Az 1940-es – 1941-es ippi események
Topor István
A második bécsi döntés szeptember 5-én életbe lépő rendelkezései szerint megkezdődött az átadandó területek birtokba vétele. A magyar királyi honvédség, rendőrség és csendőrség csapatai megkezdték a Magyarországhoz csatolt részek tervszerű megszállását. Ez azonban nem ment mindig zökkenő mentesen. Történtek olyan atrocitások, amelyeknek tragikus következményei lettek.
Még meg sem kezdődött a visszacsatolt területek kiürítése, amikor véres események színhelye volt a Észak-Erdély. Szeptember 2-án Bihardiószegen román fosztogató katonák két vagyonukat védő magyart lakost lőttek agyon. Két nappal később Nagyváradon oltották ki két magyar nemzetőr életét. Számos adat áll rendelkezésre a románok által Naszódon és környékén, Gyerőmonostoron, Pelbárthidán, Csíkrákoson, Köbölkúton, Mezőkatonán, Nagysármáson elkövetett szörnyűségekről, rablásokról, gyilkosságokról.[1] Ezek mind befolyásolták a bevonuló honvédek hangulatát. A valós események mellett azonban meghatározó szerep játszottak a rémhírek is. Ilyen volt például a szeptember 5-én lábra kapott hír is, miszerint Nagyszalontán a románok által meggyilkolt határvadászok és csendőrök holtestére bukkantak. Később kiderült, hogy a határvadászok ugyan valóban román fogságba estek, de nem gyilkolták meg őket. A két csendőrről szóló hírek pedig minden valóságalapot nélkülözött.[2]
A románok körében is terjedtek rémhírek. Így minden igazságalapot nélkülözött az a hír, hogy a bevonuló magyarok Kolozsvárott elfogott románok orrát és fülét levágták, az ortodox püspököt pedig megölték, a fejét levágták és karóra szúrták.
Ezeken túl szerepet játszott még az események alakulásában a magyarok részéről az elégtétel vétele a 22 évnyi elnyomásért. Ez fűtötte a honvédeket és a területek magyar lakosságát is. A románok részéről pedig az elveszített területek feletti elkeseredettségnek volt fontos szerepe.
A bevonulás tehát meglehetősen felfokozott hangulatban zajlott.
A debreceni VI. hadtest 17. gyalogdandárjának kötelékébe tartozó „Bocskai István” 11. hajdúezred I. zászlóalja 1940. szeptember 7-én délben érte el a szilágysági Ipp községet. Itt hosszabb pihenőt tartottak mielőtt tovább indultak volna Szilágysomlyóra. Nem sokkal a továbbindulást követően Vértes Béla főhadnagy, az I. puskás század parancsnoka egy kisebb robbanásra lett figyelmes. Azonnal hátra ügetett. Már útközben értesült, hogy a robbanás a 11/I. géppuskás század egyik lőszeres kocsiján következett be. A robbanásban a 28 éves debreceni illetőségű Balogh Imre szakaszvezető, címzetes őrmester és a 24 éves Katona Imre honvéd balmazújvárosi lakos halálos sebet kapott. Mire Vértes főhadnagy odaért, Balogh Imrénél már beállt a halál. A szörnyű kínok között haldokló Katona Imre elhaló hangon a gránátos ládákat emlegette. Előző nap Margittán a román laktanya pincéjében találták. A szabályzat szerint azonnal meg kellett volna azokat semmisíteni, ehelyett azonban egy lőszeres rekeszbe téve magukkal vitték. A meglehetősen rossz állapotban lévő hepehupás úton a kézigránátok élesre álltak, majd felrobbantak. Már akkor voltak olyanok, akik a Vasgárdát sejtették a robbanás mögött. A helyben lefolytatott vizsgálat minden kétséget kizáróan azonban hanyagságból bekövetkezett balesetet állapított meg. A két katonát az ippi temetőben helyezték örök nyugalomra. Ezt követően a zászlóalj továbbhaladt.
A későbbiekben lábra kapott hírek szerint a két katona halálát egy magyargyűlölő román ember almás kosárba rejtett pokolgépes robbanása okozta. A Debreczeni Ujság 1941. május 30-i számában is ez olvasható: „Ipp község határtalan lelkesedéssel ünnepelte a felszabadító, hős honvédeket. A legszegényebb ember is hússal, kaláccsal, borral vendégelte meg a honvédeket és gazdag útravalóval látták el őket. Ezt a lelkes, mámoros hangulatot használta fel az egyik aljas lelkű merénylő. Egy kosár almát csempészet az ajándékok közé, s abba időzített pokolgépet rejtett el. A kosarat az egyik járműre tették, amelyen Balogh Imre őrmester és Katona Imre gyalogos ült. Jó óra múlva a pokolgép felrobbant és széttépte a két honvédet, akik balmazújvárosiak voltak.”[3]
A későbbi hivatalos jelentésekben is az „almás kosár” történet jelent meg nem pedig a hanyagságból felrobbant kézigránátok esete. A valótlanság futótűzként terjedt el a „nép ajkán” és különböző kiadványokban is. Szeptember 15-én Malaga Józsefre, az állítólagos merénylőre is rábukkantak a honvédek, és Felsőkaznacs és Szilágycseres térségében szeptember 15-én agyonlőtték.
Fontos megjegyeznünk, hogy a Magyar Távirati Iroda és a korabeli vezető napilapok a „merényletről” említést sem tettek. Ha valóban szándékos robbantásról lett volna szó, akkor az az újságokban vezető hírként jelent volna meg. Mint ahogy azzá lett a szeptember 9-én Ördögkúton történt esemény is. A községben a 22. határvadász-zászlóaljat géppuskatámadás érte. Az összetűzésben 4 határvadász súlyos sérülést szenvedett. A tűzpárbajban 16 Maniu-gárdista veszítette életét. A magyar katonákat ért támadásról szóló hírt a Pesti Hírlap a címlapján hozta. A Népszava az MTI hírét átvéve tudósított az eseményről.
Az Ipp ellen egyre erősödő hisztériát nagymértékben befolyásolták azok az események, amelyek a honvéd csapatok megérkezése előtt itt történtek. Kisfalussy József ippi lakost a feltüzelt románok agyonverték, egy asszonyt, Máté Imrénét pedig agyonlőtték. A falu görögkeleti papja, Urpea pedig folyamatosan a magyarok ellen uszította a falu román lakóit.
Szeptember 13-án a szilágysomlyói járás katonai parancsnoka és a helyi csendőr szárnyparancsnok jelentése szerint a Szilágysomlyó környéki erdőkben mintegy 80–100 főnyi fegyveres román bujdosott. Az információk alapján a 2. gyalogdandár-parancsnoksága utasítást kapott a szóban forgó terület átfésülésére, a fegyveres ellenállás letörésére. Bedő Zsolt főhadnagy a karhatalmi század parancsnoka Szilágynagyfaluban már olyan eligazítást kapott, hogy menetcéljuk Ipp. Az a falu, ahol napokkal azelőtt egy almás kosárba rejtett pokolgép megölte egy másik alakulat három honvédjét. A valóságban két honvéd halálát okozó robbanás áldozatainak számához egyet hozzáadtak. Hogy erre miért volt szükség? Nincs rá magyarázat. A század a községbe érve megkezdte a házkutatásokat, amelynek során 18 nem helybeli személyt találtak. A vasgárdista-gyanúsnak ítélt fegyveresek szökést kíséreltek meg, ezért közülük 16 főt lelőttek. Két embernek sikerült elmenekülnie. A Bedő főhadnagy vezette század éjszakára az iskolában pihent meg. Ám, a jelentések szerint szeptember 14-én hajnali három óra körül támadás érte őket az utcáról. Golyószóró-, puska- és pisztolytüzet kaptak, amelyet a honvédek viszonoztak, „s ekkor, valamint az üldözés során az ellenség 152 halottat veszített”.[4]
A jelentésben leírtakkal szemben a valóság az, hogy szeptember 13-án este egy Chifor Viktor nevű személy a református templom tornyából valóban rálőtt az iskolában lévő honvédekre. Ezt a halála előtt maga mondta el. A leadott lövések után a magyar különítményt a magyar lakosok közül kikerülő személyek, közöttük nemzetőrök vezették rá a román házakra, de a merénylőt nem sikerül kézre keríteni. Elszabadult a pokol. 23 óra körül a honvédek vérengzésének 157 ippi román ajkú férfi, nő, öreg és kisgyermek esett áldozatul. Másnap a román temetőben egy 35 x 25 méteres alapterületű gödörbe földelték el a holttesteket, majd a gárdistáktól korábban zsákmányolt fegyverekkel szeptember 15-én elhagyták a falut.
A véres eseményekről a lapok és az MTI ezúttal is hallgatott. A szörnyű tettről először az MTI október 11-én a 10 óra 25 perckor kiadott házi tájékoztatója tesz említést. A Curentul román lapot idézi, amely említést tesz az „úgynevezett magyar borzalmakról”. Eszerint a Bihar megyei Ipp községben 155 románt gyilkoltak le.[5]
Az október 14-i házi tájékoztató az Universul lap cikkére utal, amely szerint a magyar katonaság Ipp és Mártaszék községekben román gyermekeket, asszonyokat és férfiakat mészárolt le.
A felsőbb katonai és politikai vezetés számára a Bedő-csoport kényelmetlen ügyét eltussolták: 1941 januárjában az I. hadtestparancsnokság tájékoztatta Bedőt, „miszerint a fegyverhasználat jogos volt, így a karhatalmi különítmény parancsnoka ellen jogtalan fegyverhasználat miatt büntetőbírósági üldözésre jogalap nincs.”[6]
1941. május 29-én Ippen síremléket avattak az 1940-es robbanás két balmazújvárosi áldozatának szépen gondozott nyughelyén. Az eseményről az országos lapok ezúttal is hallgattak. A Debreczen Ujság – Hajdúföld közölt csak róla tudósítást.
Balmazújvárosból küldöttség érkezett a szilágysági faluba. A gyászoló családtagok és rokonok mellett a város képviseletében Szöőr Antal vezető jegyző, vitéz Molnár Fülöp helyettes bíró, dr. Szatmáry István községi orvos képviselte. A „Bocskai István” 11. hajdúezredet pedig Molnár zászlós képviselte.
Az emelkedett hangulatú ünnepségen a község minden lakója részt vett. Az eseményen jelen volt és azt fényképeken is megörökítette dr. Miklóssy Béla Szilágy vármegye szolgabírája.[7] A Himnusz eléneklése után egy helyi kisiskolás, Csepei Boriska szavalt. Ezután Szöőr Antal vezető jegyző mondott köszönetet a „kegyeletes ragaszkodásért, amit Ipp község a hősi halált halt balmazújvárosi honvédek iránt tanusított”. Sós Mihály és Salánki Imre szavalatai után Bulyovszky Gyula ippi jegyző biztosította a hozzátartozókat, hogy ezután is ápolni és gondozni fogják az eltemetett honvédek sírját.
A Kovács Sándor lelkész által elmondott imát követően koszorúkat helyeztek el a hősök síremlékén. A hajdúezred nevében Molnár zászlós helyezte el a megemlékezés virágait. Szilágy vármegye nevében dr. Miklóssy Béla koszorúzott. Balmazújváros nevében Szöőr Antal vezető jegyző tette a sírra a virágokat.
Az emlékünnepély a leventék felvonulásával ért véget.
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Felhasznált források:
Az MTI jelentései 1940. szeptember – december. Forrás: Hungaricana
Debreczen Ujság – Hajduföld 1941. május 30. 6. o. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár.
Dr. Miklóssy Béla fényképei. Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka.
Népszava 1940. szeptember 12. 5. oldal. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár.
Pesti Hírlap 1940. szeptember 11. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár.
Felhasznált irodalom:
Illésfalvi Péter: „Édes Erdély, itt vagyunk…” Letöltés ideje: 2021. május 28. http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf948.pdf
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 248.
Topor István: Szilágysomlyó ismét szabad – Szilágysomlyó visszatérése – 1940. szeptember 7. Letöltés ideje: 2021. május 28. https://ntf.hu/index.php/2021/04/13/szilagysomlyo-ismet-magyar-szilagysomlyo-visszaterese-1940-szeptember-7/
[1] Illésfalvi Péter: Édes Erdély, itt vagyunk… http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf948.pdf
[2] Részletesebb leírását az eseményeknek lásd Illésfalvi Péter: Édes Erdély, itt vagyunk… http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf948.pdf
[3] Debreczen Ujság – Hajdúföld 1941. május 30. 6. o.
[4] Illésfalvi Péter i. m. 65. http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf948.pdf
[5] https://library.hungaricana.hu/hu/view/NapiHirek_1940_10_1/?pg=0&layout=s
[6] Illésfalvi i.m. 75.
[7] Dr. Miklóssy Béláról és a szilágysomlyói bevonulásról lásd Topor István: Szilágysomlyó ismét szabad – Szilágysomlyó visszatérése – 1940. szeptember 7. https://ntf.hu/index.php/2021/04/13/szilagysomlyo-ismet-magyar-szilagysomlyo-visszaterese-1940-szeptember-7/ Ismét köszönetem fejezem ki Dr. Miklóssy Béla lányának, Caruginé Miklóssy Máriának a felbecsülhetetlenül értékes képanyagért.