Kísérletek orosz mezői – Jegor Letov, Janka Gyagileva és a szovjet-orosz punk születése, II. rész

Vázsonyi Dániel

„Hangolódj rá, kapcsolódj be, szállj ki” (Timothy Leary, 1966)

„»Hangolódj rá« azt jelentette, hogy szállj magadba és aktiváld a neurális és genetikai berendezésed. Válj érzékennyé a nagyszámú és különféle tudati szintekre és a különleges kiváltó jelekre, amelyek bevonzzák őket. A drogok egy utat jelentettek ennek a célnak a megvalósításához. »Kapcsolódj be« azt jelentette: lépj harmonikus interakcióba a körülötted lévő világgal – nyilvánulj meg, alkoss, fejezd ki az új belső perspektíváidat. »Szállj ki«: egy aktív, szelektív és kegyes függetlenedést sugallt akaratlan vagy tudatlan kötődésektől. »Szállj ki«: önállóságot jelentett, az egyén különösségének felfedezését, elköteleződést a mobilitás, választás és változás iránt. Boldogtalanul vettem tudomásul, hogy a személyes fejlődés eme folyamáról szóló magyarázatomat gyakran félreértelmezték, úgy értve, »tépj be és hagyj fel minden konstruktív tevékenységgel«.”1

Belső és külső utazások

Az út bonyolult metafora az ellenkultúrában. Egyszerre jelent az életben megtett utat, személyes átalakulást, pszichedelikus droghasználat során átélt élményeket, általános életvitelt, és az életforma megválasztásával kapcsolatos politikai eszményeket. Jegor Letov és Janka Gyagileva útjai a bevezetőben említett rock fesztiválon keresztezték egymást először. A botrányt okozó fellépés csoportképző eseménnyé vált: 1987. április 24-én Jana tucatnyi ismerősével együtt átbumlizott Novoszibirszkből Omszkba, hogy összehaverkodjanak az ottani rockerekkel. A barátkozás olyan jól sikerült, hogy a Liscsenkó testvérek háza Omszkban ideiglenes kommunává alakult, és két hónapig együtt laktak a két szomszédos város punk titánjai néhány hippivel egyetemben. Omszk a cári Oroszország egyik legjelentősebb szibériai városa volt és Novoszibirszket az államszocializmus változtatta új adminisztratív, oktatási, gazdasági központtá. A két város fiatalsága felületesen utálkozott, és rivalizáltak a „Szibéria Chicagója” címért, így nagy dolognak számított, hogy alternatív fiatalok megtörték ezt a sztereotípiát. Az 1980-as évekre Moszkvában és Leningrádban már voltak egymástól elkülönülő punk és hippi tuszovkák2, de Nyugat-Szibériában feltehetőleg az alternatív körök szűkössége miatt nem mehetett végbe ez a differenciálódás. Hippik és punkok nem csak egymás mellett éltek, hanem átvették és átalakították egymás szokásait. Egy novoszibirszki punk ránézésre nem sokban különbözött egy kemerovói hippitől, főbb ismertetőjegyeik a hosszú haj, szakadt farmerdzseki, kockás ing, kitűzők, biztosítótűk, felvarrók és karkötők, esetleg napszemüveg, vagy fejpánt, és legfőképp a laza viselkedés. A keveredés kultúrájára, az egymástól ellesett attitűdök és stíluselemek összebarkácsolására adódik egy remek szakkifejezés: „brikolázs”.3 Az életstíluson túl a személyes autonómia vágya, a természet szeretete és a pacifizmus is összekötötte a két szubkultúrát, amely helyi szinten nézve talán nem is kettő volt, hanem egy.

Janka 1988-ban Oleg Dreval felvételén

Letov, az excentrikus, sokszor hippi kinézetű punk és Gyagileva, a befelé forduló, egyszerű falusi lány benyomását keltő játékos csavargó zenei és szubkulturális együttléteikkel párhuzamosan másfél évig jártak, Liscsenkóék házában melegedtek össze. Életük találkozásukig hasonlóan alakult: Janka is jól szituált családból származott, szülei mindketten mérnökök voltak, két évvel volt fiatalabb Jegornál. 1984-ben beiratkozott a Novoszibirszki Állami Vízmérnöki Intézetbe, de nem érdeklődött komolyan a vízellátás kérdései iránt: ő is inkább lógott, zenélt, és verseket írt. Az egyetemen először az Amigo nevű polbeat zenekarban énekelt, és Novoszibirszk környékén viszonylagos hírességre tett szert majd összeismerkedett Irina Letyajevával, becenevén „Rock-Mamával”. Irina több együttest menedzselt, ismert alternatív koncertszervező volt, a lakásán rendszeresen megfordultak híres zenészek és akár hetekig, hónapokig egész társaságok laktak nála ideiglenesen. Jankát ő vezette be az Akagyemgorodok alternatív zenész köreibe. 1985 decemberében Letyajeva egyik lakáskoncertjén (oroszul: kvartyirnyik) találkozott Janka a fiatal leningrádi bárddal, Alekszandr Baslacsovval becenevén „SzasBassal”, aki nagy hatással volt a zenéjére, költészetére és úgy általában az életére. Janka ismeretlenül így köszöntötte: „akarod, hogy rajzoljak neked egy rókát?” Versei között ez a rajz is fennmaradt az utókornak egy barátság szimbólumaként.

Letyajeva együtt utazott Janával Omszkba a Liscsenkó testvérekhez 1987 tavaszán. Onnan nyár elején sokfelé szétrajzott a társaság: Jegor júniusban Szverdlovszkba ment egy rock fesztiválra, Jana pedig Kemerovoban találkozott hippikkel, és a művészeti főiskolán csövezett. Miután visszatértek Omszkba, Jegor a lakásstúdióján felvett öt albumot, és kettőben Jana is közreműködött. Együttműködésük konfliktusokkal volt terhes, mert Letov egy divatdiktátor magabiztosságával kritizálta Gyagileva dalait, és a stúdiója révén egyfajta kreatív főfelügyelői szerepet próbált kiharcolni magának mások zenéje felett, sokszor sikerrel. A számok egyértelműen Jegor élettapasztalatát tükrözik: a „Nekrofília” és a „Totalitarizmus” című albumok már az érett Grazsdanszkaja Oboronára jellemző, agresszívan nihilista felforgatást közvetítik a címadó dalokon kívül olyanokkal, mint a „Mi vagyunk a jég”, „Anarchia (igen lesz)”, „Rászarni az arcomra”, „Mély seggben vagyunk” vagy a „KGB-rock”. Az intenzív alkotói periódust rövidre zárta az állami beavatkozás csontmarka: zárt klinikai megpróbáltatásai után Jegornak rendszeresen jelentkeznie kellett felülvizsgálatra, és novoszibirszki botránya után újra le akarták csukni.

Jankával együtt mentek be az omszki pszichiátriára, és amikor rájöttek az orvosok szándékára, egy óvatlan pillanatban kilógtak az épületből, és világgá mentek. Az 1987-es év hátralévő részében hivatalosan szökésben voltak. Addigra mindketten felhalmoztak annyi alternatív kulturális tőkét, hogy az ingyenes lakhatás többnyire nem okozott gondot, és pénz nélkül meg tudtak élni koldulásból, lopásból, gyűjtögetésből és ajándékokból. A legenda szerint egy szál gitárral és negyven rubellel a zsebben indultak útnak. Néha elhagyatott vagonokban vagy pincékben húzódtak meg, az utcán énekeltek és ették, amit „az isten küldött”. A szovjet hippik ennek az életmódnak a megnevezésére fantasztikus orosz-angol neologizmust alkottak: „zsity na aszke” vagyis „kéregetésen élni”.4 Jegor úgy fogalmazott, hogy szisztyemnyik lett, vagyis a földalatti szubkulturális hálózat tagja. Többnyire autóstoppal vagy vonatstoppal utaztak. A kettő közül az előbbi volt kockázatmentesebb, mert a vonatok esetében vagy kocsiról kocsira vándorolva kellett elbújni a pravadnyikok elől, vagy pedig le kellett fizetni őket valamivel, ami nagyvárosok közötti forgalomban sokszor nehéz esetnek bizonyult. A pravadnyik vagy pravadnyica állami alkalmazott, egy személyben rendfenntartó, jegykezelő, ágyneműkiosztó, teaárus, sakk- és dominókölcsönző, és a szovjet vonatokon minden vagonra jutott egy. Katonai és gazdasági okokból rengeteg zárt város volt a Szovjetunióban, és rendkívül nehéz volt költözési engedélyt szerezni, különösen a fővárosba.

Gyagileva Szimferopolban, 1988.

Emellett 1961-től érvényben volt egy törvény, amely a vándorló életmódot és a koldulást két évig terjedő börtönnel, vagy fél évtől egy évig terjedő kényszermunkával büntette,5 így Letovék a pszichiátriai szökéshez képest is nehéz helyzetbe kerültek. A legtöbb időt Leningrádban, Moszkvában, a Krím-félszigeten és Nyugat-Szibéria Omszkon kívüli területein töltötték. Hetekig laktak Oleg Drevalnál Kijevben, aki meleg fogadtatásban részesítette őket. Egyfajta szegény rokoni státuszba kerültek a szibériai punkok, akikről gondoskodni kellett, de a szálláson túl az étel, ital mindig közösnek számított az ilyen körökben, sokszor a ruhák is. Augusztusban részt vettek a szimferopoli „Rockpanoráma” elnevezésű fesztiválon az Építők kultúrházban, amely két hétig tartott, és a nevéhez hűen a leghíresebb szovjet-orosz rockereknek biztosított fellépési lehetőséget: ott volt Pjotr Mamonov a Zvuki Muból, Jurij Sevcsuk a DDT-ből és Viktor Coj a Kinóból. Coj, a szovjet rock egyik nagy sztárja egy ideig az Avtomatyicseszkie Udovletvorityeli basszusgitárosa volt, de a Kino melankolikus zenéje is erősen kötődik a punkhoz.6

A Krím-félsziget kultikus jelentőségű a szovjet ifjúsági kultúrában mind hivatalos, mind földalatti változatában: ott található az „Artyek” a leghíresebb szovjet úttörőtábor, de vadkempingezésre is tökéletesen alkalmas hegyes déli tengerpartja. Mediterrán időjárása miatt megfelelő búvóhellyel csövezve akár át is lehet telelni, általában nincsenek súlyos mínuszok. Artyom Troickij zenekritikus „szovjet Kaliforniának” nevezte a félszigetet,7 és az USA-val való kulturális párhuzamok nem érnek itt véget. Szergej Gurjev a „Kontrkultura” című moszkvai rock szamizdat szerkesztője némileg túlozva két főbb pólusra szűkítette le a punkot mint zenei stílust és életformát: kaliforniai és szibériai punkra. Kalifornia a „vadnyugat” szimbóluma, Szibéria a „vadkeleté”: mindkét térség egy-egy kontinensméretű ország viszonylag későn integrált területe, erős multikulturális és spirituális hagyományokkal. Jegor Letov orosz avantgarde költők (Majakovszkij, Vvegyenszkij) mellett az 1960-as évek nyugati ellenkultúráját jelölte meg szellemi forrásvidékeként, amelynek egyik fővárosa San Francisco.

Az ottani „hippi törzsek” szervezetisége, a személyes kapcsolatokon alapuló, átlagban nagyjából száz fős, választott családok a kaliforniai őslakók kisméretű, egymással bonyolult szövetségi rendszerben lévő törzseire emlékeztettek. A meszkalin tartalmú növények fogyasztása, az LSD kultusza és az ezekkel összefüggő rituális gyakorlatok az észak-amerikai pszichedelikus kultúrának egyszerre kölcsönöztek archaikusan spirituális és modern örömkulturális jelleget. Letov nemcsak az orosz punk keresztapja, hanem a pszichedelikus rocké is, amely a nyugatiak mellett helyi gyökerekből is táplálkozott. Szibéria a sámánizmus őshazája8, de szláv pogány természetkultusz, az ortodox szakadár óhitűek és a hliszt eretnekek gondolatai is tükröződnek több Grazsdanszkaja Oborona számban is. Letov színpadi előadása sokszor tartalmazott pszichedelikus, sámánisztikus elemeket. Az extázist, a transzállapotot avatatlan vagy felületes szemlélőnek nehéz megkülönböztetni attól, amit a köznyelv őrületnek nevez főleg, ha az alkotóban „a belső nyelv elárasztja a szubjektum egész kifejező képességét”.9 Rángatózó vagy robotikus testmozgás, kántáló üvöltözés, delejes szemek, háton fetrengés a színpadon mind a letovi előadásmód kellékei. Résztvevők egybehangzó véleménye szerint egyes koncertek mágikus szertartásokhoz voltak hasonlatosak. Kortárs orosz konzervatívok nem véletlenül tartották a rockzenét szellemi AIDS-nek, a sátán kultuszának. Letov punk transza és Gyagileva bárdmuzsikája folk lamentációival kollektív szellemidézés volt a javából.

A “szovjet Kalifornia” – életkép a Krím-félszigeten lévú Alusta strandjáról, 1977 (A. R./FORTEPAN, 69796)

1987. szeptember elején együtt mentek el a podolszki rockfesztiválra, ahol felléptek novoszibirszki ismerőseik, majd szeptember második felében elváltak útjaik: Janka Leningrádba ment, Jegor pedig Roman Neumojev meghívására Tyumenybe, miután egy hónappal korábban összeismerkedtek a „Rockpanoráma” fesztiválon. Ezzel a kapoccsal kiépült a Tjumeny – Omszk – Novoszibirszk háromszög, amely a szibériai punk színtér területi bázisává vált. Egy laza, nagyjából ötven fős baráti társaság alkotta a magját, akiknek a többsége olyan helyi punk együttesekben játszott, mint a Putti (Puttók) és a Bomzs (Csöves) Novoszibirszkből, a Kulturnaja Revoljucija (Kulturális Forradalom), az Insztrukcija po Vizsivanyiju (Túlélési Útmutató) és a Kooperativ Nyistjak (Jóság Kooperatíva) Tyumenyből vagy a Grazsdanszkaja Oborona (Civil Védelem) Omszkból. Bár léteztek állandó jelleggel együtt zenélő társaságok, de a tagok gyakran cserélődtek, illetve felléptek egymás koncertjein, és szerepeltek egymás lemezein. Jegor tjumenyi tartózkodása is efféle művészi szinergiába torkollott: Roman társaságával létrehozták az „Insztrukcija po Oboronye” című albumot. Az egész szcéna inkább projektekben gondolkozott, mint együttesekben: ha valakinek volt egy jó ötlete, és a megvalósításba bekapcsolódott néhány barátja, az rögtön új együttest, vagy projektnevet is eredményezett. A spontán művészeti, szerveződési modell a kreatív atmoszféra biztosítása mellett az üzletellenesség garanciája is volt, mert így egyik együttesnek se volt lehetősége „zenei márkává” válni. Ezek az emberek elsősorban bulizni akartak, nem zenei karriert befutni: a punkban a szöveg és a performansz minden, és a zene csupán kellék az egzisztenciális ellenállás eszméjének világgá kürtöléséhez. Ez a DIY (do it yourself – csináld magad) esztétika alapja.

Gyagileva: Nagy észből (akusztik)

1987. októberében Jegor hazautazhatott Omszkba, mert a Letov család nyomásgyakorlásának köszönhetően már nem akarták se börtönbe, se kórházba zárni. Jankával és az anyjával hármasban töltötték a tél nagy részét a család külső omszki panellakásán. Sok zenét rögzítettek Jegor házi stúdiójában, gyakran jártak náluk punk barátaik, muzsikálni, vagy csak együtt lógni. Utazgattak a környező kistelepülésekre, élvezték a hatósági erőszak megszűntét. A peresztrojka Jegor, Janka és a szibériai punkok számára 1988-ban kezdődött. Ettől az évtől kezdve, ha lakáskoncertet szerveztek, fesztiválra utaztak, másolt hangszalagokat terjesztettek már nem ütköztek komolyabb ellenállásba. A helyi punk szcéna erejét mutatja, hogy 1988. június 24-e és 26-a között egy tyumenyi kultúrházban megrendezték az első és utolsó Alternatív és Balradikális Zene Fesztiválját. Ez volt Janka első szervezett fellépése szülővárosán kívül, Jegornak pedig a második. Az 1988 és 1990 közötti két évben országos hírnévre tettek szert: amikor nem új albumokat vettek fel az omszki házi stúdióban, utaztak és zenéltek. Moszkvába és Leningrádba gyakran visszatértek, de felléptek Vilniuszban, Tallinnban, Szverdlovszkban, Kijevben, Harkovban, Szimferopolban, Novoszibirszkben, Omszkban, Krasznojarszkban, Irkutszkban, Angarszkban, tehát a Baltikumtól a szibériai Távol-Keletig sok helyen. A Grazsdanszkaja Oborona zenéje ebben a korszakban egyre szarkasztikusabbá, vadabbá és sötétebbé vált: a témaválasztásban megjelent a háború mint a Szovjetunió lassú felbomlásának egyik riasztó katalizátora. Az afgán háború alig fejeződött be, de máris elkezdődtek a véres köztársasági konfliktusok a Kaukázusban majd folytatódtak Közép-Ázsiában és a Baltikumban. Letov zenéje lázadás volt a szürke, de véres hétköznapok elidegenedése ellen, tiltakozás az „ember embernek farkasa” mentalitás ellen, a személyes szabadság és a punk testvériség nevében.

Janka a Zelenograd Fiatal Európai Underground Fesztiválon, 1990.

Utóirat: halál és felbomlás

Alekszandr Nyikolajevics Baslacsov 1988. február 17-én Leningrádban kiugrott, vagy kiesett egy kilencedik emeleti Kuznyecova úti lakás ablakából. „SzasBas” hivatalosan öngyilkos lett, de annyira részeg volt, hogy nem lehetünk biztosak a szándékában csak a befejezett tényben: azonnal szörnyet halt. Jankát borzasztóan lesújtotta költői mentorának halála, de Jegort is megérintette a tragédia. Alkoholizmusa mellett alkotói válsággal küszködött, mint sok más alternatív zenész. A peresztrojka megnyitotta az utat a szovjet rock földalatti szubkultúrából kapitalista iparrá válásához. A második Baslacsov Emlékkoncerten 1990. februárjában Jegor fellépése előtt nyomdafestéket nem tűrő felháborodással kritizálta mindazokat, akik a rock mozgalmából popipart csináltak. Ez a folyamat háttérbe tolta a csináld magad esztétikát és igazi hatalmat adott a zenei menedzserek kezébe. Az állami Melodija 1989-től önálló exportpolitikát folytathatott, és fellendült a független zenekiadás. A szibériai punk színteret mindez nem söpörte maga alá, mégis 1990. április 13-án Tallinnban pontosan három évvel az első nagy fellépésük után búcsúkoncertet adott a Grazsdanszkaja Oborona. Letov kezdeményezésére oszlott fel az együttes, mondhatni, népszerűsége csúcsán. Jegor nem szeretett interjúkat adni, omszki házi stúdiójában keverték és vették fel a számokat, amelyeket továbbra is informálisan terjesztettek, és koncertszervezőik a saját köreikből kerültek ki. Anakronizmussá váltak, nem akartak integrálódni a kialakuló szocialista piacgazdaságba, így inkább szétszéledtek új utakat keresni. Letov új zenei projektjei mellett politizálni kezdett, és az Eduard Limonov által alapított Nemzeti Bolsevik Párt tagja lett.10 Pár év politikai aktivizmus, a szovjet rendszerváltás „hősei” elleni akcionista fellépés után végleg kiábrándult a nagypolitikából, és anarchizmusát ismét esztétikai irányba fordította.

Janka az édesanyja és a legjobb barátja halála, valamint a Jegorral való nehéz kapcsolat és szakítás után depressziós spirálba került. 1991-ben tragikusan rövid életének utolsó évében már nem lépett fel, alig mozdult ki otthonról és vérfagyasztó dalokat írt. 1991 februárjában megírta és felvette az utolsó ismert számát „Eljön a víz” címmel, amelyben üvöltve ismétli: „jön a víz és én aludni fogok”. 1991. május 9-én este sétára indult apja Novoszibirszkhez közeli dácsájából, és nem tért vissza. Nyolc nappal később egy halász húzta ki a holttestét az Inya folyóból. Sokan gondolják úgy, hogy már halott volt, mikor a folyóba esett, de hivatalosan öngyilkos lett.

Gyagileva: A fekete napon

A temetése után a részeg Letov berontott Janka régi szobájában gyászoló apjához, és volt szerelme minden levelét és jegyzetfüzetét magával vitte.11 Jegor volt barátnője sok dalát és versét adta ki újra, vagy dolgozta fel, ugyanakkor valószínűleg nem akarta, hogy a Gyagilev család Janka hagyatékából megtudja, mennyit veszekedett vele, és hogyan próbálta meg művészi autonómiáját korlátozni, előadásmódját a maga képére formálni. Nem volt könnyű nőnek lenni a szovjet típusú társadalomban, de a macsó punk szubkultúrában se. Janka egyedi művészi hangját nem sikerült elnyomnia, vagy eltorzítania senkinek se, de ezért az életével fizetett. Letov és Gyagileva közös öröksége a kompromisszumoktól mentes, informális szabadságban kiteljesedő, de rövid élet. Ahogy egy Grazsdanszkaja Oborona szám fogalmaz: „a mi tettünk, a mi hitünk, a mi igazságunk az anarchia!”

Minden a terv szerint megy – a peresztrojka punk himnusza 1988-ból.
Szerző: Jegor Letov.

„A határok kulcsa kettétört
és a mi Lenin apánk elenyészett.
Szétmállott penésszé és hársmézzé
és a peresztrojkával minden megy és megy a terv szerint.
Az összes mocsok csupasz jéggé vált
és minden a terv szerint megy!

Az én sorsom pihenni vágyott
Megígértem neki: nem veszek részt a háborús játékban,
de a sapkámon sarló, kalapács és csillag van
Milyen megható – sarló, kalapács és csillag
A várakozás vad lámpása kileng
és minden a terv szerint megy!

Az én feleségemet felzabáltatták a tömeggel
A világ öklével szétzúzták a mellkasát
Össznépi szabadsággal szétszaggatták a húsát
Hát temessétek el őt Krisztusban,
mert minden a terv szerint megy!

Egyedül csak Lenin nagypapi volt jó vezér
Az összes többi maradék – akkora szarok
Az összes többi ellenség és olyan seggfejek
Hazánk felett, szülőföldünk felett
Démonikus hó esett
Megvettem a Korea nevű újságot – ott is jó
Ott van Kim Ir Szen elvtárs, ott is pont olyan mint nálunk
Biztos vagyok benne, hogy nekik is a lehető legjobb –
és minden a terv szerint megy!

De a kommunizmus alatt, minden baszott jó lesz
Őkelme eljön hamar – csak meg kell várni
Ott minden ingyen lesz, ott minden feldob majd
Ott igazából tutira meg se kell majd halni
Felébredtem az éjszaka közepén és rájöttem, hogy
Minden a terv szerint megy!”12

Letov: Minden a terv szerint megy


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek:

1 Timothy Leary 1983: Flashbacks: A Personal and Cultural History of an Era. Los Angeles, 253. oldal.

2 „Tuszovka” oroszul informális összejövetelt jelent.

3 Dick Hebdige 1979: Subculture. The meaning of style. London, 102-106. oldal.

4 John Bushnell 1990: Moscow graffiti. Boston, 116. oldal.

5 Lásd a szovjet-orosz büntetőtörvénykönyv 209-es paragrafusát. Harold J. Berman szerk. 1972: Soviet Criminal Law and Procedure. The RSFSR Codes. Cambridge, 187. oldal.

6 Egy ismert számuk sora: „a mamám anarchia, a papám egy pohár vörösbor”.

7 Artyem Troitsky 1987: Back in the USSR: The True Story of Rock in Russia. London, 31. oldal.

8 Maga a sámán szó tunguz eredetű.

9 Michel Foucault 2000: Elmebetegség és pszichológia – A klinikai orvoslás születése. Budapest, 23. oldal.

10 Ennek a pártnak tagja volt Putyin egyik híresebb mai tanácsadója is, Alekszandr Geljevics Dugin. A rendszerváltással szemben csak a nacionalizmus és a kommunizmus bizonyult tömegeket mozgósító ideológiának, és ez sokféle figurát sodort ideiglenesen egy zászló alá közvetlenül a Szovjetunió felbomlása után.

11 2008-ban Letov halála után az a fura helyzet állt elő, hogy Janka hagyatéka Jegor özvegye, Natalia Csumakova kezelésébe került.

12 „Vszjo igyot po planu” A szöveg saját fordítás.

 A külön nem jelzett képek forrása a yanka.lenin.ru fanoldal, ami a legnagyobb gyűjtemény a szerzőkhöz közelálló baráti társaság működteti non-profit alapon. A nyitóképen: Janka és Jegor Letov lakásán, Omszk, 1988/JulijaSersztobitova felvétele/

Felhasznált források és szakirodalom:

Interjú Oleg Szuruszinnal 17:59
Interjú Alekszandr Rozskovval 12:22
Interjú Szergej Firszovval 7:51
Interjú Guzela Nemirovával 26:07
Interjú Fedor Fominnal és Alekszandr Kelemzinnel 12:01
Interjú Vlagyimir „Bomzs” Zjubinnal 13:17
Interjú Oleg Taraszovval 24:55
Interjú Szergej Gurjevvel 15:38

Interjú Oleg „Manager” Szudakovval 28:25
Interjú Igor Zsevtunnal 16:48
Interjú Kirill Ribjakovval 15:24
Interjú Alekszandr Andrjuskinnal 9:54
Interjú Alekszandr Csirkinnel 11:44
Interjú Roman Neumojevvel 46:24
Interjú Artur Sztrukovval 38:06
Interjú Miroszlav Nemirovval 43:39
Interjú Konsztantin „Kuzja Uo” Rjabinovval 35:53
Interjú Valerij Rozskovval 42:37
Interjú Natalja „Kometa” Komarovával 50:45
Interjú Szergej Letovval 26:37
Interjú Mihail Pozdnjakovval 36:13
Interjú Nik Rok-n-Rollal 39:58
Interjú Jevgenyij Kokorinnal 6:59
Az interjúkat Vlagyimir Kozlov készítette 2013-ban a Szledi na Sznyegu (Lábnyomok a hóban) című filmjéhez és nyilvánossá tette a személyes YouTube csatornáján:
https://www.youtube.com/channel/UCPZGA-4OpHQz78Mcekz4xqA
A Grazsdanszkaja Oborona honlapja. http://www.gr-oborona.ru/

Weboldal Jana Sztanyiszlavovna Gyagileva emlékére. http://yanka.lenin.ru/
Jegor Letov 2014: Avtografi. Csernovie i belovie rukopiszi. Tom 3. 1993-1997. Novoszibirszk.
Jegor Letov 2011: Avtografi. Csernovie i belovie rukopiszi. Tom 2. 1990-1993. Novoszibirszk.
Jegor Letov 2009: Avtografi. Csernovie i belovie rukopiszi. Tom 1. 2002-2007. Novoszibirszk.
Jegor Letov: KGB protyiv pankov – interjú 1989-ből. 9:26 https://www.youtube.com/watch?v=4gyngLs6EzM

Kristina Pauer: A művészeti tér struktúrája az orosz rockköltészetben, Alekszander Baslacsjov, Jegor Letov, Janka Djagiljeva.
2020, Moszkva, Virgorod Kiadó. (Пауэр К.: Структура художественного пространства в русской рок-поэзии:
Александр Башлачёв, Егор Летов, Янка Дягилева. – М.: Выргород, 2020.)
Vlagyimir Kozlov/Ivan Szmjeh: Lépések a hóban. A szibériai punk rövid története. 2019, Moszkva, Common Place kiadó.
(Владимир Козлов, Иван Смех: Следы на снегу. Краткая история сибирского панка.)

Filmográfia:

Szledi na Sznyegu – film o russzkom pank roke v 1980-90 godov 2014 r.: Vlagyimir Kozlov
Zdorova i Vecsna 2014 r.: Natalja Csumakova, Anna Cirlina
East punk memories 2013 r.: Lucile Chaufour
Szibirszkij Vudsztok 2012 r.: Igor Kolkin, Konsztantin Narikov
How the beatles rocked the Kremlin 2009 r.: Leslie Woodhead
Sztyiljagi 2008 r.: Valerij Todorovszkij
OstPunk! Too much future 2007 r.: Carsten Fiebeler, Michael Boehlke
Sretno dijete 2003 r.: Igor Mirkovics
Poszlednij Geroj 1992 r.: Alekszej Ucsityel
Fanati 1989 r.: Vlagyimir Feoktisztov
Igla 1988 r.: Rasid Nugmanov
Rok 1988 r.: Alekszej Ucsityel
Assza 1987 r.: Szergej Szolovjov
Fala – Jarocin ’85 1986 r.: Piotr Lazarkiewicz
Kurjer 1986 r.: Karen Sahnazarov
Legko li bity molodim? 1986 r.: Jurisz Podnieksz
Barisnya i huligan 1918 r.: Jevgenyij Szlavinszkij

Irodalom:

Ivan Gololobov – Hilary Pilkington – Yngvar B. Steinholt 2014: Punk in Russia: Cultural mutation from the „useless” to the „moronic”. New York.
Faludi Ádám 2013: A rockdíler. Tatabánya.
Anne E. Gorsuch – Diane P. Koenker szerk. 2013: The Socialist Sixties. Crossing borders in the second world. Bloomington.
Michael J. Kramer 2013: The Republic of Rock. Music and citizenship in the sixties counterculture. New York.
Alik Oliszevics 2013: Revoljucija Kvitiv. Lviv.
Dalos György 2011: Gorbacsov – Ember és hatalom. Budapest.
Vasile Ernu 2011: Született Szovjetunióban. Budapest.
Patrick J. Williams 2011: Subcultural theory. Traditions and concepts. Cambridge.
Inna Kochetkova 2010: The myth of the Russian Intelligentsia. Old intellectuals in the new Russia. London.
Sergei I. Zhuk 2010: Rock and Roll in the Rocket City. The west, identity and ideology in soviet Dniepropetrovsk, 1960-1985. Baltimore.
Havasréti József 2006: Alternatív regiszterek. A kulturális ellenállás formái a magyar neoavantgárdban. Budapest.
Georgy Katsiaficas 2006: The Subversion of Politics. European Autonomous Social Movements and the Decolonization of Everyday Life. Oakland.
Mircea Eliade 2005: A samanizmus: az eksztázis ősi technikái. Budapest.
Szili Sándor 2005: Szibéria birtokbavételének koncepciói az orosz és a szovjet történetírásban. Budapest.
Szőnyei Tamás 2005: Nyilván tartottak. Titkos szolgák a magyar rock körül 1960-1990. Budapest.
Laura J. Olson 2004: Performing Russia. Folk revival and russian identity. London.
Iván Ildikó – Krausz Tamás – Sz. Bíró Zoltán szerk. 2003: Peresztrojka és tulajdonáthelyezés. Tanulmányok és dokumentumok a rendszerváltás történetéből a Szovjetunióban (1985-1991). Budapest.
Klaniczay Gábor 2003: Ellenkultúra a hetvenes-nyolcvanas években. Budapest.
Michel Foucault 2000: Elmebetegség és pszichológia – A klinikai orvoslás születése. Budapest.
Szvetlana Alekszievics 1999: Fiúk cinkkoporsóban. Budapest.
Victor L. Mote 1998: Siberia. Worlds apart. Boulder.
Sabrina Petra Ramet szerk. 1994: Rocking the State. Rock music and politics in Eastern Europe and Russia. Boulder.
S. Frederick Starr 1994: Red and Hot. The Fate of Jazz in the Soviet Union 1917-1991. New York.
John Bushnell 1990: Moscow graffiti. Boston.
Timothy W. Ryback 1990: Rock around the Bloc. A history of rock music in Eastern Europe and the Soviet Union. New York.
Artyem Troitsky 1987: Back in the USSR: The True Story of Rock in Russia. London.
Csörsz István 1986: Elhagyott a közérzetem (Riportok 1982-83). Debrecen.
Kőbányai János 1986: A margón. Budapest.

Mervyn Matthews 1986: Poverty in the Soviet Union. The life-styles of the underprivileged in recent years. Cambridge.
Eric Stover – Elena O. Nightingale szerk. 1985: The Breaking of Bodies and Minds. Torture, Psychiatric Abuse, and the Health Professions. New York.
Ilja Ehrenburg 1984: Moszkvai sikátor. Budapest.
Lugossy Gyula 1984: A lázadó. Budapest.
Nemes Péter 1984: Ismerkedés a csövesek világával. Budapest.
Bakonyi Péter 1983: Téboly terápia stigma. Budapest.
Bulat Okudzsava 1982: Dilettánsok utazása: Amiran Amilahvari nyugalmazott főhadnagy visszaemlékezéseiből. Budapest.
Roy Medvedev 1980: On soviet dissent. Interviews with Piero Ostellino. New York.
Dick Hebdige 1979: Subculture. The meaning of style. London.
Klára Jarunková 1978: A csavargó. Bratislava.
Lugossy Gyula 1972: A lézengő. Budapest.

Facebook Kommentek