Frank Tibor: „Viktória királynő kezeihez – Az osztrák-magyar kiegyezés brit tükörben 1865-1870” című könyvéhez (recenzió)

Viktória királynő kezeihez. Az osztrák-magyar kiegyezés brit tükörben 1856-1870

 

Frank Tibor műveit olvasni mindig érdemes. Nincs ez másképp legutóbb megjelent könyve esetén sem.

Frank Tibor az Eötvös Loránd Tudományegyetem Amerikanisztika Tanszékének professzora 1997-től. Az Egyetem Angol-Amerikai Intézetének igazgatója is volt. Egyetemre az országos középiskolai tanulmányi verseny megnyerése okán történelemből felvételi nélkül került be. Tanulmányait történelem-angol szakon végezte az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és Cambridge-ben a Christ’s College-ban, majd a Darwin College-ban. A Magyar Tudományos Akadémia doktora (1998), az MTA levelező (2013), majd rendes tagja (2019). Nemzetközileg is jegyzett kutató. Vendégprofesszorkodott a University of California Santa Barbara-i campusán; Los Angelesben; a New York-i Columbia Egyetemen; a University of Nevada-Reno-n; valamint a berlini Max-Planck-Institut für Wissenschaftsgeschichte-n. Rendszeresen tanít közép-európai és magyar történelmet, hosszú ideje Bécsben. Ezekből is látszik, hogy rendkívül aktív történészről beszélhetünk. Az USA-ban kevéssé ismert magyar és közép-európai történelem tanítását rendkívül fontosnak tartjuk.

A szerző nem csupán az egyetemi oktatás terén rendelkezik kiemelkedő tapasztalattal és renoméval, hanem a szakfolyóiratok szerkesztésében is. 2015-től a Századok főszerkesztője. Külföldi vonatkozásban olyan elismertséggel rendelkezik, amivel kevés magyar történész büszkélkedhet. Tagja többek között a Historical Abstracts (Santa Barbara-Oxford), a Nationalities Papers (New York,), a European Journal of American Culture (Nottingham) szerkesztő bizottságának.

A szerző munkásságát jelentős díjakkal ismerték el. Ilyen például a Magyar Anglisztikai Társaság, illetve a Debreceni Egyetem (a híres szótárszerkesztőről elnevezett) Országh László-díja. Szent-Györgyi Albert-díjat is kapott, az ELTE Szenátusa pedig Eötvös-gyűrűvel tüntette ki.

Frank Tibor mindig nemzetközi beágyazottságú kutatásokat végzett, művei ennek megfelelően tizenegy országban jelentek meg. Kimagaslóan magas szám ez a mai magyar történésztársadalomban, ahol sajnos csak kevesek alkotását lehet több nyelven is olvasni. Mi lehet ennek a nemzetközi elfogadottságnak a titka? Kurrens és érdekes témákról kell magas színvonalon, nyelveket ismerve és alkalmazva, alapos tájékozottsággal, de közérthetően írni. Ez lehet a szerző egyik titka. Jelen könyve is megerősíti ezt az állítást.

Munkásságát lehetetlen lenne itt csak érintőlegesen is bemutatni, hiszen a Magyar Tudományos Művek tára a nevénél 408 találatot jelez (az első 1964-ben keletkezett és Thomas Mann ismeretlen magyar tárgyú leveléről szól), ebből csak az idei és a tavalyi évre nézve 19 a vonatkozó szám.

Jelen műve előzményei még 1976-ba nyúlnak vissza, amikor megírta a „The British Image of Hungary 1865-1870” című munkáját, melyet az ELTE jelentetett meg. Hasonlónak tekinthető a „Picturing Austria-Hungary: The British Perception of the Habsburg Monarchy 1865—1870”, amit a New Yorki Columbia University Press jelentett meg 2005-ben. Az előzőt 369, ez utóbbit 444 oldalon.

Az angolszász terület visszatérő motívum a szerző életében. Ezeket bizonyítja két nemrég publikált műve, a „Britannia vonzásában” (Budapest: Gondolat, 2018); illetve az „Amerika világai” (Budapest: Gondolat, 2018) is. A történelem és angol szak elvégzése szerencsés választásnak bizonyult. A történelem és az angolszász kultúra mindvégig társként vonultak végig Frank Tibor szakmai életén. Párhuzamként eszünkbe juthat Magyarics Tamás, aki szintén angol és történelem szakon végzett, osztozik Frank Tiborral az amerikanisztika iránti vonzalmában, sőt ugyanazon a tanszéken dolgoztak mindketten, valamint ugyanazon a kaliforniai egyetemen vendégprofesszorkodtak. Míg azonban Magyarics Tamás a 20. századra koncentrált, Frank Tibor a 19. és a 20. század között osztja meg figyelmét. A két kutató angol nyelvű brit történelmi tankönyvet is kiadott „Handouts for British History: A Study Guide and Workbook” címmel. A kötet népszerűségére jellemző, hogy 1994 után 1999-ben és 2018-ban újra kiadták.

A szerző főbb kutatási területei a 19. század vonatkozásában a nemzetkép, a sztereotípiák, az Osztrák-Magyar Monarchia brit és amerikai megítélése, a külföldi Magyarország-kép befolyásolása (gondoljunk itt Kossuth Lajosra), ez utóbbival összefüggésben az 1848-49-es emigráció, különös tekintettel Kossuth szerepére.

Jelen könyve 2019-ben jelent meg a Gondolat Kiadónál, 352 oldalon. Az angol és a történelem összekapcsolás ebben a műben is megjelenik. Mint ahogy az az ujkor.hu tudományos internetes folyóirat 2017-ben a szerzővel Szőts Zoltán Oszkár által készített interjújából kiderül, Frank Tibor a két tárgyát, a történelmet és az angolt tudatosan kapcsolta össze már szakdolgozati témaválasztásakor, amikor a Magyarországról az angol közgondolkodásban élő képet vizsgálta a kiegyezés korában. A 2019-es kötet tehát e régóta preferált témájának kurrens átdolgozása. A szerző maga állítja saját magáról, hogy rá jellemző, hogy sohasem zárja le végérvényesen a felmerülő témáit, hanem mindegyikhez tovább gyűjt anyagot, és átgondolja következtetéseit. Szebben nehéz is lenne összefoglalni a történész pálya egyik fő kihívását, miszerint nehéz állandóan aktuálisnak maradni, de törekedni kell rá.

Sajnos probléma a magyar történelem megjelenítése a külföldi, például angol nyelvű olvasók előtt. A szerző véleménye szerint abból kell kiindulni, hogy mi érdekli a külföldi olvasót, és ehhez kell igazítani a témaválasztást. Ugyancsak probléma, hogy a magyar szerzők ritkán helyezik egyetemes keretbe a munkájukat. Frank Tibor eme, a magyar történész szakma szempontjából hihetetlenül fontos problémának az enyhítésén fáradozott eddig is.

Jelen könyv komoly forrásfeltáró munka. A szerző maga fordította le a  diplomáciai jelentéseket. Kitért a sajtóra is, melyet külön fontos hangsúlyozni. Egyes angol újságok követendő példaként tekintettek a kiegyezésre. Emellett párhuzamokat véltek felfedezni az ír-angol és a magyar-osztrák helyzet tekintetében. Az ilyen parallelizmus nem feltétlen légből kapott. A recenzensnek engedtessék meg annyi szubjektivitás, hogy erről eszébe jusson Görgei Artúr, aki az angol-búr háború és 1848-49-es magyar szabadságharc között vont párhuzamot visegrádi magányában az őt meglátogató újságíró előtt.

A Gondolat Kiadó gondozásában megjelent kötet nagy erénye, hogy közérthetően, logikusan és sokszínűen mutatja be az angol-magyar politikai és gazdasági kapcsolatok felívelő korszakát, valamint a kiegyezés korának nemzetközi megítélését.

A könyv öt fejezetre plusz a precízen kidolgozott függelékre és bibliográfiára oszlik. Az első egy rövid kitekintés Európára és a kiegyezésre. A második fejezet a Monarchia iránti érdeklődésről, attitűdről ad tájékoztatást. A legterjedelmesebb rész a harmadik és a negyedik fejezet. A harmadikban találhatunk egy alfejezetet „Kossuthtól Vukovicsig” címmel, mely tartalmazza Kossuthnak a politikai marketing terén elért múlhatatlan érdemeit. A kormányzó külföldi sikerét annak tudja be a szerző, hogy „csak egyetlenegy üggyel azonosította magát, annak vált jelképévé, és ez Magyarország szabadságának és függetlenségének az ügye volt. Egy sor témáról beszélt… de végül is mindegyik téma Magyarország sorsának központi kérdése körül forgott. Azonosult Magyarországgal… általában úgy szólt önmagáról, mintha ő maga lett volna Magyarország.” Shakespeare Kossuth-ra gyakorolt hatására, valamint angol nyelvű beszédeinek kiválóságára is kitér. Indokoltan utal arra, hogy Kossuth egyedülállóan fontos szerepet töltött be hazánk nemzetközi megítélése szempontjából. Ezen alfejezet egyébként régebben szintén már feldolgozásra került (pl. a Századok hasábjain, vagy a „Kossuth Lajos, „a magyarok Mózese” című, 2006-os kötetben), viszont indokoltnak tartható e könyvben való, összefoglaló jellegű szerepeltetése a Kiegyezéssel kapcsolatos Kossuth-Deák vita kapcsán is.

Az utolsó fejezet, mely az „Országimázs és képalkotás” címet viseli, ugyan csupán néhány oldal, de a könyv lényegét foglalja össze. A brit külpolitika főbb kulcsszavait emeli ki, a „hatalmi egyensúly” és a „be nem avatkozás” elvét. (Ez utóbbi bizonyos értelemben ellentéte Kossuth „intervention for non-intervention”-koncepciójának.) Domináns brit értelmezésben 1867 tulajdonképpen 1848 eszméinek megvalósítása. 1867 rendszerét a brit liberálisok saját kereteik között értelmezték. Gyakran vontak párhuzamot magukkal, illetve vélt vagy valós analógiát láttak az angol-ír és az osztrák-magyar kapcsolatok között. Frank Tibor rávilágít arra, hogy nem ezen analógiák valóságalapja a lényeg, hanem az, hogy ezáltal a Magyarország-kép pozitív irányba mozdult el.

Ugyanakkor az előszó, valamint az összefoglalásként funkcionáló ötödik fejezet több bekezdése (így az első, valamint a Monarchiának a Nagy-Britannia támogatását megszerezni szándékozó attitűdjéről szóló) megegyezik. Szerencsésebb lett volna némiképp újra fogalmazni. Mindkét szerkezeti elem egyébként a funkciójának megfelel. Az előszóban olvashatunk például a szerző céljairól, valamint magának a kiegyezésnek az angol megfelelőjével (compromise versus settlement) kapcsolatos vitáról.

A függelék szintén értékes része a műnek. R.B.D. Morier diplomáciai jelentéseit tartalmazza. Jó ötlet volt primer forrásokat magyar fordításban közölni, mivel kiegészítik a megelőző részeket, elősegítik a megértést.

Érdekes lenne például egy hasonló művet is elolvasni a kiegyezésről francia, spanyol vagy skandináv tükörben. A precedens adva van.

Facebook Kommentek