1918-1939 20. század Forrás 

„Népünk nagyságát akarjuk a világban”- a fasiszta mozgalom kezdetei

Emilio Lussu olasz politikus és háborús veterán az 1930-as évek elején, franciaországi emigrációban írta meg visszaemlékezéseit a ’20-as évekről. Hogyan látta a fasizmus születését egy (elfogult) szemtanú? Olaszországnak az antant mindent odaígért, hogy belépjen a háborúba, utána viszont ennek csak egy részét kapta. Ezt még el lehetett volna viselni, de a háborúnak és a békének is súlyos gazdasági következményei voltak. A háború alatt folyamatosan emelték az adókat; mindenki azt hitte, a békekötéssel minden megoldódik a dolog, de tévedtek. „a leszerelt frontkatonák ezreit az ország nem is tudta nyomban munkához juttatni.…

Tovább
19. század Forrás 

Egy európai orvos Indiában

Johann Martin Honigberger brassói születésű orvos és utazó az 1820-as évek végén vetődött el az északnyugat-indiai szikh birodalom ura, Randzsit Szingh udvarába. Egyrészt a kalandvágy és a Kelet varázsa hajtotta, másrészt az, hogy az uralkodó megbecsülte az udvarába érkező európai szakértőket. A szikh vallás a XVI. század első harmadában született; alternatívát kínált a hinduk és muszlimok közti megosztottságra azzal, hogy egyik félhez sem tartozott. A mogulok persze át akarták téríteni őket az iszlámra, az ellenük folytatott harc kovácsolta össze a szikheket, akik laza konföderációt alkottak, amiből Randzsit Szingh teremtett egységes…

Tovább
19. század Forrás 

Átkelés a Berezinán

Napóleon oroszországi hadjáratát a köztudatban két esemény jelképezi legjobban: a moszkvai tűzvész és a franciák átkelése a Berezinán. A császári gárda őrmestere, Adrien Bourgogne megírta a visszaemlékezéseit az oroszországi hadjáratról. Ebben említi moszkvai élményeit, szó esik a visszavonulásról és a berezinai átkelésről is. Az átkelés előtt néhány nappal a hófúvás és a kimerültség miatt elszakadt a seregtől, de szerencséjére összeakadt egy régi barátjával, a „morgósok” (az Öreg Gárda – a veteránok – gránátosai) egyikével és végül sikerült beérniük a hadsereget. „tábornokok […] legtöbbjük gyalog, aztán sok más magas rangú tiszt…

Tovább
20. század Forrás II. Világháború 

Német partraszállás Angliában?

A magyarok 1940-ben még páholyból nézhették a háborút és érdeklődve vártak minden (valós vagy csak jól hangzó) információt. Ezt az igényt szolgálta az ebben a cikkben tárgyalt kiadvány is. Minden bizonnyal 1940 nyarán vagy őszén jelent meg, amikor az Anglia feletti légicsata és a németek partraszállási terve volt az aktuális szenzáció.  „Ma Németország egy ellenféllel, Angliával áll szemben. […] A brit államférfiak és hadvezérek […] éjjel-nappal azon tanakodtak és bizonyára ma is még azon tanakodnak, hogyan és milyen formák között indul majd meg a német hadsereg […] Anglia ellen? […]…

Tovább
20. század Forrás I. Világháború 

Hadifoglyok Szibériában

Az első világháború alatt az otthoniak olyan helységekkel ismerkedtek meg, amelyekről azelőtt nem is hallottak. Hol harcol a rokon, barát, ismerős? Hol sebesült meg? Hol került fogságba, hová vitték? Esetleg Szibériába, de mit is kell tudni erről a távoli helyről? Ezt az érdeklődést lovagolta meg egy 1917-ben megjelent könyv. A szerző, Szentgáli Antal György a háború előtt beutazta Szibériát, szóval az olvasók megbízható forrásból értesülhettek arról, mi is van ott. Az első kérdés persze az, hogy miért éppen Szibéria? „1. a foglyoknak […] nagyszámú helyre való szétosztásával az élelmezési kérdést…

Tovább
Forrás kora újkor 

Börtön Törökországban

Háború esetén sokszor számított megszokott dolognak az ellenséges ország polgárainak letartóztatása vagy internálása. Nem volt ez másképp a XVI. század végi Török Birodalomban sem. Milyennek látta a börtönt egy visszaemlékezés? Az 1590-es évek elején Rudolf „bécsi király” új követet küldött Sztambulba. Az egyik apródja, Mitrovicei Vratislav Vencel a visszaemlékezéseiben leírja a város környékén álló börtönt. „Mohamed szultán emeltette nem sokkal Konstantinápoly elfoglalása előtt, […] erős tornyok védik, és a városka körül sáncok és mély árkok húzódnak, a törökök […] tömlöc gyanánt használják […] amiről is én, nyomorult, keserves tapasztalatokat szereztem.…

Tovább
20. század Forrás I. Világháború 

„El kell tenni láb alól Raszputyint!” – Napló egy merényletről

Raszputyin meggyilkolása (akárcsak az élete) legendákat szült, mindenki ismeri a sztorit, hányszor és hogyan kellett végezni vele. A gyilkosai egyike, Vaszilij Mitrofanovics Puriskevics, a Duma képviselője naplót vezetett és megörökítette az eseményeket. Puriskevics 1916 novemberében tért haza a román frontról. A főhadiszálláson és egy parlamenti beszédben is hangoztatta, milyen súlyos Oroszország állapota. „Oroszország jelenlegi állapotáról szóltam. […] követeltem [a kormánytól], hogy tárják fel az igazságot a cárt körülvevő ravasz udvaroncok minden fondorlatáról. […] hozzák az uralkodó tudtára a valóságot az Oroszországot fenyegető sötét háttérhatalmak működését illetően. […] készen álltak [ezek]…

Tovább
Forrás kora újkor 

„Hogy mi a boldogság, azt nem tudom” – egy orosz hercegné visszaemlékezései

Egy asszony a férje iránt érzett szerelemből vállalja, hogy elkíséri őt a szibériai száműzetésbe? Biztos valami romantikus regényről van szó… csakhogy valóban megesett ilyen, az 1730-as években. 1767-ben egy kijevi zárda egyik lakója a fia és menye kérésére megírta a visszaemlékezéseit (ez az első női emlékirat Oroszországban). „mindig kértétek, legyen nálam emlékeztetőül egy napló, ami arról szólna, [velem] milyen említésre méltó dolgok történtek […] életem mindmáig nyomorúságos, de ezzel a naplóval szeretnélek megvigasztalni benneteket, és kívánságotokat teljesíteni. […] sokat írni nem tudok, de […] mindazt [megpróbálom] felidézni, ami életemben megadatott.”…

Tovább
Forrás kora újkor 

Az indiánok fogságában

Egy angol nő az indiánok fogságába kerül és csak sok kaland után szabadul? Persze, gondolhatnánk, valaki már megint lenyúlta Az utolsó mohikán sztoriját. Ez azonban valóban megtörtént (és ugyanolyan könyvsikert eredményezett, mint Cooper története). Először 1682-ben jelent meg, hat évvel az események után.

Tovább
20. század Forrás 

„mindenáron tovább akartunk menni”- Újságírók kalandjai Kongóban

Forradalom, puccs vagy rendszerváltozás idején könnyen keveredhetnek okkal vagy ok nélkül gyanúba az újságírók, a külföldiek és a külföldi újságírók. A hetvenes évek végén Lengyelországban megjelent egy riportkötet, ahol az átvezető szövegekből egy ilyen történet bontakozik ki. Ryszard Kapuscinski az 1950-es évek végén érkezett Afrikába.  „Abban az időben a világot valóban nagyon érdekelte Afrika. […] rejtély volt, titok – nem tudta senki, hogy mi történik majd, ha háromszázmillió ember […] azt követeli, hogy ő is hallathassa a hangját a világban. […] tudni szerették volna az emberek, mi történik ezen a…

Tovább