A zilahi Wesselényi-szobor 1942-es újraállítása
Topor István
Már az 1880-as évek elején felvetődött a kérdés, hogyan lehetne méltó emléket állítani Szilágy vármegye legnagyobb alakjának, báró Wesselényi Miklósnak. 1883-ban a vármegyeháza közgyűlési termében felavatták a báró művészi értékű arcképét. Ezt azonban kevésnek érezték, így fogalmazódott meg a szobor gondolata.
A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült
A szobor sorsa 1935-ig
1891. október 2-án Pungur Gyula zilahi polgári fiúiskolai tanár a Szilágy vármegyei Tanító-Testület gyűlésén indítványt terjesztett elő Wesselényi Miklós szobrának elkészítésére. Hamarosan megalakult a szoborbizottság. A vármegye illusztris tagjai mellett a főváros, az országgyűlés és a tudományos akadémia is képviseltette magát. Elnökévé az egykori negyvennyolcas honvéd századost, Szilágy megye alispánját, Szikszay Lajos[1] választották. Tagja volt még a bizottságnak gróf Bethlen András földművelési miniszter, Péchy Tamás a képviselőház elnöke, Gerlóczy Károly budapesti alpolgármester és Gyulai Pál a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Jegyzője pedig Moni Gyula Szilagy megye főügyész lett. November 9-én a szoborbizottság közgyűlésén felhívást fogalmaztak meg, amely december 6-án a Pesti Hírlapban is megjelent:
Szilágy vármegye, melynek Wesselényi Miklós minden hazafias munkában lánglelkű vezére volt, elhatározta, hogy a megye székhelyén, Zilahon, nagy fiának emlékezetére szobrot állít. Ezen ügy intézésére a megye közgyűlése bizottságot küldött ki, melyhez a kormány, a törvényhozás, a Magyar Tudományos Akadémia, a fővárosnak és a művészi köröknek több képviselője csatlakozott. Ezen bizottság nevében fordulunk a nemzet kegyeletéhez, kérve, hogy a Wesselényi-szobor felállítását adományaival támogassa. A szoborra szánt ily adományok a mellékelt ívre följegyezve, a szoborbizottság elnökéhez, Szilágy megye alispánjához, bármely fővárosi napilap szerkesztőségéhez vagy pedig a Magyar Földhitelintézethez (Budapest, Bálvány utca 7 sz.), mely utóbbi intézet a pénzkezelést magara vállalni szíves volt, küldhetők.[2]
A szobor elkészítésére számos adomány érkezett. Az első összeget még 1891-ben Versecről küldték, majd Budapest is adományozott 1000 koronát. A vármegye 17. 648 koronát szavazott meg. Az országos gyűjtésből 19. 099 korona gyűlt össze. A zilahiak is számos akciót szerveztek, mely 1902-ig, a szobor leleplezésig az 50. 000 koronát is meghaladta. A szobor elkészítésére négy budapesti szobrászt hívtak meg: Szécsi Antalt, Senyei Károlyt, Bezerédi Gyulát és Holló Barnabást. Ez utóbbi kettő szobortervét a túlzott méretei miatt azonban elutasították. Ekkor kereste meg Szikszay Gyula Fadrusz János szobrászmestert és felkérte a Wesselényi-szobor elkészítésére. Fadrusz 1896 tavaszán Zilahra érkezett.
A szobor öreg parasztot ábrázoló alakját a Kolozsvári Nemzeti Színház színművészéről, Szentgyörgyi Istvánról, az „örök Tiborc”-ról mintázta. A lábán látható csizma megszületésének a története is roppant érdekes. Maga Fadrusz beszélte el egy alkalommal Kaizler Györgynek, Szilágy megye főispánjának, hogy két hónapig járta az országot, míg egy vásáros napon a Duna korzón meg nem pillantott egy idős parasztot. Annyira megragadta az öreg lábán viselt lábbeli, hogy elhatározta: erről fogja mintázni a szobor jobbágyának csizmáját. Szerette volna azt megvásárolni, de viselője semmi pénzért nem akart tőle megszabadulni. Végül megegyeztek: a mester kölcsön kapja egy napra a csizmát a mintázáshoz húsz pengő fejében, ráadásként pedig „jól megkenve” kell visszaszolgáltatnia. Fadrusz kifizette a húsz pengőt, majd a munka befejeztével halzsírral jól megkenve adta azt vissza a tulajdonosának.[3]
Augusztus 1-jén a mester már a kész szobormintát is bemutatta a vármegyeház dísztermében. November 29-én megtörtént a szerződéskötés, amely arra kötelezte a művészt, hogy a minta másfélszeresét 1897. július 1-re bronza öntse. A szobor „dajkája”, Szikszay Lajos már nem érhette meg Fadrusz művének avatását. 1897. augusztus 31-én elhunyt. 1897 őszére elkészült a szobor másfélszeres gipszmintája, melyet hamarosan egy budapesti öntödébe szállítottak. 1899-es végére az öntvény elkészült. A szobrot 1901 januárjában vasúton szállították el a cég udvaráról Zilahra.
A szobrot Zilah főterén, a Kossuth téren tervezték felállítani. Fadrusz a környezetet is megtervezte. Az alkotást kovácsoltvas kerítés és lámpások ölelték körbe. Ezek elkészítésére a mester Marton Lajos pozsonyi születésű műlakatost kérte fel.
A szoboravatásra 1902. szeptember 18-án került sor. Az ünnepségen a Wesselényi családot a vármegyei főispán, báró Wesselényi Miklós, az „árvízi hajós” fia képviselte. Erdély legtekintélyesebb arisztokrata családjai is jelen voltak. Így a Teleki, a Bethlen, a Bornemisza, a Zichy és a Degenfeld családok tagjai. Az országgyűlést a képviselőház alelnöke Daniel Gábor képviselte. Kissé furcsa, hogy a kormány részéről csak Tarkovich József, Széll Ignác és Zsilinszky Mihály államtitkárok jelentek meg az ünnepségen. A fővárost is csak Lung József tanácsos képviselte. A Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Beöthy Zsolt jelent meg.
Az ünnepségek már 17-én szerda este elkezdődtek. A Vigadó termében a Kolozsvári Nemzeti Színház díszelőadását tekinthették meg az érdeklődők. Az előadás után ismerkedő est volt a legelőkelőbbek részvételével.
18-án, csütörtök reggel szitáló esőre ébredt a város lakossága. A nap eseményei a báró Wesselényi Miklós főispán elnökletével megtartott vármegyeházi díszközgyűléssel vették kezdetüket. Innen a közönség a honvédzenekar indulóinak hangjaira a szoborhoz vonult. Az ünnepélyt a honvédzenekar nyitotta meg. Ezt követően a zilahi dalkör elénekelte a Himnuszt. A méltatások sorát Dr. Kaizler György alispán, a szoborbizottság elnöke kezdte. Ő utána Beöthy Zsolt lépett a szónoki emelvényre. Beszédében felidézte Wesselényi alakját és a kort, amelynek vezére volt. Emelkedett szavait követően lehullott a lepel az alkotásról, és a közönség megpillanthatta Fadrusz János nagyszerű alkotását.
Wesselényi főispán a család nevében köszönetet mondott az egybegyűlteknek. A koszorúk elhelyezése előtt hangzott el Zempléni Árpád Wesselényi emlékezete című pályadíjnyertes ódája. Hamarosan koszorúk sokasága borította az emlékművet. Szilágy megye alispánja az alábbi szavak kíséretében adta át a műemléket Zilah polgármesterének és polgárainak:
Most, midőn e szobrot ezennel a város legelső polgárának ünnepélyesen átadom, s őt annak átvételére felkérem, kívánom és kérem, hogy őrizze azt e nemes város hazafias polgársága mindig oly kegyelettel, mint aminő szeretettel csüggött hazáján, s mint aminő lelkesedéssel küzdött annak boldogságáért a nagy Wesselényi.[4]
Azt is bejelentette, hogy a szobor alkotója „hazafias lelkesedése és Árpád hősi vére iránti érzett szeretete a vezérek oszlopával is megajándékozza a hazát és a vármegyét”.[5] Egyben meg is invitálta az összegyűlt polgárokat a Szikszay parkban felállított emlékmű felavatására. A város nevében báró Diószeghy Zsigmond polgármester tett ígéretet, hogy gondosan megőrzik és fenntartják az utókornak a nagy férfiú emlékét.
Az ünnepség második része a fentebb említett Szikszay parkban a vezérek szobránál folytatódott, ahol az ünnepi szónok Ady egykori gimnáziumi tanára, Kincs Gyula volt. A koszorúk elhelyezését követően a dalkör a Szózat eléneklésével zárta a megemlékezést.
Délután két órakor vette kezdetét a vármegyeháza udvarán a sátorban tartott ünnepi díszebéd. Este a Vigadóban a Kolozsvári Nemzeti Színház előadásában Dóczi Lajos Széchy Mária című drámáját adták elő. A mű főhőse a Murányi Vénuszként is ismert Széchy Mária, akit 1644-ben vett feleségül Wesselényi Ferenc. A darabbeli Wesselényit Ferenc füleki főkapitányt, nádort, a később róla elnevezett Habsburg ellenes összeesküvés vezetőjét Szakács Andor alakította.
A szobor sorsa 1935 tavaszán megpecsételődött. Április 24-ről 25-re virradóra hatósági parancsra Mastan Dumitru géplakatos és Birkner Tivadar építész munkásaikkal elbontották Fadrusz alkotását. Az első hírek a szobor megsemmisítéséről szóltak. Mások úgy tudták, hogy a vármegyeháza udvarába szállították teherautóval. Egy harmadik vélekedés szerint gerendákon görgették be a prefektúra épületébe. Felröppent az a hír is, hogy egy fáskamrában tárolják. Biztosat azonban senki sem tudott.[6]
A szobor újraállítása – 1942. szeptember 8.
Észak-Erdély 1940-es visszatérését követően a város és a vármegye azonnal a szobor visszaállításán kezdett ügyködni. Megalakult a szoborbizottság, hogy előkészítse és megszervezze az emlékmű visszaállítását és felavatását. Két év kellett ahhoz, hogy Fadrusz alkotása ismét Zilah dísze legyen. A város visszatérésének második évfordulójára, azaz 1942. szeptember 8-ra, Kisasszony napjára tűzték ki a jeles eseményt.
Az alkotás kisebb sérülésektől eltekintve épségben megmaradt. A szobrot először az Alszegen álló leégett, omladozó malom udvarán állították össze. A mű nem az eredeti helyére került vissza, hanem a Vigadóhoz közelebb, a tér középvonalába.
Az avatóünnepségre Zilahra érkezett Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatási miniszter. Kíséretében többek között ott volt Tasnádi Nagy András a képviselőház elnöke, gróf Béldi Kálmán a felsőház elnöke, dálnoki Miklós Béla altábornagy, hadtestparancsnok a Magyar Honvédség képviseletében és Józan Miklós unitárius püspök. A jeles eseményen jelen volt Fadrusz János özvegye, Deréky Anna is. Az ünnepség szeptember 8-án 11 órakor vette kezdetét. A hajnali zápor ellenére a Kossuth teret megtöltötték az ünneplők. A környező falvak népviseletbe öltözött lakói és a megye tisztviselői is felvonultak. Így ott volt dr. Miklóssy Béla Szilágy vármegye szolgabírája, aki számtalan fényképen örökítette meg az eseményt.[7]
Az ünnepség megnyitó beszédét dr. Gazda Endre Szilágy megye alispánja, a szoborbizottság elnöke tartotta. Ezután Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter lépett az emelvényre. Beszédét így kezdte:
Midőn Fadrusz János remekét újra talpra állítjuk és visszaadjuk Zilah városának, Szilágy vámegyének, a „Tuhutum hágta” hegyeknek és egyben egész Magyarországnak, nemcsak kötelességet teljesítünk, hanem lelkünkben is felépítjük Wesselényi szobrát, lelkük falaira véssük Wesselényi tanítását és ünnepét üljük e páratlanul nagy magyar férfiú szellemi újjászületésének.[8]
Ezt követően felidézte a reformkori politikus emberi nagyságát, aki szívén viselte jobbágyai sorsát és kiállt a jobbágyfelszabadítás eszméje mellett. Rámutatott, hogy a báró buzgó alakja volt a reformkori országgyűléseken a magyar nyelv ügyének, pártolta az irodalmat, a színházi kultúrát. A pesti árvíz idején tanúsított hősies magatartását is megidézte. A miniszter beszédét több alkalommal szakította félbe a lelkes taps és éljenzés.
Az ünnepi beszéd után Liszt Ferenc Ünnepi dala csendült fel, majd Kiss Ferenc a Nemzeti Színház örökös tagja szavalta el Somogyvári Gyulának erre az alkalomra írt ódáját. A város nevében Solymos Károly rövid beszéd kíséretében átvette Wesselényi újonnan felállított szobrát.
Ezt követően koszorúkat helyeztek el a szobor talapzatánál.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület nevében Tavaszy Sándor alelnök és Szabó T. Attila nyelvész helyezett babérkoszorút a Wesselényi-szobor talapzatára. Az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget, majd a díszszázad és a különböző alakulatok zártrendű felvonulása következett. A Szilágyság falvainak lakossága lobogó zászlók alatt színpompás népviseletben vonult fel. Szinyei Merse Jenő ezután kíséretével megtekintette a Wesselényi Kollégiumban rendezett vármegyei vadászati kiállítást. Ezt követően pedig a vármegyeházán több küldöttséget fogadott. A vallás- és közoktatásügyi miniszter és- kísérete a késő éjszakai órákban tért vissza Budapestre.[9]
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Felhasznált források:
Budapesti Hírlap, 1902. szeptember 19.
Keleti Ujság, 1935. április 27.
Keleti Ujság, 1942. szeptember 11.
Pesti Hírlap, 1891. december. 9.
Pesti Hírlap, 1902. szeptember 19.
Pesti Hírlap, 1935. május 8.
Magyar Nemzet, 1942. szeptember 10.
Magyar Távirati Iroda, Napi hírek. 1942. szeptember 8.
Népszava, 1942. szeptember 10.
Pesti Napló, 1902. szeptember 19.
Tolnai Világlapja, 1942. szeptember 20.
Vasárnapi Ujság, 1902. szeptember 21.
A képek forrásai:
Dr. Miklóssy Béla fényképei. Forrás: dr. Miklóssy Béla hagyatéka.
Erdélyi képeslapok a múltból, Pethő Csongor gyűjteménye
Jegyzetek:
[1] Szikszay Lajos Szilágysámsonban született 1825. november 25-én magyar köznemesi családban. Végig harcolta a tavaszi hadjáratot. A tápióbicskei csatában tanúsított hősiességéért 1849. április 23-án Komáromban a katonai érdemjelet személyesen Görgei Artúr tűzte a mellére, ugyanakkor századossá léptette elő. Egyes források szerint a kilencedik zászlóalj zászlaját ő ragadta kezébe, s a harmadik zászlóaljat is ő vezette át a Tápió hídján, nem Földváry Károly. 1884 januárjától Szilágy vármegye alispánjaként szerzett felbecsülhetetlen érdemeket.
[2] Pesti Hírlap, 1891. december 9., 7. o.
[3] Keleti Ujság 1935. április 27., 3. o.
[4] Pesti Hírlap, 1902. szeptember 19., 6. o.
[5] Budapesti Hírlap, 1902. szeptember 19., 6. o.
[6] Keleti Ujság, 1942. szeptember 11., 6. o.
[7] A hagyatékában található felvételek harmadik csoportját a zilahi események teszik ki.
[8] MTI, Napi hírek. 1942. szeptember 8.
[9] MTI, Napi hírek. 1942. szeptember 8.
A borítóképen a zilahi Wesselényi-szobor látható egy későbbi időpontban, 1980-ban – Forrás: Fortepan / Chuckyeager tumblr
