Mióta van apás szülés Magyarországon?

Tóth Eszter Zsófia

Mióta van apás szülés Magyarországon? Hogyan fogadták a kezdetekben? Ennek a kérdésnek járok utána. „Tíz éve, amikor bevezettük, sápadt, tanácstalan, a rosszullét határán lévő férfiakat láthattunk gyakran a szülőszoba körül. Mára mindennapossá vált.”– írta egy 1995-ös cikk az apás szülésről.[1] A gyors elterjedésnek az is lehetett az oka, hogy a pozitív tapasztalatokat megosztották a párok környezetükkel, így egyre többen éltek e lehetőséggel. A szocialista időszak szülészetének fő célkitűzése a szülés körüli halálozás és megbetegedések visszaszorítása volt, így a pszichológiai szempontok háttérbe szorultak.

Az 1980-as évek eleje óta mehetnek be az apák a szülőszobára és élhetik át testközelből gyermekük születését. A rendszer bevezetése fokozatos volt, eleinte nem lehetett minden kórházban az apa jelenlétében szülni. Eleinte a „papás szülés” terminológiával illették e jelenséget, ez mára kikopott és az apás szülés a legelterjedtebb megfogalmazás. A kelet-közép-európai kultúránkban az apa korábban ki volt rekesztve a szülésből, női dolognak tartották, ahol nem volt helye. A kórházi szülések elterjedésével az apa az volt, aki a folyosón várakozhatott. Úgyhogy az apa közelebb engedését a szülőszobához számos sztereotipikus történet övezte, például az apa, aki a szülés látványától elájul, és őt kell fellocsolni, miközben az anya vajúdik. Az, hogy az apa jelen legyen-e a szülésnél, számos vita tárgya. Bár egyre inkább afelé billen a mérleg, hogy legyen ott, ez apasága szempontjából fontos. Az ellenzők viszont azzal érvelnek, hogy a szülés élménye kihat a párkapcsolatra. Ma már az is egyre leterjedtebb szokás, hogy a frissen született gyermeket jóformán azonnal odaadják az apának ismerkedésre, míg az édesanya, aki kihordta a csecsemőt, ott fekszik egyedül a kórházi ágyon,a távolból figyelve őket. Én állást foglalni nem szeretnék, mindenki szülhessen úgy, ahogy ő szeretne, apával vagy anélkül.

Szombathelyen 1986-tól mehettek be az apák a szülőszobára, felkészülésüket a nagy eseményre szüléselőkészítő tanfolyamok segítették. Egy apa véleménye:

„Nagyon megrendítő volt feleségem szülése, szinte én is átéltem a vajúdást, azóta sokkal jobban szeretem őt. Amikor az újszülött lányomat a kezembe adták, csodálatos élmény volt. A munkatársaim megpróbáltak élcelődni velem, én viszont azt válaszoltam: ti sem beszélnétek úgy a feleségetekről, ha ilyen élményben lett volna részetek.”[2]

És egy anyáé:

„Amikor a szülőszobában fel-alá járkáltam, Laci a doktor úrral együtt oldotta a feszültségemet, vicceket meséltek. Biztonságérzetet adott, hogy mellettem van a férjem Amikor fent voltam a szülőágyon, Laci tényleg sokat tudott segíteni: ha előre kellett hajolnom, a fejemet nyomta és fogta a kezem.”[3] 

Budapesten, a Róbert Károly körúti Kórházban 1985-től lehettek bent az édesapák a szülésnél. Abban az évben az apák húsz százaléka élt ezzel a lehetőséggel és egy év alatt 100 ilyen szülés zajlott le, koraszülés nélkül. Dr. Kiss Csaba szerint az apás szüléssel szülőknél a házaspárok között őszintébb kapcsolat volt az átlagosnál, jártak szüléselőkészítő tanfolyamra együtt. Az apás szülések egyágyas szobákban zajlottak és arra a kérdésre, mit tudtak az apukák segíteni, ez volt a főorvos válasza:

„Segítenek lelket önteni az asszonyokba, megfogják a kezüket, biztatják őket. Nagyon derekasan viselkednek, pedig nekik sem könnyű, hiszen igazán nem tudnak segíteni.A természetes lefolyású szülés csak két ember; anya és magzata közös erőfeszítése. Az egymástól való elszakadás első és legfájdalmasabb lépcsőfoka.”[4] 

Másrészt az apa az, aki elvághatja a köldökzsinórt. 1987-ben egy mozdonyvezető férj és trafikos felesége volt az 57. „együttszülő” pár Debrecenben. Szeverényi Péter szülész-nőgyógyász és Hetey Andrásné védőnő volt az úttörő a családbarát szülészet rendszerének bevezetésében.[5] Szelezsánné Porcsin Irén, aki a második gyermekét szülte Debrecenben az édesapával együtt, azt hangsúlyozta, ha egészséges a párkapcsolat, az nem romlik meg az együttszüléstől. Ranschburg Jenő pszichológus, aki az apás szülés nagy pártolója volt és pszichológia vizsgálatokkal támasztotta alá, hogy az apás szülés döntő jelentőségű a korai kötődés kialakulásában, így vallott saját élményéről:

„Mikor első gyermekem születésekor, 1967-ben megérkeztünk a kórházba, engem azonnal elválasztottak a feleségemtől. Udvarias határozottsággal értésemre adták, hogy ami most következik, ahhoz nekem semmi közöm, sőt legjobb lenne, ha hazamennék. Otthagytam az ijedt, tizenkilenc éves kislányt a fehér köpenyesektől nyüzsgő, rideg környezetben, egyedül. Sohasem felejtem el: valami érthetetlen bűntudattal, remegve ültem a telefonnál egész éjszaka. Hajnalban szólalt meg a készülék, és egy ismeretlen hang közömbösen ledarálta: egészséges kislányom született, de feküdjek nyugodtan vissza, mert csak reggel nyolckor láthatom őket. Mondanom is felesleges, hogy akkor sem lehettem együtt a szeretteimmel. A feleségemet megölelhettem ugyan, de a lányomat csak üvegablakon keresztül mutatták meg – mondván, ez a kórház rendje és így higiénikus. Csodálatos dolognak tartom, hogy manapság a család már létrejötte pillanatától együtt lehet. Az a nő, aki a szülést követően magához ölelheti gyermekét, komoly segítséget kap ahhoz, hogy igazi anyává váljon. Nem is beszélve a férjekről, akik így részeseivé válnak a szülés misztériumának, s nem – mint hajdanán – a pihegve szóló hírnöktől tudják meg, hogy fiúval vagy lánnyal bővült a família.”[6]

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.

Jegyzetek:

[1] Reform, 1995. január 13. 8. o.
[2] Vas Népe, 1996. január 13. 4. o.
[3] Zalai Hírlap, 1994. január 25. 5. o.
[4] Új tükör, 1986. szeptember 28. 13. o.
[5] Magyar Nemzet, 1987. november 3. 8. o.
[6] Szabad Föld, 2001. december 21. 16. o.

A nyitóképen újszülöttek bemutatása a látogatóknak televíziós rendszeren keresztül, a SOTE I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján, 1972. (Semmelweis Egyetem Levéltára/FORTEPAN, 74637)