Házasság „rangon alul” a szocialista időszakban
Tóth Eszter Zsófia
A szocialista időszak a propaganda szerint az egyenlőség társadalma volt. Ez az akarat kifejeződött abban is, hogy akár értelmiségi feleség is válasszon magának szakmunkás férjet, ugyanis e társadalomban előbb-utóbb minden különbség elmosódik. A házasság érzelmi és gazdasági közösség – deklarálta az 1952. év IV. törvény. Ezen írásomban annak járok utána, hogyan írt a sajtó az ilyen kapcsolatokról és elterjedt-e a modell?
A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült
Az 1950-es évek végére megnőtt az egyéb értelmiségi foglalkozású nők számaránya, így 1979-re az értelmiségi férj és egyéb értelmiségi foglalkozású feleség típusú házasság létrejötte. A Képes Újság 1978-as, válóperekről szóló cikkében dr. Gulyás István bíró a hevesi járásbírságon hangsúlyozta, hogy a leggyakrabban pedagógus feleségek és szakmunkás férjek válnak el.[1] Egy, a Magyar Ifjúságban 1974-ben megjelent vélemény szerint viszont
„Nyelvünkből — de főleg gondolkodásunkból — törölni kellene már végre, hogy »rangon alul«. Nincs rangon alul kötött házasság, csak megalapozatlanul, meggondolatlanul létrehozott törvényes kapcsolat, amely a házasságkötés fogalmát csúfolja meg.”[2]
„Feltűnően magas azoknak a pedagógusnőknek a száma, akik nem értelmiségi foglalkozású férfival kötöttek házasságot. Gyakori a tanárnő feleség — fizikai dolgozó férj összetételű párkapcsolódás.”– állapította meg a Köznevelés 1973-ban. A cikk írója saját házasságát – ő pedagógus volt, férje esztergályos – így jellemezte:
„S mint amikor két ember elindul gyalog, egyik a Déli-, a másik az Északi-sarkról és nagysokára összetalálkoznak valahol az egyenlítő körül —, így jutottunk el igen lassan és sok energiával valamilyen elfogatható középúthoz.” Múltkoriban a könyvespolcon szomszédságba került Szabó Lőrinc műfordítás-kötete és a Gépgyártás technológiája c. könyv. Mutattam a férjemnek. „Te vagy a vers, én a gépgyártás” — mondta ő, nevettünk.”[3]
Lőcsei Pál szociológus a házasfelek értékbeli hasonlóságának fontosságát hangsúlyozta. És az korszaktól független örök kérdés, hogy az ellentétek vonzzák-e egymást tartósan, vagy a hasonló értékrendű emberek.
„Valószínű, hogy a közös gyermekkori emlékek, hagyományok, szokások, foglalkozásbeli, műveltségbeli vagy életkori hasonlóság, vagyis az értékek egy-egy „kategóriájában megvalósuló összhang növeli egy párkapcsolat szilárdságának esélyeit.”[4]
1974-ben a Magyar Ifjúság újságírója egy apróhirdetés kapcsán értekezett arról, hogy ritka az értelmiségi és szakmunkás közé egyenlőségjelet tevő társadalmi szemlélet (annak ellenére, hogy a szocialista időszak társadalma az egyenlőség társadalma volt, elvileg):
„”23 éves, főiskolát végzett leány megismerkedne házasság céljából hozzá illő, hasonló gondolkodású szakmunkás vagy diplomás fiatalemberrel.” Évente sok ezren próbálnak hirdetés útján társat keresni. Nem tudom, közülük hányan részesítik előnyben a lakást, a kocsit, a hétvégi házat, a külföldi nászutat és a jó alakot. Azt viszont tudom: az idézett hirdetés, amely szakmunkás és diplomás közé tesz ilyenképpen egyenlőségjelet, ritka, mint a fehér holló.”[5]
1979-ben így jellemezte a Magyarország hetilap a házasodási szokások átalakulását:
„A hatvanas évektől megváltoztak a házastársak egymás iránti igényei. A férfiak ma egyre kevésbé választanak társul csupán házimunkát ellátó feleségeket; elsősorban szellemi társat keresnek. Ezért a diplomás férfiak mintegy 30 százaléka diplomás nőt vesz feleségül; ám még mindig mintegy 70 százalékuk alacsonyabb társadalmi rétegből (60 százalékban oklevélhez nem kötött szellemi foglalkozásúak, körülbelül 10 százalékban fizikai munkások, vagy kereskedelmi dolgozók köréből) választ asszonyt.”[6]
A jelenség másik oldala az volt mikor idősebb, diplomás férfi vett feleségül akár jóval fiatalabb, képzetlenebb leányt.
„Hajdan egyértelműen irigylésre méltó fegyverténynek számított, ha egy szegény lány „jó partit” csinált. A mai közvélemény többnyire nem ilyen jóindulatú azokkal a nőkkel, akik a „márkás férj” révén emelkednek ki környezetükből. A sebészprofesszor ifjú, ám butuska ápolónő feleségét általában csak addig fogadja be az orvos korábbi társasága, amíg a frigy érvényes.”[7]
1982-re egy új családforma, az ún. középszintű típuscsalád lett a legelterjedtebb:
„A „középszintű típuscsaládok” életmódja városias jellegű, s az otthon, műhely, iroda „háromszögben” zajlik, mely a gyermek(ek) születése után a bölcsődével, óvodával, iskolával „négyszöggé” egészül ki. Az egyéb szellemi dolgozóként foglalkoztatott nők igyekeznek igénybe venni a városokban található szolgáltatásokat. Véglegesen elszakadtak nagyszüleik falusi életformájától, s nincs kedvük a kétlakisághoz sem. Már nem a nagyvárosok, illetve Budapest határában, kertes házban kívánnak élni, hanem benn a városban, mégpedig minél korszerűbb és kényelmesebb lakásban.”[8] .
A rendszerváltás időszakára már elveszítette érdekességét téma és inkább a szingliség, az egyedülállóság került előtérbe. Annak ellenére, hogy úgy vélem, ha nem is a rangon aluliság, de az eltérő értékrenddel szocializálódó párok nehezebben találják meg a közös hangot egymással, miután a szerelem rózsaszín ködje elmúlik. Tehát inkább a szocializáció során interioriozált mentalitásbeli különbségek nehezíthetik meg a párok életét.
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Jegyzetek:
[1] Képes Újság, 1978. március 4. 25. o.
[2] Magyar Ifjúság, 1974. október 18. 6. o.
[3] Köznevelés, 1973. január 19. 7. o.
[4] Köznevelés, 1972. szeptember 12. 33. o.
[5] Magyar Ifjúság, 1974. október 11. 3. o.
[6] Magyarország, 1979. július 22. 29. o.
[7] Magyarország, 1979. július 22. 29. o.
[8] Magyarország, 1982. január 24. 25. o
A nyitóképen friss házasok a Széchényi-hegyi Csillag (egykor Golf, később Panoráma) szálloda előtt, 1977. (FORTEPAN, 39156)