Szerző: Rapali Vivien

1956 20. század Forrás 

A megtorlás fogaskerekei – konferenciabeszámoló

Rapali Vivien, , , 0 comment

Az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyar történelem egyik legismertebb, és talán legjobban kutatott fejezete. Az események rekonstrukciója és a résztvevők felkutatása már közvetlenül a forradalom után megkezdődött, igaz ekkor a hatóságok gyűjtötték az adatokat, többnyire célzatosan úgy, hogy azzal előzetesen kidolgozott koncepciójukat igazolják. A nyomozók rengeteg fényképet, újságcikket gyűjtöttek össze a megtorláshoz, amelyek – hasonlóan a (tanú)vallomásokhoz és az egyéb tárgyi bizonyítékokhoz – ma nagy segítségére vannak a kutatóknak. A vizsgálatok és perek természetesen nem tekinthetőek igazi tényfeltáró eljárásoknak, hiszen azok döntő többsége politikai szándékkal, közvetlen politikai irányítás mellett…

Tovább
20. század Forrás Horthy-kor 

„A karcsú, szőke nők győztek…”- nőideál a harmincas években

Rapali Vivien, , , , 0 comment

„Arcunkat, szemünket, mosolyunkat is szívesen változtatjuk meg […] S a sztárok, akik ezt tudják s titkos, kaján örömüket lelik a játékban, kézről-kézre adnak bennünket. Hol egyik, hol másik formálja a nőket saját képmására. A sírna, vállatverdeső hajat a nagy Garbótól örököltük. Az ál-szempillát, a kék szemfestéket Claudette Colberttől. Az unott, repedtfazékhangot s az arccsontokat hangsúlyozó rúzst Marlene Dietrichtől.”[1] Korábban már foglalkoztunk a nagy háború után megváltozott nőideállal és szépségápolási szokásokkal. Jelen cikk a harmincas évek vizeire evez: a műszempilla és az élénk színű körömlakk, a hajszőkítés korszakába. De kitérünk arra…

Tovább
20. század Forrás Horthy-kor 

„Bokánk már nem titok többé” – a nőideál és testkép változása a húszas években

Rapali Vivien, , , 1 Comment

„Kissé lefogytam… Nem sokat…Huszonhét kilót…Negyvenhárom vagyok, természetesen ruha nélkül, nem ruhával…Ne ijedj meg, azért eszem. Tegnapelőtt is ettem…Két citromot”[1] Jelen cikk az első világháború utáni időszakban kialakult női testképről és a korszak női ideáljáról szól. Merüljünk el a húszas évek léböjtkúrás, fűző nélküli, bubi frizurás, festett ajkú bugyraiban – amely szószerint sokkolta a közvéleményt, de leginkább a férfiakat. A nagy háború utáni modern idők – kicsit késve – az évtized közepére tagadhatatlanul megérkeztek Magyarországra is, hiszen a rúzsok, a rövid frizurák és a legújabb párisi trendek a magyar közép és…

Tovább
1918-1939 20. század Forrás 

A levegő fixfizetéses tündérei – stewardessek a harmincas években

Rapali Vivien, , 1 Comment

Read in English at Expat Press. „Hiába, a hölgyek már a repülésben is megtanították a férfiakat, hogy rájuk itt is szükség van. Stewardessel, vagy anélkül való utazás aránya pontosan 1000 contra 1. Rotterdam—Wien 1937. ifj. Horthy Miklós.”[1] A polgári légiforgalom elterjedésével nem csak az utasok, de a nők is nyertek – egy (állás)lehetőséget. Az új utazási forma meghonosodásával megjelentek  a fedélzeteken az utaskísérők is, akik a harmincas években már fiatal, csinos, hajadon, több nyelven beszélő nők voltak. Ezek a jól fizetetett, gépírónői vagy titkárnői kartársaikhoz képest jóval szerencsésebb hölgyek voltak…

Tovább
20. század Forrás Horthy-kor képes történelem 

Napfényt karácsonyra, avagy ünnepi ajándéktippek a két háború között

Rapali Vivien, , , 0 comment

Még alig múlt el a tavalyi és már itt az idei és az ember megint ott áll és törheti a fejét, hogy egyrészt kinek mit adjon, másrészt„ mit miből adjon … Mit adjunk a gyerekeknek, akinek «úgyis mindenük megvan…» és mit adjunk a felnőtteknek, akiknek úgysincs meg semmijök… – részlet Hatvany Lili karácsonyi leveléből, amelyet a Színházi Élet magazin olvasóinak írt. (1933) Az ember előbb utóbb minden év végén belecsöppen az ilyenkor szokásos karácsonyi őrületbe. Hogy ezt akarva vagy akaratlanul teszi, azt természetesen mindenki döntse el maga, de annyi bizonyos…

Tovább
Forrás Horthy-kor 

„Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a Söp-kéz” – Műegyetemista voltam a húszas években

Rapali Vivien, , , , 0 comment

„Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a Söp-kéz” – mondogatták annak idején a gépészmérnök hallgatók. Söpkéz Sándor az elektromotorok és elektromos vasutak tanárának nehézkes stílusa, és már-már kínosan jó ipari (és családi) kapcsolatai miatt sosem tudta megkedveltetni magát diákjaival. Ez pontosan így történt Varga László esetében is, aki 1922-1926 között koptatta a BME padjait és szívből utálta Söpkéz óráit. Mai posztunk az általa feljegyzett diákélményekből táplálkozik, s elsősorban az Ő és a mindenkori gépészmérnök hallgatók tiszteletére íródott.

Tovább
Forrás Horthy-kor II. Világháború Szocializmus 

„Csak a monokli és a lakkcipő hiányzik róla” – Dr. Feimer László tündöklése és bukása

Rapali Vivien, , , 2 hozzászólás

Adott egy tehetséges haditechnikus, aki a 20. század első negyven évében szószerint a semmiből építette fel életét. Dr. Feimer László, az Amerikát, Európát megjárt, négy nyelven beszélő műszaki értelmiségi szaktudásából még az újjáépítés időszakában is hasznot húzott az állam – volt, hogy ingyen. De miután 1948-ban a szelek kezdtek igencsak másfelé fújni, az ezredes körüli légkör néhány röpke éven belül megváltozott. Feimer László életpályája igazi huszadik századi magyar történet, amelynek képlete igazán egyszerű: rövid idő alatt a földig rombolni egy ember évtizedeken keresztül, szorgalmas munkával és kitartással felépített életét.

Tovább