Még alig múlt el a tavalyi és már itt az idei és az ember megint ott áll és törheti a fejét, hogy egyrészt kinek mit adjon, másrészt„ mit miből adjon … Mit adjunk a gyerekeknek, akinek «úgyis mindenük megvan…» és mit adjunk a felnőtteknek, akiknek úgysincs meg semmijök… – részlet Hatvany Lili karácsonyi leveléből, amelyet a Színházi Élet magazin olvasóinak írt. (1933)
Az ember előbb utóbb minden év végén belecsöppen az ilyenkor szokásos karácsonyi őrületbe. Hogy ezt akarva vagy akaratlanul teszi, azt természetesen mindenki döntse el maga, de annyi bizonyos hogy november végétől a bevásárlóközpontok tele vannak, a parkolóhelyeket úgy kell vadászni, a narancsos-fahéj illóolaj pedig karácsonyig gyakorlatilag kimarja a szaglószervünk belsejét. Mindeközben folyamatosan ott motoszkál a fejünkben: mit vegyünk a nagyiéknak, a barátnőnek, a gyereknek? Elgondolkoztak már azon, hogy az ajándékozási problémával eleink is megküzdöttek?
Karikatúra 1927-ből. Forrás: Tolnai Világlapja.
Igen, a mivel lepjük meg idén a szeretteinket és a miből finanszírozzuk az extra kiadásokat kérdések a húszas, harmincas évekbeli polgári középosztályt is foglalkoztatták. Az ő életvitelükben hagyományként élő ajándékozás a Horthy-korszakban kezdett már némi üzleti színezetet kapni, a magazinok november-december táját csak úgy ontották magukból a kereskedelmi cégek termékajánlatait, nekik szóltak elsősorban a Fischer méteráru ajánlatai vagy a Bárd-féle Karácsonyi Albumok is. De vajon mit ajánlott a Színházi Élet, a Tolnai Világlapja vagy a Pesti Hírlap olvasóinak? Minek örülhetett a háziasszony, mi lehetett biztos befutó ajándék a férjnek? S milyen meglepetések várhatták a gyermekeket karácsony reggelén? Ekkortájt az ajándékozás , az angol-szász gyökereknek megfelelően, még december 25-én reggel történt. A Horthy-korszakot sokan, sokféleképpen vizsgálták már, ma egy kevésbé ismert területére, a karácsonyi reklámőrület vizeire kalauzolom el a kedves Olvasót. S ki tudja, a végén még talán a teljesen reménytelenek is ihletet nyernek…
Nőnek ajándékozni…
ha biztosra akartak menni: a méterárú és a fehérnemű
Az Elsner selyem- és csipkekereskedés 1925 és 1926-os karácsonyi ajánlatai. Kiváló minőségű pamut-gabardin 29.000 koronáért? Minden varrni tudó, vagy varrónővel rendelkező asszony álma. Az Elsner cég termékskálájának kínálata a felső kategóriába tartozott. A korszakban még gyakori volt ruhaanyagot ajándékozni, minthogy a varrás, varratás, átalakítás és igazíttatás sokkal elterjedtebb módszer volt a ruhatár frissítésére, mint a konfekciós darabok megvásárlása. Az egyedi jellegéről már nem is beszélve. Forrás: Színházi Élet 1925. 48. sz. és 1926. 51. sz.
Valamennyien tudjuk, hogy harisnyából sosem elég. Harisnyát és fehérneműt ajándékozni nem hogy illetlen, de még praktikus ajándéknak is számított! A mosási technológiát és a viselet jellegzetességeit ismerve a mérvadó irányelv: minél több, annál jobb. Forrás: Színházi Élet 1929 50.sz.
Az igazán modern nőknek, akik meg akartak felelni a szépségideálnak: napfény lámpa, Hudnut kölni és Chat Noir.
Mai szemmel talán a legmeghökkentőbb ajándékok egyike. A napbarnított bőr elterjesztésében Coco Chanel és a „banántáncos lány” Josephine Baker volt az úttörő a húszas évek végén. Ekkoriban jelennek meg az első szoláriumok, önbarnító lámpák is, hiszen a barna bőr egyet jelentett a jóléttel, a luxussal és az egészséggel. „Napfény a legszebb karácsonyi ajándék” jelszóval lehetett kapni ezt a német gyártmányt is, amely gyakorlatilag egyfajta barnító lámpaként funkcionált. Árat sajnos nem tudunk, de hiába a csalogató plakátszöveg, szinte biztos, hogy egy kisebb vagyonba került. Forrás: Színházi Élet 1933. 52. sz.
A parfüm, illatszer ajándékozása a közvélemény szerint még mindig jól meggondolandó, ha másért nem, az illem miatt. A korszakban erőszeretettel ajándékoztak illatszert. Elegáns, stílusos és finom ajándék, ugyanakkor praktikus is. Forrás: Színházi Élet 1936 49. sz. és 1937 48.sz.
A háziasszonynak: porszívó és Singer.
A varrógép remek ajándék lehetett, minthogy a háziasszony ruhatára többnyire a család bevételétől függött. Előnynek számított, ha valaki tudott varrni, minthogy a napjainkban már teljesen elfogadott konfekciós darabok vásárlása ha nem is gyerekcipőben, de legalábbis kezdetleges szinten tartott. Ez alól a fehérnemű, a harisnya és a cipő kivétel volt. Egy jó angol kosztümöt azért mindenki inkább varr(atot)t magának. Forrás: Színházi Élet 1933 52. sz.
A világháború előtti társadalmi szokásokkal ellentétben a polgárságon belül ekkor már sokan nem engedhették meg magunknak a több fős személyzet fenntartását. Éppen ezért a háztartási munkák gépesítése és egyszerűsödése szintén erre az időszakra tehető Magyarországon. Egy NOVIS porszívó remek ajándék lehetett háziasszonyok számára, még akkor is ha a takarítást nem ő, hanem a bejáró háztartási alkalmazott végezte. Forrás: Tolnai Világlapja 1928 4. sz.
Férfinak ajándékozni…
A hasznosság jegyében: fehérnemű és borotvaszappan
Hasonlóan praktikus ajándék volt férfiaknak alsónadrágot, atlétát és zoknit ajándékozni. Van amiből egyszerűen sosem elég… Forrás: Színházi Élet 1925 49. sz.
A korszak szépségideálja nem tűrte a borostát, sikkesnek is leginkább a Jávor-féle bajusz számított. Az ápolt arcbőr napi rendszerességű borotválkozást kívánt, azaz a borotvaszappan gyorsan fogyó, ám annál eszenciálisabb terméknek számított. Forrás: Színházi Élet 1925 49. sz. és 1929 49. sz.
A technikakedvelő úttörőknek: fényképezőgép és rádió
Sem a fényképezőgép, sem a rádió nem az alsókategóriás ajándékok egyike, így az áruk sem volt éppen kedvező. Ugyanakkor rendkívül különleges ajándéknak számítottak. Forrás: 1929 52. sz. és 1933 52. sz.
Gyermeknek ajándékozni…
Három egyszerű szóval: játék, játék, játék
Művészi karácsonyi játékok fiúknak-lányoknak… Forrás: Tolnai Világlapja 1927.
Hintaló, mesekönyv, kisautó és a karácsonyfán az elengedhetetlen szaloncukor. Forrás: Fortepan 1940/71449 (LISSÁK TIVADAR)
Játékvár, játék autó és az elmaradhatatlan szaloncukor ismét. Forrás: Fortepan 1930/92905 (HAUI BALÁZS)
Liebner bácsi játékboltjának kínálata sok gyermeket rabul ejtett. Az egészen kicsiktől a nagyokig, a babától a társasig mindent lehetett kapni. Forrás: Tolnai Világlapja 1937.
Áldott, békés ünnepeket kívánunk!
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésével készült
