„Dolgozik a közért” – Az első éjjel nappali és önkiszolgáló boltok Budapesten

Tóth Eszter Zsófia

Ma már természetesnek tartjuk, hogy az élelmiszerboltokban magunk választunk a termékekből és ha úgy alakul, éjjel is be tudunk vásárolni. Nem volt ez mindig így. Budapesten sokáig egyetlen éjjel-nappali közért működött. Cikkemben annak is utánajárok, hogyan terjedt el az önkiszolgáló rendszer és mik voltak az első tapasztalatok.

Éjjel közért, nappal közért, dolgozik a közért”. Ez a neonfelirat volt látható a Blaha Lujza tér és Rákóczi út kereszteződésében álló éjjel-nappali közérten. Már maga a bolt megnevezése, a közért is sajátosan szocialista időszakbeli. A közért a Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt. nevének rövidítése volt, az egyik elődje az 1948. májusában államosítással létrejött Közért Vállalat cégei közül. Az alakulás évében a KÖZÉRT 358 budapesti és 31 vidéki üzlettel rendelkezett, és 2843 dolgozót foglalkoztatott.[1]

Erzsébet körút – Rákóczi út sarok a későbbi Éjjel-nappali közért előtt, 1943-ban. Háttérben a Rákóczi út 39-es számú ház. (Lőrincze Judit/FORTEPAN)

Az ABC bolt elnevezést a nagyobb üzletek kapták, a neve az Általános Beszerzési Cikkek rövidítése. Az első önkiszolgáló boltot 1955. augusztus 27-én nyitották meg az akkori Mártírok útja és Bem utca sarkán. A szocialista kereskedelem jelentős lépésének tartotta a Magyar Nemzet újság e bolt megnyitását és a vásárlás folyamatát is részletezte:

„A bejáratnál mindenki egy kosárkát kapott és a vevők megkezdték a bolt körüljárását. Pult nincs ebben az üzletben, minden áru a falra szerelt polcokon és rekeszekben áll. Fűszeráruk, liszt, cukor, konzervek, különféle italok, palackozott tej, vaj, sajtfélék, többféle kenyér, háztartási – és piperecikkek, édességek, sült- húsok, szalámik sorakoznak gondosan előrecsomagolva, különböző súlyú és mennyiségű adagolásban az üveglapokkal elválasztott rekeszekben. Minden egyes csomagon, üvegen, még a papírral burkolt kenyércipókon is rajta van az eladási ár. Mintegy 300 féle cikk vásárolható az első önkiszolgáló boltban és a vevők a polcok előtt elhaladva, egyszerűen leemelik és a kosárkába rakják a kiválasztott élelmiszert. italt, vagv háztartási cikket. Mire a boltot körüljárták, a pénztárhoz érnek, ahol az asztalra helyezik a kosarat, a pénztárosnő egyenként kirakja annak tartalmát és ugyancsak tételenként, de egy közös blokkra ráblokkolja a cikkek árát. A mellette levő csomagolóban a blokk alapján ellenőrzik a helyes összegezést és egybecsomagolják, vagy a vevő saját kosarába, szatyorjába teszik a megvásárolt cikkeiket. A pénztár mellett van az üzlet kijárata, a forgalom tehát így el van különítve. Aki kézitáskával, vagy bevásárlókosárral jön be az üzletbe, annak a bejáratnál le kell azt tennie.”[2]

„Felhívnám a figyelmet arra, hogy a táskákat le kellett tenni a bejáratnál a lopások elkerülése érdekében. Gondoljunk bele, mégis, mekkora biztonság volt, hogy senki nem tartott attól, hogy amíg ő vásárol, táskáját, szatyrát meglovasítják. Az első bolt vezetését senki sem szerette volna elvállalni, a lopásoktól való félelem miatt”

– emlékezett vissza Gyurkovics Ádám, az első boltvezető. Volt, aki meg akart verni a tervezőt, arra hivatkozva, hogy a fáradt munkásokat már a boltban sem szolgálják ki, ez felháborító.[3] Az önkiszolgáló előnyei a jobb helykihasználás és a gyorsabb vásárlás. Egy 1960-as felmérés szerint amit hagyományos rendszerű üzletben 11 perc alatt lehetett megvásárolni, önkiszolgálóban három perc alatt.[4]

Közért és dolgozói 1955-ben (Krasznai Gyula/FORTEPAN)

Az önkiszolgáló rendszer ellenzői attól tartottak, hogy megszűnik az eladó és vevő közti közvetlen kommunikáció és nőni fog a lopások száma (ez utóbbi ellen tükörrendszerrel védekeztek.). Ez be is igazolódott. Fejleszteni kellett a csomagolástechnikát, ugyanis korábban kannákból mérték ki a tejet. Különvált a csomagolás, raktározás, eladás, pénztár. 1961-ben 3381 önkiszolgáló bolt működött hazánkban, 1965-ben 4680, 1970-ben 6223, 1978-ban 8332.[5] Először élelmiszerboltokat alakítottak önkiszolgálóvá, utána következett a konfekcióruházat, a cipő, a díszműáru, a méteráru. Az éjjel-nappali Csemegében – amely az egyetlen volt Budapesten a szocialista időszakban és már 1953-ban is éjjel-nappal nyitva tartott – a csúcsforgalmi időszak este 10 óra volt, ahogyan a Filmhíradó is beszámolt róla

1956-ban többek között diétás vesepecsenyét, páros debrecenit, paprikás szalonnát, párizsit, krinolint, téli szalámit is lehetett kapni.[6] 1973-ban felújították és lehetővé vált külföldre is ajándék élelmiszert küldetni a boltból. Egy év alatt egy millió vásárlót szolgáltak ki 1979-ben.[7] 

1982-ben már nem tartottak nyitva éjjel, csak este 9-ig, ugyanis elegük volt a részeg randalírozókból.[8] Ekkor napi 1 millió 200 ezer forintos forgalmat bonyolítottak és 150-en dolgoztak itt. 1982-ben bevezették, hogy ha egy család összeírta, mire van szüksége, a cédulát bedobhatta az áruház bejáratánál levő piros E jelzésű ládába. Azt óránként kinyitották, s az igénylések alapján összeállították a megrendelt árut, amelyet hat órával később lehetett átvenni. (A húst, a tejterméket, a mirelit árut akkor teszik hozzá, amikor a vevő megérkezik. (Általában hat óra elteltével vehető át az előre megrendelt áru, de ezt a déli órákban amikor mind a két műszak dolgozói az áruházban vannak, meg tudják rövidíteni. Leadható a rendelés reggel munkába menet, és aki nem tudja aznap útba ejteni az áruházát, megjelölheti az elvitel időpontját a hét bármely napjára. Így kevesebb időt kell eltölteni még az önkiszolgáló áruházban is. A közelben dolgozóknak nem kellett ebédidőben vásárolni, vagy a munkaidőből lecsípni.[9]

Erzsébet (Lenin) körút – Rákóczi út sarok, az Éjjel-nappal Közért (Csemege Áruház) épülete a Nagykörúti kereszteződésből nézve, 1980. (URBÁN TAMÁS/FORTEPAN)

Az éjjel-nappali Csemege üzlet túlélte a rendszerváltást és 2001-ben zárta be kapuit ebben a formában.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Felhasznált források:

[1] Budapest, 1977. április 12. o.
[2] Magyar Nemzet, 1955. augusztus 28. 4. o.
[3] Vasárnapi Hírek, 1985. szeptember 15. 5. o.
[4] Esti Hírlap, 1960. november 4. 3. o.
[5] Ország-Világ 1980. szeptember 10. 15. o.
[6] Magyar Nemzet, 1956. április 13. 4. o.
[7] Magyar Nemzet, 1980. február 16. 5. o.
[8] Magyar Hírlap, 1982. szeptember 15. 5. o.
[9] Népszabadság, 1982. május 15. 18. o.

A nyitóképen önkiszolgáló közért a Thököly útoin 1956-ban (SAMODAI JÓZSEF ZUGLÓI HELYTÖRTÉNETI MŰHELY/FORTEPAN)

Facebook Kommentek