Egy szerencsés (el)tévedés, avagy görbebottal a golyózáporba

„Hát akkor innen kezdjük a háborút” – hangzott el Theodore Roosevelt dandártábornok, az amerikai 4. gyaloghadosztály parancsnokhelyettesének azóta legendássá vált kijelentése 1944. június 6-án reggel a normandiai parton, miután rádöbbent, hogy a flotta rossz helyen tette ki ezredét. Akiknek ismerősen cseng a név, nem tévednek, a tábornok ugyanis Theodore Roosevelt egykori amerikai elnök elsőszülött fia és az akkor hivatalban levő – többek között az ifjú Fidel Castroval is levelező – elnök, Franklin D. Roosevelt közeli rokona volt.

---

Ifjabb Theodore Roosevelt 1887-ben született, 1909-ben végzett a Harvardon. Az első világháborúban katonatisztként szolgált;  többek között ekkor szerzett sebesülései miatt kényszerült arra hogy élete végéig bottal közlekedjen. Noha tartalékos tisztként szolgált, folyamatosan képezte magát, így 1941-ben ezredesi rendfokozatban reaktiválták. Részt vett az észak-afrikai és szicíliai hadműveletekben is 1942-1943-ban – többek között Patton tábornok helyettese is volt egy ideig. Katonai karrierje mellett sikeres üzletembernek is bizonyult, valamint több állami tisztséget is betöltött; 1921-1924 között tengerészeti államtitkár, majd az 1930-as évek első felében Puerto Rico és később a Fülöp-szigetek kormányzója volt.

 Hogy mit keresett egy 56 éves, bottal közlekedő arthritiszes és szívbeteg tábornok az első partraszálló hullámban? Önként jelentkezett.

„A katonák úgy gondolkoznak majd, hogy nem lehet olyan veszélyes a helyzet, ha egy tábornok is hajlandó odamenni. (…) Szeretnék én lenni az a tábornok.”[1]

– írta elöljárójának, Barton vezérőrnagynak. Számítása bevált, jelenléte személyes bátorsága és gyors döntései nagyban hozzájárultak az aznapi amerikai sikerekhez. Roosevelt emellett,  bár lemaradt az „első szövetséges tábornok, aki európai földre lépett” címről – ebben Maxwell Taylor, Matthew Ridgeway,  és James Gavin, az előző éjjel ledobott 101. és 82. ejtőernyős hadosztály tábornokai megelőzték – a legidősebb partraszálló katona  volt a D-napon. Külön érdekesség, hogy fia, Quentin Roosevelt százados is részt vett a hadműveletben; ez az egyetlen ismert ilyen eset a D-napon.

 Az, hogy a 8. gyalogezred nem a tervezett helyen ért partot, azzal a szerencsével járt, hogy a vártnál kisebb ellenállással találkoztak; Rooseveltnek, és James Van Fleet ezredes ezredparancsnoknak emiatt kellett gyors döntést hozniuk, hogy vagy az eredeti tervet követik, vagy rögtönöznek, kihasználva a védelem viszonylagos gyengeségét. Arról, hogy végül melyikük mondta ki a végszót, máig vita folyik, de végül az utóbbit választották, és az ezredes így 9.40-kor jelenthette, hogy a parti sáv viszonylag biztonságos,

„egyenletesen nyomulunk előre.”[2]

A tábornokra, aki az ellenséges tüzeléstől cseppet sem zavartatva, teljes lelki nyugalommal ténykedett a parton, több katonája is élénken emlékezett.

„Roosevelt is velünk tartott, kényelmesen sétálva, botjára támaszkodva (korábban szívinfarktuson esett át), kötött sapkában (utálta a sisakot), a tüzelésre fittyet hányva állt be a sorba.”[3]

– emlékezett vissza Pike őrmester. Cassidy őrmester visszaemlékezése szerint

„egyszer csak ott állt Roosevelt tábornok, fel-alá járkált a parton a botjával, én meg odakiabáltam a srácoknak: – Hasaltassátok le azt a hülyét, mert megöleti magát! – Valaki megkérdezte: – Tudod, ki ez? – Mondom neki: – Naná, hogy tudom, Roosevelt. Mindjárt kinyíratja magát.”[4] 

A tábornok ennek ellenére sértetlenül megúszta a partraszállást, viszont szíve nem bírta a fokozott megterhelést: július 12-én infarktus következtében elhalálozott. A Coleville-sur-Mer-i katonai temetőben temették el és posztumusz megkapta a Becsületrendet (Medal of Honor) is. A kitüntetés indoklásában szerepel, hogy

„több csoportot személyesen vezetett a partról belsőbb területek felé” és „bátorsága, személyes jelenléte a támadás első vonalában, valamint ellenséges tűz alatt is megőrzött nyugalma hatalmas lelkesedéssel öntötte el katonáit. (…) Roosevelt dandártábornok annak ellenére, hogy az ellenség a partot végig tűz alatt tartotta, egyik helyről a másikra járva buzdította, és személyesen vezette támadásra az embereket. (…) Nagyon jelentős szerepe volt abban, hogy sikerült hídfőt kialakítani a francia partokon.” [5]

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.

[1] Ambrose 296. o.

[2] Ambrose 304. o.

[3] Ambrose 298. o.

[4] Ambrose 301. o.

[5] A Medal of Honor adományozási indoklása

Források:

Stephen E. Ambrose: D-nap, 1944. június 6. A partraszállás hiteles története, Aquila Kiadó, Budapest 1994.
A térkép a Utah Beach to Cherbourg (6 June-27 June 1944) Center of Military History United States Army, Washington D. C. 1990. (2015. augusztus 3.) VII. melléklete
Életrajz a Theodore Roosevelt Center weblapján (2015. augusztus 3.)
A Medal of Honor adományozási indoklása (2015. augusztus 3.)
A fényképek forrása: http://www.theodore-roosevelt.com/tedjr.html (2015. augusztus 3.)

A nyitóképen: Az amerikai 8. gyalogezred partraszálló katonái (Conseil Régional de Basse-Normandie / National Archives USA)