Dudva úr és Raszkolnyikov – A martfűi sorozatgyilkos erőszakos filmélményei

Dulai Péter

53 éve ezen a napon, 1967. augusztus 11-én vették őrizetbe Kovács Pétert, aki bizonyíthatóan négy nőt ölt meg. A tettes A Tenkes kapitányától és a Bűn és bűnhődéstől is ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy nőkkel erőszakoskodjon. A martfűi rém bűncselekményei és a manapság sokat kárhoztatott médiaerőszak között olyan összefüggések mutathatók ki, amik rendkívül egyedivé teszik az egyik legismertebb magyar sorozatgyilkos történetét.

A médiaerőszak és az erőszakos bűncselekmények közötti összefüggés nem fehér vagy fekete. Nem mindenki válik erőszakossá a televízióban látott durva jelenetek hatására, mint ahogyan azt sem lehet állítani, hogy az ilyen képsorok senkire, semmiféle impulzust nem gyakorolnak. A martfűi rém esete azt bizonyítja, hogy a médiaerőszak szülhet erőszakos bűncselekményeket olyan egyénnél, akit erre előélete bizonyos formában predesztinál.

Az erőszakos cselekedetek minden történelmi korban vonzották a közönséget, hol gladiátorjátékok, hol bokszmérkőzések vagy akciófilmek formájában. Beszédes, hogy a tévéműsorok fele tartalmaz szexet, erőszakot vagy mindkettőt.[1] Azzal a kijelentéssel talán senki sem szállna vitába, hogy a médiában jelen van a brutalitás. A baj az, hogy indokolatlanul sok van belőle, és gyakran kiszabadul az erkölcs kontrollja alól[2]. Ráadásul, ha az erőszak néha el is nyeri büntetését, ez általában olyan későn történik meg, hogy egy gyerek már nem tudja kapcsolatba hozni a film elején felmagasztosult erőszakot a végén bekövetkező büntetéssel[3]. Azt, hogy a médiaerőszak esetenként káros, intuitíve is könnyű elfogadni, de a vonatkozó felmérések eredményei ellentmondásosak. Ha van is kapcsolat a médiaerőszak élvezete és az erőszakos bűncselekmények elkövetése között, ez a viszony laza és tünékeny, ráadásul az sem egyértelmű, hogy azért válik erőszakossá valaki, mert gyerekkorában megmérgezte a média, vagy azért élvezte az erőszak látványát, mert eleve fogékony volt iránta[4]? A válaszok egyelőre még váratnak magukra.

A szocializmus legismertebb kéjgyilkosáról, a martfűi rémként elhíresült Kovács Péterről a legtöbb, bűnügyekre érzékeny olvasó hallhatott már. Sopsits Árpád rendezésében 2016-ban, a kor lenyomataként értelmezhető film is készült a tíz évet átívelő, nyomozati hibákkal teli emberölésekről, amely négy részes sorozat formájában, kimaradt jelenetekkel pont pár héttel ezelőtt debütált a Netflix médiaszolgáltató csatornán. A tiszaföldvári gépkocsivezető 1957 és 1967 között bizonyíthatóan hat nőt támadott meg Tiszaföldvár vonzáskörzetében. Áldozatait – akik közül többen a martfűi Tisza Cipőgyárban dolgoztak – megfojtotta, lemeztelenítette, majd önkielégítést végzett a holttestek felett. Kovács Péterből azért válhatott sorozatgyilkos, mert az első emberölése után egy ártatlan férfit ítéltek el.

„Ahogy rabjává váltam az önkielégülésnek, nem tudtam a nőkhöz közeledni. (…) Az a kisebbségi érzés, ami már serdülő koromban és ami 1958 vagy 1959-ben, amikor tánciskolába jártam, kialakult nálam, még a mai napig is fennáll. Soha nem gondoltam, vágytam komolyabban nő után, mindig csak arra gondoltam, hogy saját magamon önkielégülést végezzek. Később bevonultam katonának, ekkor úgy gondoltam, hogy ott többen leszünk, és talán le fogok szokni az önkielégülésről. Nem sikerült róla leszoknom. (…) Olyan esetekben, amikor a leányoktól elmaradtam, ill. 1-1 elkísérés után elváltam tőlük, az önkielégítést minden esetben elvégeztem. (…) Cibakházán, amikor a gépállomáson dolgoztam a Petőfi tsz-től lett volna alkalmam lányokkal ismerkedni, észre is vettem, hogy a leányok közelednek hozzám, de én akkor sem láttam értelmét, hogy viszonozzam ezt a közeledést. Nem volt önbizalmam, állandóan szégyenérzetem volt a leányokkal szemben”[5]

– vallott a kezdetekről Kovács, aki 1967. augusztus 11-én[6], vagyis napra pontosan 53 éve történt őrizetbe vételét követő kihallgatásán azt állította, valamilyen „lila köd” ereszkedett rá, ami gyilkolásra késztette. Ezzel minden bizonnyal az elmebetegségre játszott, mert el akarta kerülni a halálos ítéletet. Nem sikerült, 1968 decemberében kivégezték.

Olyan filmélményekről és bűnügyi témájú könyvekről beszélt, amik elemi erővel hatották rá, és amik miatt nőket kellett megtámadnia. Bár az 1960-as években még fogalma sem lehetett a médiaerőszakról, nem a levegőbe beszélt. Az általa említett filmek némelyikét valóban vetítették olyan napokon, amiken bűncselekményt követett el, és – mint azt rövidesen látni fogjuk – nehéz lenne azt állítani, hogy ezek semmilyen hatással sem voltak rá. A filmeket a nyomozás során beszerezték a Magyar Televízió archívumából, és le is vetítették a terheltnek, aki jelzett azoknál a jeleneteknél, amelyek korábban izgalomba hozták.

Első bizonyított, 1957 nyarán történt emberölése estéjén a Visszaélés című 1950-ben készült argentin filmet vetítették az azóta megszűnt tiszaföldvári moziban. Kovács beült a filmre. Az egyik jelenetben egy nő vetkőzött, akivel aztán egy férfi erőszakoskodott. Az ekkor mindössze 23 éves Kovács ettől olyan izgalomba jött, hogy felpattant és elhagyta a termet, majd kerékpárral indult Martfű felé, hogy valami hasonlót tegyen, mint amit a moziban látott. Ezen az estén végzett Szegedi Margittal, akinek megölésért azonban egy Kirják János nevű tiszaföldvári férfit ítéltek el.[7] Kovács 1963 novemberének egyik estéjén nevelt fiával kettesben volt otthon, felesége éppen dolgozott. A televízióban Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének színházi változatát vetítették. Amikor az intelligens, érzékeny, de nagy nyomorban és kiábrándultságban élő szentpétervári egyetemista, Raszkolnyikov baltával sújtott le az uzsorásasszonyra, Kovács ismét leküzdhetetlen vágyat érzett arra, hogy ő is támadjon. Áldozata ugyan túlélte, de ez csak a szerencsén múlt. A kéjgyilkos 1964-ben történt támadása előtt is otthon tévézett. Ekkor ment A Tenkes kapitánya című filmsorozat. A Fogságban című epizódban van egy jelenet, amikor Dudva kocsmáros (a filmben Gera Zoltán alakítja) erőszakoskodik a fiatal Veronikával (Vajda Márta). Kovács Péter ezt látva úgy érezte, valami hasonlót kell tennie, majd a kőműves kalapácsot magához véve elindult, hogy áldozatot keressen magának.

A Tenkes kapitánya, 11. rész: A martfűi rém által említett jelenetsor 10 perc 30 másodpercnél kezdődik:

„Feleségemmel történt közösülésnél arra soha nem gondoltam, hogy feleségemet is megöljem, de arra sem, hogy őt arra kérjem, hogy meztelenül közösüljön velem.”[8] 

Kovács ekkor már házas ember volt. Feleségével egyébként voltak „sikeres” éjszakái, de emögött szerinte az állt, hogy közben mindig áldozataira, az ölési cselekményre, a nők lemeztelenített testére gondolt.

„…mintegy átéltem a ruha letépésétől kezdve a fojtogatást, és állandóan láttam magam előtt meztelenül (itt második áldozatára gondolt – a szerk.) és feleségemmel való közösülés közben is tulajdonképpen ez jelentette a kielégülést.”[9] 

A martfűi rém az 1960-ban bemutatott Egy asszony meg a lánya című Sophia Loren főszereplésével készült filmet is említette a nyomozóknak. Ennek egyik jelenetében afrikai katonák egy templomban erőszakolják meg anyát (Sophia Lorent) és lányát (Eleonora Brown), akikről a ruhát is letépik. Kovács nem tudta pontosan felidézni, mikor és melyik moziban látta ezt a filmet, de úgy emlékezett, hogy ez valamikor a harmadik gyilkossága előtt történt. Önkielégítés közben többször is gondolt az említett jelenetre, amely egyébként „21. századi szemmel” nézve is nyugodtan nevezhető brutálisnak. Az utolsó gyilkossága előtti időszakból erőszakos témájú könyvekre is hivatkozott, amelyeket a könyvtárból kölcsönzött ki. Ezek között említett egy Halálgyár címűt, amely minden bizonnyal a náci koncentrációs táborokat megjárt Ota Kraus és Erich Kulka a lágerek szörnyűségeiről beszámoló könyve volt. Vallomásában külön kiemeli Alekszandr Fagyejev – magyarul először 1948-ban megjelent – Az ifjú gárda című, megtörtént események alapján íródott regényét. Kovács emlékei szerint többször is elolvasta azt a részt, amikor bányászokat és bányászlányokat kínoznak, majd levágják a nők mellét. Ilyen jelenet sem a könyvben, sem az azonos című filmben nem szerepel, ám az utóbbihoz kapcsolódó cikkekben, visszaemlékezésekben gyakran írnak az áldozatok megkínzásáról, és egy nő mellének levágásáról. A könyv és a nem sokkal utána készült film megjelenése idején sokat foglalkozhatott az eredeti eseményekkel a sajtó, valószínű, hogy Kovács inkább az újságban olvashatott a csonkításról, de később már nem emlékezett a forrásra. Ami tény: utolsó áldozatának mindkét mellét levágta, hogy fokozza a kéjérzést.

„Most visszagondolva annyira űzött a gondolat a jó érzés után, hogy nem bántam már azt sem, ha akkor mindjárt elfognak és rájönnek a bűncselekményre, akkor is megteszem, amit akartam Pénzes Terézzel. Nem bírtam magamon uralkodni”[10] 

– vallotta utolsó bűncselekményéről Kovács, aki nem csak, hogy egyre kegyetlenebb, hanem egyre vakmerőbb is lett az évek során.

Egy asszony meg a lánya (A martfűi rém által említett jelenetsor 1 óra 17 perctől látható:

Kovács Péter egyébként tipikusnak mondható szexuális bűncselekményeinek ez az aspektusa, vagyis a médiaerőszak és a bűntettek közti szoros összefüggés adja az ügy igazi érdekességét. Ha az életét vizsgáljuk, látható, hogyan alakította egy súlyos gyermekkori trauma a nőkhöz való viszonyát. 14 éves volt, amikor egy férfi szexuálisan bántalmazta, ezután vált rabjává az önkielégítésnek.

Az is tisztán látható, hogy agressziója és erőszakos viselkedése bizonyos filmek és könyvek hatására öltött testet, ez lobbantotta be azt a bizonyos tüzet, ami egyébként is égett benne, csak takarékon. A vágyból többször tett, méghozzá súlyos vagy a legsúlyosabb bűntett lett. Ez azért fontos, mert eddig nem sikerült közvetlen összefüggést kimutatni a médiaerőszak és a szexuális sorozatgyilkosságok között. A víziók a legsúlyosabb tettekben öltöttek testet, és ebben a képernyőn át adagolt erőszaknak rendkívül nagy szerepe volt.

Ha érdeklik hasonló bűncselekmények, látogasson el a szerző Facebook oldalára:

A cikk forrásaként elsősorban a Belügyi Szemle 2020/2. számában megjelent A médiaerőszak által belobbantott tűz – egy szexuális indítékból elkövetett sorozatgyilkosság kriminálpszichológiai szemszögből című esettanulmányomat (103–113. oldal), valamint A médiaerőszak és az erőszakos bűncselekmények összefüggései kriminálpszichológiai szemszögből – Két következmény, két sorozatgyilkosság című diplomamunkámat használtam fel, amely a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Kriminalisztika MA képzésén készült a 2019/2020-as tanévben (témavezető: Dr. Haller József (PhD) Dr habil, az MTA doktora, egyetemi tanár) 

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.

Jegyzetek, felhasznált források;

[1] Lull, R. B. – Bushman, B. J.: Do Sex and Violence Sell? A Meta-Analytic Review of the Effects of Sexual and Violent Media and Ad Content on Memory, Attitudes, and Buying Intentions. Psychological Bulletin, (2015) 5: 1022–1048.

[2] Haller József: A médiaerőszak a neurobiológus szemével. In: Stachó L. – Molnár B. (szerk.): A médiaerőszak – tények, mítoszok, viták. Budapest: Mathias Corvinus Collegium, Századvég Kiadó (2009)

[3] Willis, E. – Strasburger, V. C.: Media violence. Pediatric Clinics of North America, (1998) 45: 319–331.

[4] Haller József: A médiaerőszak a neurobiológus szemével. In: Stachó L. – Molnár B. (szerk.): A médiaerőszak – tények, mítoszok, viták. Budapest: Mathias Corvinus Collegium, Századvég Kiadó (2009)

[5] Népszabadság, 26. évf., 174. sz. 1968. július 26. p. 9.

[6] Kovács Péter bűnügye – Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun Szolnok Megyei Levéltára XXV. 9. Szolnok Megyei Bíróság iratai. B. 222/1967.

[7] Népszava, 2. évf., 219. sz, 1957. szeptember 19. p. 4.

[8] Kovács Péter bűnügye – Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun Szolnok Megyei Levéltára XXV. 9. Szolnok Megyei Bíróság iratai. B. 222/1967.

[9] Kovács Péter bűnügye – Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun Szolnok Megyei Levéltára XXV. 9. Szolnok Megyei Bíróság iratai. B. 222/1967.

[10] Kovács Péter bűnügye – Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun Szolnok Megyei Levéltára XXV. 9. Szolnok Megyei Bíróság iratai. B. 222/1967.

Ha érdeklik hasonló bűncselekmények, látogasson el a szerző Facebook oldalára

A nyitóképen jelenet A martfűi rém című filmből (Forrás)