Egy érme vall arról, hogy Könyves Kálmán első feleségét mégiscsak Busillának hívták

Spielmann Gábor

 

Bevezető

Egészen az 1960-as évekig a történetírásban elfogadott volt, hogy Könyves Kálmán feleségét Busillának hívták. Mára azonban a szakirodalom ezt a nevet már nem fogadja el, mint Kálmán feleségét, és mindössze egy középkori fordítási hibának tartja. Egy Kálmán által vert érme azonban újra felszínre hozta annak a lehetőségét, hogy a király felesége mégiscsak Busilla volt, ezért a tanulmányomban az érme vizsgálatán túl megvizsgálom azt is, hogy a fordítási hiba elmélete tartható-e, vagy visszakaphatja végleg a nevét normann származású királynénk.

 

 

 

 

 

 

 

H35 (ÉH26)

 

Kutatástörténet

Könyves Kálmán köztudottan kora egyik legműveltebb és írástudó uralkodója volt, és talán ezzel is összefüggésben állhat, hogy elődjeihez képest sok változatos nevet használt a pénzei előlapján, de ezekben a nevekben szinte mindig felismerhető a Kálmán név. CALMAN REX, CALAMA REX, CALMN REX, vagy a latinul galambra – columba – utaló COLUMBANUS REX. Van azonban egy kivétel, amire nem talált kielégítő magyarázatot a tudomány. Ez a LABUHARE felirat. Ahhoz, hogy ezt az érmén ki tudjuk betűzni, kell ugyan némi tapasztalat, de a felirat betűivel kapcsolatban nincsen vita szakmai körökben, és az újabb katalógusokban is a LABUHARE felirat szerepel. (Huszár Lajos ezt még tévesen CALAMARE feliratként tüntette fel.) A betűk jelentésének kiderítése azonban már keményebb dió. Eddig egyetlen kísérlet történt a felirat jelentésének feloldására. Könyvének 1841-es kiadásában Rupp Jakab a mellett foglalt állást, hogy valójában a felirat a LUBANU betűket rejti és a COLUMBANUS név hibás vagy torzított alakja. Ez a feloldás nem nyert elfogadást a következő generációk kutatóinak a körében, bár Kovács László egyéb megoldás híján elfogadhatónak tartja ezt a magyarázatot. [1] Ennek ellentmond, hogy a könyvében ő is az elfogadott LABUHARE feliratot használja. Rupp Jakab elmélete még az ő helyes olvasatát feltételezve is gyenge lábakon áll, ugyanis indokolatlan mértékben eltér a COLUMBANUS a LUBANU szóalaktól. Hiányzik az elejéről a C, az O, a közepéről az M, és a végéről az S betű, valamint a H-t is N-nek értelmezi. Ezért ezt az elméletet én sem tartom elfogadhatónak.

 

Ami az érme keltezését illeti, az Árpád-kori érmék esetében szokásos sötétségben való tapogatódzás itt is jellemző. Réthy és Huszár az érmét Kálmán pénzverésének inkább a közepe, Unger és Kovács inkább az elejére teszi. Kovács a sejtését egy igen ritka, és a korainak gondolt H33 éremképéhez hasonló, ám szintén LABUHARE feliratot viselő verettel indokolja[2], ám azt sem bizonyítja semmi, hogy a H33 és annak LABUHARE feliratú változata egy időben készült volna. A régészeti leletek összeségében kevés konkrétummal támogatják az érme keltezésének megállapítását.

 

Az érmekép RE(X) betűinek vizsgálata

Szent István rendhagyó „Lancea Regis” érméjét leszámítva az összes Kálmán előtt uralkodó Árpád-házi királyról elmondhatjuk, hogy ha az érméje előlapján betűk szerepeltek, akkor azok kizárólag az uralkodó nevét jelölték. Ez két kivételtől eltekintve – amikről később írok – igaz marad egészen III. Béla pénzveréséig. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy a H35-ös érmén is egy vagy több név szerepel, ám állításunk szerint az nem Kálmán neve. Ezt ugyanis nem csak az zárja ki, hogy ahogy korábban láttuk, sehogy sem „jön ki” a király neve a betűkből, hanem az is, hogy hiányzik az érméről a REX felirat. Egészen pontosan az X betű hiányzik a REX végéről. Az összes ezt megelőző magyar királyi pénz közül kizárólag ezen a pénzen nem a REX, hanem a RE felirat szerepel. A királyi REX címet tehát nem, de valamiféle királyi viszonyt társítani akartak a pénzen szereplő nevekhez, ugyanis a RE bizonyára a latin Regia, Regium, azaz királyi szót rejti.

Mielőtt azonban rátérünk ezekre a keresett nevekre, egy hosszabb kitérőben kívánom bemutatni, hogy miért bizonyos a RE felirattal kapcsolatos feltevésem.

Már Réthy László és Huszár Lajos is megtévesztően használja számos érme leírásában a RE olvasatot, és külön kezeli az utána következő keresztet, ami pedig valójában gyakran nemcsak a felirat kezdetét/végét jelző motívum, hanem egyúttal X betűként is szolgál. Így azt az RE-vel összeolvasva „kijön” a REX felirat. Ez is egy árulkodó jele a középkori pénzverők kreativitásának. Ennek a jelenségnek a kialakulását az alábbi ábrákon is megfigyelhetjük. István érméjén még külön van az X betű és a kereszt. Ez a megoldás egészen I. Gézáig így marad. (Salamon érméje annyiban más, hogy itt az X betűt a királyfigura keze és feje közé passzírozták be, mert kihagyni nem lehetett természetesen.) (1. sz. kép).

 

 

 

 

 

 

 

(1. sz. kép)

 

Ezt követően az X és a kereszt kettős funkciójának kreatív „trükkje” Szent László érméin tűnik fel először, majd Kálmán érméin folytatódik. (2. sz. kép)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(2. sz. kép)

 

Ezek után felmerülhet a gondolat, hogy a H35-ön látható RE felirat után látható úgynevezett mankóskereszt szárvégét is egy ilyen X-et jelképező keresztnek lássuk, ám itt láthatóan nem keresztről van szó, hanem egy vonalról és egy ékről, azaz egy mankóskeresztről, amit nem lehet X -nek értelmezni. (3. sz. kép)

3. sz. kép

Ezt az is bizonyítja, hogyha megvizsgálunk egy, a H35-höz nagyon hasonló, mankóskeresztet használó érmét, a H38-at (ÉH29). A H38 esetén a CALMAN felirat a királyt jelöli, ezért szükséges utána a REX szó, és hiába követi a RE feliratot a mankóskereszt vége, az láthatóan nem helyettesíti az X-et, mert azt külön betűként, a keresztszár túloldalán feltüntették.- lásd piros nyílak. Ez a H35 esetén hiányzik. (4. sz. kép).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

H38                                                                                            H35

(4. sz. kép)

 

 

(Kálmán érméjét leszámítva mindössze egy RE feliratú érmét ismerünk. Nem meglepő módon azon is a király helyett csak királyi, kormányzói személyek vannak feltüntetve. Ez az érme a H49(ÉH44), amelyet a II. Géza kiskorúsága alatt kormányzó Szerb Ilona, és később testvére, Belos veretett. Erről az érméről egy másik tanulmányomban részletesen írok.[3])

 

Az érme LA-BU-HA betűinek vizsgálata

 

Ezen hosszabb kitérő után tehát okkal gyaníthatjuk, hogy a H35 esetén a RE felirat nem királyt, de valamilyen királyi személyt jelöl. A leglogikusabb, szinte kézenfekvő az, hogy Kálmán közvetlen közelében, a családjában nézzünk szét, ahol valóban tálcán kínálja magát a megoldás. Kálmán egyik fiának Lászlónak, és feleségének, a normann Hauteville-i Busillának a kezdőbetűi azonnal felismerhetők: LA=Ladislaus  BU= Busilla HA= Hauteville RE=Regia, Regium(?)

De vajon mi lehet az oka annak, hogy ők az érmén szerepelnek, és miért nincs rajta Kálmán másik fiának, Istvánnak a neve? A választ a történelem tragikus eseményeiben kell keresni. 1111 körül, valószínűleg időben nagyon közel egymáshoz meghalt Kálmán felesége, Busilla, és fia, László. A források alapján ez az időpont 1110 vagy akár 1112 is lehet, de ez nem változtat azon a tényen, hogy Kálmánt hirtelen két nagy megrázkódtatás is érte. Véleményem szerint tehát a H35-ös érmét 1111 körül verték, méghozzá Kálmán fiának, Lászlónak, és feleségének, Busillának a tragikus halála okán. Ez éppen elég okot szolgáltathatott Kálmánnak, hogy kivételesen ne a saját nevét tüntesse fel az érméin, hanem az ő emléküknek szentelje a soron következő denárt.

(Érdekességképpen megjegyzem, hogy ehhez nagyon hasonló történhetett közel 160 évvel később IV. Béla idején, amikor a király pár hónap különbséggel, gyors egymásutánban elvesztette fiát, Béla herceget, és lányát, Margitot. Feltételezésem szerint akkor, az ő emlékükre áttervezte a király a már félig elkészült verőtöveket, hogy az ÉH 253 érméin gyermekei arcképét tüntethesse fel.)[4]

 

A „Busilla” és a „puella” szavak problematikája

 

Visszatérve Kálmán érméjére, az tehát elmondható, hogy Busilla nevét helyesnek feltételezve, Kálmán érméjén minden betűnek megvan a helye, a jelentése, és az oka. A problémát azonban az jelenti, hogy a magyar történészek az 1960-as évek óta nem fogadják el, hogy Kálmán első feleségét Busillának hívták. Mivel azonban ennyi betű egyezése aligha lehet véletlen – a tragikus eseménnyel való egybeesésről nem is beszélve -, érdemes megvizsgálni, hogy nem a történészek által elfogadott elmélet-e a hibás. Ha az érmén valóban Busilla betűi szerepelnek, akkor választ kell adnom arra a kérdésre, hogy hogyan lehetséges az érmén a BU betűk szerepeltetése, ha a történészek cáfolva látják Busilla nevét.

 

A 19. századtól kezdve úgy tudta a történelemtudomány, hogy Könyves Kálmán normann eredetű,  Szicíliából származó első feleségét Busillának hívták. Ezt több középkori forrás is megerősítette, ám Walther Holtzmann az 1960-as években azzal az ötlettel állt elő, hogy Busilla nem Kálmán feleségének volt a neve, hanem csupán egy középkori félrefordításnak volt az eredménye. Mivel hazánkban ez az uralkodó nézet a történészek körében, érdemes alaposabban megvizsgálni, hogy Holtzmann érvei valóban megalapozottak-e.

Állítása szerint a Kálmán házasságát is latinul megíró, a 11. században élő, és hiteles forrásnak tekintett Malaterra eredetileg nem a Busilla szót használta, amikor a jövendő királynéra hivatkozott, hanem a „puella”, azaz „lány” szót. Szerinte ezt később, a 14.században élő Simone Lantina olaszra fordította, és ekkor hibásan a puella szót Busilla-ra cserélte. Az elmélete bizonyítására Holtzmann egymás mellett idéz a Malaterra és a Simone Lantina által írt szövegekből, és abból azt a következtetést vonja le, hogy Simone csakis az eredeti Malaterra szövegből indulhatott ki, azt fordíthatta olaszra, következésképpen eredetileg a „puella” szónak kellett szereplnie a szövegben.[5] Ez az elképzelése azonban több helyen is hibás. Malaterra eredeti kéziratai ugyanis tudvalevően nem maradtak fent, és a Holtzmann által idézett Malaterra szövegek is csupán másolatok, így nem lehet tudni, hogy Simone Lantina fordítása valóban arról készült-e. Holtzmann is őszintén elismeri az írásában, hogy az olasz kutatók is ugyanezen oknál fogva nem látják igazolva, hogy a Busilla félrefordítás lenne.[6] Holtzmann azonban az olaszok kritikáját nem fogadja el, és megjegyzi, hogy elég az ő általa idézett két szövegrészt összehasonlítani ahhoz, hogy megbizonyosodjunk az igazáról. Ha azonban ezt az összehasonlítást alaposabban is megtesszük, és nemcsak az általa idézett rövid részeket vesszük figyelembe, máris nem tűnik olyan meggyőzőnek Holtzmann elmélete. A két szöveg közötti különbségek több helyen is kitűnnek. Ahol Malaterra Pannonia-t ír, ott Simone Scavonia-t(Szlavónia), ráadásul a szöveg jelentése is némileg eltérő.[7] A Malaterra által megnevezett püspököt Simone nem nevezi meg.[8] Fehérvár ispánját másképpen hívják a két szövegben.[9] Malaterra a királyné fogadásakor ötezer fegyveresről ír, Simone ezer lovasról.[10] Ha Simone egyszerűen csak elhagyott volna részleteket Malaterra írásából, az még magyarázható lenne, de ő új, és különböző információkat közöl, ezért sokkal valószínűbb az, hogy a Holtzmann által idézett olasz kutatók látták jól, és Simone olasz fordítása nem a Holtzmann által idézett szöveg fordítása, hanem Malatera eredeti írásának egy másik másolatáról készült, amiben még a Busilla szó szerepelt. A helyzet tehát pont fordítva állhat, mint Holtzmann gondolta, és minden bizonnyal az eredeti Malaterra műben szereplő királyné nevét, a Busilla szót írhatta el egy szerzetes, és ez így lett a Holtzmann által idézett Malaterra szövegmásolatban „puella”. Ez már csak azért is sokkal logikusabbnak tűnik, mert jóval nagyobb eséllyel ismerhette bármelyik latinul tudó könyvmásoló szerzetes a puella szót – latinul: lány – mint egy ritka, különös normann női nevet. Mi oka lett volna a szövegbe jól illeszkedő, ismert szót kicserélnie Simone-nak, és a helyére a semmiből kitalálni egy ilyen szokatlan nevet? Ennek az ellenkezője sokkal logikusabb, és könnyen elképzelhető: A Holtzman által idézett Malaterra szöveg szerzője – vagy valaki akitől az ő másolata eredt – a szokatlan Busilla név helyett az általa is értelmezhető „lány”, azaz „puella” szót használta, hiszen az passzolt is a szövegkörnyezethez. Egy szemléletes példával élve az hihetőbbnek tűnik, hogy egy fociról szóló írásban valaki egy Bavista nevű játékost arra a szóra cserél, hogy „focista”, de a focista szót biztos nem fogja önkényesen Bavista-ra cserélni.

Szintén nem logikus, hogy miért fordította volna félre Simone egyszer helyesen, egyszer pedig helytelenül a puella szót. Ha már valamilyen furcsa okból egyszer Busilla-nak írta azt, máskor miért  használta mégis helyesen a fordításában a donna szót?[11]

Egyszerűen tehát csak az történhetett, hogy egy könyvmásoló a furcsa Busilla szót a számára érthető puella szóra cserélte, míg más, figyelmesebb könyvmásolók helyesen továbbmásolták a Busilla nevet, ami aztán évszázadokkal később is megjelenhetett még más könyvekben.[12]

Érdekességképpen jegyzem meg csupán, hogy a királyné ismeretlen neve által hagyott űrt némely történész más névvel próbálta meg betölteni, – Felícia – de ezek a próbálkozások egyrészt nem arattak osztatlan sikert[13], másrészt azért sem kívánok ezzel külön foglalkozni, mert az előzőek alapján okafogyottá vált Busilla királyné nevét másikra cserélni.

Végezetül felmerülhet a kérdés, hogy Kálmán érméjén a HA betűk által jelölt Hauteville dinasztia akkoriban is használhatta-e ezt a nevet, mint az uralkodócsalád megjelölését, és ha igen nem a latinosított Altavilla szót kellet volna-e jelölnie Kálmánnak az érméjén. Az első kérdésre egyértelmű igen a válasz, ugyanis a kortárs Malaterra külön is szót ejt a dinasztiáról, igaz, ő a latin Altavilla családként hivatkozik rájuk. Azonban az is könnyen elképzelhető, hogy Roger, Busilla apja még a Hauteville nevet használta, hiszen ő még Normandiában – valószínűleg Hauteville-la-Guichard-ban -született, és csak huszonnégy éves korában érkezett Szicíliába, így az anyanyelvéhez biztosan jobban kötődött, mint a latin nyelvhez.

 

Összegzés:

 

Könyves Kálmán H35 érméjén lévő eddig megfejtetlen feliratot pontosan megmagyarázza a király életének egy tragikus szakasza, amikor közel egyszerre elvesztette feleségét, és fiát. Ez nemcsak az érme datálását segíti, hanem megerősíti azt is, hogy az évszázadokon keresztül Busilla néven ismert magyar királynénak valóban ez volt a neve. Ezen felbátorodva jobban górcső alá vettem Holtzmann elméletét, ami a Busilla nevet csupán egy félrefordítás eredményének tartotta. Vizsgálódásomra kiderült, hogy nemcsak elképzelhető, hanem sokkal valószínűbb, és életszerűbb is, az, hogy a latin-olasz félrefordítás helyett a latin szöveg másolásakor került az eredeti Busilla szó helyére a puella szó, így a magyar királynét valóban Busillának hívták.

[1] Kovács László: A kora Árpád-kori pénzverésről, Varia Archeologica Hungarica, Budapest 1997 – 170.o.

[2] Kovács László: A kora Árpád-kori pénzverésről, Varia Archeologica Hungarica, Budapest 1997 – 180.o.

[3] Spielmann Gábor: A H49 érmék pontos datálása és átsorolása II. Bélatól II. Géza alá – Szerbiai Ilona és Belos pénzei

[4] Spielmann Gábor: A 13. századii magyar ezüstpénzek, mint információs aranybányák 2/3 – IV. Béla

[5] Walther Holtzmann: Maximilla Regina, soror Rogerii regis, Deutsches Archive für Forschung des Mittelaltes 1963, – 158.o.

[6] Walther Holtzmann: Maximilla Regina, soror Rogerii regis, Deutsches Archive für Forschung des Mittelaltes 1963, – 158.o.

[7] „Comes autem eos honeste accipiens, secum detinuit, et, de suis honestos et callidos viros apud Pannoniam mittens, in eorum praesentia a potentioribus regionis illius exequenda postulabatur iuramento firmare exigit.”

Malaterra

 

„Qui sti missaggi venendu alu conti, mandan altri soi messaggi per fina a Scavonia (Szlarnnia) a li principi di quelli paesi, soi amici.”

Simone

 

[8] „…Henricum, Leocastrensem episcopum,…

Malaterra”

 

„…et per lo Episopo di Liocastro…”

Simone

 

[9] „Hic Vincurius, comes Bellegratae,…

Malaterra”

 

„…Et illoco gia era venutolo Conti Mercurio…

Simone”

 

[10] cum quinque millibus armatorum

Malaterra

 

con milli huomini di cavallu

Simone

 

[11] FARKAS CSABA: Magyar követek Szicíliában, ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola

Budapest 2016 – 35.o.

[12] Báling Péter: Püspökök, káptalanok, tizedek – Könyves Kálmán életadatainak

és püspöki hivatalának kérdései – Kronosz Kiadó Pécs, 2020 – 162.o.

[13] Báling Péter: Püspökök, káptalanok, tizedek – Könyves Kálmán életadatainak

és püspöki hivatalának kérdései – Kronosz Kiadó Pécs, 2020 – 162.o.