Textilpelenkák és szobatisztaságra nevelés a Kádár-korszakban

Tóth Eszter Zsófia

Folytatva a Kádár-korszak csecsemőgondozás, kisgyermeknevelés témáját, e cikkben a szobatisztaságra szoktatás témáját járom körül. Több tényező tekintetében is más volt az elvárás. Egyrészt, mivel eldobható pelenkák nem léteztek, az édesanyáknak nagyban könnyítette helyzetét, ha szobatiszta lett a gyermek. Másrészt a kor mai szemmel nézve szigorúbb elvárásainak megfelelt a korai szobatisztaságra szoktatás.

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

Az 1950-es években előfordult, hogy fél éves gyermeket is bilire ültettek, ezt az 1970-es évekre már elvetették. Ugyanis a gyermek abban az életkorban nem tud még biztosan ülni támasz nélkül, egyenes háttal.[1]  „Ó, jaj, az a szobatisztaság! Mennyi bánat és könny forrása, ágaskodó szülői hiúság sértegetője!” – kezdte cikkét a Szabad Föld újságírója, majd azzal folytatta, hogy „pelenkát mosni-vasalni nem jó, folyton kicsípett, fájó popsikat kezelgetni sem jó, érthető tehát, hogy megszüntetésükre törekszünk.”

Pelenkázás egy bölcsődében, 1950. (FORTEPAN, 27957)

Kétéves kor körüli időpontot tartottak ekkor, 1976-ban ideálisnak, és azt, hogy a gyermek maga érdeklődjön a szobatisztaság iránt. A hosszú trónolást rossz szokásnak tartották, amikor a gyereket ültették a bilire és körülötte zajlott a családi élet.[2] A javasolt módszer a következő volt:

„Ha idegenkedik tőle, semmiképp ne ültessük rá erőszakkal. Amikor már megbarátkozott a ráülés gondolatával, napjában kétszer-háromszor, körülbelül abban az időpontban, amikor tapasztalatunk szerint székelni szokott, ajánljuk fel neki, hogy ráülhet a bilire. Három-öt percnél tovább ne hagyjuk trónolni, közben se játékot, se élelmet ne adjunk neki figyelemelterelésül, szórakoztatásul. (…) S inkább mossuk egy-két hónappal tovább a pelenkákat, semmint hogy állandóan zaklatott ideges, „biliközpontú” kisgyereket neveljünk!”[3] 

Ekkoriban úgy vélekedtek, három éves korra lett biztosan a gyermek szobatiszta.[4] 1982-ben a Népszabadság újságírója már hangsúlyozta, hogy az idő előtti szobatisztaságra szoktatás érzelmi zavart okozhat a gyermeknek.[5] A textilpelenka (tetra és flanell) tisztítására a Magyar Ifjúság adott tanácsokat olvasóinak:

„A piszkos pelenkának külön edényt tartsunk. Legjobb egy műanyag vödör, vagy egy kisebb mosófazék. Töltsük meg hideg vízzel, s ebbe rakjuk a nedves pelenkákat. Ha nagyon piszkos, előbb öblítsük ki, s így tegyük a többi közé. A vízben a szennyeződés kiázik a pelenkákból, könnyebb mosni, s nem marad foltos. Időbeosztás miatt legjobb reggel kimosni. Napközben megszárad, s nem okoz gondot. Mindig forró, szappanos vízben mossuk és főzzük ki, s addig öblítsük, míg az öblítővíz teljesen tiszta lesz.”[6] 

Csoportos biliztetés 1959-ből (FSZEK Budapest Gyűjtemény/FORTEPAN, Sándor György felvétele, 116851)

Mint láthatjuk, nem volt egyszerű művelet, így nem csoda, ha az anyák szabadulni szerettek volna e tehertől. Pelenkából 30-50 darab közötti mennyiséget vásároltak a szülők (a csehszlovák Tetra pelenka jónak számított). Ami kicsit könnyítette a dolgukat, az Ágnes Pelenka és a vízáteresztő pelenka betét volt. Ez utóbbit azok az anyukák nem szerették használni, akik úgy gondolták, hogy inkább csípje ki a pisi a baba fenekét, mert akkor az zavarni kezdi és előbb szeretne szobatiszta lenni.[7]

1986-ban már kapható volt a Libero eldobható pelenka, amelyet elsősorban utazásokra, és arra az időszakra ajánlották, amikor már csak napi egy-két pelenkára volt szükség, vagy a gyermekre nem a szülő vigyázott.[8] Az eldobható pelenkák elterjedése az 1990-es években megváltoztatta a gondolkodást a szobatisztasággal kapcsolatban is: az anyukák már nem feltétlenül éreztek sürgető kényszert a biliztetésre. Ugyanis a baba száraz maradhatott a jó minőségű eldobható pelenkában is, és az anya érezhette azt, hogy igazán akkor gondoskodik gyermekéről, ha megvásárolja számára a jó minőségű, eldobható pelenkát. Aztán a hagyományos textilpelenka újra előtérbe majd az ökoanyukák révén fog kerülni, de ez már a jelen kérdésköre.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek, felhasznált források

[1] Éva, 1978/1. szám 8. o.

[2] Szabad Föld, 1976. május 9. 18. o.

[3] Szabad Föld, 1976. május 9. 18. o.

[4] Éva, 1978. 1. szám 8. o.

[5] Népszabadság, 1982. január 23. 18. o.

[5] Magyar Ifjúság, 1963. január 19. 2. o. 

[7] Magyar ifjúság, 1985. február 1. 33. o.

[8] Képes 7 1986. augusztus 16. 51. o.

A nyitóképen: szobatiszta monori bölcsődések 1970-ben. (Péterffy István/FORTEPAN, 142600)

Facebook Kommentek