Szerelem határok nélkül
Tóth Eszter Zsófia
2019. szeptember 11-én lesz 30 éve, hogy Magyarország megnyitotta a határait az NDK menekültek előtt, így ők szabadon távozhattak Nyugatra. Ez az esemény meggyorsította a két német állam, az NDK és az NSZK egyesülését. Véget ért a hidegháború. Ezen írásomban először tisztázom, mi is volt a tiltott határátlépés fogalma, majd konkrét esteket – sikerest és sikertelent – mutatok be.
Ezt megelőzően az NDK-sok Magyarországról a nyugati világba tett határátlépései „tiltott határátlépési kísérletként” az 1978. évi IV. tv., a Büntető törvénykönyv 217. § (1) bekezdése értelmében bűncselekménynek számítottak – ugyanis az NDK állampolgárok mozgástere Lengyelországtól Bulgáriáig terjedt – és alapesetben 3 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtották.[1] A tetten ért NDK állampolgárokat átadták a kelet-német titkosszolgálatnak, a STASI-nak az 1969. június 20-i, Magyarország és az NDK között megkötött egyezmény értelmében. A német terminológia e tettre a Republikfluct volt (az NDK illegális elhagyása). Ablonczy Bálint és Dunai Andrea kutatásai szerint 1987. január 1-jétől szeptember 30-ig száznyolcvannyolc, az 1988-as év ugyanezen időszakában már háromszázhárom illegális határátlépőt tartóztattak le és adtak át a Stasinak. 1989. január és augusztus között 730 ezer NDK állampolgár kísérelte meg átlépni a magyar határt nyugat felé. Több, mint ötvenezren várakoztak Magyarországon a határnyitásra.[2]
Eddig fel nem tárt állambiztonsági források alapján mutatok be egy történetet, amelynek főszereplője Grahl Hardy NDK-s állampolgárt, aki megpróbált Nyugatra szökni Magyarországról, de nem sikerült neki. Az ÁBTL V-166200-as dossziéja őrzi a vele kapcsolatos iratanyagot. A férfi 1962-ben Dessauban született és ott is élt. Munkás családból származott, apja betanított munkás, édesanyja raktárvezető volt. Hatan voltak testvérek, 5 fiú és egy lány. Általános iskoláit Dessauban, középiskoláit Witternbergben végezte.Víz- és gázvezetékszerelőként dolgozott a dessaui téeszben. Élettársától született egy lánya, aki az eset idején három éves volt. Egyedül indult útnak, Somodi Mihály határőr fogta el a dugonyi szolgálati helyen 1988. augusztus 26-án éjjel háromkor, 1300 méterre a határtól. Grahl Hardy 1988. augusztus 9-én utazott Csehszlovákiába, ott egy hetet nyaralt – úgy gondolta, akárhogy is alakul a továbbiakban útja, legalább előtte kicsit kikapcsolódik. ahonnan 1988. augusztus 18-án érkezett Magyarországra. Letkés is Ipolytölgyes között átszökött a határon és Budapestre ment. Átváltott 20 keletnémet márkát 700 Ft-ra és az éjszakát a Rómaifürdőn töltötte. Ott nyugat-német állampolgárokkal is ismerkedett, akiktől a határátlépéshez pénzt gyűjtött. Augusztus 25-én autóstoppal Szegedre utazott, majd továbbment autóstoppal Mórahalomra. Onnan a határ irányába gyalogolt és elfogták, amelynek körülményeiről így számolt be a határőr:
„beszaladt az út menti kukoricaföldbe. Én felszólítottam és egy figyelmeztető lövést adtam alkalmaztam. A riadócsoport a kukoricaföldre érkezéskor elfogta.”
Már 1988 májusában elhatározta, hogy Magyarországon keresztül próbál nyugatra szökni., az útvonalat részletesen megtervezte. 1988. augusztus 8-tól 12 nap szabadságot vett ki. Csehszlovákiába utazott, mert ahhoz NDK állampolgárként nem kellett engedélyt kérnie. Ott augusztus 9-től 16-ig tartózkodott. Grahl Hardyt a nyomozás lefolytatása után átadták a Stasinak.[3] További sorsa ismeretlen. Az ő sorsa egy a több ezer NDK-s állampolgár közül, akik Magyarországon keresztül, sokszor az óriási kockázatot is vállalva, próbáltak a szabad világba eljutni, de akkor még nem sikerült nekik. A magyar határnyitás felelős döntése jelentette a szabad utat az NDK állampolgároknak.
2019-ben jelent meg Katrin Linke és Karstein Brensing visszaemlékező kötete, amely 1989-es, Magyarországról végrehajtott sikeres szökésükről. A kalandos fordulatokban gazdag könyvből az is kiderül, hogy a szerelmespár egy évig készült fel a szökésre: úszóedzésekre jártak és megtanultak éhezni is.
Akiknek nem sikerült a szökés, az NDK törvényei szerint 8 év börtönbüntetésre számíthattak maximálisan.[4] Katrin és Karstein, amikor 1989 nyarán Magyarországra érkeztek, egy hetet várakoztak, hogy időpontot kapjanak a Nyugat-Német Nagykövetségre. Ekkor döntötték el, hogy nem eredeti tervük szerint, a Dunában úszva jutnak el a szabadságig. 345 Ft-ért kibéreltek egy hétre egy szobát. A szobában nem volt WC, csak a folyosón. A szobát mégis csodálatosnak látták, a hófehér ágyneművel és a fejenként egy tekercs WC-papírral, amit kaptak. Az ételeket nyugatinak érezték, például a szeletelt sajtot, a Danone joghurtot és a zacskós levest. Megnézték a Margit-szigetet, a Halászbástyát, a Hősök terét. A Gellért-hegyen csodálkoztak azon, hogy a Szabadság-szobor kezében pálmaág volt.
A metróban egy olyan felirat előtt fotózkodtak, hogy „Németország nagyobb, mint a Szövetségi Köztársaság”– ez utóbbi az NSZK-ra utalt. Megcsodálták a Gellérthegyi víztározónál levő Buda és Pest szobrot is. 1989. július 26-án az NSZK követségen azt mondták nekik, nagy valószínűséggel senkit sem lőnek már le a magyar határon (ez sajnos nem volt igaz, a határ utolsó áldozata Kurt Werner Schulz volt 1989. augusztus 21-én.). A követségen szerettek volna maradni, de ott már nem lehetett, mert tele voltak. Azt tanácsolta nekik a tisztviselő, hogy maradjanak Magyarországon, keressenek itt munkát. Kétszer is megpróbálták a határátlépést Nyugatra, de nem sikerült. Voltak a Balatonnál is és végül nyugat-németek, Stuttgartiak segítettek nekik. Előbb a fiú jutott Nyugatra autóval, utána a lány. A történetük happy end, ma is egy párt alkotnak, gyermekeikkel Erfurtban élnek.
Még mindig adósak vagyunk a határsértési perek részletese elemzésével és annak feltárásával, hogyan alakult az életútjuk azoknak, akiknek nem sikerült a határátlépés. Most, a 30 éves évfordulón mindenesetre azokra is emlékezünk, akik segítették a kelet-német menekülteket Magyarországon.
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Jegyzetek:
[1] Németh–Tóth 12. o.
[2] Németh–Tóth 14. o.
[3] ÁBTL V-166200
[4] Linke 152. o.
Felhasznált irodalom:
Jobst Ágnes: A Stasi működése Magyarországon. A keletnémet és a magyar állambiztonság kapcsolata 1955−1989. Budapest, Jaffa Kiadó, 2015.
Linke, Katrin–Brensing, Karsten: Eine Liebe ohne Grenzen. Lübbe, 2019.
Németh László Sándor–Tóth Eszter Zsófia: A görög géplakatos, a Mercedes hátsó ülése és a szürke játékmackó Múltunk, 2011/4. 7−28. o.
A nyitóképen: boldog keletnémetek a megnyitott hegyeshalmi határátkelőnél, 1989. (Urbán Tamás/FORTEPAN, 46957)
[…] hogy 1989. augusztus 19-én hazánk nyugati határán lehull a vasfüggöny és a berlini falból ezáltal kiverünk egy téglát, Magyarország újból az európai politika […]
[…] inkább Kelet-Berlinre esett. Pedig izgalmakban bővelkedett. Ahogy a berlini fal keleti részén sikeresen átszökő Wolfgang Engels mesélte egy vele készült interjúban: meglátta a sok nyugati piát a polcon, […]
Hajszálra ugyanez Susann Schimk története is, csak ő 1988-ban a magyarországi evező táborból szökött nyugatra: https://www.youtube.com/watch?v=rTUe8WfKXTE
https://www.filmtekercs.hu/kritikak/goodbye-balcsi-retro-szerelem