A Giustizia per l’Ungheria kelet-magyarországi fogadtatása
Topor István
Olasz-magyar kapcsolatok a ’20-as évek végén ’30-as évek elején
A huszadik századi magyar-olasz kapcsolatok történetében mérföldkőnek számított az 1927. április 5-én Olaszország és Magyarország között megkötött barátsági szerződés. A magyar külpolitika legfontosabb irányvonalaként a kisantant gyűrűjéből való kitörést jelölte meg. Ezért megkezdődött a szorosabb együttműködés Jugoszláviával. Olaszország azonban nem nézte jó szemmel a közeledést, hiszen jugoszláv-ellenes törekvéseihez szüksége lett volna Magyarországra. Ezért magyar szempontból kecsegtető ajánlattal kereste meg hazánkat. A bűvös szó Fiume volt. Mussolini olyan egyezményt ajánlott, amely biztosította volna, hogy a magyar kereskedelem Fiumén keresztül bonyolódjon.
Bethlen István miniszterelnök 1927. április 4-én Rómába utazott a szerződés aláírására. Másnap délután 5 óra 15 perckor a római Chigi-palotában gróf Bethlen István és Mussolini aláírták az olasz—magyar barátsági szerződést. Az eseményt a Pesti Napló április 6-i számának első oldalán így kommentálta:
„Ez a nevezetes okmány, akármilyen szempontok szerint mérlegeljük és ítéljük is meg, egy tekintetben határozottam kívánatos eredmény bizonyítéka: Magyarország kilépett nyolc-esztendős elszigeteltségéből s áttörte a köréje feszülő idegenkedés drótsövényeit. A csonka, megkisebbített és elerőtlenített Magyarország odakötötte maradék erejét egy nagyhatalom, Olaszország duzzadó, talán expanzív erejéhez és presztízséhez. Az itáliai félszigeten barátot szereztünk magunknak a Chigi-palotában aláírt barátsági szerződéssel, még pedig úgy, hogy egyben őszinte békevágyunkról tettünk tanúságot. Mert az olasz—magyar szerződés senki ellen, nem irányul. Ez az összefogás a kölcsönös segítségét, egymás támogatását, nem pedig a másokkal szembeni ellenséges állásfoglalást jelenti. Már nevével dokumentálja célját és lényegét: a barátság kiépítését.”[1]
A barátsági, békéltető és döntőbírósági szerződést egy titkos egyezmény is kiegészítette, melyben a két kormányfő szoros politikai együttműködést vállalt. A két miniszterelnök szóbeli megállapodásának részét képezte annak leszögezése, hogy mindkét félnek közös érdeke a francia befolyás mérséklése és a kisantant felbomlasztása. Mussolini arra is ígéretet tett, hogy Olaszország segíti Magyarországot a fegyverkezésben. A megígért fegyverszállítmány 1928. január 1-én ért Szentgotthárdra. A fegyverszállítmányt mezőgazdasági gépalkatrészként álcázták, ám az osztrák határőrök felnyitották a fegyvereket szállító vagonokat és fény derült a turpisságra. A kisantant rögtön körültekintő vizsgálatot és szigorú elmarasztalást követelt.
A barátsági szerződés aláírását követően egyre intenzívebbé váltak a két állam közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok.
„Politikai tekintetben főszerephez a revízió jutott, mely a magyar határok esetleges kiigazítását és olasz részről a versailles-i békerendszer nyomán kialakult európai status quo megbontását egyaránt magába foglalja. Olaszország jelentékeny támogatást nyújtott a magyar revizionista propagandához.”[2]
Az olasz szándékot csak erősítette Harold Rothermere brit sajtómágnásnak, a Daily Mail tulajdonosának 1927. június 27-én megjelent cikke. A Magyarország helye a nap alatt címmel publikált írás legfontosabb gondolata az volt, hogy a trianoni határok módosítása nélkül a béke Közép-Európában hosszú távon fenntarthatatlan, s ezért a háború elkerülése végett szükség van a békés revízióra. Rothermere elsősorban etnikai revízióban gondolkodott. A cikk kiváltotta nemzetközi visszhang hatására ezután 1927. július 27-én megalakult a Magyar Revíziós Liga, amely a teljes területet követelte vissza. 1928 elejére Bethlen István miniszterelnök külpolitikájának valódi céljául a revíziót hirdette meg. Debreceni beszédében hangsúlyozta, hogy
„Mi nem tartományokat vesztettünk el. Bennünket földaraboltak. (…) mi fajunk egyharmadáról örök időkre le nem mondhatunk. Ezt igazságul elfogadni nem tudjuk. (…) Ha valaki a mellényét rosszul gombolta be, öltözékét csak úgy hozhatja rendbe, ha kigombolja, és azután jól gombolja be. Ezekre a határokra egy végleges békét felépíteni nem lehet. Ezekre a határokra fel lehet építeni egy börtönt, amelyben mi vagyunk az őrzöttek és a győzők az őrzők. Nekünk nem békerevízióra van szükségünk, nekünk más határokra van szükségünk”.[3]
1928. június 5-én Mussolini az olasz szenátusban elmondott beszédében egyértelműen a magyar határrevízió mellett érvelt. Megerősítette korábbi kijelentését, hogy
„Magyarország számíthat Olaszország barátságára. Meg lehet állapítani, hogy a trianoni szerződésterületi meghatározásainál nagyon is elevenébe vágtak ennek az országnak. (…) A magyar nemzet (…) jobb sorsot érdemel. Nem csak az egyetemes igazság szempontjából, de Olaszország érdekeinek szempontjából is kívánatos, hogy a magyar nemzetnek ez a jobb sorsa bekövetkezzék.”[4]
A barátsági szerződés megkötését követően országszerte olasz baráti körök alakultak. Debrecenben már 1928 nyarán felvetődött egy olasz kör megalakulásának gondolata. Végül 1932. június 18-án az Angol Királynő Szálló különtermében megalakult a báró Alessandro Monti tábornok[5] nevét viselő kör, a Monti Kör. Az egyesület teljes neve: „Olaszbarátok Monti Köre”. Az alakuló ülésen a jelenlevők egyhangúlag választották meg elnöknek Csobán Endrét.[6] Ezzel, a budapesti Korvin Mátyás Magyar-Olasz Egyesület után, megszületett az első vidéki olaszbarát egyesület. A kör céljául a magyar-olasz kulturális és társadalmi kapcsolatok fejlesztését, a magyar-olasz barátság ápolását tűzte ki.[7] Ennek érdekében irodalmi felolvasásokat, színpadi előadásokat, hangversenyeket, kiállításokat, tárlatokat, társas összejöveteleket, tanulmányi kirándulásokat szerveztek.
A Justice for Hungary és Endreszék tragikus halála
A revízió politikai programjába jól illeszkedett Magyar Sándor Kanadába kivándorolt első világháborús veterán pilótánk gondolata, hogy gépet építsen és azzal az óceánt átszelve felhívja a figyelmet, a Magyarországot Trianonban ért megaláztatásra. Tervét a Kanadában és az Egyesült Államokban élő magyarok támogatásával próbálta megvalósítani. Jelentős támogatást kapott Rothermere lordtól, a magyar ügy lelkes támogatójától, aki 2000 font sterling díjat ajánlott fel annak a magyar pilótának, aki elsőként repül el New Yorkból Budapestre. Ez azonban még mindig kevés volt a kivitelezéshez. Ekkor a már két évtizede az USA-ban élő Szalay Emil 25 ezer dollárt ajánlott fel, amivel már komolyan elkezdődhettek az munkálatok. A repülés tervezésében Magyart és a pilótának felkért, szintén első világháborús veterán Endresz Györgyöt szakértőként Bánhidi Antal, a jeles repülőgép-tervező, az Aero Szövetségtől pedig Szapáry Jenő és Grosschmid István segítették. Választásuk a Lockheed gyár Sirius Model 8A típusára esett. 1931. július 15-én az Új-Fundland szigetén található Harbour Grace repülőteréről felszállt a „Justice for Hungary” felirattal ellátott repülőgép fedélzetén Magyar Sándorral és Endresz Györggyel. A gépmadár 10 óra 25 perckor emelkedett fel. Rekordot döntve, 13 óra 50 perc alatt elérték az az ír partvidéket. Ezzel rekordot döntöttek. 25 óra és 20 perc elteltével 5770 kilométert tettek meg. Ők voltak az elsők a magyar aviatika történetében, akik teljesítették az Atlanti-óceáni repülést, miként abban is elsőséget élvezett vállalkozásuk, hogy ilyen mélyen még senkinek sem sikerült az európai kontinens területére behatolnia. A célállomás Mátyásföld lett volna, ahol hatalmas tömeg várta a gépet. A Sirius azonban a benzinvezeték meghibásodása miatt kényszerleszállást hajtott végre Bicske határában egy kukoricás területen.
A vállalkozást követően Magyar Sándor visszatért az Egyesült Államokba. 1932 tavaszán Endresz meghívást kapott a Rómában megrendezendő Óceánrepülők Világkongresszusára. Endresz Bittay Gyula századost kérte fel a repülés távírászának. Május 21-én délután három óra után néhány perccel a római Littorio repülőtér légterében a Lockheed ismeretlen okból még a levegőben felrobbant és a beton körül elterülő dombok közé zuhant. A gép két utasa szörnyet halt.
Az ajándék gép Magyarországra érkezése
Mussolini kormánya a tragédiát követően felajánlott Magyarország számára egy FIAT BR.3 típusú, bordóra és vajszínűre festett repülőgépet, amelynek oldalán az „Igazságot Magyarországnak” olasz nyelvű fordítása, a „Giustizia per l’Ungheria” felirat volt látható.
„A magyar nép hálás szívvel, lelkesedéssel fogadta a baráti olasz nemzet és Mussolini ajándékát, a Giustizia per l’Ungheria-t” – ezzel a felirattal örökítette meg a gép Magyarországra érkezésének pillanatait a korabeli filmhíradó.
A baráti olasz nemzet és Mussolini ajándéka, a „Giustizia per l’Ungheria” Budapesten. 1932. június, Magyar Világhíradó, 435.
A gépet a Légügyi Hivatal vezetője, Rákosi György vette át Budapesten.
És egyben bejelentette, hogy a repülőgép számára országjáró csillagtúrát is szerveznek Savoya csillaga („Stella di Savoya”) néven. Ő választotta ki a gép vezetőjéül Kálmán László főfelügyelőt.
Az Est című lap augusztus 25-i száma ismertette a Giustizia részletes programját.
A „Giustizia” repüléseinek egyik legfontosabb célja a revízió igazolása volt. Ezt a propagandát kívánta népszerűsíteni és erősíteni. Az egyes helyszíneken elmondott ünnepi beszédeknek is a revízió volt a vezérfonala. Az előzetesen eltervezett programnak megfelelően szeptember 4-én, vasárnap a megkezdődött a „Stella di Savoia” túrarepülése. 8 óra 50 perckor emelkedett a magasba Mátyásföldről Mussolini ajándék repülőgépe. 10 órakor érkezett Pécsre, onnan délután 2 órakor tovább repült Kaposvárra, ahol repülőnapot rendeztek. A Giustizia per l’Ungheria, amelyet Kálmán László légügyi felügyelő vezetett, 6 órakor érkezett vissza Mátyásföldre.
A túra állomásai közül csak a kelet-magyarországi fogadtatást szeretném rekonstruálni a korabeli helyi sajtóban megjelent híradások alapján. A csillagtúra utolsó előtti állomása Kelet-Magyarország volt. Szeptember 17-én Debrecenbe és Nyíregyházára, 18-án Miskolcra repült a gép. 17-én, szombaton landolt a Giustizia Debrecen repülőterén, az Epreskertben. Érkezéséről a város egyik meghatározó sajtóorgánuma a Debreczen így számolt be A Giusta per l’Ungheria Debrecenben című cikkében:
„Szombaton délelőtt rendkívül lelkes és emelkedett hangulatú ünnepség zajlott le Debrecenben, az epreskerti repülőtéren, ahol a pompás őszi napsütésben a város közönségének szépszámú csoportja vonult fel, hogy tanúja legyen, amikor a pompás repülőgép, Mussolini nagyszerű ajándéka, a magyar–olasz barátság testet öltött szimbóluma Debrecen földjére megérkezik.
Mint poraiból megelevenedett Phönixmadár szállt a hatalmas gép, hogy újból életre keljen vele a nagy gondolat, amelynek szolgálatában dőlt ki a „ Justice for Hungary” és vele együtt a magyarság harcának két bajnoka: Endresz és Bittay. De a gép, a gondolat új életre kelt és megjelent a kék, tiszta égboltozaton, az új madár, amely ha más néven is, de újból hirdeti: „Giustizia per l’Ungheria”![8]
„A fogadtatás lelkes és meleg volt, amely illett is az ünnepi hangulathoz…(…) Mintegy kétezer főnyi közönség vonult ki, amelynek soraiban ott láttuk vitéz Siposs Árpád altábornagy vezetésével a debreceni helyőrség tisztjeit nagyszámban, báró Vay László főispánt feleségével együtt, dr. Vargha Elemér helyettes polgármestert, dr. Náhráczky Béla vármegyei főjegyzőt, dr. Rugonfalvy Kiss István egyetemi rektort és még nagyon sok előkelőséget. Tíz óra előtt 5 perccel tűnt fel az impozáns repülőgép a város felett, néhány tiszteletkört írt le a város fölött, majd simán leszállt a repülőtéren. A gép a kordon elé gurult és a katonazenekar a Hymnuszt játszotta el. A gépből kiszállt Kálmán László légügyi felügyelő, aki tisztelgett báró Vay László főispán előtt. Báró Vay László a következő szavakkal üdvözölte a kiváló pilótát:
Mint a magyar nemzeti feltámadás dicsőséges szimbólumát köszöntöm a „Giustizia per l’Ungheriá”-t abból az alkalomból, hogy Debrecenben az ősi hajdú földön is megjelent. A szerencsétlen véget ért „Justice for Hungary” is a magyar élni akarás hirdetője volt, mert az a magyar elhatározás, amely az Óceán és az elemek hatalmával dacolni tudott, olyan teljesítmény volt, amely az első helyre állította. Mi nem, mint a technika diadalmas alkotását nézzük a „Giustizia per l’Ungheriá”-t, hanem mint annak a magyar feltámadásnak a hirdetőjét, amely feltámadásnak biztosítéka az is, hogy ma minden nemzet hirdeti a szükségét, első sorban a nemes olasz nép, amely az igazság szavát nem engedi elnémítani. Ez a gép az olasz baráti áldozatkészség és a magyar feltámadás záloga. Arra kérem a Mindenhatót, hogy a nagy olasz nemzet e nemes ajándékának minden útját segítse és áldja meg.”[9]
A beszédet követően meleg fogadtatásban részesítették a gép pilótáját, majd a DSE sportgépei és ejtőernyősei tartottak bravúros bemutatót.
A pilóta beszámolója alapján kiderült, hogy a gép 2 óra 7 perc alatt tette meg a Szombathely – Debrecen távolságot. Míg a Dunántúlon kedvező légköri viszonyok között repülhetett, a Hortobágy fölött kellemetlen szélviharba keveredet. Kísérőgépe el is tévedt és csak félórás késéssel landolt az epreskerti repülőtéren. Mielőtt a Giustizia folytatta volna útját Nyíregyházára, a pilóta átadta a Debrecen részére szóló postát, valamint felvette az ideiglenesen felállított postahivatal küldeményeit, köztük azt a több száz üdvözlőlapot, amelyet a debreceniek küldtek Mussolininek. A cikk ugyanakkor nehezményezte, hogy a szombati érkezés miatt a város polgárai – lévén, hogy munkanap volt – nem tudtak olyan nagy számban részt venni az eseményen, mint amennyien kellettek volna a „szent ügy”, a magyar igazság propagandájához. Az ünnepség a Himnusz hangjaival ért véget és délután 3 óra körül a gép felemelkedett és folytatta útját Nyíregyházára.
Nyíregyháza is lázban égett. A Nyírvidék című lap már 15-én is foglalkozott a gép érkezésével. A cikk tudatta az érdeklődőkkel, hogy a Giustizia szeptember 17-én érkezik a városba. A repülőtérre külön buszok fogják szállítani az érdeklődőket a megfelelő belépőjegy ellenében, amelynek ára 20 és 50 fillér. Ezen kívül Nyíregyháza közönségének alkalma nyílik, hogy a „Giustizia per l’Ungheria” útján levelezőlapot jutasson Mussolininek.
„Az emlékbélyeggel ellátott levelezőlapot, amelyen a lakosság hazafias köszönetét juttatja a Ducéhoz, a magyar nemzetnek ajándékozott repülőgépért, amely a magyar-olasz barátság nagyszerű szimbóluma. Ezeknek a levelezőlapoknak ára külön bélyeggel együtt darabonként 30 fillér. A lapok 1 pengő értékű postabélyeggel látandók el. Nyíregyházáról több száz levelezőlapot irnak a Dúcénak, hogy városunk impozáns módon adjon kifejezést hálájának. A Ducénak küldendő levelezőlap-nyomtatványok, továbbá a bélyeggyűjtőket rendkívül érdeklő külön emlékbélyeggel ellátott levelezőlapok és alkalmi bélyegek a Kossuth-téri és Zrínyi Ilona utcai kis tőzsdékben kaphatók.”[10]
A másnapi számban pedig arról tájékoztatták az érdeklődőket, hogy A Magyar Aero Szövetség megkezdte a repülőútra készült alkalmi emlékbélyegeinek árusítását Nyíregyházán. A bélyegeken, fehér alapon zöld színben a hamvaiból újra ébredő Phőnix madár volt látható, felette a »Giustizia per l’ Ungheria” képe. A bélyegek felirata »Giustizia per l’Ungheria — Stella di Savoia tura — 1932. szeptember». A 10 fillér értékű emlékbélyeget bármilyen postaküldeményre fel lehetett használni. A lap szeptember 20-i számának 2. oldalán részleletes beszámolót közölt az eseményről «Többezer főre rugó tömeg egetverő éljenzése közben szállt le a nyíregyházi repülőtérre a „Giustizia per l’Ungheria „» címmel.
A gépből kiszálló Kálmán László pilótát Budaházy Mihály őrnagy kislánya, Budaházy Dalma köszöntötte és virágcsokrot nyújtott neki át. Ezután Erdőhegyi Lajos dr. főispán üdvözlő szavai következtek, majd Bencs Kálmán dr. kormányfőtanácsos polgármester a város nevében fogadta a gépet. Ezután lépett a szónoki emelvényre Vietórisz József dr., címzetes főigazgató.
Beszédében először Magyar Sándor és Endresz György repülésének nagyszerűségéről beszélt. Az elismerés és a tisztelet a nagy tett előtt, „melynek alapján hivalkodás nélkül mondhatjuk el, hogy annak a gépnek célhoz juttatása isten segedelmével a magyar erő fényes diadala volt, amit az egész világ irigylésre méltónak találhatott: a mi szívünk pedig újra meg újra feldobog határtalan örömében és lelkesedésében azon, hogy e hős férfiakat lelkünktől lelkezett testvéreinket vallhatjuk!”[11]. Majd felidézte Endreszék római tragédiáját, amelyet az alábbi gondolattal zárt:
„a lezuhant gép s a kihűlő ajkak számunkra megbecsülhetetlen örökségül kiáltja világgá úgy a mi nagyon meggyötört lelkünk vigasztalására, mint az elvakult népek lelkiismeretének felébresztésére közös végrendeletünket: Igazságot Magyarországnak!”[12]
Nem kegyelmet, nem alamizsnáért, nem vállveregetést kért a nagyhatalmaktól, hanem igazságot azoktól, akik ezt az igazságtalanságot ránk mérték,
„velünk akarták megfizettetni a véráldozat és halotti tor egész számláját.”[13]
Beszédét a következő gondolatokkal zárta:
„Magyarország számára igazságot csak a revízió adhat: a revízió késedelme az igazság megcsúfolása, a revízió elmaradása az igazság meggyilkolása lenne! Revízió nélkül minden perc leküzdhetetlen agónia: revízióval élet áramlik a már megdermedt tagokba is. Számunkra kenyeret, boldogulást, lehetőséget, életet jelent a revízió! Itt az ideje annak, hogy felülvizsgálat alá vegyék azt a szerződésnek nevezett történelmi tévedést, sőt megtévesztést, amely önmagában bosszulja meg a világrendek úgyszólván teljes felfordulást. Itt az ideje annak, hogy kiküszöböljék azokat a hallatlan sérelmeket, amelyek nemzetünket határaink természetellenes megcsonkításával érték. Itt az ideje, hogy mindenfelé meginduljon az egészséges lüktető nemzetközi forgalom, amely ma még oly reménytelenül próbálja leküzdeni a féltékenység emelte határsorompókat. Véget kell vetni annak a mohón kezdett és telhetetlenül folytatott elbirtoklásnak, amely kíméletlen hatalomvággyal rendezkedik be és se okosnak, se jogosnak, se méltányosnak nem nevezhető! Üdv annak a gondolatnak, amely a történelmi hagyományok tiszteletben tartásával rendet akar teremteni az esztelenség pokoli káoszában. Üdv annak a férfinak, aki szívére hallgatva és meggyőződését követve lelkesen törekszik e feladat helyes megoldására! Üdv a nemzetnek, amely elég erős arra, hogy megvédje a maga érdekeit, de kellő érzéke van az iránt is, hogy megértő lélekkel kísérje egy jobb sorsra érdemes nép szenvedését, és sikerre fogja segíteni legforróbb vágyunkat: Igazságot Magyarországnak!”[14]
Hatalmas tapsvihar tört ki a beszédet követően. A „Giustizia per l’Ungheria” elvonult ezután a közönség arcvonala előtt. Az elvonulás után a tűzoltóság kordont vont a repülőgép köré, hogy a nézők egészen közelről csodálhassák meg a gépet. A példás rend fenntartásáról a rendőrség és a csendőrség gondoskodott. Nyíregyháza város lakossága sokáig gyönyörködött az olasz nemzet ajándékában.
Jegyzetek
[1] Pesti Napló 1927. április 6. 1. o.
[2] Hamerli Petra: Magyarország és Olaszország kapcsolódási pontjai 1927 és 1934 között. 373.
[3] Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Oziris Kiadó, Budapest, 2005. 235-252
[4] Hamerli Petra: Magyarország és Olaszország kapcsolódási pontjai 1927 és 1934 között. 378.
[5] báró Alessandro Monti ezredes 1849 májusában érkezett Debrecenbe. Kossuth Lajos kormányzóelnök a szervezés alatt álló olasz légió parancsnokává nevezte ki. Monti ezredes és a parancsnoksága alá rendelt mintegy 1100 főnyi légió hősiesen küzdötte végig a szabadságharcot.
[6] Topor István: Csobán Endre 1929-es úti naplójának részlete.
[7] MNL HBML XV. 22/d. 1. (Csobán Endre levéltári hagyatéka) 1. (Alapszabályok. Beszámolók. Határozatok. Jegyzőkönyvek 1932-1943) 54. és 70.
[8] Debreczen 1932. szeptember 18. 2.
[9] Uo.
[10] Nyírvidék 1932. szeptember 15. 2. o.
[11] Nyírvidék 1932. szeptember 16. 3. o.
[12] Nyírvidék 1932. szeptember 20. 2. o.
[13] Uo.
[14] Uo.
Források:
Az Est 1932. augusztus 25. 6. o.
Budapesti Hírlap 1932. szeptember 6. 2. o.
Debreczen 1932. szeptember 18. 2.
Debreczeni Képes Kalendáriom. 1932. 122 – 123.
Friss Ujság 1932. szeptember 6. 5. o.
Hamerli Petra: Magyarország és Olaszország kapcsolódási pontjai 1927 és 1934 között. Letöltés ideje: 2017. augusztus 10.
Kálmán Piroska – Gondos László: Savoya csillaga. Hadtörténeti Múzeum Értesítője 16. Budapest 2016. 177 – 218. Letöltés ideje: 2017. augusztus 2.
Kis Ujság 1932. 1932. szeptember 6. 1. o.
Nyírvidék 1932. szeptember 15. 2. o.
Nyírvidék 1932. szeptember 16. 3. o.
Nyírvidék 1932. szeptember 20. 2. o.
Sásdi Tamás: Külpolitika a Horthy-korszakban (1921-1941) Letöltés ideje: 2017. augusztus 5.
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 235-252.
Topor István: Csobán Endre 1929-es úti naplójának részlete. Új Nézőpont. III. évfolyam 2. szám. 25-42.