Címke: visszaemlékezés

Bakatréfa a hómezőn, avagy Róka honvéd nagy pillanata 1943. január 12-én Urivnál, két nappal később pedig Scsucsjénál is áttörte a Vörös Hadsereg a Don partján berendezkedett magyar 2. hadsereg „gatyamadzag-vonalát”. A frontvonal november közepén Sztálingrád környékén ingott meg először, egy hónappal később pedig már a magyar csapatoktól délre álló olasz hadsereg szakaszán is áttörtek a szovjetek, a magyarok elleni támadás ezen műveletsorozat újabb állomását képezte. A magyar hadseregnek esélye sem volt felfognia a támadást, a visszaözönlés szinte azonnal megindult; a honvédek kis számban rendelkeztek a T-34-esek ellen is hatásos lövegekkel,…

Karácsonykor különösen nehéz azoknak, akik szeretteiktől távol töltik az ünnepeket. Főleg akkor, ha ezt közel 2000 kilométerre az otthonuktól, a harctéren teszik. A magyar 2. hadsereg katonái sem éreztek másképp, erről több visszaemlékezés és naplóbejegyzés is tanúskodik. Ezekből válogattunk néhányat. Az írásokban sajátosan keveredik a hon- és békevágy a háború kegyetlen mindennapjaival, némiképp groteszk, de mégis megható módon. Vécsey Béla alezredes, a szombathelyi 35. gyalogezred parancsnoka ajándékkal készült a Gyevica községben települt katonáinak; december 24-re kitüntetési ceremóniát szervezett, amely azonban kockázatokat is hordozott magában, az ellenséges tüzérségnek ugyanis kiváló célpontot…

Mivel a második világháborús honvédségi iratanyag jelentős része elpusztult – vagy még a háborúban, vagy az 1950-es években, selejtezés miatt – az alakulattörténettel foglalkozó kutatók általában nehéz helyzetben vannak. Emiatt (is) értékelődnek fel a visszaemlékezések, amelyek hatalmas értékük mellett számos további kérdést is felvetnek. A memória sajátságos dolog, így néha azok is tévesen emlékeznek, akiknek amúgy semmi mentegetni/titkolnivalójuk nem lenne. Különösen igaz ez akkor, ha az események és a visszaemlékezés között több évtized is eltelt, ami az 1945 utáni légkör ismeretében egyáltalán nem ritka.