A magyarok 1940-ben még páholyból nézhették a háborút és érdeklődve vártak minden (valós vagy csak jól hangzó) információt. Ezt az igényt szolgálta az ebben a cikkben tárgyalt kiadvány is. Minden bizonnyal 1940 nyarán vagy őszén jelent meg, amikor az Anglia feletti légicsata és a németek partraszállási terve volt az aktuális szenzáció.
„Ma Németország egy ellenféllel, Angliával áll szemben. […] A brit államférfiak és hadvezérek […] éjjel-nappal azon tanakodtak és bizonyára ma is még azon tanakodnak, hogyan és milyen formák között indul majd meg a német hadsereg […] Anglia ellen? […] az egész világot ma azok a hadműveletek érdeklik […] a nagy német lerohanó támadás várható fejleményei […] Erről írnak a katonai szakértők, a riporterek színes cikkekben”
Az olvasók ezúttal nem egy önjelölt szakértőt kaptak, aki a bolhapiacon vette a kitüntetéseit, hanem egy nyugalmazott ezredest.
„valószínű, hogy a […] hadművelet súlya Anglia keleti partjaira nehezedik. […] sokkal értékesebbek [gazdasági szempontból], mint a nyugatiak […] a keleti angol part kikötőiből futott ki a legtöbb hajó […]
Anglia keleti felében feküsznek […] a legnagyobb kiterjedésű földművelési területek. […] most hadiövezet lett. Itt van a legtöbb angol repülőtér is, legtöbbnyire ide sujt le a német légierő […] a harci tevékenység [korlátozza] Anglia önellátását […]
Ugyancsak a keleti partok mögött vezet el a híres angol északkeleti vasútvonal […] hadászati jelentőségét nem lehet lebecsülni. […] Angliát Skóciával köti össze. […] a brit szigetország legjobban veszélyeztetett részének ütőere.”
Német zuhanóbombázó akcióban (Imperial War Museum, GER 18)
Az 1940 tavaszán és nyarán elfoglalt területek remek kiindulópontot jelentettek.
„Főleg a norvég alapokról támadják ma a német bombázók kb. 500-600 kilométer távolságról az Orkney szigeteket, Glasgow-t és a Manchester és Newcastle közt fekvő brit ipartelepek zömét és repülőtereit. A dán, a holland és belga partokon létesített német támadási alapok ontják bombáikat a Manchestertől délre fekvő brit területekre. A német, illetőleg az elfoglalt francia tengerpartokról támadják Londont és a London és Bristol között fekvő […] ipari centrumokat és repülőtereket.”
Szárazföldön a németek erősebbek és jobbak az angoloknál: legjobb alakulataikat egyszer már legyőzték, ezeken kívül az angol hadseregben csak rövid kiképzésen átesett önkéntesek vannak. A levegőben (a németek indokolt titkolózása miatt) nem tudni, mik az erőviszonyok, de semleges hírforrások szerint a németeknek 10 vagy 20 ezer repülőgépük van. Az egyetlen, amiben alulmaradnak, az a flotta, de az angolok megtették azt a szívességet, hogy a hadihajókat nem nagyon mozgatják.
A háborúkat azonban nem csak fegyverrel vívják.
„a lelki és az erkölcsi erő a hadviselő feleknél a háboru kimenetele szempontjából rendkívül fontos. Minél nagyobb a tét, annál fontosabb […] annál jobban kell, hogy a hadsereg a nemzettel összeforrjon. […] a német kormány és hadvezetőség [ezért] a szellemi harc eszközeit is csatasorba állította […]
Mi tehát a szellemi háború? […] az állam szellemi harci eszközökkel vív, hogy […] tekintélyét a világ előtt emelje, az ellenségéét pedig gyengítse. Célja, hogy saját nemzetvédelmét erősítse, az ellenfél ellenállóerejét gyengítse, letörje.
Miért van erre szükség? […] áldozatokkal jár [a háború]. Csak az a nemzet győzhet, amelyiknek minden polgára […] a gyászt, az áldozatokat, a nélkülözéseket és a szenvedéseket […] hazafiasságtól vezérelve, Istenbe vetett hittel és bizalommal fogadja.
De […] az ellenfél hadserege mögött is fel kell tételeznünk a nemzet összességét. […] akkor lehet igazán kiaknázni [a győzelmeket], ha az ellenséges nemzet összessége, vagy többsége belátja, […] áldozatai hiábavalók, […] az igazság a mi oldalunkon van és a háborút el fogja veszíteni”
A kiadvány háromféle propagandát különböztet meg. A „hazai” fajtánál az állampolgárokat kell meggyőzni arról, hogy a háború jogos, igazságos. A semleges országokat magunk felé kell hajlítani, még ha a semlegességet nem is adják fel, de minket azért jobban szeressenek, mint az ellenséget. Az ellenséggel pedig azt kell elhitetni, hogy semmi esélyük a győzelemre és amúgy sincs hasznuk az egész háborúból.
A szellemi harcnak van egy negyedik fajtája is, amiről viszont nem lehet biztosat tudni, hiszen pont ez a lényege.
„A szellemi harci eszközök egyik igen fontos faja a titoktartás. […] a német hadvezetőség olyan féltő gonddal őrzi titkait, aminőre alig volt példa […] nagy katonai elhatározásokról és döntésekről és azok időpontjáról Hitleren és a legszükségesebb katonai tanácsadóin kívül az utolsó percig senki sem tud. A titoktartás nemcsak az állam feladata, […] hanem a kémelhárításé is. […]
A titoktartás biztosítja […] a meglepetést is. […] átütő eredményeket rendszerint csak akkor érhetünk el, ha az ellenséget meglepjük. Fokozottan vonatkozik ez a partra szálló hadműveletekre, már csak azért is, mert az angolok […] hónapok óta készülnek […] az ellenállás megszervezésére. […] majdnem bizonyosra vehetjük, hogy a német hadvezetőség […] módot talál majd arra, hogy […] meglepje az ellenséget.”
Az eddigiek alapján nem túl meglepő, hogy Nyiry ezredes szerint a németek a propagandában is jobbak, mint a szövetségesek. Egyrészt sikerült elérniük, hogy az egész nemzet a hadsereg mögött áll, másrészt az állításaikat alátámasztják a harctéri sikerek is.
„A vezéri elv alapján berendezett államok politikája elérte azt, hogy […] ellenállhatatlanok [a csatatéren]. A népi erők [a hadsereg érdekeit] maradéktalanul és meggondolás nélkül […] szolgálják […] a hátországban is. A nép bizalma a katonai vezetés iránt teljes.
Ezzel szemben a demokrata államokban […] békeidőben sem gondoltak komolyan a hadseregek fenntartásnélküli olyan kiépítésére, amely a legnagyobb és legkeményebb harcok közepette is biztosíthatta volna a sikert. […] Mindezeken felül pedig az volt a legnagyobb baj a szövetségeseknél, hogy a háború okát […] nem tudták és ma sem tudják feltárni és indokolni a nép előtt.”
A szenzációhajhász újságírók gyakorta cikkeztek olyan „titkos” fegyverekről, gázról vagy minden addiginál nagyobb rombolóerejű bombákról, amivel csak az egyik fél rendelkezik és be fogja vetni a döntő pillanatban. Nyiry ezredes szerint ezek a fegyverek egyik oldalon sem léteznek. Ami az angolok „titkos” fegyvereit illeti: ha rendelkeznének ilyenekkel, már rég bevetették volna. A németeknek egyszerűen nincsen rájuk szükségük, hiszen „hagyományos” eszközökkel is győzni tudtak. Csak a hadiflottájuk rosszabb, de itt is meglepetést tudnak okozni a gyorsnaszádokkal (tengeralattjárókról nem esik szó).
A német S-204 gyorsnaszád egy angol kikötőben 1945 májusában (Wikimedia Commons)
„Ezek a német haditengerészet legkisebb hadihajói. Alacsony építésűek, karcsúak, nehezen észrevehetők, villámgyorsak, és így […] alig mutatnak jó céltáblát. […] Rendszerint egy darab 3.7 centiméteres légvédelmi gépágyúval rendelkeznek, egy-két légvédelmi géppuskával, 2 torpedóvetőcsővel. […] 250-300 kilométerre távolodhatnak el bázisaiktól, anélkül, hogy pótlásokra igényt tartanának.”
A légierő, a hadihajók és a francia partokról lövöldöző messzehordó tüzérség kombinációja majd elintézi az angol flottát, utána pedig a németek zavartalanul átkelnek a Csatornán.
A modern szárazföldi hadviselést legjobban a páncélosok jelképezték, úgyhogy az ezredes nem hagyta ki a lehetőséget, hogy a kiadványt egy hatásos leírással zárja.
Ebben az időben a Panzer IV volt a németek legjobb harckocsija. FORTEPAN / BERKÓ PÁL (78360)
„Mint minden korszerű harcban, úgy itt is […] fontos szerep vár a gépesített gyalogságra és […] a harckocsikra […] az úgynevezett lángszórós harckocsikról szóljunk néhány szót. Ezekről a világ még nem sokat hallott, […] a német hadsereg […] a francia csatatereken alkalmazta először. […] Feladatuk az lesz, hogy minden útjukba kerülő akadályt és a mögöttük felvonult ellenséges erőket […] megsemmisítsenek.
Ezeket a tankokra felszerelt önműködő lángszórókat Németország ellenségei […] félelmetes fegyvernek ismerték […] Velük szemben [hatástalan] minden harci eszköz […] a flandriai és franciaországi harcokban minden akadályt játszva tiportak le, illetve égettek fel.
Szóhoz jutnak minden bizonnyal […] a németek óriás tankjai is [a leírás alapján nem lehet eldönteni, milyen típus]. Maguk a német leírások nevezik ezeket gépszörnyetegeknek. Súlyuk 75 tonna […]
A 18 méter hosszú óriás tankok 8-10 méteres árkokat és tankcsapdákat játszi könnyedséggel hagynak maguk mögött, sőt sekélyvízű folyókon is simán átkelnek.
Ha harc közben láthatatlanná akarnak válni, akkor mesterséges füstöt fejlesztenek […]
17-18 fő legénység ül benne. A műveleteket, illetve mozdulatokat […] parancsnoka egy páncéltoronyból irányítja. A többi harckocsival [és a gyalogsággal] rádióval érintkezik”
A kiadvány szerint esélyük sem lett volna az angoloknak, ha a németek partra szállnak. Erre azonban nem került sor, úgyhogy Nyiry ezredes írása pontos vagy kevésbé pontos előrejelzés helyett csak hadtörténeti és sajtótörténeti érdekesség maradt.
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Forrás:
székelyi NYIRY László: Hadigépek ezrei Anglia ellen. Tolnai, Budapest, év nélkül
A nyitóképen a Tower híd. FORTEPAN / NAGY GYULA (54191)
