Kinek nevezzelek? – Egy „disznóság” félremagyarázása, amely kártérítést is ért
1978-ban került publikálásra Andorka Rudolf korábbi katonai hírszerző tiszt, diplomata naplója. A feljegyzések töredékes voltuk ellenére is igen fontos forrásként vannak használatban mind a mai napig a Horthy-korszakkal kapcsolatosan. A megjelenés évében számos méltatás, recenzió született a műről, az éles szemű ítészek pedig a kritikával sem szűkölködtek. Az egyik fel nem oldott kérdés egy bizonyos Gyertyánffy őrnagyot járta körül, aki – Andorka szerint – „megint valami disznóságot csinált.” A konkrét ügyet nem kutatták ki a kritikusok, recenzensek, azonban a következő bekezdésekben megpróbálunk pár új támponttal szolgálni, hogy végül mi vezetett a kérdéses katonatiszt elbocsátásához.
A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült
A naplót tartalmazó kötet kapcsán a Magyar Nemzet hasábjain Ember Mária megjegyezte: Lőrincz Zsuzsa, a Magyar Országos Levéltár munkatársa informatív bevezető tanulmányt írt a korszakról, ez azonban már nem mondható el a jegyzetállományról, amely meglátása szerint igencsak általános információkkal szolgál.[1] A magyarázatokkal kapcsolatos problémát Bölöny József egy évvel később szedte ízekre. A feladat mondhatni testhez álló volt, mivel Bölönyt a Magyar életrajzi lexikon így jellemzi: „a Századok c. folyóiratban külön figyelő rovata volt. Pihent szemmel az olvasó érdekében, melyben helyreigazított számos történetírási hibát, tévedést, hanyagságot. Felemelte szavát a kézikönyvekben, lexikonokban, napilapokban észlelt hibák ellen is.”[2] A Kritika számára írt hibajegyzékében egy oldalon keresztül sorolja a kiadott naplókkal kapcsolatos észrevételeit már-már szőrszálhasogató módon. Gyertyánffy őrnagy kapcsán ezt sérelmezte:
Gyertyánffy Kornél vkszt. őrnagyra utal a napló (65, 68. o.) és ugyancsak őt említi keresztnévvel a bevezetés (28. o.), a jegyzet azonban mindezektől függetlenül a sehol sem említett Gyertyánffy Aladár méneskari őrnagyról vesz csak tudomást.[3]
Gyertyánffy őrnagy ügye – legalábbis, ami a könyvet illeti – szokatlan módon ért véget. Az Esti Hírlap 1978 novemberében számolt be arról, hogy Gyertyánffy Aladár fia, ifjabb Gyertyánffy Aladár fordító sértőnek találta a jegyzetet, és emiatt pert indított. Az ügy a Fővárosi Bíróság elé került, amely jogerős döntésében kimondta, hogy a magyarázat megfogalmazása miatt félreértés alakulhat ki az olvasókban, mely szerint nem Gyertyánffy Kornél, hanem Aladár volt elkövetője egy disznóságnak. Az ítélet szerint a kiadásért felelős Kossuth Kiadónak ötezer forint kártérítést kellett fizetnie ifj. Gyertyánffy Aladár számára.[4] A sérelemért kapott pénzösszeg nem minősült kevésnek, tekintve, hogy 1978-ban a KSH adatai szerint 3687 forintot tett ki a bruttó havi átlagbér.[5]
Mi szerepelt a könyvben, ami miatt Gyertyánffy Aladár a bírósághoz fordult? Andorka Rudolf 1938. november 20-i naplóbejegyzésében így fogalmaz: „A főnök végre kidobta Gyertyánffy őrnagyot a házból. Megint valami disznóságot csinált.”[6] Pár oldallal és nappal később hozzáteszi: „Milyen régen figyelmeztettem már [Werth Henrik vezérkari főnököt] Gyerttyánffy (bolond) személyére.”[7] Lőrincz Zsuzsa a bevezető tanulmányban konkrétan meg is nevezi, hogy „a jobboldali beállítottságú Gyertyánffy Kornél vkszt. (vezérkari szolgálatot teljesítő) őrnagy ellen becsületügyi eljárást folytattak.”[8] A végjegyzeteknél – ahogyan azt Bölöny József is észrevételezte – azonban már csak a komáromi ménesparancsnokról lehet olvasni,[9] hogy aztán a kötet végén lévő névmutató ismét Kornélról tudósítson.[10]
S hogy mi volt az a konkrét „disznóság,” amit Gyertyánffy Kornél elkövetett (és amiről lehet, hogy ifj. Gyertyánffy Aladárnak jobb, hogy nem volt tudomása)? A második világháborút követően Gyertyánffy Kornél a Népbíróság elé került, mint háborús bűnös, ugyanis 1945 februárjától a nyilas kormányzat főkonzuljaként működött Prágában.[11] Ügyét másodfokon is tárgyalták: a Budapesti Népbíróság hat évnyi szabadságvesztésről szóló ítéletét a Népbíróságok Országos Tanácsa megsemmisítette, helyette három évnyi szabadságvesztést, teljes vagyonelkobzást, és tíz évre közügyektől való eltiltást róttak ki a korábbi főkonzulra.[12] A döntésről rövidhírként a Magyar Kommunista Párt budapesti terjesztésű lapja, a Szabadság is beszámolt.[13]
Gyertyánffy élete számos fordulattal rendelkezik (prágai kiküldetése is kalandos a maga módján), azonban terjedelmi okok miatt arra világítunk rá, hogy mi is lehetett az a „disznóság,” amely becsületbeli eljárást eredményezett. A volt katonatiszt, diplomata népbírósági ügyéhez kapcsolódóan 1945 decemberében a Magyar Államrendőrség Bp-i Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya egy jelentésében rámutatott: Gyertyánffyt amiatt bocsátották el a Honvédségtől, mert egy alkalommal a Szálasi-féle köszöntést használta. Emellett maga Szálasi Ferenc arra emlékezett vissza fogságában, hogy az őrnaggyal ismeretségben állt, sőt Gyertyánffy 1932-től kezdődően Ruszkay Jenő mozgalmának volt a tagja – ezt maga az értintett tagadta.[14]
Gyertyánffy nyilvános tárgyalásának jegyzőkönyvéből újabb részlet derül ki az ügyről: elmondása szerint a nyugdíjazására amiatt került sor, mert 1939. október elsején a Moulin Rouge-ban elkiáltotta magát, hogy „Éljen Szálasi!”[15] A volt katonatiszt egy beadványában pedig további információkkal szolgált: állítása szerint csupán viccből és ittasan köszöntötte így ismerősét, Jávor Pált az ominózus éjszakán.[16] Írásában az éppen folyó eljárásához hozott fel enyhítő körülményeket, így érthető, ha alkoholos befolyásoltságának tulajdonította tettét. Érdekesség, hogy a színészlegendát 1944. március 19., Magyarország német megszállását követően számos retorzió érte, majd a nyilasok le is tartóztatták október 15-én történt hatalomra jutásukat követően. 1946-ban kezdődött meg Jávor Pál amerikai útja, ezért tőle a hatóságok Gyertyánffy állításával kapcsolatban sem megerősítést, sem cáfolatot nem kaphattak (a volt őrnagy népbírósági anyagai között nem szerepel a korabeli magyar filmek sztárjától származó írás).
A dátumokat egybevetve látható, hogy eltérés tapasztalható. Valószínűsíthető, hogy Gyertyánffyt megtévesztette az emlékezete, és a kérdéses eset 1938 októberében történt. A naplóját az akkor történt eseményekről jelen időben tájékoztató Andorka novemberben akár már a becsületügyi eljárás eredményéről is adhatott röviden leírást. A vizsgálatot pedig kiválthatta a kérdéses „Éljen Szálasi!” felkiáltás, tekintve, hogy a Honvédségi Közlöny 1938. június elsejei számában publikált 21.524/eln. Psz. — 1938. számú körrendelet kimondta, hogy köztisztviselők (így katonatisztek is) csupán államfői engedéllyel lehetnek párttagok, továbbá anyagi és „más módon történő” támogatást sem nyújthatnak politikai szervezeteknek.[17] A szigorú előírás kapcsán elég Szálasi Ferenc, vagy éppen Ruszkay Jenő ügyére gondolni: pártkarrierjükért inkább feláldozták a katonait: mindketten nyugdíjazásukat kérték, mielőtt még az eljárás lefolyt volna velük szemben.
A hadseregtől való távozását követően maga Gyertyánffy is ezen a vonalon mozgott. Ruszkayval és Szálasival való ismeretségét tagadta a volt őrnagy, azonban egy 1959-ben az állambiztonságnak tett jelentés nyomán nagyon valószínű, hogy szélsőjobboldali kapcsolatait kihasználta. A „Mohácsi” fedőnevű informátor arról beszélt ugyanis, hogy a Pálffy Fidél-féle Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt (amelynek színeiben Ruszkay is politizált) „szervezését a beolvadásig Gyertyánffy Kornél ny. katonatiszt végezte.”[18] Az említett fúzió a Pálffy-féle és a Szálasi-féle pártok 1940. szeptember 27-én történt egyesülését jelenti ebben az esetben. Nemcsak az utólag tett nyilatkozat utal erre: a nyilasokat támogató Magyarság című lap egy díszvacsoráról számol be röviden, ahol a megjelent országgyűlési képviselők mellett Gyertyánffy Kornél nevét is feltüntetik.[19]
Hogy az Andorka által „bolond” személyiség pontosan miben testesült meg, arra nem adnak magyarázatot a fentebb említett iratok. Elképzelhető, hogy a szélsőjobboldali szimpátiát jellemezte ezzel a szóval a naplóíró. A közzétett feljegyzéseket, sőt a jegyzetek miatti felzördülést maga a terhelt fél is olvashatta volna 1978-ban: büntetésének letöltését követően az USA-ba emigrált ismeretlen időpontban, és Los Angeles környékén telepedett le. A Californiai Magyarság 1986-ban adott hírt arról, hogy Gyertyánffy Kornélért özvegye szeptember 20-án mondatott gyászmisét a Szent István Római Katolikus Közösség templomában.[20]
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Jegyzetek:
[1] Magyar Nemzet, 1978. május 19., 4. o.
[2] https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/b-74700/bolony-jozsef-74DBF/
[3] Kritika, 1979. 2. szám, 17. o.
[4] Esti Hírlap, 1978. november 1., 8. o.
[5] https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_qli001.html
[6] Andorka Rudolf: A madridi követségtől Mauthausenig. Kossuth Kiadó, Budapest, 1978, 65. o.
[7] I. m., 68. o.
[8] I. m., 28. o.
[9] I. m., 182. o.
[10] I. m., 332. o.
[11] Pápai Újság, 1945. február 24., 3. o.
[12] Budapest Főváros Levéltára XXV. 1. a. (a Budapesti Népbíróság iratai) – 1946 – 472. Gyertyánffy Kornél. Not. 625/1947/16. sz. Ítélet Gyertyánffy Kornél ügyében
[13] Szabadság, 1947. szeptember 7., 3. o.
[14] BFL XXV. 1 .a. – 1946 – 472. 21509/1945
[15] BFL XXV. 1 .a. – 1946 – 472. Nb. X. 472/1946-3 sz.
[16] BFL XXV. 1 .a. – 1946 – 472. 472/1946/2
[17] Honvédségi Közlöny, 1938. június 1. 99. o.
[18] Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 3. 1. .5 O-14937/1, Mohácsi jelentése, 1959. december 21.
[19] Magyarság, 1939. december 12., 6. o.
[20] Californiai Magyarság, 1986. szeptember 12., 12. o.
Források, felhasznált irodalom:
Andorka Rudolf: A madridi követségtől Mauthausenig. Kossuth Kiadó, Budapest, 1978
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 3. 1. .5 O-14937/1 dosszié
Budapest Főváros Levéltára XXV. 1. a. (a Budapesti Népbíróság iratai) – 1946 – 472. Gyertyánffy Kornél.
Californiai Magyarság, 1986. szeptember 12.
Esti Hírlap, 1978. november 1.
Honvédségi Közlöny, 1938. június 1.
Kritika, 1979. 2. szám
Magyar Nemzet, 1978. május 19.
Magyarság, 1939. december 12.
Paksa Rudolf: Magyar nemzetiszocialisták. Osiris Kiadó, Budapest, 2013
Pápai Újság, 1945. február 24.
Szabadság, 1947. szeptember 7.
A borítóképen az Esti Hírlap idézett cikkének címe látható – Forrás: Esti Hírlap, 1978. november 1., 8. o.