A Váczvidéki Egyetemi Ifjak köre

Bea Csaba

Egyes városok kulturális, közösségi életében a társaskörök, egyesületek élete meghatározó. Így volt ez a dualizmus korában is, amikor szabadon (bejegyezve, minisztériumi engedéllyel) működhettek kulturális egyesületek az országban. Vác sem volt kivétel ez alól. Jelen írásunkban a rövid életet megért, de egy ideig meglehetősen aktív Váczvidéki Egyetemi Ifjak Köréről (a sajtóban kevésbé gyakran Vácz-vidéki Egyetemi Ifjak Köreként is szerepel) emlékezünk meg. Ez az egyesület egy kísérlet volt a helyi ifjúság, értelmiség összefogására. Az egyesület sok rendezvényen részt vett, úgymint koncerteken, táncmulatságokon, hazafias ünnepélyeken (pl. március 15, július 17, október 6), banketteken, felolvasó-esteken. Ezen rendezvénytípusok közül többek között felolvasó-esteket önállóan is tartottak, míg a hazafias ünnepélyeket más egyesületekkel és a városi hatóságokkal együtt szervezték.

Az egyesület alapszabályát 1889-ben fogadták el. A körnek az alapszabály II. fejezetében rögzített célja kettős: „a) a Budapesten tartózkodó váczvidéki egyetemi ifjúságnak módot nyujtani az egymással való érintkezésre” illetve „b Vácz és vidékének társadalmi életét… élénkíteni”.[i]

A kör elsősorban felolvasó estjei és a városi ünnepségeken való részvétel miatt került be a helyi újságok lapjaira. Ügykezelési szabályzatának I. Fejezete is kimondta, hogy legalább két nagyobb estélyt rendez évente, március 15-én és november 25-én.[ii] Március 15-e természetesen nem véletlen. A városi kommemoratív eseményekben is részt vett aznap a kör, hol szavalataival, hol csupán részvételével. 1890-ben például négy helyi egyesület vette kezébe III.15-e megszervezését: a Váczvidéki Egyetemi Ifjak Köre, a Dalegyesület, az Első Általános Ipartársulat, valamint a Római Katholikus Legényegylet. A Dalegyesület szavalta a Szózatot és egy másik, meg nem nevezett éneket. Gregus Dániel az ifjak képviseletében szavalt Bajza-verset, míg a fővárosi egyetemi olvasókör küldötte, Alpári Lajos mondta az ünnepi beszédet. [iii]

Kiemelendő az is, hogy a kör évente két pályázatot is hirdetett. Egyet tudományos, egyet pedig szépirodalmi témában. Előbbit október 15-i, utóbbit február 15-i határidőkkel (korabeli megfogalmazásban „lejárati nappal”).[iv] Az értelmiségi ifjak tehát igyekeztek a helyi irodalmi életet is felélénkíteni. Más kérdés, hogy mennyi pályázat érkezett ahhoz képest, amit szívesen láttak volna. A kör szalmaláng-lelkesedéssel esett neki a város kulturális felélénkítésének, azonban ez a láng csupán pár évig tartott.

A kör a várossal, illetve a város különböző intézményeivel, a helyi sajtóval és az egyházzal is jó kapcsolatot ápolt. Milyen bizonyítékaink vannak ezekre nézve?

1. A város anyagilag támogatta őket. 1891. július 26-án a képviselőtestület úgy döntött, nem sokkal a július 17-i megemlékezések után, melyen a kör is kivette a maga részét, hogy 25 forintot biztosít számukra a következő évre, kifejezetten utalva a kör hazafias jellegére. Ekkor még úgy tűnt, a kör anyagilag jó helyzetben van. „Weisz Sándor pénztárnok számolt be működéséről. Kimutatása szerint a kör anyagilag elég jó helyzetben van, a mennyiben készpénze van jelenleg 20 frt, – függőben, de megszavazva a városi segélydíj 25 frt; – tagdíj hátralékból kint van körülbelül 200 frt. Weisz Sándornak ki buzgó és lelkiismeretes működése által köztiszteletet és szeretetet vívott ki, a közgyűlés jegyzőkönyvileg mondott köszönetet.” [v]
2. A kör egyik tagja Tragor Ignác. Ő a városi kulturális élet kiemelkedő alakja. Neve önmagában garancia volt arra, hogy a kör megfelelő elfogadottságot élvez jobb körökben. Tragor neve a kör presztízsét csak emelte. A Váci Múzeum Egyesület titkára (később elnöke), emellett a múzeum természetrajzi osztályának vezetője, valójában az egész intézmény „lelke”. Emellett városi közjegyzőhelyettes a szintén köztiszteletnek örvendő dr. Freysinger Lajos mellett. Ekkor még nem, de 1900-től betöltötte a Váci Takarékpénztár vezérigazgatói posztját is. A vizsgált időszakban ugyan még Tragor Ignác nem ért pályája csúcsára, de az 1890-es években már a városi szellemi élet egyik kulcsfigurájának mondható, annak ellenére, hogy az ifjak körének idején maga is még csupán joghallgató. A mai városi múzeum is az ő nevét viseli. Tragor 1890. júniusában már az egyetemi kör alelnöke, majd „szünidei elnöke”, aktív szervezője az eseményeknek, egy rövid időt leszámítva, amikor költözés miatt nem tudott a munkában részt venni. [vi]
3. 1889. február 22-én, a kezdeti lendület hatása alatt írtak alá együttműködési megállapodást a helyi Casinóval. A Casino a város szellemi elitjét volt hivatott reprezentálni. [vii]
4. A helyi sajtó egyik fő képviselőjével is kapcsolatban voltak. Járatták a Váczi (később Váci) Hírlapot. Az egyházi befolyású Váczi Közlönnyel szemben a Váczi Hírlapot kívánták hivatalos lapjuknak is elismertetni.[viii]

Az egyetemi ifjak köre 1892-ben szűnt meg, mindössze 3 év fennállás után.

Miért szűnt meg az egyesület oly hirtelen? Lássuk a kevésbé fontos, illetve az önmagában meghatározó okokat:

1. A város anyagi támogatása nem volt elegendő. Ez csak részben igaz, mivel nem ezen múlott a kör sorsa. Mellesleg nem volt elvárható a várostól, hogy az egész költségvetést vagy akárcsak a nagyobb részét állja. Az is tény, hogy az 1892-re megszavazott anyagi támogatás nem indokolta, hogy az egyesület éppen akkor szűnjön meg. Emellett a korábbi években is működött az egyesület, ráadásul a citált 1891. évi elszámolás szerint nem voltak (legalábbis akkor) komoly anyagi gondjai.
2. A pártoló tagok száma is csökkent idővel. Az ifjak arra kényszerültek, hogy a tagsági díjat csökkentsék, ezáltal a beiratkozási hajlandóságot növelve, de ez nem hozta meg a kívánt eredményt.
3. A városi nagyközönség közönye. Ez már az előzőnél alátámaszthatóbb ok, azonban ez sem indokolja az egylet megszűnését. „Eleinte jól is megy minden. A közönség elismerőleg, itt-ott buzdítólag szól a kör működéséről és a kör lelkesülten beszél a közönség jóakaratáról. Alig telik el azonban másfél év, a kettő közti viszony meghidegül, a közönség kezd nem érdeklődni a kör iránt, mely mind gyakrabban emlegeti a közönség indolentiáját. És vége a dolognak az, hogy az október 5-i közgyűlés kimondta a kör feloszlását.”[ix] Ennek következtében az az évi október 6-i megemlékezésen már nem is vett részt az egylet, holott a március 15-i, július 17-i és október 6-i kommemoratív eseményeken szinte mindig fellépett vagy legalább képviseltette magát. Az előbb idézett újságcikk tovább elemzi az okokat: „… működhetett-e  lelkesedve a vácvidéki kör, mikor lépten nyomon közönnyel találkozott? Tessék visszagondolni azokra a fölolvasó estekre, melyen alig volt jelen 40-50 ember, meg azokra a bálokra, melyeken 12 pár járta az első négyest, és a melyek nekünk 30-50 forint deficittel jártak, vagy tessék visszagondolni az idei márciusi ünnepélyre, mikor a „lelkes” közönség még a városháza termét sem tudta megtölteni; és ítéljék meg önök, nem volt-e jogos részünkről a panasz és kedvetlenség?” [x] Ne feledjük azonban, hogy a cikket Kurdy Béla teológus hallgató, a kör lelkes tagja és titkára írta. Nyilván pozitívan volt elfogult saját egyesületével kapcsolatban és a fő okot a városi közönség közönyösségére vezette vissza. A tucatnyi báli táncoló valóban alacsony létszám. Azonban egy átlagos, tehát nem a váci lokális vagy országos emlékezeti panteonhoz (vagyis március 15-höz vagy július 17-hez) köthető felolvasó esten megjelent 40-50 fő nem tekinthető sem nagyon alacsonynak, sem annyira kétségbeejtőnek egy korabeli kisvárosban, ami önmagában indokolná a feloszlatást.
4. Az egyesület üléseit Pesten tartotta, a Báthory Kávézóban, a Kecskeméti utcában. Nem biztos, hogy ez a legjobb választás volt, mert a tagok nagyobb része hazajárt a fővárosból és nekik a váci helyszín lett volna kedvezőbb. Ráadásul azzal, hogy a „központ” a fővárosban volt, a kör váci, lokális jellege sokat veszített.
5. A legfőbb és a cikkíró titkár által is látott, még ha általa nem is a legfőbb oknak beállított probléma a következő volt: „a megalakulás első évében nem volt egy Vácon végzett felsőbb iskolai hallgató se, a ki a körnek tagja nem lett volna: addig tavaly 34 tag közül már csak 6 volt olyan, a ki Vácon járt iskolába és ezek közül 3 járt közgyűlésekre. A 90-ben és 91-ben végzettek közül – bár többször megkerestük levélben is és személyesen is, egy sem iratkozott be a kör tagjául.” Vagyis az utánpótlás eltűnt, mégpedig nagyon gyors mértékben.

Az egyesület tehát rövid, szalmalángszerű lelkesedés, ugyanakkor pár évi rendszeres és a sajtó, valamint a városi képviselőtestület által is elismert hazafias aktivitás (értendő ezalatt elsősorban a megemlékezéseken való aktív részvétel) után hirtelen megszűnt. Kurdy Béla soraiból csalódottság vehető ki: „végeztük deficittel, anyagilag is, erkölcsileg is.” [xi] Ugyanakkor, habár a hosszabb távon gondolkodó és tervező titkár erkölcsi deficitről ír, nem felejtendő el, hogy a jobb sorsra érdemes egyesület, ha csak rövid ideig is, de a városi emlékezettörténet részévé vált. Agóniája után más civil kezdeményezések vették át a helyét, úgymint a Dalegyesület, az Általános Ipartársulat, valamint a Római Katholikus Legényegylet.

---

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.

---

A borítóképen: Tragor Ignác tagsági nyilatkozata 1891-ből. (Vác Város Levéltára, X-202.)

Jegyzetek:

[i] Vác Város Levéltára, X-202 Váczvidéki Egyetemi Ifjak Köre 1889, Alapszabály, II. Fejezet

[ii]   Vác Város Levéltára, X-202 Váczvidéki Egyetemi Ifjak Köre 1891, Ügykezelési Szabályzat, I. Fejezet

[iii] Váczi Hírlap, 4.évf. 1890.III.16.11.sz.

[iv] Vác Város Levéltára, X-202 Váczvidéki Egyetemi Ifjak Köre 1891, Ügykezelési Szabályzat, VI. Fejezet

[v] Váczi Hírlap, 5.évf. 1891.IX.20.38.sz.

[vi] Váczi Hírlap, 5.évf. 1891.IX.20.38.sz.

[vii] Vác Város Levéltára, X-202 Váczvidéki Egyetemi Ifjak Köre, 1889.II.22.

[viii] Vác Város Levéltára, X-202 Váczvidéki Egyetemi Ifjak Köre, 1891.IV.22.

[ix]   Váczi Hírlap, 6.évf. 1892.X.16.42.sz.

[x] Váczi Hírlap, 6.évf. 1892.X.16.42.sz.

[xi]   Váczi Hírlap, 6.évf. 1892.X.16.42.sz.

Felhasznált források:

Váczi Hírlap, 4.évf. 1890.III.16.11.sz.

Váczi Hírlap, 5.évf. 1891.IX.20.38.sz.

Váczi Hírlap, 6.évf. 1892.X.16.42.sz.

Vác Város Levéltára, X-202 Váczvidéki Egyetemi Ifjak Köre 1889, Alapszabály

Vác Város Levéltára, X-202 Váczvidéki Egyetemi Ifjak Köre, 1889.II.22.

Vác Város Levéltára, X-202 Váczvidéki Egyetemi Ifjak Köre 1891, Ügykezelési Szabályzat

Vác Város Levéltára, X-202 Váczvidéki Egyetemi Ifjak Köre, 1891.IV.22.