Udvardy Cserna (Cherna) János, az olvasás népszerűsítésének szószólója

Kolonics Tünde

„A’ mívelt lelkű ember, egy angyal e’ földön, egy békességnek, szeretetnek, boldogságnak, szóval, az áldott közjónak mennyei követje.”[1]

(Udvardy Cserna János)

 

Udvardy Cserna János, a reformkor egyik jeles személyisége életéről és tevékenységéről olvasva, nemcsak kiváló mérnökként, hanem, az olvasás helyzetének javításán fáradozó, elkötelezett tudós emberként is megismerhetjük. Véleményt fejt ki írókról, könyvírásról, folyóiratok olvasásáról. Írásaiban önmagáról is szól, érzéseibe, életének fontos részleteibe is betekintést enged.

Udvardy (Cserna) János A Fejér megyei Zámolyban született 1799-ben.[2] Ezt a dátumot  említi a Vasárnapi Újság életrajzi esszéje is.[3] A Magyar Életrajzi Lexikonban azonban más születési dátumot találunk, 1795. jan. 7-ét.[4] Elhalálozásának időpontja 1890. október 25-e.[5]

Az Udvardy család gyökerei egészen a XVII. század első harmadáig nyúlnak vissza. „A czímeres nemeslevelet II. Ferdinándtól 1625. évi márcz. 10-én Cserna István, neje Anna, gyermekei Mihály és Katalin, továbbá testvére György s ennek neje Zsófia nyerték és Komárom megye hirdette ki. Az utólag felvett Udvardy családnévből arra lehet következtetni, hogy eredetileg a komárommegyei Udvardon lakhatott a család. A nemességszerző Istvánnak Mátyás nevű fiától való egyik unokája, István, Fejér megyétől 1727. évben bizonyságlevelet kapott. Ettől származott Mihály, ettől János zámolyi majd egri lakos”[6], akiről e tanulmányban írok, „aki Fejér megye bizonyságlevelével 1829-ben igazolta nemesi voltát.”[7] „Ugyanakkor vele együtt öccse, Gergely is nemességre emeltetett. Az eredeti levélről mit sem tudunk, de másolata megvan Pest vármegye levéltárában[8], ahol a családra vonatkozó egyéb okmányok  között  leszármazási táblájuk és  címerük is megtalálhatók. Címerük szerint: „Kék pajzsban zöld alapon oroszlán karddal; sisakdisz: növekvőn a pajzsalak; takarók: vörös-kék mindkét részen.”[9]  „A család eredetileg református volt, később a hevesi ág katolikus lett.”[11]

Udvardy alsóbb iskoláit Fehérváron és Pápán, a felsőbbeket Pesten végezte 1819-ben, ahol több úri háznál nevelői állást töltött be.[12] A pesti Mérnöki Intézetben (Institutum Geometricum et Hydrotechnicum[13]) -ban végzett mezőgazdasági mérnökként 1821-ben. Ezután Eszterházy János gróf, veszprémi főispán uradalmi mérnöke Oszlopon. 1827-ben Fejér megye „tiszteletű” mérnöke lett. Majd 1828-ban Heves megyébe költözött. Heves megyében „Az úrbéri rendbeszedésekre szép pálya nyilt ügyességének”[14]; — báró Orczy László uradalmi mérnöke, ’s Hevesmegye tiszteletbeli mérnöke lett.

Udvardy János nevéhez különböző műszaki tudományos írásművek köthetőek. Magyar nyelvű műszaki irodalmi munkássága révén hírnévre tett szert. A reformkor szellemében írt mezőgazdasági mérnöki kézikönyvei úttörő jelentőségűek, amelyek első magyar nyelvű összefoglalásai a témának. Térképrajzolóként és népdalgyűjtőként is ismert a neve, mint magyar folklórgyűjtőt is számon tartjuk.

Kéziratban fönnmaradt írásában 246 népdalt jegyzett le dallammal és szöveggel együtt. Elsők között tett kísérletet a népdalok szótagszám (syllabus) szerinti osztályozására, ami a nemzetközi tudományban csak jóval később vált gyakorlattá. „A népdalt olyan mértékű esztétikailag-politikailag körvonalazott elvárás terheli, amely nem engedi, hogy egyedül csak a”pórleány”dalaival beérjék, irodalmárok, zenészek mind magasztalják a népdalt. „Olly tökélletes nótátskát, mint a magyar paraszt nótátskák, melly mind thema a maga nemében, és a leg tökélletesebb simplicitás, – nem tudom mellyik Bécsi Componista képes előállítani?” – írta Udvardy János 1832-ben.  „Foglalkozására földmérő volt, e szakban P. Horváth Ádám és Gáti István[17] után már a harmadik, kinek zenei érdeklődése hiányzó szakemberek munkáját volt hivatva pótolni… Gyűjteményének címe és előszava így szól : Eredeti | Nemzeti Danlok’ | Gyűjteménnyé, — | Leginkább a’ Pór ifjúság | szájjábol.”

Udvardy munkájával egyszersmind további kutatásra is ősztönöz, ne hagyjuk elveszni nemzeti értékeinket, nemzeti műveltségünket. „melly szörnyű kár tehát a’ már kéSSzen volt nótáinkat iSmét a’ SemmiSégbe csupa gondatlanSágból viSSza ereSzteni! — Mennyit nem adnánk moSt i nótáért Árpád idejéből?”[19]

Udvardy János fő műveinek barokkos hosszú címei részlet gazdagon írják körül művei témáját:

Gazdasági földmérő: Avagy: … útmutatás arra, miképpen lehessen kiki a’ maga földjének in’sellérje, mind azon drága szerszámok nélkül, mellyekkel az in’sellérek élni szoktak : Átallyában minden magyar gazdáknak, … kertészeknek és erdészeknek; … kik a’ … földmérést a’ legegyügyűbb módon óhajtják megtanúlni[20] (Székesfejérvár, 1825)[21]

A Gazdasági vizmérő [avagy együgyű és világos útmutatás arra, miképpen lehessen ki ki a maga határában található vizekre nézve inzsellér] Ebben a munkájában Udvardy úgy tesz említést a gazdasági öntözésről, mint amelyet „Magyarországon még csak nevéről is alig ismernek”.[22]

Következő írása: Gazdasági regulátziok tüköre : A pallérozott mezei gazdaságnak kalauzzául, a gazdasági könyveknek kultsául s a csinos érzés ingeréül, azoknak számára, kik a haza virágzását óhajtják, a szépet s jót kedvellik, elősegéllik  (Pest, 1828). E művét a mezei gazdáknak munkájukhoz segítő támaszként, ismertetőül szánja.[23]

Ez a három munka első magyar írások voltak ezekben a témákban.

Honi harmat. Zsebkönyv a nemzeti pallerozodásról 1827-ben írta e művét, ami 8-rét hajtású 40 levél.[24]

Kéziratai: Pyrker[25] Tunisiása, épos XII. Énekben, kéziratban. Németből magyarítva[26] … kelt  Buda, 1839.

Első cikke a Tudományos Gyűjteményben 1823-ban jelent meg, írt a telekszabályozásról, további értekezései pedig még az 1831-35. év folyamaiban jelentek meg. Ezeken kívül cikkeit felsorolva megtalálhatjuk a Szinnyei Repertóriuma III. kötetében, az Akadémiai Névkönyvben és Almanachban (1839., 1841-42., 1866.) valamint Petrik Bibliográfiájában és a Hazai és Külföldi Tudósítások 1828. I. évfolyamának 12. számában.

A magyar nyelv- és az olvasás ügyében írt tanulmányai a Felső magyarországi Minervában jelennek meg az 1832-1834. kiadási években.

Udvardy, az egri földmérő nyelvújító gondolatai is papírlapot kaptak, aki szerint „egy nyelv szépségét a magánhangzók és a mássalhangzók aránya dönti el. Az olasz tehát nagyon szép, lágy nyelv. Nem marad el mögötte a magyar sem, amely „a legtökéletesebb nyelv, olyan, mint a kipallérozatlan arany”[27] A Kémlőben 1837.év februárjában és áprilisában[28], az Ismertetőben, Társalkodóban, Századunkban, Egri Heti Lapokban is jelentek meg írásai. „S részint, a’ bennük mutatkozó sajátságos észjárás miatt, a’ kritika kemény megrovásait vonták magok után.”[29]

A fentebb említetteken kívül még olvashatunk a szerzőtől és a szerzőről a Kritikai Lapok 1833. 127. oldalán; Ujabbkori Ismeretek Tára VI. kötetének 417. lapján; Toldy Ferencz, M[agyar] Nemzeti Irodalom Története című Pesten, 1865-ben megjelenő művének. 275., 427. oldalain; Szinnyei Könyvészetében; a Fővárosi Lapok 1882-es évfolyam 30. számában; Petrik Könyvészete és Bibliogr[áfiája] című kiadványban.; a Vasárnapi Újság 1890-es évfolyam. 44. számában; és az Akadémai Értesítő 1890. kiadásának 664.oldalán.[30]

Udvardy Jánost 1832. március 9.-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.[31] Ez alkalomból Gróf Széchenyi István üdvözlő sorait is olvashatjuk, mely levélnek eredetije megtalálható a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában. „A magyar tudományos akadémiát érdekes és becses relikviával ajándékozták meg e napokban. Megkapta Széchenyi István grófnak egy 1832. május 3-dikán irt levelét, a melyet Udvardy-Cserna Jánosnak, a tudós társaság tagjának küldött a legnagyobb magyar.”[32] A levelet a Budapesti Hírlap is akkoriban közölte:

„Érdemes Hazánkfia! Jóllehet most különösen sok dolgaim vannak, nem mulaszthatom mindazáltal el, legalább is néhány sorokkal Május l6-án irt leveléért hálaadásomat kijelentnem. Igen jól esett!, s köszönöm, ha tiszta óhajtásu vágyimat engedékeny rokon érzés-sel bírálja. De csak Istenért, ne emeljen superlativus Gradusra, mert ott valóban fentartani magamat nem vagyok képes! Szándékom becsületes, tehetségem tűrhető, hazafiui kötelesség érzésem ébredt … im ez rajzom. Se több, se kevesebb. Annyit teszek, mennyit tehetek ; — s Udvardy is annyit teszen, mennyit ő bir : úgy hogy az érdemben egy lépcsőn állunk . . . s még koránt sincs eldöntve : kettőnk közt ki hajt több, ki kevésb hasznot, mert önnek (én mindig ezen szóval élek a német Sie helyett) némi írásai már felette sok jó magot hintéttek el, midőn az enyimek eddig szinte csak boszantottak. Hazánk mindenben hátra van … nagy sikert nem várok legbuzgóbb fáradozásim után is; — de azon szikra, mely cselekedetimre buzdit, soha egészen el nem enyészhet! Örülök, hogy társaságunk tagja, s reméllem, sokat fog annak előmenetelére tenni. A Tárgy azonban, természete szerint, lassú növésű, minthogy századokra terjed … ha terjed . . . Isten tartsa és erősítse. Széchenyi István”[33]

A korabeli kritika hangján szólt a felismerés: A tényleges műszaki tevékenység és a szakirodalmi munkásság értéke csak ritkán esik egybe. E szerint az Akadémia nem a műszaki tevékenységet (gyakorlatot, jártasságot) általában, hanem hangsúlyozottan a műszaki irodalmi tevékenységet honorálta. „Ezért választották levelező taggá […] Udvardy Cherna Jánost, akinek […] műszaki tevékenysége annyira ismeretlen, hogy általában nem mérnöknek, hanem gazdasági íróként említik.”[34]

Udvardy a tehetséggondozásban is szerepet vállalt, amelyről egy korabeli lap ad számot: „1832 tavaszán […] haza rándultam szüleimhez Tisza Abádra, s ott a Báró Orczy László gazdasági Tisztartójának Dolinszky Györgynek neve napjára vizfestékkel egy koszorút festet-tem s bele névnapi köszöntő verset írtam. Ezen koszorút meglátta Udvardy János Heves megyei mérnök és figyelmeztette reá az Uraság Meghatalmazottját, […] kinek a nemes lelkű báró […] elutazása előtt meghagyta, hogy az ő birtokán valami talentumos fiút észre vesznek, azt az ő költségén pártolás alá vegyék […]  A pesti rajziskolába küldték, ahol Landau Lénárdnál (1790-1868)[35] két évig tanulta a rajzolás alapjait, mely iskola kereteit hamarosan kinőtte, s 1835-ben a bécsi akadémiára került. […] első tanára a kiváló akvarellfestő Füger tanítványa, Karl Gsellhofer (1779-1858) volt.”[36]

Udvardyt nemcsak saját szakmájának kérdései foglalkoztatták. Szívén viselte a közművelődés ügyét is. Ezt igazolják e témakörben írt művei.

A „Felkiáltás a Haza ügyében” сímű írásában a magyar tannyelvről fejti ki nézeteit.  Szerinte az iskolákban magyarul kellene a különféle tantárgyakat tanítani latin helyett.

Az olvasás, a művelődés ügye többször is előkerül munkásságában. Amikor Udvardy az „Olvasás” c. 1832-es művének értékes gondolatait elemezzük, akkor indoklást olvashatunk arról, hogy miért is nem olvastak eleget az emberek a XIX. században, ugyanakkor meglepő és megdöbbentő szavainak mai aktualitása, a ma embere is hasonló problémákkal küzd. A szerző tanulmányában részletes elemzésekbe bocsátkozik, mely műből saját válogatásban igyekszem bemutatni mának szóló üzenetét.

Udvardy szól a tehetséggondozás szükségességéről és a könyvírásról is: „ki a’ lélek’ nemesíttésére csak egy lépést segített is, — csak egy módot kitalált is, — csak egy kis könyvecske’ írásával áldozott is, többet tett; mint ki a’ csupa test’ boldogságára, a’ lélek’ kizárásával, arany bányát, vagy akármelly rejtett titkot és bűvölést kitalált is.”[37]

Számot ad az írók „keserves” helyzetéről is és szavai nemcsak korának emberéhez, hanem időszakot átlépve a ma emberéhez is szólhatnak, mert sajnos az olvasásról a kérdéseink azóta is hasonlóan aktuálisak.

Ír a könyvvásárlási szokásokról és annak okairól is, hogy az emberek kevés könyvet vásárolnak. „a’ lélek könyveinek[38] kicsiny a’ publicuma, ’s a’ legnemessebb munkák foganatlanok hevernek, ‘s a’ könyvboltokban penészednek!”[39] Minőségi (értelmes, tartalmas könyvek kellenek), nálunk kevés a jó író és kevés az olvasásra ösztönző írás is: „nincsenek, kik a népet olvasásra édesgessék,”[40] valamint a nemzetközi irodalom nem jut el a magyar olvasókhoz, magyar nyelvű könyvekből hiány mutatkozik, „mert a ’kinek kedve volna is olvasni, magyar nyelven alkalmatos munkát, sőt még fordítást sem kap … Mások ellenben azt állítják, … a magyar átallyába nem szeret olvasni, és ha minden magyar író Skott Valter[41] volna is, mégis csak heverne a’ magyar könyv, a’mit onnan is megbizonyíttanak, hogy „sok derék magyar író, inkább németül ír, mint magyarúl!”[42] Az írók nem írnak magyar nyelven, így jelentősen csökkenhet az olvasók száma. És ha, íróink könyvtárnyi irodalmat írnak is, de sajnos megélhetésük nem biztosított és kénytelenek más foglalkozásokból is megélni.

Milyen témákkal lehet megnyerni az embereket, hogy olvasó emberekké váljanak? Szórakoztató témákkal, kikapcsolódást jelentő könyvekkel, amelyek a tanulás segítségére is lehetnek vallja a szerző: .„Ezen munkának nagyon vastagnak lennie nem kellene, mert a’ kéz, tartani elunná; se valami finomíttó lelki tárgyakról ne értekeznék, mert a’ testnek unalmára volna; — hanem mingyárt az első, vagy második levélen egy két sorban rövideden, mulatságossan, és igen nevettetőleg végezné el leczkéjét.”[43] Mivel minden a pénz körül forog, az olvasók leginkább azt a könyvet olvasnák legszívesebben melynek:  „foglalatja, tartalma, [] abból állana: egy [] bűvölésre megtaníttani az olvasót hogyan lehet, mihelyt megszorul, tüstént egy fertály óra alatt, minden munka és fáradság nélkül, annyi pénzt, mennyire szüksége van, elővarázsolni? — Ez lenne a’ legjobb, és leghíressebb könyv egész világon, és ezen írónak neve hangzanék minden háznál.”[44]

Az előbbi gondolatsort folytatva indoklást láthatunk arról, hogy miért is nem olvasnak a magyar emberek. Okként a következő gondolatokat említi Udvardy:

Az olvasás hiányát nemcsak a kevésszámú vásárló közönség adja, hanem, a hozzáállásunkban is hiba mutatkozik. Udvardy szavai szerint bizony sokszor egy pillanatnyi örömöt többre értékelünk, mint az olvasás egész életre gyakorolt hatását.

„Mert a’ testi rövidlátó emberi nemzet olly igen ellensége balgatagságból ön boldogságának; hogy várakozni nem tudván, vagy ennél nagyobb kínt nem ismervén, […] mint kényes testének mézes madzagú csábját, nem adná az örökkévalóságnak, vagy is a’ léleknek miliárdnyi örömeiért, ha azokért még várakozni is kell.”[45]

 S hogy hol rontjuk el mi emberek, hogy nem olvasunk? Talán már gyermekkorban? Hiszen? „A’ deák gyermekek legjobb mesternek tartják azt, ki nékik legjobban kedvez, legtöbb szünetet és játékot enged; — de vallyon helyesen-e? —— mert az érettebb eszű, ’s méllyebben látó publicum, az ellenkezőt ítéli[46], tartalmas időtöltésre buzdít.

A sikeres tanulás hosszabb folyamat eredménye, s szavaival az egész nemzethez szól: „Az egész emberi nemzet, mind deák gyérének, ez életben, — tanittónk e’ világ. — De hát, a’ kinek a’ világ ideig óráig kedvez: lehet-é mondani, hogy jó világja van? Ezt csak a’ rövid látók tészik … de az ember, … egy maga olly különös állat, melly két részből, testből és lélekből áll; … az ő boldogságának csak felét, és azt is csak a’ testét eszközölni, nem csak nem annyi mint fél boldogság — sőt lelki boldogság nélkül éppen semmi[47] éppen ezért érzékennyé kell tenni az embereket a világ, a természet titkainak megismerése iránt „annyira; hogy lélek nélkül minden, a’ mi a’ gazdag természet’ iszonyú tárházában találtatik, reánk nézve mind haszontalan, sőt veszedelmes volna; ugy hát nem kételkedhetünk egy pillantatig is, hogy átallyában véve minden boldogságunk előmozdítása egyedül csak a’ lélek boldogsága előmozdításában foglaltatik.”[48]

Udvardy a neveltetés, a tanítás, taníttatás kérdéseit is felveti. Az iskoláztatás szerepét hangsúlyozza. Az iskolai képzést előrébbvalónak tartja, mint az otthoni neveltetést, de gondol a tehetségkutatásra is, és nyomatékkal jegyzi meg természetes lelki ajándék: a kiműveltség. A szocializáció kérdéseiről is ír, valamint arról is, hogy a nevelésnek eszköze, része az olvasás is: „A’ szerecseny gyermek neveltessék a’ polytechnica intézetben; fellyűlmúl mindnyájunkat, kik bölcs nevelést nem nyerhettünk; — de ha a’ szerecsenyek köztt nevelkedett volna, nincs rajta mit bámulnunk, a’ szenyves testiségen, és buta baromiságon kívül. Vannak, igaz, grádusai a’ talentumoknak: de ez nem áll ellent, hogy a ‘legkissebb talentum kimívelve, a’ testet kormányozni alkalmatossabb, és magába véve is nagyobb ‘s nemessebb nevoln a’ természetnek legnagyobb, de kimíveletlen parlagúl hagyott lelki ajándékánál. Az ember mind egyforma, — csak a’ neveltetés tesz kit kit avá, a’ mik vagyunk, — úgy hogy még a’ temperamentumot és természetet is egyenlőségre, ’s hasonszenyvú normára tudja rámázni.”[49]

A nevelés mellett számos eszközt említ, köztük  az olvasást is, amelyek eszközei lehetnek  a teljes életnek: „A lélek nemesítésének is tehát számtalan sokféle masináit kigondolták [] már a’ nemesült lelkek […] Ezek közt legelső a nevelés, […] a tapasztalás, munkásság, szorgalom, életpraxis, emberösméret […] a tudományok […] és illyen […] a szorgalmatos olvasás is, — mellytől ugyan eleinte minden test borzad és irtózik; de mennél jobban erőre kap a lélek, annál jobban szomjúhozza az olvasást, úgy hogy végtére az igen finom lélek, a testről is megfeledkezik, és sokszor annak rövidségével is magának áldozik. De mivel testből is állunk […] a józan lélek közép utat tart […]. Olvasni tehát annyit tesz, mint az embernek lelkét apródonként nemesítteni, mellyel egyszersmind teste is nemesül, boldogul, és élete egészen más fordulatot nyer, mint volt az ostoba test’ hatalma alatt.”[50]

A rendszeres olvasás alkalmait is kell keresnünk, és nemcsak saját szakterületünk írásait kell olvasni, ahhoz, hogy a társadalom aktív tagjai lehessünk. „A’ maga fakkjára való könyveket olvasni, kinek kinek legelső és elmulhatatlan feltétele; de e’ mellett olvasni kell mindent, a’ mi csak kezünkbe akad, és az alkalmatosságot mindenütt, mindenben meg kell ragadni.[51]

A folyóiratok rendszeres olvasásával törzs olvasóvá és vitaképes partnerré lehet tenni az embereket: „De mivel egész könyveket végig olvasni, hivatala, ’s élet terhei, nem engedik minden embernek: tehát a’ rövid velős kivonatok, és értekezések’ közlése, milyenek egyebek közt a’ Folyóirások is, — egyike a’ legszerencséssebb gondolatoknak, az emberi társaságra nézve.”[52]

A folyóiratok olvasása hozzásegít a szabadidő hasznos eltöltéséhez: „Mert ha kiki ön fakkjára tartozó egész könyveket olvas is, azon túl maradott üres idejét, ha az csekély, legnagyobb haszonnal fordíthatja Folyó-írások’ olvasására, mellyekben”[53] különböző vélemények megismerésével „rövid kivónatokban, oly könnyen jut a’ legvelőssebb észrevételekhez, hogy külömben tíz vastag könyv elolvasása után sem épült volna annyira elméje. A’ Folyó-írás oly masina, melly által időt is nyerünk, erőt is, — pedig illyen masina nincs több e’ világon.”[54] S felsorolja azokat az „árgumentumokat”, amelyek segíthetnek azoknak, „kik az olvasástól irtóznak, és az aranynál drágább időt, inkább haszontalan testi hiúságokra fordítják mértéketlenűl, mint a’ léleknek mívelésére csak legkissebb részét is feláldoznák?[55] Udvardy negatív példák említésével kívánja megértetni olvasóival, hogy a nem olvasás milyen tévútra viheti az embereket, amelyek miatt nem, vagy kevésbé tudják betölteni a társadalmi szerepüket. „Mi testi emberek […] akármely haszontalan üres szavakat, trágár beszédet sületlen paraszt meséket örömmel halgatunk, csak olvasni ne kelljen, ha bár legkellemetessebb tárgya légyen is a’ könyvnek. […] a’ beszédet halgatni, bár melly éretlen légyen is, olly kiváncsiak vagyunk, a bölcs embert, aki […] társaságunkban nem szóll, bennünket nem mulattat, bár melly nagy filozofus légyen is, kinek erős oka van inkább halgatni, mint haszontalant fecsegni,— azt megszóljuk […] tudatlannak, ostobának tartjuk!”[56]

Udvardy lelkesítően teszi fel a kérdést: mért nem inkább a’ gyönyörűen kidolgozott, ’s e’ végre készített oktató írásban? leljük örömeinket? „Hiszen ez sokkal érettebben van előadva, ’s nem is olly unalmas, mint a’ […] szószaporíttó sületlen beszéd.”[57] Beszédtémákat találhatunk olvasmányainkból.

A „pénzemberek” talán kevesebbet olvasnak, másrészről Udvardy szerint a pénz az, ami elősegítheti az olvasást. „Sok ember, pénzében, birtokában, és gazdaságában bízván, feleslegesnek tartja gyenge testét olvasással is gyötörni, mert ő ugymond nem szorúl arra, hogy fejtörése által éljen. — Ez is szerencsétlen gondolat, mert ha nem említtem is azt, hogy a’ nagy gazdagság semmi egyéb czélból, mint csupán eszközűl adatott némelly embereknek, de ezeknek vagyonát nem a’ többi emberek felett, mint hold, a’ csillagok felett, úgy kitűnnek; mert bizony „egy gazdag, egy esztendő alatt többet tanulhat, mint egy szegény husz esztendő alatt”, de hol a biztosíték arra, hogy „hol az ő mennyei diplomája, melly őtet garantérozza, nem hogy maradéka úr marad e? […] még halála előtt nem jut e koldus botra?”[58] Udvardy józanul jegyzi meg a (pénz önmagában nem garancia a hosszú életre) következőket: „Az élet’ sinór mértéke az, hogy az embernek semmi külső java nincs, és még is kell élnie; — innen kell elindulnunk, mert bizonytalan e’ világon minden birtok, nincs tulajdon, csak a’ mi belől van testünkön[59]

Miért nem olvasunk? Udvardy példázatként válaszolja meg saját kérdéseit: „Ha egy házban több személlyek laknak, és ezek mind testi emberek; ott nincs vége soha a’ értelmetlen veszekedésnek”[60], antiszociális viselkedéseknek „és mind azon bűnöknek, gonoszságoknak, mellyek a’testnek elválhatatlan czimborái;[61]— ellenben „ha mívelt nemes lelkek laknak együtt, ezeknek minden léptük, tettök csupa morál, minden beszélgetésük bölcsesség, minden szavok tanúság, minden mívök élet és öröm; úgy hogy nagyobb boldogság illyeneknél inas lenni, mint amazok köztt uralkodni. Ezeknél mindenféle gyönyörű bölcs és hasznos könyveket, újságokat, Folyó-írásokat feltalálni; amazoknak, ha ugyan van könyv, mellyet szenvedhetnek, tehát csak a’ kártya azon könyv.”[62] Más szórakozásban lelik örömüket, s, így haszontalan töltik idejüket. „Minden egyességök testi, múlandó.” S leginkább csak a külsőségekkel foglalkoznak. „Sok embernek minden míveltsége csak abból áll, hogy a’ ruhákban, és öltözetekben uralkodó módi tónust smdérozza, ’s köröm hegyen tudja, és követi. Külseje a’ legmodernebb, belseje pedig még a’ 13-dik századbeli slendrián, kevéssel külömb, a’ felöltöztetett majomnál.”[63]

Az olvasás jótékony hatásairól folytatva indokait, kiemelten fontosnak tartja az olvasásnak az önismeretre és az érzelmekre gyakorolt hatását: „Az olvasásban hidegvérrel minden hibaját megtanúlja az ember, és a’ sok olvasás minden lelket naggyá tenne, nemessé, józanná, érzővé formálna. Mert az olvasás az Olvasót, mint a’ józan bölcs nevelés a’ nevendéket, hideg vérrel előre elkészítti, ’s megtanítja mindenre, a’ mi ez életben jó vagy rósz, áldás, vagy átok, bátorság vagy késértés előjöhet; ‘s mikor osztán, valósággal előjön: már nem újság, nem oh vé, oh vé! hanem neki törődzik, ’s míg más jajgat, addig ő készen van a’ segedelemmel.”[64] Előrelátóbbá, érettebbé teszi az embert az olvasás.

Az olvasás segít a személyiségfejlődésben és az önismeret kialakulásában is: „… melly vakok azon testi rabok, kik könyveket nem olvasnak azon okból, mert ők már magoknak elég, — sőtt legokossabbaknak tetszenek.”[65] Gondolkodáshoz, munkához, tanításra, tanuláshoz olvasnak: „Egyik író egy, másik másféle okokkal, módokkal, figurákkal, tropusokkal[66], periódusokkal ’sa’t. él; ezt is az olvasásból tanúljuk, és így súrlódik az elme, terjed az ösméret.”[67]

„Az ‘ olvasás észrevehetetlenül simít, nemesít, és palléroz, — olvasni kell mindenféle könyvet, ha bár el nem tudnák is mondani egész foglalatját; megtette ő bennünk olvasásakor a’ megteendőket. — Olvasás által még az ökör-pásztor is nemesebb lenne [] ki nem olvas, — a’ mit maga ugyan nem ért; de botránkozik benne minden mívelt lélek.”[68]

Saját magunk megváltoztatására is kell törekednünk: „Minden ember csak mást akar változtatni, — magát senki sem; — ezt tapasztaljuk a’ közéletben; — pedig míg valaki magát meg nem változtatja; addig mást soha sem lesz képes legkissebbé is megváltoztatni.”[69]

Az olvasás a gondolkodásunkban is segít: „De olvassunk csak többféle írásokat, megtanuljuk ezt ott is, hol bár ezen szavakkal leírva nem áll is, mert a’ józan lélek az olvasott tárgyakból kivonva, maga csinál magának illyen axiómákat[70] ezerenként.”[71]

A testi embereket és a lelki, művelt embereket állítja szembe Udvardy az írásában, nemzeti gondolatot fogalmaz meg hal hasonlatával: az élet vízében boldogan lubickoló halak képével. Azonban Udvardy kéri, hogy ne halásszanak az emberek, mert fő a mértékletesség, (lassúbb, biztosabb élet) így több hal tenyészthetik, s ez a nemzet jövőjének alapja: „De mivel a’ lelki emberek látják, hogy így a’ hal nem sokára mind kipusztúl, és az egész emberi társaság amazoktól elnyeletvén további remény és gyámol nélkül marad; tehát a’ zavaros vizet tisztává kívánják törvényessen tenni, hogy az illetményen túl senkinek többet halászni ne szabadjon, ’s ez által az emberi társaság is mértékletessen boldogul élhessen, — a’ hal is jobban tenyészhessék, ’s az emberi nemzettel együtt, alapja is, reménnyé és boldogsága is, egyenlő arányban nevekedjék.[72]

Ha senki sem olvassa a tudományos munkákat, akkor nincs fejlődés, a tudományos művek megírása szükséges. Az írói honorárium elismerése lenne a munkának. „De jaj az illyen tisztíttó lelkeknek! és az ő tisztíttó eszközöknek, a’ szent ártatlan tudományoknak! mert ő nékik halálos ellenségeik amazok, az ő rövidlátó testiségük ígájába fetrengvén, úgy hogy minden módon hátráltatják az olvasást, gátolják a’ sajtót, újságokat, tudómányos correspondentiákat, ’s a’ t. — jóllehet más részről [] ők sem bánják, ha az ő papiros-malmaik, sajtóik, írásaik, mennél nagyobb hasznot és nevekedő jövedelmet hajtanának.”[73] „A papíripar tőkét teremt az ebből élőknek, jó gazdasági bevétel. Ki tudná leírni azon hasznokat, mellyeket a‘ mívelődés és tudományok az emberi társaságoknak adnak!” – szól lelkesen Udvardy. „Milliók élnek, nem csak tudományokból, de ezeknek távolabb, vagy közelebbi érintéseikből, ’s még a’ csupa hulladékiból is!”[74] Kiadók bevételi forrása az írás. Azonban sajnos véleményellenesség van és nem tartalmas kritika. Pedig muszáj szólni a bajokról, az olvasás pedig út, lehetőség a bajok feltárására és megértésére. „Hát ha még az olvasásnak nagyobb kelete volna, vagy a’ mi van is nem gátoltatnék! Ha a veszedelmet mi, kik közte forgunk, leírjuk úgy, a’ mint van, tüstént támad egy jól éllő, ’s letorkol bennünket, hogy mért nagyítjuk a’ kicsinységet? ‘s ő még ellenkezőt mutat meg ellenünk. — Ha pedig egyet se szóllunk, és a’ bajt olvasó embertársainkkal nem közöljük; akkor a’ baj alattomba úgy öszsze érik, hogy már orvosságát se lehet találni. Igy hát érzéseinket ’s észrevételeinket embertársainkkal közleni, az olvasáson kívűl más mód nem lévén, ha még olvasni sincs módunk felhagyva; hogy kívánjon ember ott élni, hol a’ természeti bajoknak külömben is rémíttő sokaságát, még a’ mesterséges bajok is nevelik, és életünket, bátorságunkat százszorta bizonytalanabb koczkára tészik?”[75]

Eggyik embernek egy, másiknak más a’ kitanult hivatala, fakkja, vagy passiója, — és eggyik ember egyen töri eszét sok időkig , ’s ebbe igen mély bélátást szerez magának, — másik máson, — és így egy egy tárgyban kiki igen bámulandó tökélyre mehet, s azt leírván, mást taníthat, ‘s véle sok esztendőt megnyerethet; — de hasonlóképpen ő is mástól más tárgyban szintúgy tanúlhat, nemesűlhet; — ’s így nevelkedik tökélyünk olvasás által.”[76]

Elismerően ír a parasztságról, aki olvas, információ éhségét a kalendáriumok olvasásával csillapítja: „A’ patikásoknál, póstatisztségeknél ’s a’ t. van bizonyos taxa – lajstrom,— és ha valamit könyv nélkül nem tud; — felüti a’ lajstromot, s kikeresi ’s a’ t. Igy tesz a’ paraszt ember is a’ kalendárral, — ha tudni akarja, minő idő lesz? kikeresi a’ kalendárban, ’s tudja a’ mit kívánt. Egész életünk ‘csupa tudatlansággal ’s bizonytalansággal küzködvén, vallyon micsoda illyes kalendárt vagy taxa-könyvet kellene az emberi nemzet oktatására kidolgozni, hogy a ki miben fenakad, azon könyvet kinyitván,’s rákeresvén , tüstént eligazodjék ?”

 

Összefoglalva Udvardy gondolatait megállapíthatjuk: az olvasás által a közjó előmozdításán kell fáradozni. Az olvasás iránti vágyat az iskolában kell megalapozni, vallja a szerző. Udvardy Cserna János szerint a rendszeres olvasás apródonként nemesíti a lelket. Minél többet olvas az ember, annál többet tud, „annál tisztább lesz elméje, annál mélyebben bé lát a Természet titkaiba”. […] „olvasni kell mindent, a’ mi csak kezünkbe akad, és az alkalmatosságot mindenütt, mindenben meg kell ragadni.”[78] Sokaknak azonban nincs elég idejük a könyvekre, ezért nekik az újságok és folyóiratok rendszeres olvasását ajánlja a szerző. „Ha nem olvasunk Folyó-írásokat, nem tudjuk, minő emberek közt lakunk? – minő században, ’s minő kortársak közt élünk? … hol állunk már az emberi tökély’ lajtorjáján, ’s a’ mívelt nemzetek láncz során?”[79]

A szerző nézete szerint a magyarok többsége „irtózik az olvasástól” függetlenül vagyoni helyzetétől, társadalmi rangjától. „Az aranynál drágább időt” ezek inkább haszontalanságokra, „kártyázásra, kuglizásra, betyárkodásra” fecsérlik. Pedig az olvasás nem kerül sok pénzbe. Aki nem tud könyveket venni, elmehet az egyre szaporodó „Casinókba” és „Olvasó kabinétekbe”, ahol kis összegért művelődhet. A hiba nem a jó magyar könyvek hiánya. „Akinek van kedve olvasni, talál holtáig elegendő akár eredeti magyar könyvet, akár fordítatást.” Ő is azt hangsúlyozza, hogy aki iskolás korában nem szereti meg az olvasást, nem is tehet szert igazi műveltségre.”[80]

A folyóiratok a nemzetek történetében jelentős szerepet játszanak. Korról korra szóló cikkeket olvashatunk bennük. Valamint az olvasó rövid kivonatokban, többféle véleménnyel is megismerkedhet. Mindemellet a folyóiratok a napi aktualítások közvetítői is. A meggyőzés az olvasás fontosságáról küldetés: „A’ mívelt lelkű Olvasóknak már eleget mondtam a’ Folyó-irások’ érdeméről; és így ő reájok nézve bézárom már értekezésemet. — De a’ míveletlenekre nézve, ha valaha ezt olvasnák, még sok mondanivalóm van, — mert ezeknek egy argumentum annyi, mint semmi, — ő nékik többnél több argumentumot kell előhoznunk, ha talán azok közzűl valamellyik foganatos lehetne, mert a’ test’ hatalma ő rajtok olly nagy, hogy nékünk, kik azt hódíttani akarjuk, annak minden oldalát meg kell próbálnunk, és semmi fortélyt, semmi zugot próbállatlan nem hagynunk, ha proselytákat[81] akarunk magunknak, a’ test’ rabjai közzűl, a’ lélek’ részére csábíttani [] Egy czélnak, nem csak eszköze is igy, sőt számtalan sokféle eszközei lehetnek, mellyek mind ugyan azon egy czélra vezetnek.[82]mint a’ méhecske, semmi virágot használatlan elnem szalaszt, mert a’ bölcsesség mindenütt hever, még a szemét dombonn is;— azonba, ki a’ más fakkjából semmit se tud; az, csak fél ember haláláig, és lelkiképp véve, csupa gyermek.”[83]

Udvardy Cserna János sikerekben gazdag elismert évet mondhatott magáénak 1832-ben, és 1833-ban is. Udvardy újabb elismerést kapott, amikor Földészeti és kertészeti szenvedélye következtében 1833-ban a frauendorfi Kertmívelő Társaság tiszteletbeli tagjának választotta.

1837-ben újra előkerül az olvasás, mint téma, de most más megközelítésben, az író oldaláról mond véleményt: Az olvasás hasznosságáról ír a „Gondolkodó gazdáinkhoz” címmel a Kémlő c. lap 1837-ben megjelent írásában is. A szerző először magáról az írás szokásába vetett hitéről és hasznáról ír, hitet tesz az írás mellett, még akkor is, ha az írók a kritikák kereszttüzében élnek. Az írók a kritikusok bírálatának teszik ki magukat, ám Udvardy úgy véli, hogy a vélemények megfogalmazása csak előrébb viszi az írás szükségességét, és így a társadalmi fejlődést szolgálhatja:

„’Nem írni sokkal könnyebb, mint írni; mégis a’ ki nem ír, az menten maradván, az írót, fáradságos munkájáért még rágalom és kedvetlenség is szokta érni. De ha mindnyájan veszteglőnk, és üres időnkben nem írunk: úgy nem is fogunk olvasni; — ha pedig nem olvasunk: úgy se a’ világ se az magunk mibenlétéről nem tudunk semmit, súrlódásra semmi okunk, jobblétre semmi ösztönünk. Akármint ítéljenek is meg [] én írok, a’ mit tudok, más írjon ellenkezőt, vagy mutasson jobbat, tanítson nemesebbet, ’s pótolja ki az én hibámat … folytonos tapasztalásim eredményét kívánom mások ítélete alá bocsátani, — ha jó: használjon az közjóra, — ha hibás: nem árt senkinek, sőt még úgy is használ, mert mással tollat ragadtat.”[84]

Udvardy írásában elhivatottan emel szót a „szent és igaz” ügy az olvasás használatának előmozdítására. Ehhez azonban számos fórumon kell szólni, akár másokkal szembemenve is:

„Hogy újat nem irok, jól tudom” hogy a társadalomban igazán előmozdíthassák a változásokat, ehhez „Nem csak a’ históriák, nem csak az folyóírások”[85] hanem, Udvardy szerint az elrettentő példák mellett a kritika, a véleménycsere, a kor igényének felkeltése is biztos sikert hozhat. „ … a negatívum is egy egy mentora az emberi társaságnak, egy előre intő tanács és tűkör, csak olvasnák, melyben az jövendő baj megelőzésére serkentetünk; egy tanszer, melynél fogva az lotterián kihúzandó fő nyertes számot előre kiszámolhatjuk. Ilyenek különösen az hazafiúi értekezések, mellyekhez kívántam én is az magamét hozzá adni.” – írja Udvardy megerősítve szerepvállalását az olvasás ügye mellett, ami egyben hazafiúi kötelességvállalását is jelenti.

A 1830-as évekre már növekedett az olvasók száma és a társadalmi bázis is szélesedett azáltal, hogy több magyar könyvet adtak ki nagyobb példányszámban. A reformkorban a megyei köznemesség és a polgárság részére egymás után létesültek, a különféle olvasókabinetek, olvasókörök, kaszinók és kölcsönkönyvtárak.1838-ban Heves vármegye mérnökeként a városi kaszinók és társalkodási egyletek életében is részt vett Udvardy. A mesterlegények részére felállítandó olvasókörök létesítésére tesz javaslatot a Hétilapok, a Műtudomány és egyéb Hasznos Ismeretek Terjesztésére[87] című egri hetilapokban. „Olvasókör mesterlegényeknek 1838-ban” címmel, javasolja a céhek helyiségeiben olvasókörök – korabeli szóhasználattal – kaszinók – felállítását, amelyek a mesterlegények önművelődését szolgálnák. Klubszerűen kialakított helyiségeket képzelt el, melyekben a műszaki könyvek, szakrajzok mellett természettudományos és szépirodalmi könyvek, folyóiratok, hírlapok is rendelkezésre állnának. Így a fiatalabb és az idősebb mesterlegények részére egyaránt hozzáférhetővé válhatna az irodalom. „Az abszolutizmus időszakában a munkásság létszáma […] a korszak végére kezdte megközelíteni a 400 ezer főt. A képzett szakmunkások jelentős része külföldről települt be, a segédmunkások zöme  vidékről,  faluról jött. A magyar  munkásosztály  alapját  […]  a kézműves  műhelyek  alkalmazottai  képezték.  A társadalmi  gyökereiben  és törekvéseiben,  iskolázottságában  és művelődési  szokásaiban  változatos  összetételű,  kiforrásban  levő  munkásosztályt  alkotó  elemek  közül  az  iparos  segédek  rétege  az,  amelynek  önálló  olvasói  rétegként  való  megjelenése  a  leginkább  tapasztalható. A mesterlegények olvasási kedvének felkeltésére és kielégítésére hivatott intézmény gondolata már a reformkorban felmerült.”[88]

Az olvasókörök alakításával, Udvardy nemcsak a mesterlegények olvasására fókuszált, hanem az általános műveltségük és szakképzettségük emelésével, rendszeres olvasóvá nevelésükkel az iparosoknál igen gyakori, súlyos iszákosságtól is meg akarta óvni őket. Udvardy hangsúlyozza az önművelés fontosságát valamint, a mértéktartó italfogyasztás szokását.

„Kortsmára menni, becsületes mesterlegénynek rút dolog; — mennyivel hasznosabb volna, minden czéhnek egy kis casinót tartani, s abba költségen, szükséges kézi könyveket, rajzolatokat szerezni, s üres órákban, ha bár egy pohár bor mellett is oktató olvasással tölteni a drága időt? Valóban, míg az ifjúság a míveltségét és maga tökéletesítését el nem kezdi; addig rationabilis mesteremberekről nem is álmodozhatunk.”[89]

Udvardy Cserna mérnök írásában ezután lelkes hangú felhívásban ösztökélte önképzésre, olvasásra a céhek mesterlegényeit, kifejtve, hogy a magasabb műveltséggel jobban szolgálhatják a hazát, segíthetnek polgártársaikon, és saját életükben is kamatozhat a megszerzett tudás. Fáradságot, időt, pénzt nem sajnálva kell előidéznünk műveltségünk emelését. S a közért vállalt áldozat meghozza gyümölcsét. A felnövekvő generációk olvasás ügyének előmozdítása nem lehet fáradtság dolga. Minden alkalmat meg kell ragadni az olvasás népszerűsítésére.

 Felhívások jelentek meg a Hétilapokban, amely lap céljának tekintette: a mesterségek tökéletesedését, és a kézművesek művelődését egy alkalmas folyóirattal elősegíteni. A lap szerkesztője Joó János[90] rajztanár, aki maga is könyvtárosa volt egy ideig az egri kaszinónak.[91] Udvardy Joó János mellett dolgozott a Hétilapoknak.[92]

Udvardy Cserna János javaslatára azonban nem sok ipari továbbképzést is szolgáló olvasókör létesült a magyar közművelődés és ipari fejlődés nagy kárára, de a parasztságot is felszólította, hogy művelje és képezze magát, és főleg több szakkönyvet és szaklapot olvasson a mezőgazdaság fejlődése és a saját gyarapodása érdekében. Felhívása az egyik korabeli gazdasági lap hasábjain, az Ismertetőben jelent meg 1839-ben, „Elmélkedő gazdáinkhoz” címmel.

Udvardy sokszor azt érezte, hogy tantaluszi[93] kínokkal kell küzdenie, elérhetetlen vágyakat remél beteljesülni, ezért sokszor érezte magát meghasonlottnak azonban kedélye földerült, mikor 1882-ben az akadémia üdvözletét vette taggá választásának félszázados jubileumára. Akkor alapítványt is tett az akadémiánál.[94]

Udvardy Cserna János akadémiai tagságának 50 éves évfordulóját 1882-ben ünnepelte. S ez azért is érdekes, mert „Tiszteleti tagja az akadémiának mindössze 24 van, s minthogy a tiszteleti tagokat rendszerint idős korukban választják, a legritkább eset lesz az akadémia történetében, hogy egy tiszteleti tag félszázados jubileumát megérje.” Így addig ő, Barabás Miklós és Tóth Lőrincz 1886-ban, Brassai Sámuel és Kacskovics Lajos 1887-ben, Pulszky Ferencz 1888-ban, Szabó István 1889-ben és Ballagi Mór 1890-ben ünnepelhette félévszázados akadémiai jubileumát.[95] 1890-ig akadémiai tiszteleti tagságának félszázados jubileumát az előbb említett akadémikusok érték meg.

Udvardy adományt tett az Akadémia javára, jubiláris alapot hozott létre melyet róla neveztek el: „57. Udvardy Cherna János alapítványa 140. §. Udvardy Cherna János akadémiai t. tag 1882. márczius 6-án akadémiai tagságának félszázados jubileuma alkalmából kétszáz forintot küldött be a M. Tud. Akadémiához oly kéréssel, hogy azon összeg tőkésíttessék és kezeltessék alapítványilag; 24 — 24 év során csatoltatnának az egyes évi kamatok mindig a tőkéhez s fordíttatnának ennek fokozatos gyarapítására és csak minden huszonötödik évben kerülne az ez évben esedékes kamatjövedelem kiadás és felhasználás alá, mire nézve azonban nem kiván semmi különös czélt kitűzni, hanem teljesen szabad kezet kiván engedni az Akadémia nagygyűlésének. ….
Az összes-ülés 1882. márczius 27-én megállapította, hogy ez alapítványnak huszonnégy éven át felszaporodott kamatai mindenkor a huszonötödik évben felhasználtassanak az Akadémia azon évi nagygyűlésén megállapítandó czélra. Az 1907. évi nagygyűlés elhatározta, hogy ez alapítványnak kamatai a mérnöki szakirodalom körébe tartozó munka támogatására fordíttassanak. Tekintettel arra, hogy az esedékes összeg minden 25-ik évben áll rendelkezésre, legczélszerűbb, ha a mérnöki irodalom épen 25 éves történetének megiratására fordíttatik. A további intézkedés a III. osztály teendője.”
[96]

Az alapító Udvardy-Cherna János fia, dr. Udvardy László egri lyceumi jogtanár az atyja által alkotott alapítvány eredeti tőkeállományát (200 frt) a maga részéről 6ОО К tőkével megtoldani kívánja és az így kiegészített alapítványhoz a következő feltételeket kötni szándékozik: a) az összesen 1000 К-t tevő alapítványi tőke évi kamatai évről-évre 25—25 éves cyclusokban tőkésítendők; minden cyclusban a 25-ik év kamatjövedelme, de csakis ez maga, nem pedig a 25 év alatt felgyülemlett kamatok egész összege — a 26-ik évben a M. Tud. Akadémia által szabadon meghatározandó valamely nemzeti érdekű és szellemű culturális, főleg tudományos, irodalmi vagy művészeti czélra fordítandó ; b) mihelyt az idők folyamán az évi kamatjövedelmek a 3000 К-t meghaladják, azoknak egy részét segélydíjul adományozza a M. Tud. Akadémia valamely érdemes magyar tudósnak, írónak, művésznek vagy iparművésznek, s azontúl már csak a segélydíj összegének levonása után fennmaradó része az évi kamatjövedelemnek esik az előző pont szerinti elbánás alá stb. — A már elfogadott Udvardy- Cherna-féle alapítványt ekkép pótló és kiegészítő alapítványt az összes ülés 1913 márczius 31-én elfogadta.[97]

Udvardy (Cserna) János életének utolsó napjaiban fiának  meghagyta, hogy holta után csekély hagyatékából küldjön huszonöt forintot a «magyar irók segélyegyletének», huszonöt forintot pedig a «magyar hirlapirók nyugdíjintézetnek», e hazai intézetek alaptőkéjéhez  hozzájárulásként. Fia apja 1890. október 25-én bekövetkezett halála után eleget tett édesapja kérésének és elküldte az összegeket. [98]

Udvardy Cserna János olyan kortársak, írónemzedék között élt és dolgozott mint, Dugonics András (1740 – 1818), Batsányi János (1763-1845), Kazinczy Ferenc (1759-1831), Baróti Szabó Dávid (1739- 1819) Bessenyei György (1746-1811), Madách Imre (1823–1864), Jókai Mór (1825–1904), Petőfi Sándor (1823-1849). Akik írásaikkal nyelvészeti kérdésekkel is foglalkoztak és a magyar irodalom megteremtésén fáradoztak. Petőfi Okatootáia című versében 1947-ben említi, hogy a tömegek széles rétegének csak a kalendáriumok olvasása jutott. Így hívja fel a figyelmet az olvasás színvonalának hiányosságaira és emelésének szükségszerűségére is.

 „Udvardy inkább tudós. De nem száraz szaktudós, hanem forrószivü teljes ember, aki a reformkor lázában égve, boldoggá akarna tenni minden embert.”[99] Olyan történelmi időszakban, amikor a XIX. század végén sorra kerülnek elő a magyar nyelv és a magyarság megmaradásának a kérdései, II. József németesítési szándékát gyengítve.

 „…Udvardy Cserna János, Joó János és mások a szakmai, természettudományos és általános műveltséget emelni kívánó jó szándékú reformkori kezdeményezéseit joggal tekinthetjük a mai százezres tömegeket megmozgató olvasómozgalmak korai és méltó előzményeinek is.”[100] Az általam felsorolt nevek magyar érzelmüket nemcsak versben, prózában és röpiratban mondták el, hanem életérzéseket is sugallva örökítettek meg és örökítettek át. A magyar nyelv szeretete mellett az iskolaügy, a szabadidő, az élet „becses” eltöltése is foglalkoztatta ezt a nemzedéket.

 Udvardy Cserna János „hites földmérő” olvasásról szóló esszéjében a szemlélő szülő tekintetével néz körbe s értő-érző szeretetével kívánja az olvasás ügyét előmozdítani. Az olvasás használatával az emberek társadalmi szerepüket is és saját belső énjüket, gondolataik sokszínűségét, frissességét is megerősíthetik. Udvardy meglepően modern korszerű felfogást fogalmaz meg írásával. Olvasás című írásának nyelvezete 19. század közepi ugyanakkor írásának a tartalma: olvasni jó századokon átívelő.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Felhasznált irodalom:

[1] Felső Magyar-Országi Minerva 8. (Kassa, 1832) 3. Kötet Kilentzedik Füzet. Szeptember 23. 798.o.

Udvardy János: Olvasás. = Felső Magyar Országi Minerva 1832. III. 695–713. (Továbbiakban: Olvasás)

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/FelsoMagyarorszagiMinerva_1832/?pg=700&layout=s 698.o. Letöltés ideje: 2020.05.29.

[2] Ezt a dátumot jelöli meg az Ujabb kori történeti ismeretek tára VI. kötete, amelyet 1855-ben adtak ki.  Ujabb kori történeti ismeretek tára [S.l.] : [S.n.], 1850-55 VI. kötet 417.o. (Továbbá Újabb kori történeti ism. tára), illetve Udvardy Cserna (Cherna) Jánosról (1799— 1890) Szinnyei (M. írók 14. köt. 609.o.)

 

[3] Halálozások In: Vasárnapi Újság 44. szám, 1890. XXXVII. évf. 722.o.

[4] Vélhetően az újabb kutatások eredményeként. Lásd: Magyar életrajzi lexikon / főszerk. Kenyeres Ágnes ; [szerk. biz. Bortnyik Sándor et al.]             1981-1985 2. kiad Budapest : Akadémiai Kiadó, 1. köt., A-K 1981 1039 p. : ill. 312. o.

[5]1890-ben elhúnyt természettudósok nekrológja. Természettudományi Közlöny 1891. 639.o.https://epa.oszk.hu/02100/02181/00268/pdf/EPA02181_Termeszettudomanyi_kozlony_1891_629-640.pdf

Letöltés ideje: 2020.05.29.

[6] Orosz Ernő: Heves- és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

299.o. Letöltés ideje: 2020.05.29. (Továbbiakban Orosz)

https://adt.arcanum.com/hu/view/CsaladHely_CsaladokMegye_Hevesm_nemes_csaladai_Orosz/?pg=306&layout=s 299.o.

[7]Orosz 299.o.

[8] Historia, 3. évfolyam (1930.)1- 3. szám Családtörténeti Lapok Kérdések és feleletek 15.o. https://adt.arcanum.com/hu/view/Historia_03_1930/?pg=32&layout=s

[9] Orosz 299.o.

[10] Kérdések és feleletek  Historia, 3. évfolyam (1930.) 1- 3. szám Családtörténeti Lapok 15.o.

https://adt.arcanum.com/hu/view/Historia_03_1930/?pg=32&layout=s . 15.o. Letöltés ideje: 2020.05.29.

[11] Orosz 299.o.

[12] Továbbiakban Ujabb kori ism. tára 417.o.

[13] “II. József császár … 1782. augusztus hó 30-án kiadott rendeletével a budai egyetem bölcsészeti karán (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) létrehozta a világ első polgári mérnökképző intézetét, az Institutum Geometricum-ot melynek feladata volt a földmérés és a vízépítés oktatása ami kitűnik abból is, hogy az intézet neve csakhamar Institutum Geometricum et Hidrotechnicum-ra változott. Az intézet 1850-ig állott fenn s ezalatt 1275 mérnököt képeztek ki, közöttük a XIX. század közepén megindult nagyszabású vízrendezési munkálatok előkészítőit, tervezőit”, a vízimérnökök kimagasló alakjait:  Vedres Istvánt, Huszár Mátyást, Lányi Sámuelt és Vásárhelyi Pált.

Dr. Vitális Sándor: A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves In: Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam) 4. szám 149.o.https://library.hungaricana.hu/en/view/HidrologiaiKozlony_1967/?pg=162&layout=s Letöltés ideje: 2020.05.20.

[14] Ujabb kori történeti ism. tára 417. o.

[15] https://kisebbsegkutato.tk.mta.hu/uploads/files/olvasoszoba/magyarsagkutataskonyvtara/Nepi_kultura_es_nemzettudat.pdf 26-27.o. Letöltés ideje: 2020. 06.01.

Szinnyei könyve Udvardy kéziratos dalgyűjteményét nem említi. (T. Ak. kézir. Népköltés. 8°, II., 52. sz.)

[16] P- Horváth Ádám (Kömlőd, 1760. máj. 11. – Nagybajom, 1820. jan. 28.): költő, hagyománygyűjtő. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/p-77238/paloczi-horvath-adam-772AE/

„A csimbókos  poétá”-nak Kazinczy Ferenc által így nevezett” Pálóczi Horváth Ádám (1760 – 1820)  nem csak költő volt, hanem dallamszerző és népdalgyűjtő is. „A kurucz nóták nagy részét ő mentette meg az enyészettől. Bartalus és Káldy az ő hagyatékából merítettek. Halhatatlansága javát nótás természetének köszönheti, a mint pedig annak idején talán sem ő, se kortársai nem vettek komolyan.” http://www.huszadikszazad.hu/1906-szeptember/kultura/a-pajzan-poeta-paloczi-horvath-adam-1760-1820 Letöltés ideje: 2020. 05.20.

[17] Gáti István, ev. ref. lelkész, szül. 1749. ápr. 8. Mándon Szatmármegyében – 1843. febr. 17. Szatmár https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-irok-elete-es-munkai-szinnyei-jozsef-7891B/g-85677/gati-istvan-85D46/ Letöltés 2020.05.30.

[18] Magyar zenei folklore 110 év előtt. Mindszenty Dániel és Udvardy János. 388-389.o.

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/34437/Magyarsagtudomany_1943_II_Kodaly_Zoltan.pdf?sequence=2&isAllowed=y  (Továbbiakban: Magyar zenei folklór) Letöltés ideje: 2020.05.29.

[19] Magyar zenei folklór 392- 393.o.

[20] / [Udvardy Cserna János]. – Székesfehérvár : Számmer Pál [ny.], 1825. – XXVIII, 29 – 375. p., XIV t. ; 24 cm

[21] Stigler István: Székesfehérvár nyomdászatának 150 éves története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 6. (Székesfehérvár, 1957) 11.o. Letöltés ideje: 2020.05.30.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_FEJE_B006_szfvrnyomd150/?pg=12&layout=s

[22] A mű teljes címe: Gazdasági vizmérő [avagy együgyű és világos útmutatás arra, miképpen lehessen ki ki a maga határában található vizekre nézve inzsellér] Fejér László: A magyarországi öntözés fejlődésének vázlatos története 1914-ig In: Hidrológiai Közlöny 1997 (77. évfolyam) 6. szám 309.o.

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/HidrologiaiKozlony_1997/?pg=322&layout=s

[23] Udvardy János Gazdasági regulátziok tüköre : A pallérozott mezei gazdaságnak kalauzzául, a gazdasági könyveknek kultsául s a csinos érzés ingeréül, azoknak számára, kik a haza virágzását óhajtják, a szépet s jót kedvellik, elősegéllik / Udvardy János. – Pesten : Trattner J. M. : Károlyi Ist. , 1828. XII, 124 p., [1] ill. t. ; 22 cm http://mek.oszk.hu/11600/11647/11647.pdf  Letöltés ideje: 2020.05.29.

Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)C- Cserna Károly https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MagyarEletrajziLexikon_1/?query=udvardy%20cserna%20j%C3%A1nos%20%C3%BAjs%C3%A1g%C3%ADr%C3%B3&pg=327&layout=s  Letöltés ideje: 2020.05.30. 312.o.

[24] A Magyar Nemzeti  Múzeum kézirattárában őrzik.

[25] Részletesebben: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Petrik-magyar-konyveszet-17121920-2/17121860iii-6EB5/udvard-7920/ Letöltés ideje: 2020.05.30.

Pyrker János László. Pirker Tunisiása. Az eredeti német textus általjában megtisztitott és ujra átdolgozott legközelebbi 1839-ki kiadás szerint Udvardy János által. (8-r. 288 l.) Budán, 1839. A magyar kir. egyetem bet. 1.30 p. A. E. M.

[26] jelentése: fordítva.

[27] Udvardy János: A’ magyar nyelv’ ügyében. Felső Magyar-Országi Minerva, 1832. 8. évfolyam, 3. kötet, 7. füzet, 4. írás. 511–513. Lásd még: Skolka András: A Békés vármegyei Mezőberény történeti-topográfiai leírása. In: A nemzetiségek néprajzi felfedezése. Szerk.: Paládi-Kovács Attila. Akadémiai, Bp. 2006. 155–156. o.

[28] Udvardy: Gondolkodó Gazdáinkhoz In: Kémlő a gazdaság, ipar és kereskedésben, 1837. január-július (2. évfolyam, 1-51. szám) 1837-02-08 / 11. szám [ https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MTA_Kemlo_1837/ Letöltés ideje: 2020. április 30.

[29] Ujabb kori történeti ism. tára VI.kötet  417. o.

[30] http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/u/u28659.htm Letöltés ideje:2020.05.29.

[31] https://core.ac.uk/download/pdf/35132897.pdf Letöltés ideje:2020.05.29.

[32] Széchenyi István gróf levele In: Budapesti Hírlap, 1891. április (11. évfolyam, 89-118. szám) 1891-04-11 / 99. szám 6.o.

[33] (Széchenyi István gróf levele.)  1891. április 11.  6. o. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/BudapestiHirlap_1891_04/?&pg=159&layout=s  Letöltés ideje: 2020.05.29.

Eredeti levél megtalálható a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára  Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye +  K 209/25  jelzeten.

[34] Erre példa szinte csak Vedres István vagy (az Akadémia alapítása után hamar meghalt és igy az ő érdemeit csak a brünni és bécsi gazdasági egyesület honorálhatta.) Vásárhelyi Pál esete lehetne.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_KOZL_TechnTortSzle_08/?pg=292&layout=s

[35] Rajztanoda segédtanára, a magyar rajzoktatás úttörője, magániskolája 1828-tól működött,

[36] Az akvarell technika szerepe Kovács Mihály munkásságában In: Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis, 1998) H. Szilasi Ágota: Olaszországi akvarellképek 1830–1848 között Kovács Mihály és pályatársai életművében 375.o.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_agria34/?pg=376&layout=s

[37] Olvasás . https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/FelsoMagyarorszagiMinerva_1832/?pg=701&layout=s  697. o

[38] Talán korabeli szóhasználattal itt a szépirodalomra utal Udvardy.

[39] Olvasás 697. o.

[40] Olvasás 711. o.

[41] Walter Scott (1771-1832) angol szerző. Európában igen népszerű szerző, aki a haladás ügyét szolgálja népélet ábrázolásával.

[42] Olvasás 711.o.

[43] Olvasás 695.o.

[44] Olvasás 695.o.

[45] Olvasás 695-696.o.

[46] Olvasás 696.o.

[47] Olvasás 696.o.

[48] Olvasás 697.o.

[49] Olvasás 697.o.

[50] Olvasás 698-699.o.

[51] Olvasás 699. o.

[52] Olvasás 699-700. o.

[53] Olvasás 700.o.

[54] Olvasás 700.o.

[55] Olvasás 700.o.

[56]  Olvasás 700. o.

[57] Olvasás 701. o.

[58] Olvasás 700-701. o.

[59] Olvasás 702. o.

[60] Olvasás 702.o.

[61] Olvasás 702.o.

[62] Olvasás 702.o.

[63] Olvasás 702-703. o.

[64] Olvasás 702-703. o.

[65] Olvasás 708. o.

[66] trópus jelentése: gör 1.irod szókép, képes kifejezés; átvitt értelmű szó vagy mondat In: Bakos Idegen szavak és kifejezések szótára –Budapest: Akadémiai Kiadó, 2007.684. o. (Továbbiakban Bakos)

[67] Olvasás 704.o.

[68] Olvasás 703. o.

[69] Olvasás 704. o.

[70] axióma: sarkigazság; külön bizonyítás nélkül elfogadott alapvetés Bakos 63.o.

[71] Olvasás 704. o.

[72] Olvasás 704. o.

[73] Olvasás 704. o.

[74] Olvasás 704. o.

[75] Olvasás 705. o.

[76] Olvasás 708-709. o.

[77] Olvasás 706. o.

[78] Olvasás 699. o.

[79] Olvasás 710. o.

[80] Olvasás 711. o.

[81] proselyta Lásd. prozelita: görög katolikus 1.vallási valamely hitre újonnan áttért személy 2.valaminek újsütetű, buzgó híve Bakos 542. o.

[82] Olvasás 698-699. o.

[83] Olvasás 699. o.

[84] Gondolkodó gazdáinkhoz. In: Kémlő a gazdaság, ipar és kereskedésben, 1837. január-július (2. évfolyam, 1-51. szám) 1837-02-08 / 11. szám [ ] (Továbbiakban Kémlő)

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MTA_Kemlo_1837/?pg=82&layout=s [1]

[85] Kémlő [ ]

[86] Kémlő [ ]https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MTA_Kemlo_1837/?pg=82&layout=s [1]

[87]Napjainkban gazdag ipari-műszaki folyóirataink tucatjával állnak a magyar szakemberek és érdeklődők rendelkezésére, a múlt század első felében azonban még csak kísérletek történtek abban az irányban, hogy egy, a hazai ipari fejlődést támogató lap létrejöhessen. Az első jelentős próbálkozás Joó János egri rajztanár érdeme, aki 1838-ban alapított rövid életű ipari lapot.

[88] Iparos segédek könyvtára 125 évvel ezelőtt. — Adalékok a munkáskönyvtárak kezdetei­hez. Az  iparos segédek számára   olvasási  lehetőséget   biztosító   célszerű  forma  megtalálása  azonban  még  két  évtized  múlva  is  megoldandó   feladatnak   látszott, jobbára  jószándékú  kívülállók  szívügye  maradt In:

Magyar Könyvszemle 100. évf. 1984. 1-2. szám 114.o. http://epa.oszk.hu/00000/00021/00323/pdf/MKSZ_EPA00021_1984_100_01-02_087-118.pdf#page=28 Letöltés ideje: 2020.05.29. (Továbbiakban Iparos segédek)

[89] Batári Lajos: Olvasókör mesterlegényeknek  In: Könyvtáros 1970. 20.évf. 11.szám 14.o.

https://mandadb.hu/dokumentum/951905/Konyvtaros_1970_11_szam.pdf 675.o. Letöltés 2020.05.29.

[90] Joó János újságírói tevékenysége: Magyar folyóiratok: Honművész; Jelenkor; Társalkodó. ezekre a lapokra támaszkodhatott a „Hetilapok” szerkesztője. Természetesen a rendelkezésére állt valamennyi korabeli hazai hírlap és folyóirat is. Azt nehéz elképzelni, hogy Joó szerény anyagi helyzete mellett ő maga fizette volna elő ezeket. Azonban a korabeli Egerben több olyan intézmény is volt, ahová járt néhány külföldi folyóirat. Bár az is lehetséges, hogy egy-két kimondottan műszaki jellegű folyóiratot ő maga volt kénytelen megrendelni (például a Magazin der Neuesten Erfindungent). (12) A folyóirat cikkeinek legnagyobb részét maga Joó János írta. Legaktívabb munkatársa Nóvák Dániel (1798—1849) építész volt — akit 1849-ben Buda ostroma után Hentzi Henrik császári tábornokkal való együttműködés vádjával kivégeztek —. Rajta kívül még Makáry György (1799—1857) ügyvéd, tanár, költő és Udvardy Cserna János (1795—1890) mérnök, a Tudományos Akadémia levelező tagja dolgoztak a „Hétilapok”-nak.

[91] Vidényi (Vitkovics Mihály), Udvardy Cserna János, Joó János és mások szakmai, természettudományos és általános műveltséget emelni kívánó jó szándékú reformkori kezdeményezéseit joggal tekinthetjük a xx.századi százezres tömegeket megmozgató olvasómozgalmak korai és méltó előzményeinek is. Olvasókör mesterlegényeknek 1838-ban In: Magyar Nemzet, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)1980-08-06 / 183. szám [ ]

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MagyarNemzet_1980_08/?pg=55&layout=s  [ ]

[92] Batári Gyula: Joó János „Hétilapok” című ipari lapjáról In: Technikatörténeti szemle 13. (1982) 111. o.

[93] tantaluszi kínok: gyötrő vágy az elérhetetlen után Bakos 655.o.

[94] Halálozások In: Vasárnapi Ujság – 1890 9. Tárczaczikkek; napiérdekü közlemények

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/VasarnapiUjsag_1890/?pg=725&layout=s 722. o. Letöltés ideje: 2020.05.29.

[95] Pulszky Ferencz újabb jubileuma. 12. SZÁM. 1891. XXXVIII. ÉVFOLYAM. 212. o. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/VasarnapiUjsag_1891/?&pg=217&layout=s Letöltés ideje: 2020.05.29.

[96] Kónya Sándor: »Magyar Akadémia állíttassék fel…« Akadémiai törvények, alapszabályok, ügyrendek 1827–1990 (A MTAK közleményei 32. Budapest, 1994) https://library.hungaricana.hu/hu/view/MTAKonyvtarKiadvanyai_KOZLEM_032/?pg=228&layout=s 227.o.

és https://epa.oszk.hu/00000/00030/01913/pdf/01913.pdf 722.o.  Letöltés ideje: 2020.05.29.

[97] .”5,9. Udvardy Cherna János alapítványa.  In: Akadémiai Almanach 1916. 128. o.

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MTA_Almanach_1916/?pg=355&layout=s 128.o. Letöltés ideje: 2020.05.29.

[98] vö.:Udvardy (Cserna János) In: Vasárnapi újság 44.szám 1890. XXXVII.évfolyam 722.o.

[99] Magyar zenei folklór https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/34437/Magyarsagtudomany_1943_II_Kodaly_Zoltan.pdf?sequence=2&isAllowed=y  395.o. Letöltés ideje: 2020.05.29.

[100] Olvasókör mesterlegényeknek 1838-ban In: Magyar Nemzet, 1980. augusztus 06.  183. szám Batári Gyula véleménye.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Facebook Kommentek