Egy lengyel Sienában: pizza és palio
Zbigniew Herbert (1924-1998) lengyel költő, drámaíró magyarra elsőként lefordított műve egy esszégyűjtemény, a Barbár a kertben, amelyben a szerző térben és időben széles skálán ír a francia és olasz táj, városok, művészet iránt vonzalmáról. Mint Barbár eljut Sienába is, amely városról jó ötven oldalon szól elragadtatással: beszámol a város korai reneszánsz művészetéről, városépítészetéről, illetve szintén sok bekezdésben beszéli el Siena és Firenze öldöklő harcát Toszkána első városának címéért a középkorban.
Herbert megosztja élményeit az étkezésről is, és ez egyik étteremben kap el hangfoszlányokat Siena egyik legismertebb eseményéről, az il palioról, amit azonban már sajnos nem várt meg – mint olvasó megelőlegezve: biztosan írt volna arról is legalább egy oldalt. Herbert helyett ezért most itt a blogon essen pár szó arról, hogy mi is az il palio, amelynek idei első futama az előző hétvégén július másodikán zajlott.
Herbert 1960 tavaszán Nápolyból utazott Sienába – konkrétan nem írja le, hogy melyik évben történt mindez, azonban a szerző egy Il Messaggerót vásárolt, amely Caryl Chessmann amerikai bűnöző kivégzéséről számol be, akin 1960 májusában hajtották végre az ítéletet. Ami az olvasó számára meglepő lehet, hogy a lengyel közönségnek szánt könyvben Herbert kénytelen elmagyarázni, hogy mi is a pizza:
„Erre az ételre igen jól csúszik a bor. A pizza olyan lepény, melyre paradicsomot, hagymát, szardellagyűrűt, és olajbogyót raknak. Sokféle fajta van, az elegáns capriziosától az egészen óriás tepsin sütött és fölszeletelt olcsó pizzáig.”[1]
Talán meglepő lehet ma erről olvasni, azonban a államszocializmus időszakában a sült olasz tészták nem voltak elterjedve a keleti blokkban (furcsa hallani, hogy a Dolly Roll arról énekel, hogy: „Spagettit ettünk lenn a strandon„) – Magyarországon a hetvenes években kezdte betenni a lábát a pizza. Maga Herbert gyakran színesíti a párbeszédeit írásában olasz szavakkal, azonban egy másik ételnél nem köti az olvasó orrára, hogy mi is az olasz neve:
„Az igazi olasz makaróni egyébként pompás, nem túlságosan kemény, de nem is nagyon lágy, pikáns mártással fűszerezik, parmezánt szórnak rá, s villára kell csavarni.”[2]
A pikáns mártás az arrabiata, de a nagyon ínyencek hozzá tehetik, hogy bizony, az olaszok al dente eszik a főtt tésztákat – ez meglepő lehetett egy lengyel számára akkoriban. Az esszé szerzője utolsó sienai estéjén is egy kisvendéglőben vacsorázott, ahol a helyiek beszédéből kiveszi, hogy a város egyik legfontosabb eseményéről, a palioról beszélgetnek, amely eseményről rövid leírást is ad.
„Egy darabka festett selyemről kapta a nevét, amit minden évben egy lovas nyer el a Campón, vagyis a főtéren rendezett versenyen. Július 2-án és augusztus 16-án a város minden esztendőben hatalmas történelmi színtérré változik. […] Három kerület, vagyis az úgynevezett terzi – a Cittá, a San Martino meg a Camollia -, lovasokat állít. Ez a szokás onnan ered, hogy valaha a középkorban a várost tizenhét contradé-ra, vagyis katonai egységre osztották, és mindegyiknek megvolt a maga parancsnoka, temploma, zászlója, címere. […] Az ünnepély pompázatos, tele lármával, lovakkal és zűrzavarral. Igen, igen, a történelem ránk hagyta a kosztümöt, és a háború átváltozott a főtéren zajló díszes lovas ünneppé.”[3]
Herbert meglehetősen jól értesült a palio történetéről, és bár elutazott az esemény előtt, a látványt is eléggé impulzívan írja le. Mi az, ami a szerző rövid ismertetéséből kimarad? Például az, hogy egyszerre csak tíz kerület lovasa vehet részt a futamon, maradék hét automatikusan kvalifikálja magát a következő eseményre; miközben a maradék három résztvevőt kisorsolják az előző palio-n helyet kapó városrészek közül.
A palio előtti három napon a résztvevők próbákat (csúnya hasonlattal élve szabadedzéseket) tartanak, hogy a lovas és a ló állapotát felmérjék. A futam előtti utolsó este a résztvevő tíz városrész a saját negyedének központjában vacsorát rendez, ami hozzásegítheti őket az aktuális verseny megnyeréséhez. A palio reggelén a helyi érsek a városháza előtti kápolnában lovas misét tart, majd még egy utolsó laza próbafutás következik, ami után, ha minden rendben van: a polgármester kijelöli a lovasokat (fantini), akiket innentől kezdve nem lehet leváltani. Délután háromkor a városrészekben megáldják a lovakat, majd egy díszmenetben a résztvevők a Campora vonulnak.
Itt egy mozsárágyú jelzi, hogyha megérkeztek a lovak. Hajtóik egy ökörbőr korbácsot kapnak, amit lovaikat bírhatják rá a nagyobb tempóra. Más lehetőségük nagyon ugyanis nincs: szőrén ülik meg a paripákat a palio alatt a fantinók. A rajtvonalat jelentő kötélhez sorsolás után állhat fel a tíz lovas, de az utolsó dönti el, hogy mikor van a rajt. Az ezer méteres pályán ezután három kört kell megtennie a versenyzőknek. A győztes elsőségét három bíró vizsgálja, ami akkor is megtörténhet, ha egy adott kerület lovasa leesik a lováról: ha csak a négylábú ér be a célba elsőként, a kerület akkor is megnyerte az il palio aktuális versenyét.
Pezsgőzés helyett a városrész átveszi a jutalmát, a paliot, ami egy festmény ezüsttányérral, majd júniusban a Santa Maria di Provenzano bazilikába, augusztusban a sienai dómba vonul a győztes terzi lakosai eléneklik hálaképpen a Te Deumot. Ősszel sem feledkeznek meg a győztesről, sőt a lóról sem! A szeptember-októberben rendezett győzelmi vacsorán a városrész lakói ugyanis a díszhelyre a győztes mént ültetik.
Az idei első palio 2016 július másodikán
S hogy mióta rendezik a mostani szabályok szerint a paliot? A jelenleg érvényes szabályozás 1644-ben lett megfogalmazva, igaz, a tizenhét városrész „végleges” határait csak 1729-ben szabták meg egy rendeletben. Persze sem a jelenlegi poszt, sem a Magyar Nemzet Online nemrégi cikke, sem Herbert leírása nem adhatja vissza, hogy milyen egy palio hangulata. Akinek van kedve, ideje, pénze, július 2-án és/vagy augusztus 16-án lehet az idei második futamokon! És hogy milyen a hangulat? Itt a tavalyi első futam egy néző szemszögéből;
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
[1] Zbigniew Herbert: Barbár a kertben, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1976, 89.o..
[2] idézett mű: 96. o.
[3] i. m.: 118. o.
Források:
Zbigniew Herbert: Barbár a kertben, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1976
Az Il Palio magyar nyelvű honlapja
A teszta.hu írása a hvg.hu egy korábbi írása nyomán a magyarországi pizza történetéről
Caryl Chessmann rövid életrajza
A nyitóképen Siena reneszánsz főtere egy átlagos napon