Karácsony a szocialista időszakban

Tóth Eszter Zsófia

Anyám az 1980-as évek karácsonyain mindig azt emlegette, hogy az 1950-es években se karácsonyfa, se szaloncukor nem volt kapható. A nagyapámnak sikerült egy cserepes kis fenyőt vásárolni a  virágboltban, szaloncukrot pedig otthon főztek. Anyám azt is elmesélte, hogy amikor nagyapámnál volt a karácsony, apámmal éjjel gyalogoltak haza a kihalt városba, mivel tömegközlekedés nem volt, taxira meg nem telt. A 80-as években nálunk gyűlt össze nagyapám halála után a család. Emlékezetes ajándékok voltak a diavetítő és 1984-ben egy magnó. Igazi MK-27-es modell. Nem tudtam betelni vele, napokon át vagy a családtagokat interjúvoltam, vagy énekeltem és felvettem. A Polimer kazettára készült felvétel ma is megvan. Apám szokás szerint hülyéskedett és énekelt, mint minden karácsonykor az Argentínában csókra vár a lány című korabeli slágert. Keresztapám pedig bökverseket szavalt, amelyeket ő alkotott.

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

De ez már az enyhülés időszaka volt, én már nem fenyőünnepben szocializálódtam. Bár az is igaz, hogy a lemezen – amely nagyapai örökség volt – a Kiskarácsony, nagykarácsony után jött csak a Mennyből az angyal. És az a Zöld fenyőfán kigyúltak a gyertyák, kispajtások örvendezve körös körül járják című dalt már csak az iskolai ünnepségen hallgattuk meg. Az üdvözlőlapokon pedig a Kellemes karácsonyi ünnepeket és eredményekben gazdag boldog új évet felirat szerepelt. A „Mit hozott a Jézuska?” kérdés pedig alig szerepelt a korabeli lapok hasábjain. fenyőünnep kifejezést ekkoriban már csak a parlamenti ünnepségre használták (ezt erősíti meg a nyitóképen olvasható felirat is), ahova a Magyar Úttörők Szövetsége szervezésében az ország minden területéről kiválasztott úttörők mehettek.

Nagy Imre későbbi miniszterelnök unokájával 1951 karácsonyán (Jánosi Katalin/FORTEPAN, 74219)

Megváltoztak az ajándékozási szokások: habár korlátozott mértékben, de fogyasztóivá vált a karácsony. Amíg az 1950-es években egy pár kesztyű vagy zokni is ajándék lehetett, addig 1960-ban az ünnepek után becserélhették a Corvinban a rosszul sikerült meglepetésajándékokat a vevők.[1] Nagyobb értékű ajándéknak számított például a fényképezőgép is. Fotó Fáni rajzos reklámfigura tanácsokat adott a karácsonyi fotózáshoz is. Az ajándékozás középpontjában a gyermek állt – legalábbis a korabeli sajtó szerint. A nagyáruházak szerettek tanácsadó szerepet betölteni a fogyasztóknál, mert

„áruházban, csakis az áruházban történhetik meg — s milyen gyakran megtörténik! —, hogy valaki eredetileg nyakkendőt akar vásárolni, azután kézelőgomb mellett dönt, s végül egy dohányzókészlettel érkezik meg a karácsonyfa alá.”[2]

Sokol tranzisztoros rádió, ideális karácsonyi ajándék gyerekeknek is. Kővári Jenő felvétele, 1975. (Rádió és Televízió Újság/FORTEPAN, 56386)

A férfiaknak is adtak karácsonyi ajándék vásárlási tanácsokat az újságírók :

„A kozmetikai cikkek — kölnik, parfümök, krémek, festékek — minden hölgynek örömet szereznek, ám nem biztos, hogy magától is rászánná magát egy takarékos leány, vagy asszony a luxus csomagolású, finom kölni vásárlására. Ha azonban ajándékba kapja, karácsonykor lepik meg vele, megmenekül a lelkiismeretfurdalástól. Ezért gavallér ajándék a kozmetikum.”[3] 

A nők is kaptak ajándéktippeket:

„Nos, néhány biztos tipp: nincs férfi, aki ne örülne a karácsonyi csomagolásban árusított finom Wilkinson borotvapengének — bármilyen mennyiségben. Kivétel mégis van: aki villanyborotvát használ. Annak viszont egy új NDK, vagy nyugatnémet gyártmányú villanyborotva okozza a legnagyobb örömet.”[4]

Gyermekeknek az alábbiak voltak slágertermékek 1968-ban:

„Az NDK-beli csavaros, műanyag politechnikai játékok, PICO játékvasút garnitúra, a szellemes és tanulságos Kozmoglobusz, a kínai importból származó elemei sípoló mozdony, a nagy választékban kapható Matchbox autó-modell —, hogy csupán néhányat említsünk — bő teret enged a gyermek képzelőerejének, fejleszti kézügyességét és megajándékozza a maga alkotta munka örömével.”[5]

Azért az 50-es években karácsony sem lehetett Rákosi elvtárs nélkül. A kép 1952-ben készült a balatonlellei úttörőtáborban. (Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény/FORTEPAN, 41378)

1976-ban változatos játékok (mackó, járóbaba, építőkocka) közül válogathattak az érdeklődők a nagyáruházakban és a sífelszerelés, korcsolya, szánkó is gyakori meglepetés volt.[6] „Skála, ünnepi ajándékskála” volt az 1980-as évekbeli szlogen a Skála Áruházakban. Az 1986-os karácsony alkalmából például 5000 színes tévé fogyott el.[7]

Ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég – énekelte a Neoton Família a 80-as években. Talán az ünnep kommercializálódására is utalhatott e szám, ami ahhoz képest, ami az 1990-es években bekövetkezett, még kispálya volt a fogyasztás szempontjából.

Amikor nem nagyon volt lehetőség ünnepelni: kidobott karácsonyfa a marosvásárhelyi Piata Victoriei-n az 1989-es romániai forradalom napjaiban. (Várhelyi Iván/FORTEPAN, 74135)

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek, felhasznált források:

[1] Népszava, 1968. december 15. 17. o.

[2] Magyarország, 1968. december 8. 18 o.

[3] Magyarország, 1968. december 8. 18 o.

[4] Magyarország, 1968. december 8. 18 o.

[5] Magyarország, 1968. december 8. 18 o.

[6] Magyar Nemzet 1976. december 9. 10. o.

[7] Magyar Ifjúság, 1987. január 16. 19. o.

A nyitóképen a Corvin Áruház 1979 karácsonya körül (Magyar Rendőr/FORTEPAN, 66396)

Facebook Kommentek