A dobozos sör
Tóth Eszter Zsófia
A szocialista időszakban a dobozos sör szintén egy olyan termék volt, mely elsősorban bécsi bevásárlótúrákhoz kapcsolódott: ott lehetett nagyobb mennyiségben beszerezni. A szocialista fogyasztástörténet egy sajátos jelenségének számított, hogy a kiürült dobozokat nem rakták ki, hanem e nyugati terméket kitették a konyhaszekrények tetejére, akár feltornyozva, tornyot építve belőle, a fogyasztás sajátos emlékműveiként Ebben a cikkben arról írok, hogyan ábrázolta a szocialista sajtó a dobozos sört.
Előzményként röviden annyit érdemes összefoglalni, hogy az 1960-as évek végétől lehetett alumíniumdobozban sört kapni a nyugati világban. E csomagolás előnye, hogy könnyen hűthető, kis sűrűségű és újrahasznosítható. Amikor Magyarországon még nem volt kapható dobozos sör, akkor a sajtóból értesülhettek az olvasók a termék létezéséről: 1977-ben a Forma-1 világbajnokáról, James Huntról írta a Képes Sport című hetilap, hogy
„A Tokió—London repülőúton saját bevallása szerint harminc dobozos sört fogyasztott, de sok ideje a kikapcsolódásra nemigen volt már ezután.”[1]
Az Autó Motor világsajtóból tallózó rovatában jelent meg:
„Los Angeles autósai haragszanak a sörösdoboz-gyártókra, mert azok „szégyenszemre” visszakoztak a közlekedési rendőrség felszólításának hatására. Eddig ugyanis a sörösdobozok nyitására egy gyűrű szolgált, amely egyébként a parkolóórák nyílásába is pontosan beleillett és remekül megfelelt arra, hogy az ember vele parkolóóra működtetésére szolgáló érmét takarítson meg. Az autósok szorgalmasan gyűjtögették a gyűrűket. Most azonban — a rendőrségi felszólítás hatására — a sörösdobozgyártók úgy alakították át a nyitógyűrűket, hogy többé már nem illenek bele a nyílásba. A dobozos sör eladási forgalma azóta erősen visszaesett.”[2]
1970-ben Budapesten a BNV alumíniumipari kiállításán bemutatták a dobozos sört, azonban nem gyártották, az indok az volt, hogy előállítása drága:
„A sör alumíniumdobozos csomagolását is első ízben az idei vásáron mutatta be az alkalmazás-technikai központ. A 0,35 literes, tetszetős alumínium – dobozt a Mátravidéki Fémművek gyártja, a termék minden igénynek meg is felelne, ha nem lenne egyelőre nagyon drága.”[3]
1983-ban a dobozos sör bevezetése előtt a Ludas Matyi újságírója élcelődött a sörös üvegek és dobozok cseréjén és a vámvizsgálaton:
„Olvasom, hogy lesz karácsonyra magyar dobozos sör, ha létrejön az árucsere Ausztriával: használt sörösüvegekért kapunk tőlük dobozokat. Az üres üvegekkel itthon ugyanis annyi baj van, mert — 606 komoly miniszteri rendelet ellenére — hol visszaváltják, hol nem. Volna viszont egy javaslatom, az ügyletet megkönnyítendő. Hegyeshalomnál a határőr ,,hová?hová?” kérdésére elegendő legyen felmutatnunk a cekkerünket, s csak annyit mondani: „csak ide a Körtnerstrasse-ra, viszek néhány sörösüveget”; az őr máris tisztelegjen, s engedjen utunkra.”[4]
A nyugati termékek behozatali tilalma szintén megihlette a Ludas Matyi szerzőjét:
„Beültem egy csendes presszóba a világ gondjairól elmélkedni.
— Kérek egy dobozos sört, amin fácán van, és egy doboz cigarettát, amin púposteve van! — mondtam a felszolgálónőnek, mert elmélkedés közben sok gondom volt.
— Sajnos, fácános sörrel és tevés cigarettával nem szolgálhatok — törülte le az asztalt a felszolgálónő.
— Tetszik tudni, nálunk bizonyos importkorlátozások vannak. De tessék játszani a szép, új nyugati játékautomatánkkal, abból van itt három is!”[5]
1983-ban óriás dobozos sört gyártott a Kőbányai Sörgyár:
„Új termékkel jelenik meg a Kőbányai Sörgyár az ünnepekre: megkezdte a 4 literes dobozos sör előállítását. Saját fejlesztésű gépsorán az Elzett Lemezárugyártól vásárolt reprezentatív kivitelű fémdobozba a nemzetközi sorversenyeken négyszeres aranyérmet nyert Jubileum Kőbányai 125-ös különlegességet töltik. Egyelőre napi 1000 dobozt adnak át a kereskedelemnek.”[6]
1984-től gyártottak Magyarországon dobozos sört folyamatosan:
„És a legnagyobb meglepetés most készül. Megkezdték a magyar dobozos sör készítését. A jövő héten megjelenik a boltokban a három deciliteres dobozos sör Kőbányáról. A dobozokat a világ sorversenyein eddig négy aranyérmet nyert Jubileumi kőbányai 125-ös sörrel töltik meg, s 22 forintot kérnek majd érte. A dobozokat külföldről szerzik be, üres sörösüvegeket adnak érte cserébe.”[7]
Azon a nyáron hiánycikk volt a sör. Az újságíró ezt fájlalta, mivel egyetértett azzal az akkoriba elterjedt, azonban téves vélekedéssel, hogy az a jobb, ha az emberek alacsonyabb alkoholtartalmú italokat isznak. Pedig függőség ugyanúgy kialakulhat sörtől is, mint pálinkától:
„A fogyasztót nem lehet azért okolni, hogy a nagy melegben több sörre vágyik. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy a sör alkoholtartalmú ital. Aki ugyanis alkoholra vágyik, az ha nem kap sört, iszik bort vagy pálinkát. Ezért is fordítanak nagy gondot sok országban arra, hogy a magas alkoholtartalmú italokról áttereljék a fogyasztást a kisebb alkoholtartalmú sörre.”[8]
A martfűi sörgyárat azért hozták létre 1981-ben, hogy a hiánygazdaságban előforduló sörhiányt enyhítsék, mivel nem volt elegendő gyártósor. 1985-ben indult el a tényleges termelés.
„Saját sörünk az Aranyhordó, amelyet pasztőrözünk, így 20 napig fogyasztható. Gyártunk dobozos sört is, ára 26 forint. De készítünk Gold Fassl márkájú sört is, mégpedig 0,5 és 0,33 adagolásban. Palackozónk a végleges üzembe helyezés előtt is üzemelt, így 1984-ben — az átadás előtt — 4 millió forint nyereséget értünk el.”[9]
„Ez a gyár egymilliárd forintból épült, de tud is mindent — mondja. — Egy-egy műszakban az automaták és félautomaták segítségével a gépkocsivezetőt és a műszakvezetőt is beszámítva, kilencen főzik a sört. A palackozókkal, csomagolókkal, anyagmozgatókkal és ügyviteliekkel együtt nálunk nem dolgoznak többen két és fél száznál.”[10]
1990-ben a Világgazdaság már arról számolt be, hogy az import dobozos sörök behozatala miatt csökken a martfűi dobozos sör iránti kereslet.[11] És a piac felszabadulásával árubőség lett ezen a téren is. Különlegességből a nyugati élet egyik szimbólumából – mindennapi termékké vált a dobozos sör is. Volt aki megtartotta dobozgyűjteményét, más viszont már nem gondolta értékesnek és kidobta. Az 1980-as évekbeli, sörfogyasztást elősegítő propaganda- szemben a röviditalokkal -azért is érdekes, mert sör ugyanolyan függősége okozhat, mint a pálinka, hatásában nem más.
A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésével jött létre.
Felhasznált források és szakirodalom:
[1] Képes Sport 1977. január 18 23. o.
[2] Autó Motor, 1970. június 21. 5. o.
[3] Népszabadság, 1970. május 27. 5. o.
[4] Ludas Matyi, 1983. november 03. 2. o.
[5] Ludas Matyi, 1983. május 05. 9. o.
[6] Népszabadság, 1983. december 13. 8. o.
[7] Népszabadság, 1984. július 15. 5. o.
[8] Népszabadság, 1984. július 15. 5. o.
[9] Népszabadság, 1985. augusztus 18. 12. o.
[10] Népszabadság, 1986. december 10. 6. o.
[11] Világgazdaság, 1990. október 11. 7. o.
Chelcea, Liviu (2000): A hiány kultúrája az államszocializmus idején., Replika 2000. március http://docplayer.hu/33072842-A-hiany-kulturaja-az-allamszocializmus-idej-en.html
A nyitóképen sörösdoboz másodlagos felhasználásban, hamutálként (Erdei Katalin/FORTEPAN)