A Bocca della Verita eddigi legkorábbi ábrázolásának azonosítása az ÉH 345. számú érmén

Spielmann Gábor

 

Bevezető

A felfedezés, ami ebben a tanulmányban kerül kifejtésre, előzetes kutatói szándék nélkül, spontán történt. Vencel magyar király – uralkodott 1301-1305 között – ÉH 345.sz denárjának hátlapját nézegetve eszembe jutott a hasonlóság közte és az ikonikus kőfaragvány, a Rómában található Bocca Della Verita között. Miután elkezdtem kutatni, hogy lehet-e alapja ennek a hasonlóságnak, a szálak egyre messzebb vezettek Vencel dénárjától, és egyre közelebb a Bocca Della Verita történetéhez.

Kutatástörténet

 

ÉH 345

 

1. A katalógusok az alábbi tömör leírásokat adják a vizsgált érmeképről: Réthy szerint „Emberi arcz, levelekből alkotott keretbe foglalva.” [2] Az Opitz hasonlóan látja: „lombkoronával körülvett szembenéző arc”.[3]  A tanulmányomban ezeket a leírásokat más perspektívába kívánom helyezni az érmekép eredetének segítségével.
2. Vencel 1301 és 1305 közötti, rövid uralkodása alatt vert érméinek többségére jellemző, hogy hátlapjukon szokatlan, érdekes lények, fantáziaállatok találhatóak. Valószínűleg a 12.-14. században népszerű különös történetek, és még különösebb szörnyek, amiket bestiáriumokban gyűjtöttek össze,[4] hatással voltak az érmeképek kialakulására. Feltételezem, hogy az érme tervezőinek volt valamilyen „segédanyaguk”, amiből inspirálódtak, vagy amiből akár egyenesen ki is másoltak motívumokat. Az ÉH 345 sz. érme még a szokatlan lényeket ábrázoló denárok sorából is kilóg, mert csupán egy részletesen kidolgozott emberi arcot ábrázol. Ami rögtön kijelenthető, hogy az arc semmiképpen sem lehet a királyé, mert annak jellege és a korona hiánya ezt kizárja. A különbség az ÉH 345.sz érme arca és Vencel koronás főt ábrázoló ÉH 346. sz. érméjének ábrázolása között nyilvánvalóvá teszi ezt a tényt,(lásd 1.sz.kép) akárcsak az is, hogy Vencel többi érméjéhez hasonlóan az uralkodó itt is az előlapon szerepel. De akkor ki lehet rajta, és miért van az arc egy mintából álló keretbe foglalva? Mivel Vencel többi érméjén is különös, misztikus, jellegzetesen középkori lények vannak, ezért ebben az esetben is hasonlóra lehet gyanakodni. Hogy honnan lehet ismerős az arc? A római Santa Maria in Cosmedin-templom előcsarnokából. Az ott található Bocca Della Verita nagy méretű kerek márványreliefje a világ egyik legjobban ismert – és kommercializált – műalkotása. Leginkább a hozzákapcsolódó legendáról híres, miszerint leharapja annak a kezét, aki azt a szájába helyezi és közben hazudik. Ennek a hasonlóságnak az ellenőrzésével vette kezdetét a kutatómunkám.

 

ÉH 346

 ÉH 345

1. sz. kép

 

 

 

III.         Az ÉH-345. számú érmekép beazonosításának folyamata – 2.sz . kép

 

A királyi alakot ábrázoló előlap elemzésétől azért tekintek el, mert az a kérdésemet illetően semmilyen releváns információval nem szolgál. Rendhagyó módon szeretném úgy bemutatni és bizonyítani a címben megfogalmazott állításomat, hogy a felfedezés folyamatát kronológiai sorrendben veszem végig. Ezt az indokolja, hogy így könnyebben, és követhetőbben tudom a logikai összefüggéseket bemutatni, de reményeim szerint ez a perspektíva nem von le a tanulmány tudományos értékéből.

 

1. Első lépésben hasonlítsuk össze a Bocca Della Verita és az ÉH 345 érmeképén található arcokat. A hasonlóság meggyőzőnek látszik. A nagy szemek, az orr formája, a tátott száj és ezek egymáshoz való aránya is igen hasonlóak. (Lásd 2.sz . kép) A fő különbség az arcot keretező lombkorona, illetve a nagy torzonborz haj és szakáll között van. Vencel érméjén ezen kívül néhány vereten a száj mintha mosolyogna, de mivel ez a legtöbb verőtőváltozaton nem így látszik, ezért ez figyelmen kívül hagyható.

2. sz. kép

 

2. A Bocca Della Verita eredetét kutatva kiderült, hogy az említett márványból készült alkotás a római korból, az 1. vagy 2. századból való, és Oceanost[5], a tengerek, vizek istenét ábrázolja. Az eredeti római kori funkcióját tekintve valószínűleg egy vízlefolyó volt, és a rajta lévő lyukakon át nyelte el a vizet[6]Ez azért is figyelemreméltó, mert a vízhez szorosan kapcsolódik, és véleményem szerint a lombkoronaként azonosított motívumok hullámokra is hasonlíthatnak, amelyek a vízből felfele kitekintő fejet mossák körbe. Ebből kiindulva Oceanos római kori képi ábrázolására kezdtem példákat keresni.

 

3. Oceanos képi ábrázolásának állandó elemei a rákollókból álló szarvak és a bozontos nagy haj, valamint szakáll. Ezen kívül gyakori az is, hogy úgy ábrázolják Oceanost, mint akinek az arcára felcsapnak a hullámok, vagy éppen arról csurognak le. (Lásd 3. sz. kép. Ez ugyan megerősíteni látszik az előzetes feltételezést, hogy az ÉH 345 sz. érmén is Oceanos látható, de arra, hogy a Bocca Della Veritán ábrázolt Oceanos adta-e a mintát Vencel érméjéhez, nem szolgál bizonyítékkal, ugyanis a római kőfaragvány arcán nem láthatóak a hullámok mintái.

 

3. sz. kép

 

Elképzelhető, hogy egy másik, Oceanost ábrázoló római maszk, vagy mozaik alapján készült Vencel denárja, de kutatásaim során nem találtam olyan Oceanos ábrázolást, ami olyan egyértelműen hasonlított volna az érmeképre, mint a Bocca Della Verita. És bár bizonyára akadt más olyan ábrázolás is, amit már az 1200-as években is ismertek, olyanról nem tudunk, amit feljegyeztek volna, vagy bármilyen hírneve lett volna abban az időben – főleg nem nemzetközi hírneve. A másik megfigyelés, ami azt támasztja alá, hogy Vencel pénze nem csupán egy Oceanos-ábrázolás a sok közül, hanem a Bocca Della Veritahoz köthető, hogy – megfelelő tartásfokú érme esetén – az arc szájában hegyes fogak találhatóak. (Lásd 4.sz. kép). Egyedül a Bocca Della Veritahoz kapcsolódott a kéz leharapásnak a legendája, és más Oceanos ábrázoláson nemhogy hegyes fogakat, de még fogakat sem szoktak megjeleníteni, és a hegyes fogak minden bizonnyal a hozzá kapcsolódó legendára utaltak.

 

4. sz. kép

 

4. Mivel a középkorból eredő legendának láthatóan nincsen köze Oceanus eredeti, római korban betöltött szerepéhez, ezért a kérdés megoldásához közelebb vihet, ha megvizsgáljuk honnan eredhet ez a mind a mai napig élő mítosz az „Igazság szájáról”.

 

Először egy 11.századi útikönyvben említik meg, mint a Faun templomát, ahol egy kép megtévesztette Julianót.[7] A történet, amire az útikönyv utal, egy 12.századi német szövegből ismerhető meg jobban, amiben Julianus császár a kő szájába helyezi a kezét, amit a kő mögött rejtőző ördög megragad, mert a császár megcsalt egy nőt.[8]

1450-ben született az első feljegyzés arról, hogy a kő a Santa Maria in Cosmedin falához volt támasztva, ahogyan az egy 1593-as rajzon látható.[9] (5.sz. kép)

Barry a monográfiájában arról ejt szót, hogy a Bocca Della Verita legalább a templom 1120 körüli felújítása óta a közelben lehetett, mert a templom egyik freskóját is az inspirálhatta. Tehát a kő 12. századi pontos helyét ugyan nem lehet tudni, de akkor már széles körben ismert lehetett maga a kőfaragvány és a hozzá fűződő legenda is.

5. sz. kép

 

5. Az előző pontokban leírtak alapján feltételezhető, hogy az ÉH 345. sz. érméje egy legkésőbb 13. századi Bocca Della Verita ábrázolás alapján készült, és az is logikusnak tűnik, hogy az érmén látható körminta az Oceanos-ábrázolásokról ismert arcra felcsapó hullámokból származhat. Akkor miért nincsenek ott ezek a minták a római reliefen? Az elméletem szerint legkésőbb a 13. században a mintának még ott kellett lennie. A kérdésre a választ csak az azóta eltelt 700-800 év eróziója jelentheti, valamint az, hogy a Bocca Della Verita az évszázadok alatt turistalátványosságként szolgált, és elképesztő mennyiségű graffitit véstek bele utazók ezrei vagy talán tízezrei a középkor óta. (6.sz. kép)

6. sz. kép

 

Ha azonban a lehető legnagyobb felbontású fotókat alaposan tanulmányozzuk, akkor pont ott, és pont egy nagyon hasonló formának a nyomát lehet beazonosítani a Bocca Della Veritan, mint amit a Vencel denár mintája megjósol- lásd 7.sz .kép., 1.nyíl.

 

7. sz. kép

A homlokon a minta sziluettje nehezen, de egyértelműen kivehető. Mivel az a fej középvonalához pontosan illeszkedik, és szabályos, szimmetrikus is a minta nyoma, ezért a véletlen kizárható. A homlokon található hullám legalsó csúcsánál (8.sz. kép piros nyíl) a fotón úgy tűnik, hogy még egy picike cakkos kiemelkedő relief épen is maradt, ami talán a 3.sz. kép balfelső ábrázoláshoz tetette hasonlóvá az eredeti művet.

 

8. sz. kép

 

Az arcokon szintén szimmetrikusan egy-egy mély nyom is látható (9.sz. kép nyilak). A baloldali arcon ennek a nyomnak a folytatásaként egy kiemelkedés is kivehető, ami szintén egy három ívből álló, a Vencel denárról ismert mintához hasonlít (10.sz. kép.) Ezt egy 3d modellen még jobban lehet látni. (11. sz. kép). Az arc jobb oldalán ugyanez a rész ugyan kopottabb, de mivel az ív alsó részei tengelyesen szimmetrikusak – és maga az egész relief is az – ezért valószínűsíthető, hogy a minta is közel szimmetrikus lehetett.

9. sz. kép.

 

10. sz. kép.

11. sz. kép

 

A száj középvonalánál egy kis szabályos háromszög is megfigyelhető, ami más Oceanos ábrázolások alapján szintén egy szájjal összefüggő hullám része lehetett. (12. sz. kép). Vencel érmeképe, a római kori Oceanos-ábrázolások, valamint a Bocca Della Verita mintáinak nyomai alapján rekonstruálhatóak az eredeti hullámmotívumok. Ha Barry tanulmánya alapján ábrázoljuk még a rákszarvakat, és a szakállban látható delfineket is [10], akkor meglehetősen pontos képet kaphatunk arról, hogy a római korban hogyan nézett ki eredetileg a Bocca Della Verita. (13. sz. kép).

12. sz. kép

13. sz. kép

 

6. Habár sikerült azonosítani az ÉH 345 sz. érmekép eredetét, fontos megjegyezni, hogy a középkorban a kőfaragványt már nem Oceanosszal azonosították, így akkoriban a hullám mintáit valóban növényi mintaként értelmezhették. Akkoriban volt népszerű a Greenman, aminek eredetéről számtalan bizonytalan teória létezik. Igen összetett, és változatos a megjelenési formája, de leginkább a középkori nyugat-európai templomok fa- és kőfaragványain találhatóak meg.[11] Anélkül, hogy akárcsak szándékomban állna kibogozni a „zöld ember” eredetét, az a feltételezésem, hogy a Bocca Della Verita ábrázolásának is erőteljes hatása volt a Greenman organikus fejlődésének bizonyos szakaszaira. Ezt egy 14., és egy 15. századi könyvábrázolással szemléltetem. (14.sz. kép).

 

14.sz. kép

 

A felső képen egyértelműen hasonlít az arc a római reliefre, de az arcra felcsapó hullámokat itt már zöld levelek helyettesítik. Ugyanakkor megmaradtak még a tengeri élőlények ábrázolásai is –pl. a delfin. Az alsó képen is kísérteties az arc hasonlósága a római archoz, a levelek is rátakarnak az arcára, de a levélminták itt már más formájúak, mint amik a Bocca Della Verita-n, vagy amelyek Vencel denárján láthatóak. Nyilván lehetetlen felgöngyölíteni, hogy hány áttételen, jó vagy rossz másolaton, szándékos vagy esetleges változtatáson keresztül jutott el évszázadok alatt egy eredetileg a Bocca Della Veritáról készült rajz egy adott könyvillusztrácóig, de ezek a fenti egyezések is jól szemléltetik az ábrázolásmódok bonyolult evolúcióját. Az arc jellege, a tátott száj, és az arccal egybeolvadó levelek ugyanakkor egyértelművé teszik, hogy a Bocca Della Verita lehetett az illusztráció eredeti forrása. Valószínűleg ilyen grafikai forrásból is sok volt, lévén, hogy mint turisztkai látványosság, már a középkorban is sokan lerajzolhatták a reliefet.

Ami egyértelműnek tűnik, hogy azok a középkori illusztrátorok is levélmintának nézték az akkor még minden bizonnyal jobb állapotban lévő hullámmintákat, akik személyesen a helyszínen látták a Bocca Della Veritat. Az alsó képen az is figyelemreméltó, hogy a fejet egy sárkány testéhez rajzolták hozzá, ami illik egy félelmetes legendához, de nem illik a Greenman-hez. Ha akárcsak ezt a két képet összehasonlítjuk a Vencel denárján találhatóval, rögtön világossá válik, hogy az ÉH 345. érmeképe mennyivel hitelesebb, ezért vélhetően az az illusztráció, ami alapján a denár terve készült, egy kevés áttételen keresztüli, kevéssé torzított forrásrajz lehetett. Ezt nemcsak az arc hasonlósága támasztja alá, hanem a levél mintái is, valamint az a mód, ahogyan azok az archoz illeszkednek.

A Greenman ábrázolások a 14. számú képen látható illusztrációknál távolabbi vizuális rokonságot mutatnak a Bocca Della Veritaval. Vagy időben, vagy az arc hasonlatosságában, vagy a levek(hullámok) mintájában távolabb esnek a Bocca Della Veritatól, mint Vencel denárjának érmeképe, ezért ki lehet jelenteni, hogy az ÉH 345. sz. érmekép a jelenleg ismert legkorábbi, legpontosabb ábrázolása a Bocca Della Verita-nak.

 

7. Meggyőződésem szerint nem a Greenman az egyetlen motívum, aminek a kialakulására a Bocca Della Verita hatással volt. A 14.századtól kezdtek elterjedni Velencében a Bocca di Leone, azaz „ Az oroszlán szája” elnevezésű márványból készült reliefek, amiknek a nyitott száján át behelyezhették panaszlevelüket az igazukért harcoló velencei polgárok.[12] Bár ezek Velence jelképe, az oroszlán miatt elvileg oroszlánokat ábrázoltak, mégsem nehéz ráismerni rajtuk a Bocca Della Verita arcvonásaira. (17.sz. kép)

 

17.sz. kép

 

A Bocca Della Veritat tehát félelmetes, misztikus arckifejezése, legendája és országokon átívelő hírneve alkalmassá tette arra, hogy a középkor szörnyekre fogékony emberének megmozgassa a fantáziáját, és az évszázadok alatt hatása átterjedjen más jelentéstartalmú ábrázolásokra is.

Végül magyarázatot igényel, hogy amíg Vencel denárján a levél motívumok körbefutnak az arc körül, addig a római faragványon miért csak néhány helyen „csap fel” a hullám az arcra. Ennek a különbségnek több oka is lehet. Egyrészt akiélőben rajzolta le a Bocca Della Verita-t a 12. vagy 13.sz.-ban, az a jól látható –pl. homlokon lévő – hullám mintákat alapul véve kiegészítette a már akkor is több mint ezeréves és éppen ezért kopott részleteket. Másrészt a könyvek készítői, akik az eredeti rajz alapján illusztrálták a könyveket, esztétikai okokból kiegészítették a mintákat. A 14. számú alsó képen is ez történt, csak itt időközben – ki tudja hányadik másolat után – már a levél formája, és elhelyezkedése is megváltozott. Harmadrészt az érme tervezője egészíthette ki a az eredeti rajzot, vagy könyvillusztrációt, és az ott látható hiányos mintát növényi koszorúként értelmezte. Megtartotta a három körívből álló hullámmintákat, de a kisebb-nagyobb íveket egységesítette, hogy szabályos érmeképet alkothasson. Természetesen ezek közül egyszerre akár több is igaz lehet, de a harmadik esetet tartom a legvalószínűbbek, mert Vencel érméjén a levélkoszorú úgy fut körbe, hogy azokat egy-egy apró ív is összeköti, ami által egy egységes, esztétikus érmeképet kapunk.

 

Összegzés

Vencel ÉH 345 sz. érméjének hátlapján a király korábbi érméinek tematikájához hasonlóan egy érdekes korabeli legenda meglepően hű képi ábrázolását találjuk. Mivel ez a Bocca Della Verita eddigi legkorábbi – legkésőbb 13. századi – ilyen pontossággal ábrázolt másolata, a felfedezés hozzásegített ahhoz is, hogy a műtárgyat 7-800 évvel ezelőtti állapotában, kevésbé kopottan is megfigyelhessük, és ezáltal pontosabb – akár rekonstruálható – képet kaphassunk a műtárgy eredeti, római kori kinézetét illetően.

---

„Köszönettel tartozom a fotók miatt a Pannonia Terra Numizmatikának. Külön köszönet az Opitz Numismatica szerzőinek a nagy segítséget jelentő katalógusért.”

Felhasznált irodalom:

[1] Dr. Unger Emil: Magyar éremhatározó I.kötet

[2] Dr. Réthy László: CNH -1899 40.o.

[3] Tóth Csaba, Kiss József Géza: Opitz III. 243.o.

[4] J L. Schrader: A medieval Bestiary Metropilitan Museum of Art 1986 Summer

[5] Mivel a hozott példa római kori, ezért a továbbiakban Ókeanosz nevének latinos formáját használom.

[6] Fabio Barry: Art Bulletin 2011. March: The ‘Mouth of Truth’ and the Forum Boarium: Oceanus, Hercules, and Hadrian

[7] MIRABILIA URBIS ROMAE 11.sz. https://www.thelatinlibrary.com/mirabilia.html

„Ad sanctam Mariam in Fontana, templum Fauni; quod simulacrum locutum est Iuliano et decepit eum.”

[8] MuseoItalia: https://www.museionline.info/musei/bocca-della-verita

[9] Fabio Barry: Art Bulletin 2011. March: The ‘Mouth of Truth’ and the Forum Boarium: Oceanus, Hercules, and Hadrian

[10] Fabio Barry: Art Bulletin 2011. March: The ‘Mouth of Truth’ and the Forum Boarium: Oceanus, Hercules, and Hadrian

[11] Stephen Miller: The Green Man in Medieval England: Christian Shoots from Pagan Roots 2022 Cambridge Scholars Publishing 5.o.

[12] Kasa Dietz: National Geographic 2020. 12.31. Need to complain? Here’s how Renaissance-era Venetians did it