19. század Forrás 

Miénk itt a tér – A pesti Széchenyi-liget tündöklése és bukása a 19. században

László Andor Korábban láthattuk, miként jött létre Széchenyi István kezdeményezésére az első pesti liget, amely 1847-es megnyitását követően gyorsan fejlődött. A főváros lakossága hamar birtokba vette a sétányt, a következő év nyarán már nagyon sokan látogatták, így néha panaszkodtak, hogy „a padhiánynak iszonyú bősége mellett le sem ülhetni.” Ekkor a hűs árnyékot adó fák, a hírhedt pesti portól mentes levegő mellett egy nyolcszögletű kávékioszk (vagy „fagylalda”, „Limonadenhütte”) fokozta a park vonzerejét, és kínált például süteményeket, tejet, frissítő italokat, sőt hideg sülteket is. Tartottak benne jótékonysági célú rendezvényt is, amelyen zenekar…

Tovább
20. század Forrás Horthy-kor Kult 

A revízió népi látószöge*

Papp István Amikor rászántam magam, hogy a jelen recenzióban ismertetendő és megbírálandó munkát kézbe vegyem, a cím elolvasását követően óhatatlanul is Hayden White amerikai történész sokat idézett esszéje, A történelem terhe jutott eszembe.[1] Ebben az eszmefuttatásban sok szó esik a jelen emberére nehezedő történeti tudat problematikus voltáról, s arról, hogy a történész feladata nem lehet az önmagáért való búvárkodás a múltban, hanem a jelen kérdéseire kell reflektálnia. Bár a kötet szerkesztője, Péterfi Gábor nem idézett a posztmodern áramlathoz sorolt szerzőket, mégis hasonlóképpen foghatja fel a historikus feladatát, mint White. Ezek…

Tovább
Forrás kora újkor 

Valóságos daruország vagyunk!

László Andor Alig több mint egy évszázada Somlyódi István szegedi járásbíró kis füzetet jelentetett meg, amelyben azt bizonygatta, hogy a turul valójában a darumadárral azonos.1 Elmélete a későbbiekben nem keltett különösebb visszhangot, a turult általában valamilyen ragadozómadárral szokták azonosítani.2 Néhány évvel később Takáts Sándor történész már „szembeállítja” őket: a turul szerinte „mondvacsinált” madár, amelynek a 16-17. századi forrásokban nem lelhetjük nyomát, szemben a daruval, melyről gyakran megemlékeznek a régiek, ezért „a magyar nép lelkivilágában állandó fészket vert.” Alapos tanulmánya szerint „a magyar lelkéhez ez a madár állt a legközelebb”, „szeretetét…

Tovább
Középkor 

Források a Magyar Királyság kereskedelemtörténetéhez I. – könyvismertető

Kovács Enikő Minden szakmának megvannak a maga nélkülözhetetlen segédeszközei, legyen az az épületgépészek műszaki rajza, vagy a túravezető térképe. A történészek számára ezek az okmánytárak. Általuk tudják szelektálni a vizsgálandó forrásokat, és informálódhatnak azok eléréséről. A Középkori Gazdaságtörténeti Kutatócsoport ezúttal a Magyar Királyság belkereskedelmének forrásaihoz szolgáltat segítő térképet. Könyvismertető. Van-e még olyan, amit eddig nem találtak meg? Régészként és történészként az ember legkésőbb egyetemista korában belefut a laikus kérdésekbe, melyek később végig kísérik munkáját. Találtál már dinoszauruszt? Na és múmiát? Aranyat? No de lehet még újat mondani? A Lendület-program Középkori…

Tovább
Forrás 

Amikor eltűntek a libernyákok – A magyaros öltözék divatja a 18. század végi Magyarországon

László Andor A 18. század végére Magyarországon uralkodóvá vált a nyugati öltözködési divat, amelyet így kárhoztatott Ányos Pál 1782-ben: „Ideje, hogy egyszer megnyílik szemetek,/ S megunja idegen majmozást szívetek… Kedves leányzóink, már alig esmérlek,/ Annyi abroncs, fodrás, csipkék közt szemléllek/ Hát leszaggattátok már szűz pártátokat?/ Fejeteken tornyot csináltok s várokat?/ Azt is lószőr s csöppü viszi magosságra../ Utálva tekéntek az ilyen hívságra!” Kifogásolta az idegen viselet számára hivalkodó fényűzését, a jóízlést, az erényességet sértő voltát: „Nem kedvel az erkölcs szagos keszkenőket,/ Pipes ruházatot, nyakakon kendőket./ Fátyol, nagy ezüstgomb, párducok bőrével,/…

Tovább
19. század 20. század Forrás II. Világháború 

Szent Gellért budapesti szobra a 20. század első felében

László Andor Korábban szóltunk már Ferenc József 1897 szeptemberi nevezetes kéziratáról, amellyel tíz magyar történelmi személyiséget ábrázoló szobor felállítását vállalta Budapesten. Ezek közül az elsők közt Szent Gellérté készült el, alkotója az a Jankovits Gyula volt, aki korábban Pannonhalmán Szent Asztrik alakját formázta meg. A Gellért-hegy oldalába az akkor készülő (még Eskü-térinek nevezett) Erzsébet-híddal szembe kerülő szobor különleges helye miatt a tíz közül a legnagyobb és a legköltségesebb lett.[1] Mérete többekben értetlenséget váltott ki, hiszen jóval felülmúlta például a Hunyadi-, Bocskai- és Bethlen-szobrok nagyságát, így az utóbbiakról azt lehetne gondolni,…

Tovább
Forrás Ókor 

Egy korokon és időkön átívelő mítosz: Attila hun király folyóba temetésének története

Kis Iván Ismeretterjesztő tanulmány „Valamikor, amikor Attila meghalt, akkor a tátost kérdezték, hogy hogyan temessék el az apjukat? Azt mondta: – Napsugárba, holdsugárba és fekete éjszakába. Víz alá, főd alá és senki meg ne tudja, hová teszik Attilát. S így is történt. Az aranykoporsó lett a napsugár, az ezüstkoporsó lett a holdsugár, s vaskoporsó a fekete éjszaka. S azt mondja: – Víz alá, föld alá. Akkor elmentek oda, ahol abba az időbe a Tisza kétfelé ágazott. Egyik ágot elzárták és ott ásatták meg a Tisza fenekin a sírt. Oda tették.…

Tovább
20. század 

Egy „szerzetes” történész memoárja – Mályusz Elemér: Visszaemlékezések

Törő László Dávid   Mályusz Elemér (1898–1989) a 20. századi magyar történetírás egyik legkiemelkedőbb személyisége volt, iskolateremtő tevékenysége révén munkássága pedig több történészgeneráció számára vált meghatározóvá. Egyesek kétes politikai szerepvállalásai miatt ismerik (így a megrendelésre készített A vörös emigráció című cikksorozat szerzőjeként), mások a nagy hatású középkorászt tisztelik benne. Született már feldolgozás a Szekfű Gyulával való vitájáról,[1] valamint a társadalom- és népiségtörténeti kutatások terén végzett úttörő munkájáról is.[2] A történész pályakezdőként 1920 és 1922 között Bécsben kutatott ösztöndíjjal, majd az Országos Levéltárban dolgozott (1922–1930), később a szegedi (1930–1934), azt követően…

Tovább
19. század Forrás 

Millenniumi emlékfák

László Andor A fák, szent berkek, ligetek tiszteletének kezdetei a múlt homályába vesznek. A pogány időkben gyakran fáknál mutattak be áldozatot, de a kereszténység elterjedésével sem tűnt el a különleges fák megbecsülése. Egyes idős fákat a hagyomány kötött össze valamely neves eseménnyel vagy történelmi nagysággal, másokat éppen fontos történések megörökítésére, jeles személyiségek tiszteletére ültettek. Az ókorban például Caesar létesített emlékligetet fő vetélytársa, Pompeius sírja körül Egyiptomban.1 A fák emlékeztetőül szolgálhattak, így az is előfordult, hogy valamely alkalomból megjelölték őket. Így tett például 1616-ban az első magyar nyelvű útleírás szerzője, Szepsi Csombor…

Tovább
Forrás Ókor 

Biblia és történelem; Dániel könyve 5. fejezet a történelem tükrében

Tóth Gergely László A történet szerint Bélsaccar király nagy lakomát rendezett, és borozás közben megparancsolta, hozzák elő azokat az arany és ezüst edényeket, amiket az ő atyja, Nabukodonozor vitetett el a jeruzsálemi templomból. Ezután a vendégekkel ezekből az edényekből ittak, miközben isteneiket dicsérték. Egyszerre egy emberi kéz jelent meg, és a palota falára írt, ezután eltűnt. A király megrettent, s magához rendelte a varázslókat, a csillagjósokat és jövendölőket, kihirdetve, aki el tudja olvasni a falra írt szöveget, bíborba öltözteti, aranyláncot kap, s harmadik lesz az országban. A bölcsek mind tanácstalanok…

Tovább