Bécsi Ferenc határvadász szakaszvezető második világháborús füzetei I. rész
Topor István
Bécsi Ferenc[1] 1918. augusztus 28-án látta meg a napvilágot Nyírbogáton Bécsi Ferenc földműves és Szabó Eszter harmadik gyermekeként. Sándor és Teréz testvérei után érkezett a családba. Édesapja 36, édesanyja pedig 32 éves volt a gyermek születésekor.[2] Az elemi iskola hat osztályát szülőfalujának református felekezeti iskolájában végezte. Életkoránál fogva később Bécsi Ferenc is tagja volt a Nyírbogáti Levente Egyesületnek és később részt vett az erdélyi bevonulásban, illetve a második világháborúban. Jelen írásban a katonai szolgálata alatt írt verseit és bejegyzéseit, valamint a családja által őrzött fényképeket teszem közzé.

A két világháború közötti Magyarország egyik jellegzetessége, a leventeintézmény 1921 decemberében jött létre az LIII. törvénycikkel, melyet testnevelési törvénynek hívnak. Az intézmény célja – indulásakor – a magyar fiatalság testi, valláserkölcsi és hazafias nemzeti nevelése volt. Az állam az említett törvényben saját feladatai közé emelte a testnevelés ügyét: a közoktatásban megnövelte a testnevelés órák számát, ill. az iskolát elhagyó fiúkat 21 éves korukig kötelezte a lakóhelyük szerinti leventeegyesületekben a rendszeres testedzésre. Konkrét ez a kötelesség heti egy alkalommal megtartott kétórás gyakorlati és elméleti képzéseken való részvételt jelentett. Ez a nyári hónapokban két-három hetes egybefüggő táborral egészült ki. A leventék további kötelessége volt vasárnaponként és ünnepnapokon, istentiszteleten megjelenni.[3]
Bécsi Ferenc 1939. október 5-től kezdte meg tényleges katonai szolgálatát. Nyíradonyba a 33. határvadász zászlóalj kötelékébe kellett bevonulnia. Ez alatt az idő alatt híradós kiképzést kapott.
Erről tanúskodik ránk maradt hagyatékából az első füzet. Ebben elsősorban a híradós katonai kiképzés elméleti ismereteit jegyezte fel.

A Nyíradonyban megkezdett és Csucsán[4] folytatott füzet ugyanakkor több verset is tartalmaz. A II. bécsi döntés nyomán a partiumi és észak-erdélyi területek visszatértek az anyaországhoz.[5] A határvadászok részt vettek az erdélyi bevonulásban. Az 1940. szeptember 3-án az erdélyi területek visszacsatolását követően a határvadász zászlóaljak a bevonulásuk után a kijelölt állomáshelyekre vonultak. Itt a lehető legrövidebb idő alatt megszervezték az ideiglenes védőkörleteiket, ellátták a határőrizetet, és a határvédelmet. Őrseik felzárkóztak a határra, illetve a demarkációs vonalra.[6] A korábban Nyíradonyban székelő 33. határvadász zászlóaljat Észak-Erdélybe helyezték. 1940. szeptember 3-án a zászlóalj parancsnokságának állomáshelyéül Csucsát jelölték ki.
A fiatal határvadász szeptember 2-án az alábbi verset vetette papírra (A bejegyzések szöveghűségét megőriztem, de a helyesírását az érvényes szabályokhoz igazítottam.):
I.
Gyönyörü tábortűz fényénél egy este,
Hosszan elmerengve néztem le a tüzre.
Bajtársaim vidám nótázási közbe
Szállt a gondolatom a szép székely földre.
II.
Székely testvérim, kik odaát vagytok,
Vad oláh hordáknak rabszolgái vagytok,
De a bilincs most már nem sokára lehull,
A magyar hadsereg Erdélybe bevonul.
III.
És birtokába veszi azt a magyar földet,
Mely ezer éven át a magyarnak termett,
És teremni fog szintén ezer éven át,
Míg magyar honvéd védi a hazát.
Egy hónappal később, október 2-án két verset írt Erdély visszatértéről.
Emlékvers Erdély visszaszerzése alkalmából
I.
Egy ködbe borult őszi este
Falujától messze-messze
Vad regényes hegyek alján
Földre hintett kicsi szalmán
Aludni tért a kis csapat.
II.
És mikor már mindenki aludt
Valaki kint zörgeti a kaput.
És elhangzik a parancs
Hogy kelljen fel mindenki,
Mert a kis csapatnak tovább kell menni.
III.
Megindultak újra
Minden panasz nélkül,
Még a vén Hold is előbújt,
Hogy utat mutasson,
Merre menjen a kis csapat.
IV.
És az idő rohant,
Az óra éjfélt ütött,
De azért még mindég
Fáradságot nem ösmerve
Haladt tovább a kis csapat.
V.
Csak amikor végre
Egy kis faluba érve,
Vadregényes hegyek alján
Földre hintett kicsi szalmán
Nyugodni tért a kis csapat.

Éjfél után 2 órakor született az alábbi vers is:
Nem rég még álom volt, de valóra vált,
Amit minden magyar epedve régen várt.
Huszonkét év véres uralma véget ért,
Egy millió magyar hazánkba visszatért.
De a nagy munka még nincs befejezve,
A határon túl még magyar áll könnyezve.
De megkapják ők is a méltó bért,
Elvisszük számukra a megérdemelt babért.
Az egység innen később ideiglenesen Besztercére[7] települt[8]. Állandó székhelyét Tihucán[9] jelölték ki, de ott még nem volt laktanya, ahova települhettek volna. Az 1. század Besztercére, a 2. század Tihucára, a 3. század Nagyivánra került. 1943. október 1-vel a zászlóaljat hegyivadász zászlóaljjá szervezték át. Ennek során az új elnevezése 33. hegyivadász zászlóalj lett, és a parancsnokság áttelepült Borgóprundra.[10]
A kiképzés és szolgálat mellett jutott idő kikapcsolódásra, szórakozásra is, amit a lenti Maroshévízen[13], illetve Gyergyószentmiklóson[14] készült képek is mutatják:
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Felhasznált források:
Bécsi Ferenc hagyatéka (füzetei, fényképei, katonai okmányai).
Fiának, Bécsi Gézának szóbeli kiegészítései.
Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadisír Nyilvántartó.
Bécsi Ferenc születési anyakönyve.
Felhasznált irodalom:
Magyarok a második világháborúban. A magyar 1. hadsereg arcvonalának áttörése 1944. július 23-án, védelmi harcai a Kárpátok hágóinál, majd visszavonulása a Tisza irányában (1944. július 23. – 1944. november 26.). Letöltés ideje: 2020. március 4.
Magyar néprajz. Letöltés ideje: 2020. március 6.
Suba János: A határvédelem megszervezése a visszatért Erdélyben. 1941 – 1944. Letöltés ideje: 2020. február 26.
Szabó Péter: Visszavonulás – A magyar 1. hadsereg észak-magyarországi hadműveletei. Letöltés ideje: 2020. március 4.
Ungváry Krisztián: Magyarország a második világháborúban. 69-73.
Várdai Levente: A levente – Egy emblematikus ifjúságnevelő szervezet a Horthy-korszakból. Letöltés ideje: 2020. február 26.
Jegyzetek:
[1] Hálával tartozom Bécsi Ferenc fiának, Bécsi Gézának, aki megbízott bennem, és feldolgozásra átadta édesapja hagyatékát. Köszönettel tartozom menyének, Bécsiné Kléri Ágotának, aki felhívta a figyelmemet erre az értékes anyagra, valamint digitalizálta a dokumentumokat és hozzáférhetővé tette számomra.
[2] Bécsi Ferenc születési anyakönyvi bejegyzése.
[3] Várdai Levente: A levente – Egy emblematikus ifjúságnevelő szervezet a Horthy-korszakból.
[4] Csucsa a Sebes-körös partján fekszik Bánffyhunyadtól 20 km-re.
[5] 1940. augusztus 30-án született meg a második bécsi döntés, melynek értelmében Magyarország visszaszerezte Romániától a trianoni békével elcsatolt Észak-Erdélyt.
[6] Suba János: A határvédelem megszervezése a visszatért Erdélyben. 1941 – 1944.
[7] Erdélyi város a Beszterce folyó partján Kolozsvártól 110 km-re.
[8] A magyar királyi 1. hadsereg kolozsvári székhelyű IX. hadtestének 9. határvadász dandárja kötelékébe kerültek.
[9] Magyarul Báránykő. Besztercétől 45 km-re fekszik a Tihuca-hágón.
[10] Suba János: A határvédelem megszervezése a visszatért Erdélyben. 1941 – 1944.
[11] Besztercétől 7 km-re található település.
[12] Település Besztercétől 5 km-re.
[13] Település a Maros völgyében Gyergyószentmiklóstól 32 km-re nyugatra.
[14] Az egykori Gyergyószék központja. Csíkszeredától kb. 60 km-re északnyugatra.
A nyitóképen balról jobbra: Varga Zsigmond őrvezető, Bécsi Ferenc, Nagy Zsigmond őrvezető, Tóth Pál vadász, Kosztolányi Mihály vadász. Csucsa, 1940. október 3. Bécsi Ferenc hagyatékából
[…] Topor István: Bécsi Ferenc határvadász szakaszvezető háborús füzetei. […]