[KÖNYVISMERTETŐ] Család vagy cseléd? Gondolatok a társadalomtörténetről Lovas Ildikó új könyve kapcsán
Tóth Eszter Zsófia
„A vajdasági magyar tényirodalom nagyregénye remek megvalósulását tarthatjuk most a kezünkben”- írja a regény fülszövegében Bordás Győző. Nagy elődeihez, Sinkó Ervinhez, Branyó Istvánhoz, Gion Nándorhoz hasonlítja a szerző e remekművét. Mivel ezen tényirodalmi mű számos, társadalomtörténeti szempontból is izgalmas kérdést boncolgat, érdemes részletesen górcső alá vennünk Lovas Ildikó legújabb regényét, a Szép Amáliákat.
Az alapkérdés: Feldolgozhatóak-e huszadik századi történelmi traumáink? Megoldható-e, hogy őseink transzgenerációs traumáit ne vigyük tovább? Ez a regény fogódzkodót nyújthat e folyamathoz is. Akár abból a szempontból, hogyan élhető meg a kisebbségi lét sikeresen? A menekülés, újrakezdés narratíváiban bujkáló, a szülőföld időleges vagy végleges elvesztése szomorúság is kitapintható. A regényben több település is szerepet játszik (Zombor, Bácstóváros többbek közt), azonban az örök város Szabadka volt és marad is.
E kötet nagyon érdekes cselédregény. Történelem alulnézetből. Olyan perspektívából ismerhetjük meg a huszadik századot, amely történelmi szempontból mikrotörténeti eszköztárral tárható fel. Lovas Ildikó nagyon alapos kutatómunkát végzett, beépítette a történeti irodalom eredményeit is a cselédkérdéssel kapcsolatban. Mennyiben azonos a szerep, a cseléd szerepe magával az emberrel? Hogyan futhat be karriert a cseléd? Elveszti-e cseléd mivoltát akkor is, amikor a csúcson van? Az egykori szolgáló vajon örökre azonos marad-e önmagával, vagy meghasonlik? Hogyan kezeljük az emberi élet sorsfordulóit (Befekhet-e egyik Amáliánk már halála előtt megvásárolt koporsójába?)
Közvetlenül a második világháború utáni Budapesten a képzetlen női munkaerő számára a munkalehetőségek hasonlóak voltak a háború előttiekhez: sok bevándorló nő első útja még ekkor is a munkaközvetítőhöz vezetett azzal a céllal, hogy cselédként helyezkedhessen el.[1] Ugyanis akik cselédként dolgoztak, szállásról sem kellett gondoskodniuk, mivel a munkaadó elszállásolta őket. Így a városi társadalmi integráció két alapfeltétele: a munkahely és a lakóhely megoldódott. Az iparban csak az első ötéves terv megindulása után, 1951-től vállaltak a nők egyre növekvő arányban munkát. A háború előtt a képzetlen női falusi bérmunkások leggyakrabban időszakosan vállaltak munkát a nagyvárosban elsősorban azért, hogy összegyűjtsék a kelengyére valót, nyáron az aratási időszakra pedig hazatértek. A második világháború után a cselédkedésből nemcsak az iparba vezetett az út, hanem mint Simó Sándor regényében és filmjében, a Franciska vasárnapjaiban, a cselédlányból lehetett rendőr is. Lovas Ildikó regényéből társadalomtörténeti szempontból érdemes a női mobilitás egy lehetséges útjának ábrázolását kiemelni: a cselédlányból értelmiségivé, újságíróvá lett Amáliáét.
A 20. század traumáira abból a szempontból is rávilágít a regény, eredeti prizmatörésbe helyezi, hogy a különböző irányzatok, a karrierút lehetősége hogyan tereli szereplőinket szociáldemokrata meggyőződésből egy káderéletútba. A diktatúrával való együttműködésnek, a kollaborációnak meghatározható szintjei vannak a szocialista időszakban is. A szintek meghatározására átfogó elemzés még nem született, azonban vannak olyan választási lehetőségek, melynek kapcsán értelmezhetővé válik e jelenség. Meghatározó fordulópontnak tartom a pártba valóbelépést, ennél egy szinttel szorosabb kollaboráció országgyűlési képviselői funkció elvállalása, egy szinttel feljebb tagság a munkásőrségben vagy önkéntes rendőrségben. Még szorosabb kollaboráció függetlenített pártfunkció elvállalása, ennél is szorosabb az aktív ügynöktevékenység vállalása, végzése. A függetlenített pártfunkció azt jelentette, hogy nem munka mellett ún. társadalmi munkában vállalt pártfeladatot az illető, hanem a pártnak végzett munkáért kapta a fizetését.
A regény lapjain megelevenedik az is, mit jelent egy családtag elvesztése úgy, hogy a báty eltűnik a háborúban. Az eltűnés, a fogságba esés együtt jár a lezáratlansággal, azzal élménnyel, hogy egy életen át hazavárjuk a hadifogságba esettet. Egy ilyen családtag sorsának fel nem dolgozatlansága válhat transzgenerációs traumává is. Ma már szerencsére a Hadtörténeti Intézet és Levéltár legújabb adatbázisa is segíthet kideríteni, mi lett az eltűnt családtaggal. [2]
A női sorsok, a női életszakaszok identitások, a két Amália alakjában több nézőpontból megjelenik, sőt, a gyermek-unoka sorsában megcsavarva a női szerepek, a fordulatos cselekmény a regényműfajt új kontextusba helyezi. A női lét kapcsolódási formái közül megjelenik az anyai, nagyanyai szerep de a barátnői is, minden összetettségével. Az ábrázolt férfiak, szerelmek e női alakokat kiegészítik (Spitzer Ferenc, Kónya Lajos, Bezzegh Mihály, Ali). E férfiak alakváltozataikban megjelennek macsóként, de jó apafiguraként is.
Az is izgalmas kérdés, mi maga a család a huszadik században? A házasságot az 1952. évi IV,. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról, vagyis a korszak családjogi törvénye szerint a „házastársaknak a házasélet ügyeiben egyenlő jogaik és kötelességeik vannak (23§) és hűséggel tartoznak egymásnak, és egymást támogatni kötelesek” (24§). A család fogalmát a törvény nem definiálta, azonban a családról szóló V. fejezet a családi jogállást vizsgálta, a rokonsági kapcsolatokat, többek között azt, hogy kit kell a gyermek apjának tekinteni olyan esetben, amikor az nem teljesen egyértelmű. (A gyermek apjának azt kell tekinteni, akivel az anya a fogantatási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állott. (35§ 1. bekezdés) A törvény alapján feltételezhetjük, hogy családnak a korszakban elsősorban a nukleáris családot tekintették (amelyben csak a szülők és a gyermekek élnek együtt). A család alapvető funkciói tehát biológiai utódnemző funkció, társadalmi státusz reprodukciós funkció, gazdasági funkció, érzelmi szükségleteket kielégítő és öreggondozó funkció.
Cseh-Szombathy László 1978-ban megjelent családszociológiai kötetében prognosztizálta az élettársi kapcsolatok terjedését.[3] A család, mint társadalmi intézmény a szocialista időszakban is nagy változásokon ment keresztül, gondoljunk akár a család összetételére, szerkezetére, szabályrendszerére, a belső szerepekre.[4] Az időszak végére vált elfogadottá a lányanyaság értelmiségi nők körében, vagyis az, hogy tudatosan vállaltak gyermeket egyedül.
Lovas Ildikó műve precízen komponált, szerkesztésmódjában különféle szövegtípusok jelennek meg, mely a műnek szintén előnye: történelmi kontextusa tisztelgés a kisebbségi lét nagyjai előtt, mely elengedhetetlenül fontos az irodalmi hagyomány folytonosságának továbbvitelében. Ugyanígy az intertextualitás megjelenése, az ezzel járó kísérletező kedv a szöveget többrétűvé teszi, mélyebb értelmezési síkokat tesz lehetővé, amely szintén erénye a regénynek. Az időszerkezet izgalmas újítása az előreutalások rendszere. Az egymást követő narrátorok különböző idősíkokban jelennek meg. A mű átfog egy egész évszázadot, hősei, az Amáliák különböző korokban csetlenek botlanak, avagy éppen maximálisan helytállnak. Az egyes szám első személyű elbeszélők, a narrátorok, mintha egy női kórus több szólamát szólaltatnák meg tiszta hangon. Egyes szám harmadik személyű elbeszélés a történeti részeknél, korabeli újsághíreknél domborodik ki.
A mű stílusa az az egyedi hangvételű, mással nem összetéveszthető írói stílus, mely leköti az olvasót, letehetetlenné teszi a művet. A regény alapvető célja a mélységes emberi humánum ábrázolása, Amely korokon, történelmi traumákon átível. Összegezve: sokrétű ábrázolásmód, többnézőpontúság, az Amáliák alakjaiban a női lét mélyrétegeinek feltárása jellemzi a regényt, a szerző utánozhatatlanul kiváló egyéni stílusában, kiegyensúlyozott szerkesztésmóddal megírt fejezetekben. Sok szeretettel ajánlom az olvasóknak.
Lovas Ildikó: Szép Amáliák. Cselédregény, Forum, Szabadka, 2022.
A nyitóképen a szabadkai városháza, a település legismertebb jelképe, 1937. Szabadka ekkor a Jugoszláv Királyság része volt. (Indóház/FORTEPAN, 32409)
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Jegyzetek:
[1] A Budapestre bevándorlás kérdéseit makrotársadalmi szempontból elemezte: Benda Gyula: Budapest társadalma 1945-1970. In: Fokasz Nikosz – Örkény Antal (szerk.): Magyarország társadalomtörténete. 1945-1989. III. Új Mandátum, Budapest, 1999. 8-31. o.
[2] Lásd pl.: Katonahőseink.militaria.hu; Katonák a gulágon; Szovjetunióba elhurcoltak Az első világháború veszteségeit lásd itt.
[3] Cseh-Szombathy László: A mai magyar család legfőbb jellegzetességei. In: Cseh-Szombathy László (szerk.): A változó család, Kossuth Kiadó, Budapest, 1978.
[4] Tóth Olga – Dupcsik Csaba: Családok és változások az utóbbi ötven évben Magyarországon (PDF, 2022. december 16.)