Források a Magyar Királyság kereskedelemtörténetéhez I. – könyvismertető
Kovács Enikő
Minden szakmának megvannak a maga nélkülözhetetlen segédeszközei, legyen az az épületgépészek műszaki rajza, vagy a túravezető térképe. A történészek számára ezek az okmánytárak. Általuk tudják szelektálni a vizsgálandó forrásokat, és informálódhatnak azok eléréséről. A Középkori Gazdaságtörténeti Kutatócsoport ezúttal a Magyar Királyság belkereskedelmének forrásaihoz szolgáltat segítő térképet. Könyvismertető.
Van-e még olyan, amit eddig nem találtak meg? Régészként és történészként az ember legkésőbb egyetemista korában belefut a laikus kérdésekbe, melyek később végig kísérik munkáját. Találtál már dinoszauruszt? Na és múmiát? Aranyat? No de lehet még újat mondani? A Lendület-program Középkori Gazdaságtörténeti Kutatócsoportja 2015 óta igyekszik minél több újat mondani. Céljuk a középkori magyar gazdaságtörténetről kialakult kép frissítése és cizellálása minél szélesebb skálájú forrásanyag bevonásával. Aki ismeri a kutatócsoport korábbi munkásságát, találkozhatott benne többek között textilplombákkal, éves költségvetéssel, mérlegekkel, pénzsúlyokkal, a városprivilégiumokkal, import kerámiával és követjárással. Mind-mind más aspektusból közelíti meg a korszakot. Ezúttal kifejezetten az írott források kerültek főszerepbe.
A kutatócsoport vezetője és három munkatársa (Weisz Boglárka, Kádas István, Péterfi Bence és Skorka Renáta) három külsős szakemberrel (Bácsatyai Dániellel, Ribi Andrással és Szőcs Tiborral) társulva állítottak össze egy tematikus okmánytárat a középkori belkereskedelem szempontjából fontos forrásokból. Amint arra a bevezetőben Weisz Boglárka is felhívja a figyelmet, nem teljes gyűjtésről van szó, hanem válogatásról. E válogatás szempontjainál láthatóan meghatározó volt a projektvezető, Weisz Boglárka korábbi munkássága is, aki sokat foglalkozott már vásárokkal és vámokkal.[1] Ennek megfelelően nem az árucserék eseményét rögzítő okleveleken van a hangsúly, sokkal inkább az ezek menetét meghatározó rendeleteken, és peres ügyeken. Első sorban értendő ez a kereskedelem színtereire: különféle vámok, malmok, útkényszer, vásárok, piacok és sokadalmak, a piacterek épületei. Kisebb mennyiségben a vásárokon történt, illetve úton lévő kereskedőkhöz kapcsolódó – többször tettlegességig fajuló – konfliktusok ügyiratai is szerepet kapnak. Erre az egyik színes példa Boda esete, akit 1251-ben Páli helység vásárában elfogtak, egy hajóra szállítottak, és ott meggyilkoltak. A krimibe illő esetre vonatkozóan két oklevelet is találhatunk a kötetben. Elsőként, IV. Béla parancslevelét az ügy kivizsgálására, közvetlen utána pedig szintén a király oklevelét a vizsgálat eredményéről, miszerint jogos büntetés történt. Nem mellesleg mindkét okirat hamisítvány. Hasonlóképp a békés megoldások mellőzését érhetjük tetten a váradi püspök és a váradi kereskedők szekereinek 1310. évi kifosztása ügyében. Akit esetleg a belkereskedelemben forgó árucikkek érdekelnének, annak sem kell csalódva letennie kezéből a könyvet, hisz a fenti tematika alapján kiválogatott oklevelek azokra is szolgáltatnak bőven információt. Külön segítség ezen a téren a kötet végén található tárgymutató.
A kötet tartalmaz mindent, ami egy modern forrásgyűjteménytől elvárható. Ehhez a törzset oklevelek teljes szövegének eredeti nyelvű átirata adja. Az „eredeti nyelv” itt a kor írásbeliségének megfelelően latin, illetve német. Ezeket a lábjegyzetekben a történeti és földrajzi megértést segítő adatokkal egészítették ki, míg a végjegyzetek tartalmazzák az olvasatra vonatkozó megjegyzéseket, a korabeli elírások javításait. Minden oklevélhez tartozik egy leíró rész is. Itt szerepel a keletkezés ideje és helye, a magyar nyelvű regeszta, az oklevél mechanikai adatai, helye, jelzete és a korábbi szakirodalmak. Továbbá itt jelzik az esetleg hamisítás tényét is. A regeszták többnyire rövidek és lényegre törőek, de adatgazdag oklevelek esetében a szerzők bővebb lére is ereszthették a jobb használhatóság érdekében. Nagy Lajos Asszonypataka (Nagybánya) kiváltságait leszögező okleveleihez például 0,5-1 oldalas összefoglalókat mellékeltek, melyek kitérnek az adományozott jog részleteire is.
A forrásgyűjtemény korszakhatárai 1192 és 1437. Az első közölt okirat III. Béla engedélye birtokösszeírásra, melyben felsoroltak egy vásártartási jogot is. Még 236 forrás követi Luxemburgi Zsigmond parancsleveléig, mely a pankotai sokadalom feldúlásának kivizsgálására szólít fel. Akad közöttük számos eddig közöletlen, vagy csak regesztázva publikált, mely így teljes egészében elérhetővé vált. A korábbi oklevéltárakban is szereplő iratokat újra olvasták, így azok is javításokkal, a korábbi közlésekből kihagyott részekkel egészültek ki.
És most feltehetjük újra a kérdést: Tud-e még a mai kor történésze újat találni? Mindenképpen. Sőt, mint az ebben a forrásgyűjteményben is látható, olyanról is lehet újat mondani, amit valaki már korábban megtalált és közölt. Ez a szakma végtelen szépsége.
Weisz Boglárka (szerk.): Források a Magyar Királyság kereskedelemtörténetéhez I. Belkereskedelem (1192–1437). Magyar történeti emlékek – Okmánytárak. Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet. Budapest, 2020. ISBN 978-963-416-235-3, ISSN 2063-8485.
[1] v.ö. Weisz Boglárka: Vásárok és lerakatok a középkori Magyar Királyságban. Bp., 2012. (Magyar Történelmi Emlékek. Értekezések); Weisz Boglárka: A királyketteje és az ispán harmada. Vámok és vámszedés Magyarországon a középkor első felében. Bp., 2013. (Magyar Történelmi Emlékek. Adattárak.)
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.