Forrás 

A Bocca della Verita eddigi legkorábbi ábrázolásának azonosítása az ÉH 345. számú érmén

Spielmann Gábor   Bevezető A felfedezés, ami ebben a tanulmányban kerül kifejtésre, előzetes kutatói szándék nélkül, spontán történt. Vencel magyar király – uralkodott 1301-1305 között – ÉH 345.sz denárjának hátlapját nézegetve eszembe jutott a hasonlóság közte és az ikonikus kőfaragvány, a Rómában található Bocca Della Verita között. Miután elkezdtem kutatni, hogy lehet-e alapja ennek a hasonlóságnak, a szálak egyre messzebb vezettek Vencel dénárjától, és egyre közelebb a Bocca Della Verita történetéhez. Kutatástörténet   ÉH 345  

Tovább
19. század Forrás 

A birodalom visszavág: győzelem Lissánál

Ahogy arról nem is olyan rég már írtunk, az 1860-as évek több változást hozott mind Európában, mind a tengerentúlon. Az amerikai polgárháború mellett ekkoriban zajlott le Olaszország és Németország egységesedése, amely nem csak az adott országokat érintette. Ezek mellett a haditechnikában is jelentős változások történtek; megjelentek a hátultöltő puskák és automata fegyverek, a tengereken pedig az évszázadokig meghatározó fatestű vitorlások helyett egyre inkább fémépítésű (vagy fatestű, de páncélozott), bár még gőz-szél hibrid meghajtású hajók estek egymásnak. A Habsburg Birodalom ekkoriban lépett be a tengeri hatalmak sorába: 1864-ben Helgolandnál bizonyították, hogy…

Tovább
Forrás kora újkor 

„Semmi kétség afelől, hogy a magasságos Isten […] vigasztalni akarja népét” – Olasz újságlap a 15 éves háború idejéből

A tizenöt éves háború alatt az olasz államokból és a császárságból is érkezett ember és pénz a török elleni harcokra. Hogyan, milyen forrásokból és mennyire megbízhatóan értesülhettek ezekben az országokban a harcok részleteiről? Mekkora volt az érdeklődés és hogyan teremtett piacot a híreknek? Vajon megtalálhatóak voltak-e az újságírók ma ismert fogásai a korabeli híradásokban? A cikk egy XVI. század végi olasz újságlapot vizsgálva próbál választ adni ezekre a kérdésekre.

Tovább
Forrás Középkor 

Hogyan cserélte le a milánói fejedelem öregecskedő feleségét?

A középkori olasz városállamok, és kisebb fejedelemségek megannyi családi drámának lehettek a tanúi. Milánót sem kerülték el ezek az események, így a Visconti család története is bővelkedett abban, hogy időnként felvillantsa az emberi természet árnyoldalait. Történetünk főszereplői a két utolsó Visconti herceg Milánó élén. Egyikük, Gian Maria arról volt nevezetes, hogy emberevésre kiképzett kutyákat tartott, és nem mellesleg börtönbe záratta és megölette a saját édesanyját. Az öccse, Filippo Maria sem volt különb, érzékenyen érintette saját csúnyasága, de az őt támogató zsoldosvezérnek tett ígéretéhez híven elvette annak özvegyét, aki nagyjából húsz…

Tovább
Forrás Középkor 

Rosamunda, a bosszúálló királyné, avagy miért nem érdemes a feleségedet az apósod koponyájából megitatni?

Alboin, a langobárdok királya bizonyára jeles férfi lehetett, mert egy későbbi forrás kiemeli magasságát és harcra kész termetét. A harcmezőn sem vallott kudarcot, mert a régi rivális gepidákat az avarokkal szövetségben verte le. Hamar rájött arra, hogy az új szomszédság kellemetlenebb, mint a régi, úgyhogy a migránsaival elárasztotta és meghódította Észak-Itáliát, ahol a langobárdok két évszázadig fennálló királyságot hoztak létre. Életének legnagyobb hibáját azonban alighanem akkor követte el, amikor feleségül vette Rosamundát, a legyőzött Kunimund gepida király lányát. A langobárdok királya viszont aligha lehetett egy szenzitív férfi, mivel egy lakomán…

Tovább
Forrás Középkor 

A mellek alatt puhított hús, avagy a langobárdok büdös asszonyai

Korábbi langobárdokkal foglalkozó posztunkban, amely a bosszúálló gepida királynéról, Rosamundáról szólt, az avarokat kissé kihagytuk a történetből attól kezdve, hogy Alboin vezetésével a langobárdok egyszerűen elvonultak a Kárpát-medencéből. A két nép azonban továbbra is szomszédos maradt, és míg a langobárdok leginkább Bizánccal és egymással szerettek harcolni, az avarok megelégedtek az Észak-Itáliában szerzett zsákmánnyal. A zsákmány címszó alatt természetesen nemcsak aranyat és ezüstöt, meg szarvasmarhát értettek akkoriban, hanem nőket is, és nem kell különösebben nagy fantázia ahhoz, hogy az avaroknak mi volt a szándékuk a foglyul ejtett asszonyokkal. A mai forrásunkban két…

Tovább
Forrás Ókor 

Tiberius császár, Capri vén bakkecskéje

Tiberius császár, Augusztus kijelölt utódaként, meglehetősen ellentmondásos emléket hagyott maga után. Tulajdonképpen idős emberként került a Római Birodalom élére, és addigi élete során számos megaláztatást kellett átélnie, ami alighanem sokat rombolt az amúgy sem szilárd kedélyállapotán. Uralkodása végén Capri szigetére vonult vissza, ahol orgiákat rendezett, és szinte teljesen kivonta magát az uralkodói teendői alól. Mai posztunkban Suetonius császáréletrajzaiból veszünk elő néhány esetet, amikor is a császári családban „divattá vált” a halálra éheztetés, és a mérgezés, mialatt a császár pedofil hajlamainak áldozott Capri szigetén.  

Tovább