A Pacsirta rádiótól a Videotonig – kis rádiótörténet

Tóth Eszter Zsófia

Világvevő… Emlékszem, milyen szívdobbantó volt gyermekkoromban barátaink Pacsirta rádiójának varázsszemével összekacsintva, a hangszórót borító hatalmas sárgás felületre meredve érezni: ebbe a szobába bejön a világ.” – emlékezett vissza a Pacsirta rádióra 2005-ben a Muzsika újságírója.[1] Bizony, még a Szabad Európa Rádió teenager partiját is lehetett fogni rajta. A mi Pacsirta rádiónk végül falusi nagyanyám szerényének tetején landolt, mikor mi lecseréltük egy világvevő Videotonra. Ez utóbbi úgy lett, hogy hat éves Zaporozsec autónkat nem sikerült eladni, csak úgy, hogy a vevő az autóért cserébe némi készpénzt és egy rádiót adott, ez volt a Videoton. Innentől kezdve apám a szombat délutánokat az új rádió előtt töltötte, a körkapcsolást hallgatva, vagy elámulva azon, hogy külföldi rádiók egyáltalán bejönnek, az olasz adók voltak a kedvencei, szerette hallgatni a dallamos nyelvet.

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

Abba az időben, mikor korlátozottan lehetett utazni és a magyar állampolgárok be voltak zárva a vasfüggöny mögé, a világvevő rádiók egy pici ablakot nyitottak a szabad világba. E cikk egy kis rádiótörténeti sajtószemle.

Érdemes belegondolni, milyen hatalmas szerepe volt a rádiónak a televíziós világ előtt. Az 1956-os forradalom értelmezhetetlen a rádió nélkül, ugyanis 1956. október 23-án a tüntetés engedélyezése majd betiltása is a rádión keresztül zajlott, a tüntetők is a rádióban szerették volna beolvastatni követeléseket és az épület elfoglalása lett a forradalom alapeseménye. Rádión jutott el a hír vidékre is az eseményekről. Az 1950-es évek propagandaadásai kapcsán a rádióban mondták ki azt is hogy hazudtunk éjjel és hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon. Rádióba bemondott nyilatkozat – például Mészáros Ági színésznő esetében – alapozta meg a megtorlást. A rádióban bejátszott Beethoven Egmont Nyitánya pedig a forradalom szimbólumává vált.

1958-ban a Pacsirta rádió aranyérmet nyert a brüsszeli világkiállításon.[2] Az AR 611-es modellen még nem szerepelt a Pacsirta felirat, a nagygombok rézbetétesek, a kicsik csúcsosak voltak.

Pacsirta rádió
Pacsirta rádió, 1960 (Forrás)

Kelen Károly visszaemlékezése egy 1960-ban vásárolt Pacsirta rádióra:

Hatvanban apám szerzett egy tizenkét gombos Pacsirta rádiót. Igazi kincs volt, az akkori idők csúcsmodellje. (…) Már régóta Luxi-lázban [Luxemburg Rádió] égtünk, mostantól a Pacsirtához csatlakoztatott készülékkel felvehettük a luxemburgi rádióról a legújabb listás dalokat. Este kilenc után viszonylag tisztán lehetett venni az adást. Nem értettem egy szót sem abból, amit a pergő nyelvű szpíker mondott, még az előadók nevét sem tudtam, kivéve az akkor már halott Buddy Hollyét, mert egyszer a pad alatt egy osztálytársam mutatott egy képet, amelyen ő volt a Fender gitárjával. A szövegből csak a lőve szót hallottam ki. Már legalább három különböző szalagon is rajta volt egy szám, amikor a bátyám barátja közölte: – De hiszen ez a Love Me Do a Beatlestől.”[3]

Bakacsi Bélának is a Pacsirta rádió hozta el a szabad zenét:

“Hallgattuk a Szabad Európát, „a Csekét” – furcsa, hogy most én viszem őt vidékre – az újvidéki rádióban is ment a fertő. Ültünk a Pacsirta rádió meg a Terta magnó előtt és révületbe estünk. Az ereje fogott meg ennek a zenének, a lendülete. Meg a tisztasága. Nem volt manipulált, nem gépek szóltak. És kifejezte azt, amit éreztünk. Rockot hallgatni szembenállás, tiltakozás volt. Ugyanúgy nem fogadták el, üldözték ezt a zenét, mint pár évvel később a hosszú hajat. Imperialista mákonynak tartották, undorítónak, veszélyesnek. A tánciskolák ajtajára – amin csak öltönyben és fehér ingben lehetett belépni – kiírták: „Rock and rollt nem tanítunk!”[4] 

Pacsirta rádió az 1960-ban a Budapesti Ipari Vásáron (Magyar Rendőr/FORTEPAN, 67367)

A Pacsirta rádiót 1963-ig gyártotta az Orion Gyár, utána a Videoton.[5] Az Orion gyártmányú terméket jobbak tartották a rádiógyűjtők is. A Pacsirta rádiónak leggyakrabban a nyomógombja romlott el.[6] 1966-ban már lehetett sztereó rádiót kapni, R 5700-as típusszámmal a sztereó Pacsirtát. A Pacsirta 2800 Ft-ba került, a sztereo rádió 3200 Ft-ba.[7] És mit tudott a Videoton Aida rádió? Többek között:

„A rádió rész négy AM és kettő FM sáv vételére alkalmas, az erősítő fokozat pedig 2X25 W, kimenőteljesítménnyel kiváló hang-visszaadást biztosít. URH sávon az adóállomások programozhatók.”[8]

A rádió összekapcsolható volt magnóval és lemezjátszóval is. A Cleopátra modell szintén hifi hangminőségű sztereó rádió volt.

Az 1980-as évek második felére már a magnós rádió (Európa Star), a kétkazettás magnó, a szalag átvehetősége számított igazi technikai újdonságnak, majd a sétálómagnó, alias walkman. Mindenesetre anyámnál ma is működik a Videoton Aida rádió, lemezjátszóval összeszerelve.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek:

[1] Muzsika, 2005. március 9. o.
[2] Budapest, 1988.9. 3. o.
[3] Népszabadság, 1995. november 23. 9. o.
[4] Kurír, 1991. július 1. 7. o.
[5] Népszabadság, 1963. augusztus 28. 4. o.
[6] Magyarország, 1966. december 15. 30. o.
[7] Esti Hírlap, 1966. november 18. 3. o.
[8] Magyar Hírlap, 1980. október 26. 14. o.

A nyitóképen: villamossági szaküzlet rádióválasztéka 1966-ban (Magyar Rendőr/FORTEPAN, 65375)

Facebook Kommentek