Címke: Bizánc

Forrás Középkor 

Egy bizánci hazafi három arca, avagy variációk ajánlólevélre

Napi Történelmi Forrás, , , , 0 comment

dr. Szegvári Zoltán Michaél Choniatés (1138–1222), a magyar középkorra nézve is fontos forrásként szolgáló történetíró és államférfi Nikétas Choniatés (1155–1217) bátyja és Athén tekintélyes metropolitája volt a kései 12. és korai 13. században. Így nem meglepő, hogy ajánlása sokat nyomhatott a latban, ha befolyásos személyek pártfogását kereste valaki. A következőkben azt szemléltetem, hogy Michaél Choniatés által egyazon személynek adott három, 1208 és 1214 között írt1 ajánlólevélben hogyan alakult az ajánlott jellemének és sorsának bemutatása, a címzettektől vélhetően nem függetlenül. Az eredetileg ógörög nyelvű forrásrészleteket a saját fordításomban idézem.

Tovább
Középkor 

Örökösödési per bizánci módra, avagy egy 13. századi jogügylet a kortárs jogász szemszögéből

Napi Történelmi Forrás, , , , , , , , 0 comment

Szegvári Zoltán A bizánci társadalom örökölte az ókori Róma jogi örökségét – ennek kapcsán elég például arra gondolni, hogy I. Iustinianus (527–565) császár rendelte el a római jog kódexbe foglalását (ez a híres codex Iustinianus) –, ahogyan a késő ókori kánonjogét is. Tévedés lenne viszont azt hinni, hogy ez a hagyaték jogkövetőbb magatartást eredményezett volna, mint más társadalmaknál, illetve kevesebb lett volna a peres ügy. Ez utóbbiak gyakran igencsak bonyolult és zavarba ejtő fordulatokat eredményeztek, miként az alábbiakban bemutatott öröklési vita is.

Tovább
Forrás Középkor 

A magyar könnyűlovasság rögös útjai

Kanyó Ferenc, , , , , , , , , 0 comment

A magyar könnyűlovasság történetének kutatása az elmúlt nagyjából százötven évben számtalan elméletet állított fel. Ezek többsége nem bizonyult időtállónak, mégis mély gyökeret vertek nemcsak a tágabb értelemben vett köztudatban, de a szűkebb szakmai közvéleményben is. Nem könnyű feladat tehát összefoglalni azt a valós és tényleges tudást, amely rendelkezésünkre áll a „legmagyarabbnak” gondolt csapatnemről, és lehántani róla azokat a tévedéseket, amelyek évtizedek óta meghatározták azt. Az újabb kutatások közül most egy összefoglaló munkát ajánlunk olvasóink figyelmébe.

Tovább
Forrás Kult 

Trónok harca és középkor?

Perényi Károly, , , 0 comment

George R. R. Martin regényfolyama, A tűz és jég dala ciklus, valamint az utóbbit földolgozó, hetedik évadánál tartó televíziós sorozat újfent köztudatba hozta a középkori, lovagi világot. A műértő közönség rendszerint a rózsák háborújának Angliájával, tágabb értelemben a „feudális” Nyugat-Európával veti egybe a Hét Királyságot. Jelen sorok írója óvatos kísérletet tesz a Trónok harcához fűződő elképzelések kiigazítására, annak megválaszolására, hogy a képzelt világ mi mindent árul el középkori történelmünkről. Az óvatosság indokolt, hisz ki akarna úgy járni, mint a vadkan áldozatává lett Robert Baratheon?

Tovább
Forrás Középkor 

A mellek alatt puhított hús, avagy a langobárdok büdös asszonyai

Kanyó Ferenc, , , , , 0 comment

Korábbi langobárdokkal foglalkozó posztunkban, amely a bosszúálló gepida királynéról, Rosamundáról szólt, az avarokat kissé kihagytuk a történetből attól kezdve, hogy Alboin vezetésével a langobárdok egyszerűen elvonultak a Kárpát-medencéből. A két nép azonban továbbra is szomszédos maradt, és míg a langobárdok leginkább Bizánccal és egymással szerettek harcolni, az avarok megelégedtek az Észak-Itáliában szerzett zsákmánnyal. A zsákmány címszó alatt természetesen nemcsak aranyat és ezüstöt, meg szarvasmarhát értettek akkoriban, hanem nőket is, és nem kell különösebben nagy fantázia ahhoz, hogy az avaroknak mi volt a szándékuk a foglyul ejtett asszonyokkal. A mai forrásunkban két…

Tovább
Forrás Középkor 

Méreg az ostyában – III. Béla halála

Kanyó Ferenc, , , , 2 hozzászólás

Tíz különös halál a középkori magyar történelemből VII. III. Bélát az Árpád-ház legnagyobb formátumú uralkodójának tartja a történeti emlékezet. Bár életére rányomta a bélyegét a Magyar Királysággal szomszédos Bizánc ismételt felemelkedése, uralkodóként megerősítette országa befolyását Közép-Európában. Vélhetően az ő és felesége földi maradványai kerültek elő 1848-ban a székesfehérvári bazilika királysírjaiból. Kevesen tudják azonban azt, hogy III. Béla uralkodását végig kísérték a furcsa halálesetek, és az ő halálával kapcsolatban is van olyan forrás, amely arról emlékezik meg, hogy a királyt megmérgezték.

Tovább
Forrás Középkor 

Hogyan öljünk Árpád-házi trónkövetelőt? Tíz különös halál a középkori magyar történelemből III.

Kanyó Ferenc, , , , , 3 hozzászólás

IV. István (1163-1165) ellenkirályként nem hagyott különösebben mély nyomot a magyar történelemben, leszámítva a királyok számozásának személye miatti időnkénti bizonytalankodását. A történeti emlékezet úgy tartja nyilván, mint gátlástalan törtetőt és sikertelen uralkodót. A Képes Krónika mint trónbitorlót tartja számon, a görög krónikások viszont megőrizték az utókor számára a halálának mikéntjét, amely inkább módszerében, semmint kegyetlenségében lehet érdekes a számunkra.

Tovább
Forrás Középkor 

Lóvátett Szerémség – Hogyan (ne) ferdítsünk forrásokat?

Napi Történelmi Forrás, , 2 hozzászólás

Szerző: Perényi Károly Jelen sorok írója 2010-ben, honfoglalás kori régészettel foglalkozó szakdolgozatának írásakor szembesült egy máig feloldatlan dilemmával. Miközben a régészettudomány és a történettudomány képviselőinek a honfoglaló magyarok életmódjával kapcsolatos vitája több szempontból lezáratlan és katarzis nélküli maradt, addig nem kevés történész megmaradt a honfoglalókkal kapcsolatos írott források felhasználásánál – olyan forrásoknál, melyek jelentős részének értelmezéséhez nyelvtudás és külön szakképzettség (például arab filológia, turkológia) szükségeltetik. Egyes kutatók tudományos súlya vagy iskolateremtő szerepe esetében pedig jótékony fátylat borítottak a nem is oly ritka filológiai eltévelyedésekre. A kilencvenes években Kristó Gyula több…

Tovább