Don-kanyar – Napi Történelmi Forrás

[KÖNYVISMERTETŐ] Ványai Márton: A magyar 2. hadsereg doni katasztrófája szovjet hadműveleti iratok és emlékezések tükrében, 1943. január 12-24.

2023-08-30 György SándorDon-kanyar, hadtörténet, II. világháború, könyv, könyvismertető, Szovjetunió, Vörös Hadsereg0 comment

A magyar 2. hadsereg 1943. januári doni katasztrófája a 20. századi magyar történelem egyik legtragikusabb pillanata, és egyben egyik fordulópontja is. Ennek megfelelően 1943-tól napjainkig számos könyv, tanulmány, újságcikk, dokumentumfilm készült el a témában, amit ezek ellenére sem mondhatunk teljesen feltártnak, pláne nem „túlkutatottnak”. Főleg úgy nem, hogy évtizedekig csak az aktuális politikának (szocializmus) megfelelően lehetett a témához nyúlni, ráadásul forrásoknak csak kis része állt a kutatók rendelkezésére. A honvédség dokumentumainak jelentős része elpusztult a háború alatt, német és szovjet forrásokhoz pedig – legalább is komolyabb mennyiségben – az elmúlt…

Tovább

Forrás Horthy-kor II. Világháború

A honvéd hét szerencséje

2018-03-202021-08-23 György SándorDon-kanyar, II. világháború, Magyar Királyi Honvédség, visszaemlékezés0 comment

Kazári József volt híradó őrmester azon kevesek között van, akik megjárták a Don-kanyart és az 1944/45-ös harcokat, majd a szovjet fogságot is, és mindenhonnan sikerült ép bőrrel hazajutniuk. Emlékeit, amelyek nagyrészt az 1942/43-as harcokról szólnak, 2001-ben vetette papírra, és azokban „hét szerencsét” emel ki, vagyis hét olyan helyzetet, amikor az amúgy is húzós helyzet még húzósabbra váltott, de valami miatt a nagyobb bajt sikerült elkerülnie (vagy a nagyobb baj kerülte el őt). Mostani írásomban ezt a hét szerencsét mutatom be, kiegészítve azokkal, amiket 2013-as beszélgetésünk során mondott el.

Tovább

20. század Forrás II. Világháború

Hős, vér és jaj között – Anikó nővér a háború poklában

2018-01-122021-05-12 Napi Történelmi ForrásDon-kanyar, egészségügy, II. világháború, Magyar Királyi Honvédség, Vöröskereszt2 hozzászólás

Topor István A magyar 2. hadsereg doni pusztulásának évfordulója tájékán közeli és távolabbi rokonságom, egykori kedves ismerőseim frontot megjárt veteránjainak történetei bukkannak fel az emlékezés kútjának mélységes fenekéről. A kétszázezer szenvedőnek és mártírnak, a „mezítlábas Magyarország” félrevezetettjeinek és becsapottjainak beszámolóit évtizedeken keresztül csak a család, a rokonság ismerte. A disznótorok, névnapok és egyéb meghitt, lassan múltba vesző estéin gyakran elevenedtek meg a háború borzalmai. Ezeknek a névtelen hősöknek állított emléket Gulyás Imre író, költő is Apáink a Donnál című kötetével. A tiszanánai parasztcsalád gyermeke, akinek édesapja fogatosként járta meg a…

Tovább

1956 Forrás II. Világháború

„A muszka beorgonáz a faluba…” – Háborús hangverseny Hitlerfurulyára és Sztálinorgonára

2017-07-292021-04-27 György Sándor1956, Don-kanyar, Magyar Királyi Honvédség, Magyarország, visszaemlékezés0 comment

Általánosan elfogadott, hogy a modern hadviselés alapjait az első világháborúban rakták le, bár az építkezés már korábban, az amerikai polgárháborúban és a búr háborúban elkezdődött, de néhány szempontból ide vehetjük az 1848/49-es szabadságharcot is. Az 1914 őszétől állandósult lövészárok-hadviselés, avagy állásháború új kihívások elé állította a katonákat és fegyvertervezőket; a hatalmas számban alkalmazott automata fegyverek (ekkor még csak géppuskák, majd kis számban géppisztolyok) és egyre korszerűbb lövegek mellett reneszánszukat kezdték élni a magas röppályán tüzelő fegyverek is. Bár a mozsarak ekkor már évszázados múltra tekinthettek vissza, a légaknavetők és aknavetők…

Tovább

Forrás II. Világháború

„Nagy szökés” magyar módra; Horváth Sándor hadnagy Arany Vitézségi Érme

2017-07-252020-11-17 György SándorDon-kanyar, Magyar Királyi Honvédség, visszaemlékezés0 comment

A Don-kanyarban 1942 szeptember közepe, vagyis a hídfőcsaták vége és az 1943. január 12-én megindult szovjet támadás közötti időszakban viszonylagos nyugalom uralkodott az arcvonalon. Ugyanakkor a tűzcsapások mellett rendszeresek voltak a felderítő vállalkozások, amelyek egyrészt az ellenség védműveinek és műszaki zárainak feltérképezésére irányultak, másrészt a vállalkozó katonák igyekeztek „nyelvet fogni”, vagyis legalább egy őrszemet magukkal vinni, hogy aztán kihallgathassák.

Tovább

Forrás II. Világháború

„Tiszteletbeli magyarok”: Ruszki Pista, az életmentő lengyel huszár, és Vaszil, az „idegenlégiós”

2017-07-182021-03-23 György SándorDon-kanyar, hadifogoly, Magyar Királyi Honvédség, visszaemlékezés0 comment

Már-már közhelyszámba megy, hogy magyarokkal, vagy valamilyen szinten magyarul értő emberekkel a világ minden pontján össze lehet futni, Kairótól Manhattanig. Nem volt ez másképp 70 évvel ezelőtt, a második világháború idején sem, de akkor nem kissé tanácstalan hátzsákos turisták, hanem a keleti fronton – előbb a Don partján, majd Galíciában – harcoló honvédek szembesültek ezzel a ténnyel. Mai posztunkban két ilyen történetet ismertetünk; az egyik szereplői a szó szoros értelmében az életüket köszönhetik egy öreg huszárnak, de szó lesz egy meglepő „elmagyarosodásról” is.

Tovább

Forrás II. Világháború

Kiskecske a hadszíntéren, avagy a balsorsú kabalaállat

2017-07-142018-05-10 György SándorDon-kanyar, kecske, Magyar Királyi Honvédség, visszaemlékezés0 comment

Különféle címer- és kabalaállatokat az országok mellett évezredek óta alkalmaznak nemesi családok és hadseregek, sőt egyes alegységek is. A címerállatok általában méltóságosak, „menők” – sas, sólyom, oroszlán, farkas – a kabalaállatoknál azonban nincsenek ilyen merev szabályok, bár a legtöbb alakulat azért igyekszik nem köznevetség tárgyává válni választott állatuk miatt. Mindenki számára ismerős a római legiók sasmadara, a középkorban pedig az egyes címerállatoknak fontos szerepe volt a harcoló felek azonosításában is (az oroszlános velünk van, az elefántos nem).

Tovább

Forrás II. Világháború

„Piszkos tizenkettő” magyar módra

2017-06-222021-12-04 György SándorDon-kanyar, fegyenc, II. világháború, Magyar Királyi Honvédség2 hozzászólás

Bizonyára legtöbb olvasónk számára ismert a Lee Marvin, Telly Savalas, Charles Bronson és több más világsztár főszereplésével készült Piszkos tizenkettő (Dirty Dozen) című klasszikus, amelyben néhány (na vajon mennyi?) elítélt katona lehetőséget kap arra, hogy a börtön/akasztófa helyett részt vegyen egy igen kemény kiképzésen, majd egy kamikaze-jellegű küldetésen, amelyet ha túlélnek, elengedik büntetésüket. A forgatókönyv – sitt vagy sereg – azóta, bár némileg más kontextusban több filmben is visszaköszönt, mint az amerikai igazságszolgáltatás egy bevett gyakorlata. Bár Európában ez a módszer nem terjedt el – kivételt a Francia Idegenlégió képezett,…

Tovább

Forrás II. Világháború

Mari néni, az ágyellenőr; légi partizánok a Donnál, a Csendes-óceánon és Koreában

2017-05-162019-09-09 György SándorDon-kanyar, II. világháború, koreai háború, légierő, Magyar Királyi Honvédség, Mari néni az ágyellenőr: légi partizánok a Donnál a Csendes-óceánon és Koreában, Szovjetunió0 comment

Korábban már két írásunk is foglalkozott a hadászat pár fontosabb alapelvével, nevesül a megelőző csapással és az ellenség megtévesztésével. Na de mi a helyzet akkor, ha éppenséggel sem megelőzni, sem megtéveszteni nem tudjuk az ellenséget, amely ráadásul (ideiglenesen legalább is) fölényben van? Bosszantsuk ott, ahol csak lehet, romboljuk katonái morálját és fosszuk meg a lehető legtöbb utánpótlástól is! Ennek a korábban „kisháborúsnak” nevezett harcmodornak volt mestere Kováts Mihály és Hadik András, de a huszárcselekről az 1809-ben Nyugat-Magyarországon járó francia katonák is pont eleget tudtak mesélni.

Tovább

Forrás II. Világháború

„Farkas báránybőrben”, avagy a látszat néha csal. Szovjet diverzánsok magyar egyenruhában

2017-05-072019-03-22 György SándorDon-kanyar, II. világháború, Magyar Királyi Honvédség, szovjet2 hozzászólás

Korábban már írtunk a hadviselés egyik legfontosabb alapszabályáról, nevesül arról, hogy ha van rá mód, igyekezz meglepetésszerűen kiiktatni az ellenséget, mielőtt az komolyabb műveletbe kezdene. Hasonló szabály, hogy ahol csak lehet, téveszd meg a szemben álló felet; erre jó példa a „sétáló birnami erdő” Shakespeare Machbetjéből, vagy az, hogy Horthy Miklós sorhajókapitány levágatta a Novara cirkáló hátsó árbocát, hogy messziről rombolónak nézzék, de az angol Q-hajók is, amelyek békés teherhajóknak tűntek egészen addig, amíg rejtett lövegeikkel tűz alá nem vették a megállításukra felemelkedett német búvárhajókat. A megtévesztés másik bevett módja, hogy…

Tovább