Az elhanyagolt Degré Alajos

 

Bea Csaba

Ha március, akkor forradalom. Ha forradalom, akkor Petőfi és a márciusi ifjak. Nagyjából ezek az első általános asszociációk márciushoz kapcsolódóan a magyar történelem szempontjából. Petőfiről tanulunk irodalom és történelem órákon, verseit szavaljuk ünnepeinken. A márciusi ifjak közül a tankönyvek általában Vasvári Pált, Jókai Mórt, Irányi Dánielt, Irinyi Józsefet szokták megemlíteni. Ritkábban Vidats Jánost, Vajda Jánost. Néha Degré Alajos neve is előkerül. Degré író, publicista, ügyvéd, márciusi ifjú, országgyűlési képviselő. Vácott utca viseli nevét. Sajnos azonban nem tartozik a közismertebb személyek köréhez.

Degré Alajos 1819-ben született Lippán, tehát ’48-ban 28-29 éves volt. Van olyan forrás is, ahol születési évnek 1820 van megadva,[i] de ez nem módosít azon a tényen, hogy a forradalom évében Degré, a többi márciusi ifjúhoz hasonlóan, még nem volt 30 éves. Bármelyik születési évből indulunk is ki, Degré az „idősebb ifjakhoz” tartozott.

Iskoláit Aradon, majd Szegeden végezte. A jogot 1838-40-ben Nagyváradon végezte el. Nagyváradi jogi tanulmányai után érkezett Pestre, ahol először 1842-ben került reflektorfénybe, Kossuth Lajossal kapcsolatban. A Kossuth tiszteletére rendezett fáklyás felvonulás egyik fő szervezője. Beszédet is mondott az akkori közvélemény első számú kedvence tiszteletére: ő üdvözölte Kossuthot. Nagyváradra később ismét eljutott: harci sebesüléseit ápolta itt. [ii] Degré le volt nyűgözve Kossuth nagyságától. Így ír emlékirataiban:

„Midőn a nagy hazafira emelém tekintetemet, szemeiben a nyájas olasz égalj szép kék egét véltem megpillantani. Sohasem láttam oly szelíd, mondhatnám, ábrándos és sokatmondó szemeket. Bizalmat és bátorságot öntöttek belém. Mély meghatottsággal és szent érzelemmel üdvözöltem őt. Aztán megcsendült az a varázshatású, bűbájos hang, mely a szíveket rezgésben tartá, míg beszédének magasztos tartalma s eszmegazdagsága az elméknek nyújta szellemi kincseket. Beszélt a hazáról, hazafiúi kötelességekről s az ifjú nemzedék hivatásáról, de úgy, hogy ékesszólása, fönnkelt szelleme lelkeinket magával ragadta. Alig hiszem, hogy lett volna köztünk kebel, mely ne ezt érezné, s agg, ki ne azt gondolá: esküszöm, hogy szeretni s védni fogom a drága hazát[iii]

Degré választékos stílusa irodalmi tapasztalatainak volt köszönhető. Elragadtatása Kossuth és eszméi iránt később sem csökkentek. A ’48-as párt képviseletében választották meg Vác országgyűlési képviselőjének. Kossuth emigrációja alatt is kapcsolatban álltak, többek között az első honvéd emlékmű felállítása kapcsán, illetve amikor Kossuthot Vác képviselőjévé választották, de azt Kossuth nem fogadta el.

Degré emlékezetében 1848 hasonló módon szakralizálódott, mint a sajtóban, a közéletben. Mivel Degré maga is író volt, választékos, költőies, gyakran patetikus stílusával hűen és a kor olvasóközönségének megfelelő módon tudta kifejezni érzéseit ezzel kapcsolatban. Hasonlít stílusa például több váci helyi korabeli lap stílusára. Ez az irodalmi jellegű összehasonlítás megér egy külön tanulmányt.

„Van-e Magyarországon oly sötét zug, hova villámként be nem világított az 1848 égi fénye? Van-e Magyarországon oly elrejtett városka, melynek köréből a nagy eszme az ép szívűeket a tett mezejére nem ragadta? Van-e oly társaság, melynek kebeléből az áradozó szellem öreget, ifjat, atyát és fiút el ne hódított volna, Nem a parancs, se kötelességérzet, hanem a lelkesedés vitte akkor az embereket; vitte az oltártól, a tanári székből, és a tanodai padokból, az úri termekből, megyei zöldasztaltól, műhelyekből, az eke mellől és mindenünnen, hol a szabadság iránti érzék föléledt. És minő katonákká váltak! … Igen, mert mindenki lelke előtt egy magasztos cél lebegett, a haza szent ügye.” [iv]

Ez a fejezet az „Akikről a történelem hallgat” címet viseli. Magyarán a mindennapok embereiről, akik pap, tanár, iparos, földműves vagy diák létükre, kortól függetlenül beálltak a szabadságharc zászlajai alá. Degré előtt, akárcsak a korabeli sajtóban, a haza szakrális fogalom, a haza szent ügyében aktívan közreműködők pedig ennek a kollektív szakralitásnak a részei váltak. Így valósult meg a nemzeti egység.

Később is részt vett politikai demonstrációkban. A fiatalokat szervezte elsősorban. 1848-ban a belügyminisztériumban találjuk, majd Földváry Károlynál, a váci csata későbbi hősénél szolgált önkéntesként. Hajtotta a lelkesedés, a hazaszeretet. 1848 őszén főhadnagy, 1849 elején már százados. Megsebesült. Később kénytelen – mint oly sokan – bujdosni a békési pusztákon. Aradra internálták. 1858-ban, a forradalom után 10 évvel került Vácra, ahol papvölgyi villájában élt. [v]

Vácról Gödön át Pest felé autókázva elhaladunk egy fontos emlékmű mellett. Ez az első 1848-as honvédemlékmű, nemzeti identitásunk monumentuma. Már 1868-ban, a kiegyezést követő évben felavatták. A Váci Települési Értéktár része. Az emlékművet Degré Alajos kezdeményezésére alkották meg. [vi] Akik autóval Pestre ingáznak, tehát nap mint nap találkozhatnak, még ha közvetett módon is, Degrével.

Ne feledkezzünk meg Degré irodalmi-közéleti tevékenységéről sem. A kiegyezés évében a Kisfaludy Károly és írótársai által a reformkorban, 1836-ban Pesten alapított társaság, vagyis a Kisfaludy Társaság tagjává választották. [vii] Havonta tartottak felolvasó üléseket, amelyek a magyar kortárs irodalom elitje körül szerveződtek. A teljesség igénye nélkül ilyen kimagasló tagjai voltak ennek az illusztris társaságnak: Arany János, Bajza József, Eötvös József, Gyulai Pál, Jókai Mór, Kölcsey Ferenc, Madách Imre, Pulszky Ferenc, Szigligeti Ede, Szinnyei József, Tompa Mihály, Vajda János, Vörösmarty Mihály. Érdekesség, hogy szintén ennek a kiváló társaságnak volt tagja az a Császár Ferenc, akitől Degré annak váci villáját 1858-ban megvásárolta. Császár Ferenc maga is jogász és költő volt, egyben a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A szabadságharc előtt a Hétszemélyes Tábla bírája. Az oroszok a szabadságharc alatt vagyonából kifosztották, ráadásul bírói állásából menesztették, így beteg feleségével valamint tucatnyi gyermekével szegénysorsra jutott. [viii] Nem véletlen tehát, hogy később ingatlanát eladni kényszerült. De visszatérve a Kisfaludy Társaságra: oda bekerülni tehát komoly presztízsnek számított. Érdekes, hogy Degré irodalmi tevékenysége mennyire eltörpült márciusi ifjúi szerepéhez képest a történettudományban. Ennek persze lehet az egyik oka, hogy neki nem sikerült olyan maradandót alkotni ezen a téren, mint a fent említett irodalmároknak. Persze olyan karrierről is tudunk, ahol szintén nem merül fel a valóban maradandó és közismert irodalmi pálya: ilyen például Szontagh Pál, aki a reformkorban az ellenzék Nógrád megyei vezére, később, a dualizmus korában pedig Tisza Kálmán barátja és a képviselőház alelnöke volt. Nincs jelentősebb irodalmi alkotása, de a Kisfaludy Társaság oszlopos tagja és támogatója volt.

 

Császár Ferenc jogász és költő, akitől Degré a váci villáját vásárolta

https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%A1sz%C3%A1r_Ferenc

Degrét 1870-ben választották Vác kerületének országgyűlési képviselőjévé. Az is maradt 1875-ig, amikor ifj. gróf Ráday Gedeon nyerte a választást. A korteskedés során így ő sem kerülhette el a szokásos vádaskodásokat. Végül ő nyerte a választást.

 

Degré jelentős különbségű győzelme. Váczi Lapok, I.évf. 36.sz. 1870.X.9. (Váci Tragor Ignác Múzeum)

 

Egy Degré elleni nyílt korteslevél 1872-ből. Váci Egyházmegyei Könyvtár, Vaciensis Gyűjtemény, V-4793 jelzet.

 

Ugyanezen 1872-es korteslevél bevezetése. A nyílt levelet Degré választási ellenfele, ifj. Ráday Gedeon inspirálta. Váci Egyházmegyei Könyvtár, Vaciensis Gyűjtemény, V-4793 jelzet.

Degrét a Kenyéri Kornélia által írott „A váci sajtó története 1870-1945” című munkájában nem kevesebb, mint 15 különböző oldalon említi. (Van, ahol egy oldalon 6 alkalommal is.) [ix] Csak az összehasonlítás kedvéért: Damjanich János honvéd tábornok és mártír, valamint Hóman Bálint történész, miniszter egy-egy oldalon, Herczeg Ferenc, a Horthy-korszak nagy tekintélyű írója két oldalon, Karcsú Antal Arzén szerzetes, váci helytörténész négy különböző oldalon szerepel. Ezzel  is azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy Degré Alajos helye a történettudományban nem arányos a közvéleményben betöltött helyével, az utóbbi rovására.

Név Előfordulási gyakoriság a különböző oldalak alapján
Apponyi Albert 5
Bauer Mihály* 6
Boros Samu* 9
Csányi János* 34
Damjanich János 1
Degré Alajos 15
Fejérváry Géza 4
Garbai Sándor 1
Herczeg Ferenc 2
Hóman Bálint 1
Horthy Miklós 3
Jókai Mór 5
Karcsú Antal Arzén* 4
Klebelsberg Kunó 2
Krenedits Ferenc* 6
XIII. Leó 1
Madách Imre 1
Quell Rudolf* 5
ifj. Ráday Gedeon* 8
Rózsahegyi Gyula* 8
Tisza Kálmán 7
Türr István 2

[x]

A táblázat Kenyéri Kornélia: A váci sajtó története 1870-1945 című, 1992-ben megjelent és máig a váci sajtót érintő legteljesebb és legrészletesebb művének felhasználásával készült. A táblázat azt mutatja, hogy Degrének milyen fontos szerepe volt, legalábbis ami a váci sajtó és közélet alapján megállapítható. A statisztikát jelen cikk szerzője készítette. A számok nem az illető nevének összes előfordulását jelzik, hanem azt az oldalszámot, amelyen az illető összesen szerepel. (Az illető összes előfordulása tehát a fenti számoknál némely esetben magasabb.) Természetesen a Váchoz kevésbé kötődő országos politikusok (pl. Apponyi Albert) esetében az 5-ös szám is magasnak mondható. Degré Váchoz szorosan kötődött, így természetes, hogy nem csupán 1-2 alkalommal került említésre. Ennek ellenére a nevénél szereplő magas szám elgondolkodtató. A táblázatba az érdekesség kedvéért helyi és országos szereplőket is betettem. Látható, hogy vannak olyan helyi közéleti szereplők, akik Degrénél is többször szerepeltek, azonban pl. Csányi János polgármester is volt és jelentős szervezőtevékenység fűződik nevéhez, így az ő esetében a 34-es adat szintén indokolt. *-gal jelöltem azokat a személyeket, akik az országos politikába nemigen tudtak beleszólni, illetve országosan kevéssé vagy egyáltalán nem voltak ismertek. Röviden: őket joggal tekinthetjük helyi közéleti személyiségeknek a korban. A táblázat természetesen a teljesség igénye nélkül készült. (Jelen cikk terjedelmi korlátai között nem is lenne lehetséges a többszáz személy szerepeltetése.)

Amikor március 15-ét ünnepeljük, vagy ha elhaladunk a váci honvéd emlékmű mellett, jusson tehát néha eszünkbe Degré Alajos is.

Jelen kutatásom során a Váci Egyházmegyei Könyvtár Vaciensis Gyűjtemény és a Váci Tragor Ignác Múzeum anyagát és szíves segítségét is igénybe vettem.

A szerző az Eötvös Loránd Tudományegyetem, Történeti Intézet, Történelemtudományi Doktori Iskola, Modernkori Magyarország Program doktorandusz hallgatója


Borítóképen:

Degré Alajos

https://hu.wikipedia.org/wiki/Degr%C3%A9_Alajos_(%C3%BCgyv%C3%A9d)

 

 

Felhasznált szakirodalom:

Kenyéri Kornélia: A váci sajtó története 1870-1945 in: Váci könyvek 6 Vác, Tragor Ignác Múzeum, 1992.

szerk.: Székelyhidi Ferenc: Váci arcképcsarnok Vác, magánkiadás, 2015.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Bp., Hornyánszky, 1893. http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/d/d03839.htm

Felhasznált korabeli források:

Degré Alajos: Visszaemlékezéseim Bp., Szépirodalmi Kiadó, 1983. (szerk.: Ugrin Aranka)

Nyílt levél Degré Alajos Úrhoz. Vácz, 1872. Váci Egyházmegyei Könyvtár, Vaciensis Gyűjtemény, V-4793 jelzet.

Váczi Lapok, I.évf. 36.sz. 1870.X.9. (Váci Tragor Ignác Múzeum)

 

Jegyzetek:

[i] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Bp., Hornyánszky, 1893. http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/d/d03839.htm

 

[ii] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Bp., Hornyánszky, 1893. http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/d/d03839.htm

 

[iii] Degré Alajos: Visszaemlékezéseim Bp., Szépirodalmi Kiadó, 1983. (szerk.: Ugrin Aranka), p.83.

[iv] Degré Alajos: Visszaemlékezéseim Bp., Szépirodalmi Kiadó, 1983. (szerk.: Ugrin Aranka) p.394.

[v] szerk.: Székelyhidi Ferenc: Váci arcképcsarnok Magánkiadás, Vác, 2015. p.77.

[vi] Váci Települési Értéktár, vac.hu

[vii] szerk.: Székelyhidi Ferenc: Váci arcképcsarnok Vác, magánkiadás, 2015. p.77.

[viii] szerk.: Székelyhidi Ferenc: Váci arcképcsarnok Vác, magánkiadás, 2015. p.67.

[ix] Kenyéri Kornélia: A váci sajtó története 1870-1945 in: Váci könyvek 6.  Vác, Tragor Ignác Múzeum,  1992. p.17.

[x] a statisztika alapjául szolgáló mű: Kenyéri Kornélia: A váci sajtó története 1870-1945 in: Váci könyvek 6.  Vác, Tragor Ignác Múzeum, 1992.

Facebook Kommentek