Cserhát lejtőjén lefelé – a Mátrakapu Fogadó problémás évtizede

A hányattatott sorsú pásztói Cserhát Vendéglőről szóló korábbi írás azzal került lezárásra, hogy 1980-ban sikerült megfelelő üzemeltetőt találni, sőt később még fejlesztésre is sor került: 1986-ban adták át az étteremhez csatlakozó 350 fős kempinget. A következő tíz évben szintén történt innováció, azonban továbbiakban sem vált egyszerűbbé az üzemeltetés. Hogy mi állt a háttérben, annak bemutatásához ismét a megyei napilap nyújt segítséget.

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

A Nógrád Megyei Vendéglátóipari Vállalat révén biztosítottá vált 1986-ra a megfelelő üzemeltetői háttér. Baljós fordulatként lehetett ugyanakkor értelmezni, hogy a vállalat egy évvel később, a Nógrád április 17-i számában hirdette, hogy üzemeltetési szerződést kötne az étteremre[1]. A hely nem bizonyult kelendőnek, mivel 1988 januárjában még mindig hirdették a vendéglőt, igaz, már csak három évre kívántak szerződni az érdeklődővel.[2] Egy évvel később pedig már nem üzemeltetőt kerestek, hanem eladásra kínálták az éttermet.[3] Végül lett új tulajdonosa az ekkor Cserhát Csárda néven futó egységnek a budapesti Szenátor Kisszövetkezet személyében.

Az eladás oka kapcsán a megyei napilapnak a vállalat igazgatója, Dókai András röviden úgy fogalmazott, hogy „buzgó veszteségforrás” volt a vendéglő.[4] Az akkori állapotokról, valamint a tervekről így írt a Nógrád Pál Andor, az új tulajdonos elnöke nyomán:

A vendéglátóegység ráadásul nemcsak deficites, de az idők folyamán le is pusztult. A tető beázik, az étteremben áll a víz, a vakolat mindenütt málik, a környezetet gaz veri fel. A kisszövetkezet a tatarozással párhuzamosan bevezeti a földgázt, korszerűsíti a fűtést, a konyhaberendezéseket ; az épület környékét parkosítják. Mindezt olyan, ütemben, hogy április második felére már újra nyit a csárda. […] Amióta megnyílt a kemping, az utazók, kirándulók le is pihenhetnek. Ezért az étterem és az eszpresszó éjjel-nappal nyitva lesz. Megújítják az étterem étrendjét is. A palóc és a szlovák ételkülönlegességek gazdag választékával szeretnének minél több vendéget csalogatni az étterembe. […] Nagyon szeretnének a Volánnal megegyezni, hogy az létesítsen autóbusz-megállóhelyet a csárda közelében.[5]

A korábban is problémaként említett buszmegálló ügye az elhangzottak alapján bő tíz év alatt sem oldódott meg, ugyanakkor az szintén kiolvasható Pál Andor szavaiból, hogy továbbra is a tájjellegű ételekkel kívánták a vendégeket becsalogatni – noha ez már 1980-ban a tervek között szerepelt, amikor a Nógrád Megyei Vendéglátóipari Vállalathoz került az étterem. A kisszövetkezet az újranyitás előtt már feladott álláshirdetést, melyben nemcsak séfet, valamint (a tájjellegű ételek miatt mellé) főzőasszonyokat, hanem könyvelőt, karbantartót, rendészt és lemezlovast is kerestek.[6]

Hogy veszteséget termelt az étterem, annak nemcsak az lehetett az oka, hogy busszal nehezen volt megközelíthető az egység a vendégek számára, illetve, hogy amortizálódott maga az épület. Nem lehetett túlzottan az sem csalogató, hogy egy élelmezésügyi vizsgálat 1987-ben megállapította: a konyha tisztasága kívánnivalót hagyott maga után.[7] A megyében továbbá általános problémát jelentett továbbá az idegenforgalom csökkenése:

Megyénk látogatottsága 12,5 százalékkal kedvezőtlenebb az országosnál, szálláshelyeinket mindössze 67 600 turista vette igényibe. Külföldről 19 ezren érkeztek, az előző évinél 23,7 százalékkal kevesebbem A szálláshelyeken eltöltött 226 ezer vendégéjszaka egyötödével esett vissza 1987-hez képest, s ezen belül — sajnálatos módon — a külföldiek száma is csökkent: 35 százalékkal! Az átlagos tartózkodási idő 3,47-ről 3,34 napra szűkült, s ez az adat az országosnak csupán 53,8 százaléka.[8]

A vendégek kimaradása ebből adódóan nem tett jót a pásztói étteremnek sem, noha 1989-ben újabb innováció valósult meg egy autósmozi képében. Ez az ötlet azonban sem volt újkeletű: már 1980-ban arról beszélt Berta László üzletvezető-helyettes, hogy egyrészt ritkák az autósmozik, másrészt Pásztón sincs vetítés, így lenne sikere az autósmozinak.[9] Előrelépés azonban nem történt e téren: 1981-ben az országos terjesztésű Magyar Hírlap egy jegyzetében a szerző azon értetlenkedett, hogy minden adottsága megvan a komplexumnak, hogy itt kiépüljön egy autósmozi, azonban erre továbbra sem kapott engedélyt az üzemeltető.[10] Az autósmozi megnyitása még majdnem tíz évvel később is problémába ütközött: igaz, nem a bürokrácia, hanem a természet okozott gondot: a sok esőtől felázott talaj miatt július 1. helyett[11] 8-án került sor csak a megnyitásra. Az első vetítésen a Nindzsák harca című filmet tekinthették meg az érdeklődők.[12]

A Mátrakapu Fogadó 1991-ben – Forrás: Új Nógrád, 1991. október 14., 4. o.
Az autósmozi megnyitása után nem sokkal már eladta volna a tulajdonos a fogadót – Forrás: Nógrád, 1989. augusztus 17., 6. o.

A folytatás azonban ezúttal sem lett fényes: már 1989-ben hirdetni kezdte a Szenátor Kisszövetkezet a tulajdonát. 1990-ben még locsolóbált szerveztek a komplexumban,[13] de egy év múlva már a megyei napilap arról cikkezett, hogy a budapesti illetőségű Zöld család megvásárolta az éttermet. 1992-ben a társtulajdonos, Zöldné Makai Erzsébet a már Nógrád Megyei Hírlap címen futó lapnak így nyilatkozott a vállalkozásukról:

Olyan volt ez, mint a mesében szokás. Errevitt az utunk, s első látásra beleszerettünk az üzletbe, s a tájba […] Amikor, nem kevés pénzért, teljesen lepusztult állapotban, szinte „kitakarított” konyhával, átvettük a fogadót, tudtuk, nem kis fába vágtuk a fejszét. Nagy terveket szövögettünk, amelyek megvalósításához pénz kellett. Mi, a pesti vendéglátósok, akik soha nem éltünk vidéken, meg kellett, hogy ismerkedjünk a vidéki élettel, kapcsolatokat kellett szereznünk.[14]

A fogadóhoz tartozó kemping 1994-ben – Forrás: Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július 13., 5. o.

Az új tulajdonosok fejlesztésekbe fogtak – igaz, a friss újításokról 1991-ben a megyei napilap kissé reklámízű cikkben számolt be:

Ha a vendégnek nem felelne meg az étlap kínálata, kérésére elkészítik kedvenc ételét, legyen az akár vegetáriánus vagy a reform konyha egyéb remeke. Szívesen adnak helyet esküvő, szalagavató, s különféle bankettek rendezésére, valamint túristacsoportok étkeztetése céljára, amely esetekben 10 százalék kedvezményt is adnak az árból. Esküvői vacsoráknál lehetőség van arra is, hogy hozott húsból készüljön az étel. A Zöld család profizmusára vall, hogy gondolnak azokra is, akiknek nincs ideje betérni az étterembe. Ezen vendégek kedvéért nyitják meg november 1-én a gyorsbüfét […]. Jó hír azoknak, akik régóta szeretnének nívós éjszakai bárt Pásztóra: december 1-jén nyílik a zenés, műsoros topless bár a Fogadó földszintjén, melynek nyitvatartása, az éttereméhez hasonlóan, rugalmasan igazodik a vendégek jó hangulatához.[15]

A működő kemping mellett újabb szálláshelyekkel bővült a kínálat: a tetőtérben öt vendégszobát alakítottak ki 1993 folyamán.[16] Az innovatív üzletvezetésnek azonban vége szakadt: a Nógrád Megyei Hírlap 1995 őszén a címoldalán számolt be rövidhírként arról, hogy az OTP Bank megbízásából elárverezik a fogadót. Az írásban még szerepelt, hogy az adósok nem vehetnek részt semmilyen formában sem az aukción. Az étterem ezúttal sem volt kelendő: a Világgazdaság még 1996 októberében is úgy tüntette fel a helyet, mint árverés alatt álló tételt.[17] A Mátrakapu Fogadó a nehéz helyzete ellenére próbált túlélni: erre utal, hogy ezen év augusztusában a Kurír egyik rejtvényénél bukkan fel a vendéglő. A helyes megfejtők számára ajánlottak fel egy teljes ellátású hétvégi vendéglátást.[18] Az árverések híre ugyanakkor az elérhető információk alapján arra utal, hogy a valószínűleg hitelből megvalósított fejlesztések nem térültek meg, a „buzgó veszteségforrás” így egy újabb üzemeltetőt sodort magával.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek:

[1] Nógrád, 1987. április. 17., 7. o.

[2] Nógrád, 1988. január 19., 6. o.

[3] Nógrád, 1989. február 15., 6. o.

[4] Nógrád, 1989. április 20., 5. o.

[5] Nógrád, 1989. március 28., 5. o.

[6] Nógrád, 1989. március 24., 6. o.

[7] Nógrád, 1987. július 22., 5. o.

[8] Nógrád, 1989. április 25., 5. o.

[9] Nógrád, 1980. április 18., 5. o.

[10] Magyar Hírlap, 1981. április 24., 6. o.

[11] Nógrád, 1989. július 1., 12. o.

[12] Nógrád, 1989. július 6., 6. o.

[13] Új Nógrád, 1990. április 14., 10. o.

[14] Nógrád Megyei Hírlap, 1992. november 6., 5. o.

[15] Új Nógrád, 1991. október 14., 4. o.

[16] Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december 13., 5. o.

[17] Világgazdaság, 1996. november 1., 11. o.

[18] Kurír, 1996. augusztus 25., 17. o.

A borítóképen a Kurír keresztrejtvényének illusztrációjaként közölt fotó látható a fogadóról. Forrás: Kurír, 1996. augusztus 25., 17. o.

Facebook Kommentek