia Commons.
Az épület főbejárata a folyó felől nyílik. A földszintről a hatodik emeletig a földtani és talajtani tanszék helyezkedett el, majd e fölött, két emelet magasságban, a rektorátus irodái kaptak helyet. A 7hetedik szinten a főépület összes liftje megállt, Rudnyev ezért ide, a legkönnyebben elérhető emeletre helyezte a központi hivatali helyiségeket. A kilencedik emeleten a könyvtár vezetőségének irodái voltak; a tematikus szakirodalmat hozzáférhetővé tevő olvasótermek ugyanakkor az egyes fakultások szintjein, külön-külön kaptak helyet. A 10. szintet az általános, természettudományi tanszékek foglalták el. Ezek – szintén a felvonók csatlakozásai miatt – könnyen elérhetők voltak. A 11. és a 20. szint között a mechanikai-matematikai és a földrajzi részlegek helyezkedtek el. Minden emelet hasonló típusterv szerint épült: a folyosókat, a zsibongókat és a tantermeket egységesre alakították, különbségek – a követelmények eltérése miatt – csak a laborok kiépítésében és elszerelésében tapasztalhatóak. A toronyban legfelül az egyetem történetét bemutató múzeum volt látogatható; a kilátóteraszról pedig Moszkva és a környező táj képében lehetett gyönyörködni.[7]
Az egyetem központi épülete napjainkban. Forrás: Wikimedia Commons.
A Moszkvai Állami Egyetem diákjainak többsége vidéki volt, akiknek – lehetőség szerint a tanintézmény közelében elhelyezkedő – kollégiumot kellett építeni. Rudnyev a kollégiumot egy külön szárnyban, a főépület szomszédságában helyezte el. A számok itt is önmagukért beszélnek: az épületben 5250 diák és 750 doktorandusz számára alakítottak ki lakóhelyet. Az épületrészek ebben az esetben is egységes terv alapján készültek: a diákok szobái 8 m2-esek voltak, amihez kettesével tartozott egy-egy mosdó, míg az aspiránsoké 12 m2-t tett ki, ugyanilyen beosztással. Minden emeletre vendégfogadó-szobákat is terveztek, a központi étkező pedig az alagsorban kapott helyet.[8]
Az épület belseje is igen reprezentatív. Forrás: Wikimedia Commons.
Az építkezés nagyságrendjét ismét csak a számokkal lehet megfelelően érzékeltetni: az egyetem új épületének össztérfogata 2 millió m3, ebből a főépület 1,25 milliót foglal el. Az alapozáshoz 900000 m3 földet kellett megmozgatni, és a falazatok felépítéséhez 150000 m3 betonra volt szükség. Az építmény teljes egészében acélszerkezetű, elemeit kivétel nélkül előre gyártották, a helyszínen csupán összeszerelték őket. A betonfödémektől kezdve a parkettáig, a terrazzo padlótól a fém, műkő és mozaik épületdíszekig mindent előre elkészítettek, a helyszínen tulajdonképpen csak egy „végszerelő üzem” működött. Minthogy az ilyen mértékben előre gyártott elemekből való építkezés technológiája korábban példa nélkül való volt, kiemelten fontos szerepet kellett biztosítani a minőség-ellenőrzésnek, és a statikai számításokat is megnövelt biztonsági sávokkal kellett végeztetni.[9]
A „szocialista szellemtől” idegen igényesség meghozta gyümölcsét. Az egyetemi komplexum a mai napig kiszolgálja diákjait, és hála a folyamatos fejlesztéseknek, műszakilag sem avult el annyira, mint sok kortársa az egykori Szovjetunió területén.
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Bibliográfia:
Benkhard 1953: Benkhard Ágost: A Moszkvai Állami egyetem épülete. In.: Magyar Építőművészet II. (1953) 1-2. sz. 13-19.
Izsák 1950: Izsák Sándor: A moszkvai állami egyetem új épülete. In.: Építés-Építészet II. (1950) 5. sz. 284-298.
[1] Korántsem biztos, hogy személyesen a generalisszimusztól származott az ötlet, de mivel jóváhagyta azt, a későbbiekben így szerepelt a szakirodalomban. Benkhard 1953, 13.
[2] Benkhard 1953, 14.
[3] Izsák 1950, 284.
[4] Izsák 1950, 284.
[5] Izsák 1950, 287.
[6] Izsák 1950, 284.
[7] Izsák 1950, 286.
[8] Benkhard 1953, 13.
[9] Izsák 1950, 291.