Egy város meséje – képeken keresztül
Salgótarján létrejöttének, és átalakulásának rövid története szerepet kapott már a blogon, amely város főleg 1950 után változott jelentősen, miután egy kormányzati döntés értelmében Nógrád megye székhelyévé vált. Az ötvenes években leginkább a Vásártéren folytak építkezések, hogy a lakásínséget enyhítsék, majd a hatvanas években a központra is sor került. Ugyan Salgótarján nem büszkélkedhet barokk vagy klasszicista városközponttal, ugyanakkor egyedülálló módon modernista centrummal rendelkezik, amely leginkább az említett évtized megvalósított terveinek volt köszönhető. Az átalakulást pedig honnan máshonnan, mint a város közepéről lehetett a legjobban dokumentálni: kiváló fotóhelyszínt biztosított a Karancs Szálló, amelynek erkélyeiről, tetejéről számos fénykép készült, és került azóta fel a FORTEPAN archívumára a salgótarjáni építkezésekről.
A hotel önmagában is részét képezte az új városképnek: a tervezésre Jánossy György és Hrecska József lett felkérve, a kivitelezés 1960-ban kezdődött meg, és 1964-ben már át is adták a 80 ágyas szállodát. Ezalatt már gőzerővel folyt a Főtér kialakítása, valamint a Szrogh József által tervezett József Attila Művelődési Háznak (vagyis a Józsinak) az építése. Később felépültek a tér szélén az első panelházak, végül a Finta Józsefhez köthető Pécskő üzletház zárta le az évtized végére a terület átalakulását.
A Főtér kiépítése után a városközpont további átalakuláson ment keresztül: a környék földszintes házai eltűntek, a helyüket a Pécskő, később a Kistarján úton is panelházak vették át, a belemert hegyoldalban pedig felépült a Bolyai János Gimnázium, vele szemben pedig a Jurij Gagarinról elnevezett általános iskola. A Főtérnél a 21-es út másik oldalán átépítetésre került a főposta épülete, a vasút új töltést és megállóhelyet kapott, a régi helyén pedig felhúzták a Pavilonsor üzleteit.
A hetvenes években tovább folytatódott a városközpont átalakulása: megépült az új távolsági és helyközi buszpályaudvar (amely helyén 2005-2006 között szinte az alapoktól egy újabbat húztak fel). Megépült az Apolló mozi, a város magasházai, a Garzonházak (az egyik tizennyolc a másik tizenöt emeletes), valamint felismerhetetlenné vált az ikonikus 1956 októberi kép helyszíne, az Erzsébet tér is, ahol a szovjet emlékművet ledöntötték.
A város a nyolcvanas években is tovább fejlődött: az úgynevezett Nyugati Városrész (amely az előző képeken a vasút túloldalán látszik) épült ki az új lakóházaival és a Balassi Bálint Megyei Könyvtárral. 1976 augusztusától ÉVI (Élelmiszer, Vegyiáru, Iparcikk) áruházban is lehetett vásárolni, valamint új épületet kapott a Madách Imre Gimnázium. Ekkor már épült az új városháza a mozi mögött, amely lassan átvette a régi épülettől a szerepét. Salgótarján belsejének átalakítása – szimbolikus módon mondhatni – 1988-ban a régi városháza felrobbantásával ért véget.
A borítóképen a bejegyzés „főszereplője,” a Karancs Szálló látszik – zárásként pedig egy 1964-es videó a frissen megnyitott hotellel:
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Felhasznált irodalom:
A Lechner Központ összefoglalója a Magyar Gézával lezajlott beszélgetésről
Nógrádi Népújság, 1962. augusztus 4.
Nógrád, 1965. június 10.
Nógrád, 1965. augusztus 4.
Nógrád, 1972. február 2.
Nógrád, 1976. augusztus 19.