Egy különleges asztaltársaság: a Debreceni Bölcs Férfiak Sörtársasága

Topor István

A különböző asztaltársaságok megszaporodásának az időszaka a 19. század második fele volt. A liberális politikát folytató Monarchia társadalmi-politikai légköre különösen kedvezett a létrejöttüknek. Az asztaltársaságok rendszerint társadalmi alapon és valamilyen „hobbi” köré szerveződtek. Ezek a baráti társaságok állandó törzshellyel is rendelkeztek. Saját szabályzatok alapján működtek. Megválasztott tisztségviselőkkel is rendelkeztek, akik közül nem egy tréfás titulust is viselt. A társaságok taglétszáma a pár főtől egészen a több tízig is terjedhetett. Az új tagok felvételét általában feltételekhez kötötték. Az 1948-as kommunista hatalomátvételt követően, mint sok más polgári szervezet, közösség, ezek is megszűntek.

A Debreceni Bölcs Férfiak Sörtársasága az 1910-es évek elején alakult.¹ A Piac utca 45-47-ben működő Dreher sörcsarnok Virágtermében tartották összejöveteleiket. E szabad szervezetű egyesület eszményi formája volt a társadalmi együttélésnek, a különböző foglalkozású emberek összekapcsolásának. Tagjai tanárok, papok, ügyvédek, orvosok, tisztviselők, mérnökök, gazdák voltak. A város felekezetinek minden tagja képviseltette magát. A reformátusok mellett tagjai voltak római katolikusok, görög katolikusok, lutheránusok, unitáriusok és zsidók is. Az élet örömeit és a sörfogyasztást igazán mértékkel élvező társaság elnöke, éltető szelleme Géresi Kálmán egykori kollégiumi tanár, tankerületi főigazgató, gróf Tisza István nevelője volt.

Minden év március 1-jén megtartották a közönséges sörév kezdetét, illetve minden év utolsó februári napján a sör-szilvesztert. Érdekes és értékes levéltári forrás az 1909-ig évre szóló meghívó. Az 1909. év február utolsó napján megtartandó sörszilveszterre és a március 1-jei sör-újévre invitálja a társaság tagjait a Dreher sörcsarnok Virágtermébe. Sörszilveszter estélyén a bizalmas előértekezlet 7 ½-kor az ünnepélyes sörcsapolással vette kezdetét. Másnap 11 órai csapolással kezdődött a díszebéd, amelyen felmutatták a társaság díszserlegét. Az elnök beszámolt az elmúlt év legfontosabb eseményeiről, majd Szávay Gyula, a társaság díszköltője szórakoztatta humoros verseivel a tagságot. Géresi 1921-ben bekövetkezett halálával a vezető nélkül maradt társaság széthullott. Néhány évnyi szünet után a jeles finnugor nyelvtudós, Pápay József vezetésével újjáéledt a közösség. Közgyűléseiket a Kossuth utcán álló – város szerte népszerű – Angol Királynő Szállodában tartották. A titkári teendőket Csobán Endre városi főlevéltáros látta el. Felelevenítették a sörújév megünneplését is. Erről tanúskodik az 1926. évi meghívó.

A bizalmas előértekezletre az Angol királynő szálló Fehér termében került sor. A hagyományokhoz híven megtartott sör-újévi díszgyűlést pedig a szálló hátulsó termében tartották. 1928-ban a társaságnak 75 tagja volt. A társaság szervezeti felépítését tekintve hét szekcióra oszlott: tényleges belső tagok (23 fő), tartalékcsapatok (22 fő), elszakított belső tagok (4 fő), ledegradált belső tagok (4 fő), egyéni akciósok csoportja (3 fő), Herbert-szakosztály (10 fő) és végül a próbaévesek (8 fő).

Az asztaltársaság Debrecen társadalmi és szellemi életének tekintélyes alakjai közül soraiban tudhatta Ady Lajos tankerületi igazgatót, Ady Endre öccsét és hagyatékának gondozóját; Pápay Józsefet, a magyar finnugorisztika kiemelkedő alakját, a debreceni egyetem első magyar és finnugor nyelvészet professzorát; Ecsedi István etnográfust, az 1929-ben megalakult Déri Múzeum első igazgatóját, a Hortobágy legszakavatottabb tudósát; Dóczi Imrét, a kiemelkedő latin – görög szakos tanárt, egyházkerületi középiskolai felügyelőt, az Országos Református Tanáregyesületet első elnökét; Révész Imre egyház-, művelődés- és társadalomtörténészt, a Tiszántúli Református Egyházkerület későbbi püspökét; Kardos Albert irodalomtörténészt, a debreceni zsidó gimnázium alapítóját és első igazgatóját; Kardos Géza színészt, színigazgatót; Hankiss János irodalomtörténészt, a Debreceni Szemle, a Forrás szerkesztőjét, a Helicon című nemzetközi irodalomelméleti folyóirat alapító szerkesztőjét; Domahidy Elemért Hajdú vármegye egykori alispánját; Kölcsey Sándort a későbbi polgármestert. Érdekes, hogy sörtársasági tagként két ismert szegedi irodalmár is felbukkan: Juhász Gyula, a tiszaparti lantos és Móra Ferenc.

A társaság lelke, motorja a titkári teendőket is ellátó levéltáros, Csobán Endre volt. Csobán 1882. december 23-án született sváb ősökkel rendelkező tizenkét gyermekes családban. Elemi és középiskoláit a Debreceni Református Kollégiumban végezte.

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett levéltárkezelői és levéltárforgalmazói szakon. Hogy fedezni tudja tanulmányait, ősszel rakodó munkásként dolgozott a Duna-parton, télen pedig havat lapátolt. Az egyetem befejezését követően 1909-től 1915-ig a Központi Statisztikai Hivatalnál dolgozott. Az I. világháború alatt a Honvédelmi Minisztériumnál teljesített szolgálatot. Debrecen város főlevéltárosává 1918. december elsejével nevezték ki. Levéltári munkája mellett számos feladatot is ellátott. Így igazgatója volt a rövid ideig fennálló városi statisztikai hivatalnak. Ő irányította a város népszámlálási munkálatait, és végezte a szükséges statisztikai feladatokat. Tudományos munkásságát a Levéltári Közleményekben megjelenő tanulmányai igazolják.² A levéltárat 1946. augusztus elsejéig vezette. E tevékenységei mellett szervezője és résztvevője volt a város szellemi életének.

1924-től a város irodalmi életét irányító Csokonai Kör főtitkáraként tevékenykedett. 1928-ban a kör által kiadott Bokréta negyedik könyvének verseit ő válogatta.³ Szerkesztői tevékenységét bizonyítja a Csokonai Könyvtár ötödik számaként megjelent Új Debrecen című antológia, valamint barátjának, a város szellemi organizátorának, a 40 éves tanári jubileumát ünneplő Kardos Albertnek 1927-ben megjelent emlékkönyve. Méltatásában így üdvözli a barátot: „Példája arra tanít: szeretni kell az irodalmat, az erkölcsöt, a hazát, hogy úgy tudja valaki írni róluk, mint Kardos Albert.” 1930-ban alakult meg a Tiszántúli Szépmíves Céh elnevezésű irodalmi társaság, amelynek előbb ügyvezető elnöke, majd dr. Balthazár Dezső püspök halála után (1936) annak vezetője lett.⁴

Dr. Csűrös Ferenccel együtt főszerkesztőként jegyzi a Magyar városok fejlődése sorozat Debrecen szabad királyi város című kötetet, amely 1931-ben jelent meg. Nem csak főszerkesztője, de szerzője is a monográfiának, az ő munkája a kötet 2. fejezete, amely a város történetét mutatja be 1693-1848 között. E fejezet kéziratát a levéltár Csobán iratgyűjteménye őrzi.⁵ Csobán Endre írta az első tanulmányt Oláh Gábor írásművészetéről, amely 1928-ban a Csokonai Kör kiadásában megjelent Oláh Gábor válogatott költeményei című kötet bevezetőjeként látott napvilágot.⁶ A kötet a Csokonai Kör által indított Csokonai Könyvtár első darabja. Titkára és örökös díszköltője volt a Debreceni Bölcs Férfiak Sörtársaságának. Ő szerkesztette a Sörkrónika és sörtörténelmi arcképcsarnok címmel 1928-ban megjelent kiadványt.

1932. június 18-án alapítóként ott bábáskodott az Angol Királynő szálloda különtermében a Monti Kör megszületésénél.⁷ Az Alessandro Monti⁸ ezredesről elnevezett első vidéki olaszbarát egyesület tagsága a közgyűlési jegyzőkönyvek tanúsága szerint Csobán Endrét „egyhangú lelkesedéssel” választotta meg a kör elnökévé.⁹ A kör célját az alapszabályzat a következőképpen határozta meg: „a magyar – olasz kulturális és társadalmi kapcsolatok fejlesztése, a magyar – olasz barátság ápolása”. Ezzel, a budapesti Korvin Mátyás Magyar–Olasz Egyesület után, megszületett az első vidéki olaszbarát egyesület. A sokoldalú ember és tudós jellemének leglényegesebb vonásait a debreceni költő, Oláh Gábor rajzolta meg naplójában:

„Van nekem egy figurás barátom, úgy hívják: Csobán Endre. Városi főlevéltáros. Több gyermek apja, titokban költő. Nagyon jóízű fiú volt már egyetemi hallgató korában is. Kukorica Jancsinak hívtam. Utánam ő lett a Beöthy-jegyzetek kiadója. Olyan ezermesterféle típus. Egyik szenvedélye a statisztika, másik a kulturális mozgalmak irányítása. Mindent magára vállal, de nem mindent végez be. Van egy remek tulajdonsága, amit igazán becsülök benne: mindenkivel jót igyekszik tenni. Nincs olyan hozzá bírálatra küldött kézirat, amit el nem olvasna és nem értékelne; nincs olyan kérő száj, amelyiken mézes madzagot ne húzna át, nincsen olyan kinyújtott kéz, amelyikbe pár fillért ne dobna. Ez a derék fiú velem is sok jót tett, mióta lefelé ballagok a hegyről. A Daán Ilona-pörben mellém szegődött, összekötő tiszt volt közöttem és ügyfelem között. Önzetlenül próbálta a közvéleményt irántam kedvezőbbre hangolni. Viszont a betegségem alatt nem fordulhattam olyan kéréssel hozzá, amit, ha tudott, ne teljesített volna. Először csodálkoztam rajta, azután megszerettem, azután kihasználtam.”¹⁰

A Csobánról adott jellemzést naplójának egy másik részében a következővel egészítette ki:

„Ez a Csobán minden lében fakanál, mindent magára vállal, mindent újjá akar alakítani, mindenben tótumfac akar lenni, mindenütt vezérkedni szeretne, népszerű híres ember szeretne lenni, hogy minden nap 3-szor hozzák az újságok nagy nevét. Nagyon jószívű ember, minden hozzá fordulón segítene, ha tudna, de sokon segít is. Soha nem felejtem el bajaimban, betegségemben nekem tett szolgálatait. Értékes a korba illeszkedni-tudása; minden új gondolatot megért és szárnyakul övezi magára; csak az a baj, hogy mindenütt ő akar vezérként elöl repülni és nagy sietségében mégis mindig lemarad. Fabius cunctator¹¹.”¹²

Csobán Endrét 1946-ban B listára helyezték és nyugdíjazták. Ennek ellenére aktívan vett részt a közéletben. Irányította és ellenőrizte az 1947. évi választásokat, majd statisztikusként dolgozott a Betonépítő Vállalatnál. 1951. április 29-én hunyt el.

1928-ban a Sörtársaság elnöki parancsra kiadta Sörkrónika és sörtörténelmi arcképcsarnok című humoros könyvecskéjét. A „rémes rímekben és pajzán prózában kevés költséggel és sok intuícióval csak kézirataként és csak a jogosult tagok számára” készült kiadványt Csobán Endre, a kör társasági titkára, látszat-söröző, ideiglenes statisztikus és örökös díszköltő szerkesztette. Az 52 oldalas könyvecske érdekes kordokumentum.

A bevezetésben a ser őstörténetének homályba vesző múltját kutatják. Ennek során arra a megállapításra jutnak, hogy már a Nagy Sándor előtti időkben is ismert volt ez a nedű. Sőt, egyenesen a perzsa nagykirályig, Xerxészig mennek vissza az uralkodó nevének etimológiáját ilyeténképpen megadva: Xerxesz = serszesz. „Világosabban: olyan erős, mint a serszesz.” Fia és utódja Artaxerxesz látva atyja serrel való viszonyát a saját nevébe foglalta eme tényt, felvéve nevéhez az arta előtagot, amely ily módon magába foglalta ezt jelentette: árt a serszesz. A társaság művelt tagjai azt is bizonyosnak vették, hogy az ókori egyiptomi fáraó, Kheopsz piramisa azért épült fel aránylag rövid idő, harminc év alatt, „mert a rabszolgák 2 – 2 pohár, a korbácskezelő felügyelők pedig 5 – 5 krügli árpalét kaptak naponta”. A luxori piramishoz is érdekes magyarázatot találtak. Eszerint azt eredetileg 28 egyiptomi lábbal magasabbra tervezték, ám

„mivel a hét szűk esztendőben se komló, se árpa nem termett, a dolgozók csak fél ser-szesszel, azaz fél gőzzel dolgoztak és a gúla összenyomorodott”.

Ezután az eszmefuttatás után a sernek a nyelvre gyakorolt hatását támasztják alá „tudományosan” igazolt érvekkel. Mivel a nép képzeletét élénken foglalkoztatta e komlóval készült nemes az ital, ezért a népnyelvben ennek számos bizonyítékéra bukkanunk. Elegendő, ha csak az alábbi szavakra gondolunk: „ser-kent, ser-ény, ser-ét, ser-penyő, ser-dül, ser-te, ser-ke, ser-leg, ser-ceg, ser-tés és a ser-cint szavakra, amelyek részint a habzó ital kellemesen pezsgő hangját utánozzák (serceg, sercint), részint a folyadék tartós élvezete folytán előálló fürgeségre céloznak (serény, serét), részint a tartós élvezettel együtt járó egyéb testi és lelki beállítottságra utalnak (sertés stb.).

A kiadvány érdekes részét képezik azok a humoros versek, amelyeknek szerzője a társaság örökös díszköltője, Csobán Endre. Ő vetette papírra és olvasta fel azokat az 1928-i serújév alkalmából. A versek a társaság sör-főembereinek az előző szilveszter után álmait szedte rímekbe. Bevezető verse a Sörszilveszteri álmok:

„A mult szilveszternek vége szakadt éjjel

Hazament mindenki józanság hírével.

Hazament és az álmok jótékony tündére

Hajnali szép álmot bocsájtott szemére.

Múzsám az alvók ablakán belesve

Az álmodók álmát szép szerrel kileste,

S a rímeken néki lévén nagy hatalma,

A legszebb álmokat így foglalta dalba.”

Tizenöt névvel ellátott vers következik ezután. Közülük most csak a legismertebb személyekhez kötődőket mutatom be.

Dóczi Imre korának ismert tanáregyénisége volt. Vilyen született 1849. szeptember 30-án. A sárospataki református kollégiumban érettségizett. 1873-ban fejezte be a teológiát. Egyévi katonáskodás után két évig nevelősködött, majd 1876-ban Nagykőrösön lett tanár. 1887-ben a debreceni református gimnázium tanárává választották. 1898-tól ő lett a tiszántúli református egyházkerület középiskolai felügyelője. 1902-ben hozta létre az Országos Református Tanáregyesületet, amelynek első elnöke is ő lett. 1917-ben a debreceni egyetem díszdoktorává választották. Nevéhez fűződik az 1925-ben felállított debreceni tanárképző intézet megszervezése. Pedagógiai témájú írásain kívül említésre méltók még görög nyelvkönyvei. 1930. november 11-én Debrecen hunyt el.¹³ A költő Dóczi ablakán belesve fürkészi annak álmát. Büszkeség önti el, hiszen Dóczi ágya körül sorfalat állnak a görög mitológia istenei.

„Pallasz Athéné áll legelöl haptákba.

Tarajos sisakját jobb szemére vágva.

A sörtársaságnak hívására áll itt

Vigyázván az Archón csendes éjszakáit.

És azt, aki álmát háborítni merné,

Éles dárdájával azonnal átverné.

Eközben az alvó azt álmodja, mintha

Az Olymposz hegyen édes nektárt inna.”

Pápay József nyelvész, egyetemi tanár Nagyigmándon született 1873. július 1-jén és Debrecenben hunyt el 1931. június 9-én. Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Tagja volt gróf Zichy Jenő ázsiai expedíciójának. A csoport nyelvészeként a kazáni kormányzóság csebokszari kerületében a csuvas, a tobolszki kormányzóságban pedig az osztják (hanti) népet és nyelvüket tanulmányozta. 1914-ben lett a debreceni Tisza István Tudományegyetemen magyar és finnugor nyelvészet tanára. A helsingforsi Finnugor-Társaság kültagjává választotta. Kiadta Reguly Antal osztják (hanti) gyűjteményéből a hősi énekek egy részét, és a kiadatlanul maradt többi szövegét is megfejtette.¹⁴ Pápay álmában Attila fejedelemként az Ural vidékére tért vissza.

„Messze, túlsó partján az Ural vizének

Roppant rónaságon sátrak feketéllnek.

A legszebb sátorban, medvebőrös ágyon

Fekszik a fejedelem s küszködik az álmon.”

Az álom végén egy égi hang, így szólt hozzá:

„Viseld egészséggel – fiam – azt a kardot

Forgasd vitézséggel, ha jön csaták kora:

Te leszel most már a sörivók-ostora.

Ha majd meghódítod a világ négy táját,

Alattvalóidnak ne kíméld a máját.

Mert csak azt a vezért tudják respektálni,

Ki a népét, ha kell, kupán tudja vágni.”

Ecsedi István néprajztudós Debrecenben született 1885-ben. A budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet. 1908–1909 között Szegeden volt tanár. 1909-ben visszatért szülővárosába és a debreceni református tanítóképzőben lett oktató. 1912-ben a debreceni városi múzeum tiszteletbeli őrévé választották, és a néprajzi osztály vezetői feladatait is rábízták. Ő lett az 1929-ben megalakult Déri Múzeum első igazgatója. Cikkei és tanulmányai a tiszántúli, elsősorban a hajdúsági és debreceni népi kultúra különböző területeivel foglalkoztak. Nevéhez fűződik a Hortobágy reális képének fölfedezése. A népi vadászatról, halászatról és táplálkozásról szóló tanulmányai úttörő jellegűek. A Déri Múzeum néprajzi anyagát nagyszámú értékes tárggyal gyarapította. Több földrajzi tankönyvet és környezetismereti munkát is írt. Földrajzi-néprajzi utazást tett a Balkánon és a Közel-Keleten. 1935-ben Debrecenben hunyt el.¹⁵ A megrögzött agglegény Ecsedi a sörszilveszterről hazatért Mester utcai lakására. A lakásba lépve a világítás csődöt mondott.

„Bús bajából ki az öngyújtó segíti,

Mely tágas szobáit híg fényre deríti.

Megindul, mély hangon konganak a termek,

Nincsenek benne se feleség, se gyermek.

Hideg legénysége most jut az eszébe.

Felsóhajt: „Hejh István házasodni kéne!”

Nem tehetett mást, mint lefeküdt. Az álom hamar elnyomta és álmában Isztambulban találta magát. A szultánság bukását követő eseményekbe csöppent. VI. Mehmed szultánt letaszították trónjáról. De mi történt a háremével?

„Ecsedit az álom messze repítette

És az özvegy-hárem közepére tette.

Ha láttad valaha éh kutyák rohamját,

Amint a kidobott koncot megrohanják,

Vagy ha láttad setét kullancsok telepét,

Melyek a kopasz tyúk nyakbőrét ellepték,

Akkor képzelheted csak azt az attakot,

Mellyel az asszonyhad Ecsedire rontott.”

A derék tudós állta az „ostromot”. Az etnográfus álmát Csobán Arany Toldijának és Családi körének parafrazált soraival fejezte be.

„ Türte István türte, ameddig türhette.

Azzal állott bosszút, hogy csak fel sem vette.

De miközben egy nő már a nadrágján babrált,

Nem türtőzhette tovább a haragját.

S amelyről éppen szó van, a nadrágot kapta

S az őtet bosszantó hölgyek közé dobta.

Elröpült a nadrág, ki tudja hol áll meg?

Ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg?

Száll a bricsesz nadrág, de egy nő elkapja.

Diadalmas zászló! Fennen lobogtatja.

Azután kutatja … Örülne, ha benne

Valami ott feledett alma-csutkát lelne.

Ecsedi pedig ily dorgáló beszédre

Fakadt, ájert sziván elébb tüdejébe:

„Mi ez? Lakodalom vagy a víh-ítélet?

Uj-Törökországban ilyen a níp-ílet?”

S feddette volna tovább még tovább is a népet,

De szörnyű álmából hirtelen felébredt.

S levonván abból a hasznos tanúságot,

Azóta sem kötött tartós barátságot

Asszonyi állattal. Csak a tudománynak

Él, és azonkívül a Sörtársaságnak.”

A Sörtársaság tagjai a 30-as években is rendszeresen megtartották összejöveteleiket. Ennek bizonyítékai a Csobán Endre levéltári hagyatékában megtalálható Sörészeti Lapok és Serélvezeti Lapok példányai.

Az utolsó összejövetelt 1950. március 1-jén tartották. Az alábbi – február 15-i dátummal készült – géppel írott meghívót juttatták el a tagoknak.

Meghívó a Ser nevenapjára 1950. március 1.

Március elseje, Serév megnyitója

Ránk azt a fontos feladatot rója,

Hogy akkor tartsuk meg a ser nevenapját.

Így a pezsgő italt azok is ihatják,

Akik – nagy mulasztás – eddig nem keresték,

Gyengítvén gőg, restség őket vagy betegség.

Jelenj meg hát, Elvtárs, ha beteg nem volnál,

Szerdán este 7-kor jó Németh Nándornál,

Ki mint Serfelelős olyan tervet kapott,

Hogy serrel áldjuk majd ezt a dicső napot,

Hogy a jövetelben restség, gőg gátolna,

Gondolni se merjük, nincs már olyan norma.

Jöjj, érezd jól magad névnapján a Sernek,

Egy kis vígság is kell a dolgos embernek,

Hogyha nem vagy vidám, jön a tréfás halál,

Rád fogja: meguntad az élted s lekaszál.

Ki vígan, serrel él, csak az a bölcs ember,

Azt a Haláltól is oltalmazza a Ser!

Debrecen, 1950. február 15-én

Az ünnepelt ser nevében

Horvay Róbert

Csobán Endre

U. i.

Németh Nándorékhoz a bejárat ott van

Az udvarban hátul a balik sarokban.

Március 1-én éhes vagy, vagy nem vagy,

Ott told be a képed, Nándor éhen nem hagy.

A verses meghívó második versszakának első sora jól mutatja a társadalmi átrendeződést és az ahhoz való alkalmazkodást. 1948-ban a kommunisták kerültek hatalomra. A gyökeres változás az addig használatos megszólításokat is kiszorította. A hivatalos érintkezést leginkább meghatározó megszólítás az elvtárs/elvtársnő lett, amely önmagában, vezetéknévvel és a foglalkozásra, pozícióra utaló elemekkel is használatos volt. Az 1949. évi alkotmány kulcsszava a „dolgozó nép” is felbukkan a szövegben, ha nem is ebben az alakban: „Egy kis vígság is kell a dolgozó embernek”.

A hatalom azonban nem nézte jó szemmel a régi társadalomból megmaradt egyesületeket, társaságokat. Több más „államrendet veszélyeztető” szervezettel, közösséggel együtt az asztaltársaságok, így a Bölcs Férfiak Sörtársasága is rövid időn belül megszűnt.

---

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.

---

Forrás:

Csobán Endre főlevéltáros iratgyűjteménye. MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (MNL HBML) XV. 22/a-d 1.

Felhasznált irodalom:

Debrecen város története 4. Szerk. Tokody Gyula. 1986, Debrecen, 337-348.

Magyar életrajzi lexikon. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár.

Oláh Gábor Naplók. Szerkesztette, a jegyzeteket és az utószót írta Lakner Lajos. 2002, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó.

Topor István: Az első vidéki olaszbarát egyesület: a debreceni Monti Kör. 

Topor István: Csobán Endre 1929-es angliai útinaplójának részlete. Új Nézőpont. III. évfolyam 2 szám. 25 – 42.

A nyitóképen a debreceni Piac utca 1912-ben, szemben a város egyik jelképe, a református Nagytemplom. (Magyar Földrajzi Múzeum / Diagyűjtemény/FORTEPAN, 95150)

Jegyzetek: