Trónok harca és középkor?

George R. R. Martin regényfolyama, A tűz és jég dala ciklus, valamint az utóbbit földolgozó, hetedik évadánál tartó televíziós sorozat újfent köztudatba hozta a középkori, lovagi világot. A műértő közönség rendszerint a rózsák háborújának Angliájával, tágabb értelemben a „feudális” Nyugat-Európával veti egybe a Hét Királyságot. Jelen sorok írója óvatos kísérletet tesz a Trónok harcához fűződő elképzelések kiigazítására, annak megválaszolására, hogy a képzelt világ mi mindent árul el középkori történelmünkről. Az óvatosság indokolt, hisz ki akarna úgy járni, mint a vadkan áldozatává lett Robert Baratheon?

Westeros = Bizánc?

Feltűnő jelenség, hogy Westerosban a nyugati kultúrkör, az Orbis Latinus számos intézménye ismeretlen. A kontinensen nem találni rendiséget, területi autonómiát, mi több: a jelentős népességéről ismert Királyvár is nélkülözi az önkormányzatot. A Hét Királyság uralkodóinak hatalomgyakorlása a középkori Európához viszonyítva túlontúl autokratikusnak tűnhet. De egy másik párhuzam önként adja magát.

Királyvár éghajlata, keletkezése, félmilliós népessége Konstantinápolyra emlékeztet.

Mindkét város születése politikai és stratégiai szempontokkal magyarázható. Konstantinápolyt Nagy Konstantin építtette, Aegonvárat, a későbbi Királyvárat I. Aegon.[I] Ahogy később Konstantinápoly megtartása az arab hajókkal szemben a görögtűznek köszönhető, Királyvárat az ellenséges flottára halálos futótűz menti meg. Varys, a királyi tanácsban helyet foglaló eunuch karaktere kifejezetten a keletrómai, bizánci miniszterekkel, udvari méltóságokkal rokonítható, mint a 4. században élt Eusebius vagy a 6. századi Narses – nem is beszélve a művészi szinten űzött intrikáról és besúgásról.

A Hét Királyság hadszervezete késő római, bizánci sajátosságokat is mutat. A kétezer főt számláló, aranyköpenyes Városi Őrség ismeretlen a nyugati „feudális” országokban (Nyugat-Európában mind az állandó hadseregek létrejötte, mind a fővárosok állandósulása kora újkori jelenség). A középkor hajnalától egészen a 11. század végéig egyedül Kontantinápolyban találni helyben állomásozó, professzionális fővárosi őrséget, a császári gárda egységeit. S ha már a regényben kétezer embert kellett hasonlóan felszerelni: a kora középkori Európában csakis Bizáncban mutatható ki a fegyverzet és a ruházat tömeggyártása.[II]

Mind a történeti, mind a fantasztikus irodalom régóta érdeklődik a hanyatló Róma iránt.

A 18. században élt Edward Gibbon óta se szeri, se száma a „decline and fall” típusú történeteknek.[III] A késő római-kora bizánci periódus a hanyatlás önmagán túlmutató jelképe lett: az egyik legjobb példa rá Asimov Birodalom-sorozata, melyben az igényes olvasó Justinianus és Belizár karakterére ismer, de megemlíthetjük a fantasy műfajának legismertebb képviselőjét, Tolkient is. Sok jel mutat arra, hogy a neves író és nyelvészprofesszor a Bizánci Birodalomról mintázta Gondort.[IV] Innen indul számos regény alaphelyzete: adott egy ősi birodalom, mely a civilizált világot védelmezi, területének és népességének javát elveszítette, a határvidéki erődök romokban hevernek. Nem ok nélkül gyaníthatjuk, hogy az angolszász nyelvterületen virágzó fantasy és űropera a későbbiekben is ragaszkodni fog a hanyatló és összeomló birodalom zsáneréhez.

A legtöbb fantasy: hanyatlástörténet. Jóllehet George R. R. Martin univerzumán nem lehet számon kérni Oswald Spengler, Ortega y Gasset vagy Johan Huizinga vízióját, a Hét Királyság romlása nem vitatható. A Fal mentén húzódó „végvárrendszer” tizenkilenc erődjéből a történet kezdetén mindössze három használatos. A regényfolyam legtöbb vára és rezidenciája, mint Deres vagy Harrenhal mind-mind a mitikus őskorban épült – Westeros „középkorának” várépítészete képtelen hasonló műszaki színvonalon álló alkotásokat produkálni, sem a Cailin-árkot kijavítani. A változás egyetlen jele a 10–13. század technikai szintjét képviselő néhány méter magas földhalomvár, a motte. Erre utal a Starkok, Boltonok és a vasemberek konfliktusának egyik hadszíntere, Deepwood Motte is. (Utóbbi a magyar fordításban az Erdőmélye nevet kapta…) A kortársak számon tartanak egy régebbi katasztrófát, Valyria Végzetét – mintha bukás és felemelkedés ciklikusan ismétlődne.

Martin és a faszentek

„Már mindegyik égett. Szűz és Anya, Harcos és Kovács, a Vénasszony gyöngyszemével és az Apa aranyozott szakállával, még az Idegen is, akit inkább állat- mintsem emberformára faragtak. Az öreg, száraz fa és a számtalan réteg festék meg lakk vad, mohó lánggal izzott.”

(Királyok csatája)

Nem sok középkori államot ismerünk, mely faszobrot szentelt az isteneknek. Azonban a 11. században élt Brémai Ádám beszámol egy korára már elpusztított uppsalai szentélyről, melyben Thor, Odin és Freyr fából faragott szobra állt. Kevésbé ismert, hogy a 978/980 és 1015 között uralkodó Vlagyimir fejedelem rögvest hatalomra jutása után pogány államvallást kívánt intézményesíteni: emiatt helyeztette el Kijevben Perun és más szláv istenek idolját. A kereszténység felvétele (988) után ő maga romboltatta le a pogány istenpanteont. Nézzük, hogy számol be erről a 12. század elejére datált orosz őskrónika:

„Vlagyimir ettől kezdve egyedül uralkodott Kijevben, és bálványokat állíttatott fel a palotaudvar mögötti halmon: a fából faragott Perunt, a feje ezüstből, a bajusza pedig aranyból volt, és Horszot (Hrsa), Dazsbogot (Daž’boga), Sztribogot (Striboga), Szimarglot (Simar’gla) és Mokost (Mokoš). És áldozatokat mutattak be nekik, istennek nevezve őket, és eléjük vitték fiaikat és leányaikat […] Amikor megérkezett [Vlagyimir Kijevbe], megparancsolta, hogy döntsék le a bálványokat: egyeseket feldaraboltatott, másokat elégettek. Meghagyta, hogy Perunt kössék lófarokhoz és vontassák le a hegyről a Boricsev-lejtőn a Rucsajhoz, és mellérendelte tizenkét emberét, hogy bottal verjék. Ezt nem azért [tették], mintha a fa bármit is érezne, hanem az Ördög meggyalázására, aki ebben az alakban csapta be az embereket, hogy elnyerje büntetését az emberektől.”[V]

Magyarázatot nyer, hogy a Hét Királyságban miért nincs jól szervezett egyház. A Régi Istenek hite egyszerű természetvallás, míg a Hét Hit a tételes vallásokat megelőző korból való. Westeros népeinek vallásos meggyőződésére a monolátria jellemző: kategorikusan nem zárják ki a külhoni istenek létezését és nem vonják kétségbe a tengerentúli mágia érvényességét sem.[VI]

Ha Westeros hitéletének párhuzamát keressük, azt az első ezredforduló előtti Európa északi és keleti határvidékén találjuk meg.

Azonban ez az analógia sem tökéletes. Láthattuk, egymás mellett létezik az Elsők, az andalok és a vasemberek etnikai színezetű vallása, mi több: Myri Thoros az utolsó Targaryen udvarában szabadon téríthetett. Ugyan az (egyébként agnosztikus) vezetőréteg egy államvallást támogat, nem zárja ki a külföldről érkező dualisztikus tanok[VII] térhódítását, sem a lokális kultuszokat. Mintha a császárkori Rómában járnánk!

A középkori Nyugat-Európa világi vezetői a valóságban vallási homogenitásra törekedtek

– gondoljunk akár az albigensek elleni keresztes hadjáratra, akár a zsidók kiutasítására. S nem valamiféle „államérdek” vagy egységesítő törekvés miatt, mint napjaink szekuláris embere tudni véli, hanem mert igazságérzetük, felfogásuk, világnézetük azt diktálta. Jellemző, hogy egyetlen uralkodó: Boldog Baelor[VIII] vetette fel az északiak és a vasemberek megtérítését. Ezzel szemben Martin középkoriasnak tűnő világában olyan kulturális pluralizmust vázol fel, mely a középkor világában teljesen ismeretlen. A természettel tökéletes szimbiózisban élő Erdő Gyermekei többet árulnak el a zöld mozgalmakról, mint a premodern társadalmakról. A Hitnek több köze van a New Age-hez, mint a középkori keresztény egyházszervezethez – a Mother, Maiden és Crone néven ismert három női aspektus szó szerinti egyezést mutat egyes újpogány irányzatok istennő-triászával. A R’hllor-kultusz terjedése vagy a Sokarcú Isten (!) jelensége ugyanakkor párhuzamba állítható a késő antikvitás vagy napjaink szinkretizmusával.

Gazdaság és társadalom

Némi leegyszerűsített marxizáló zsargonnal úgy fogalmazhatunk, hogy Westeros földje „késő feudális” berendezkedést sejtet, de a korai kapitalizmus előremutatói vonásai már az ajtón dörömbölnek. Olyan több etnikumból álló, kardjukból élő szabad kompániák ténykednek Westeros és Essos vidékein, mint a Nagy Lajos utolsó nápolyi hadjárata után Itáliában küzdő angol–magyar sereg. Hogy a hasonlóság teljesebb legyen, a Westerostól keletre eső Szabad Városok a 14–15. század itáliai városállamait idézik, háborúikat zsoldoscsapatok döntik el. Történetünk idején Westerosban a professzionális zsoldosok még nem szorították ki a lovagi hadviselést, de egy futótűzön alapuló haditechnika elterjedésével erre is sor kerülhet. A valyriai gyökerű dinasztia a fejődésből nem sokat profitál:

az utolsó Targaryenek tekintélye az utolsó Árpádokéval vetekszik.

Sokatmondó II. Aerys elfogása, bebörtönzése, kíséretének lemészárlása: a birodalmi viszonylatban se nem túl befolyásos, se nem gazdag Darklyn nagyúr köztudomásúan kezet emelt királyára, hozzájárulva annak megtébolyodásához.[IX] Hasonlóra nem kerülhetett volna sor erős központi hatalom mellett. Nyilvánvaló, hogy a Targaryenek hegemóniája nem a királyi földbirtokok túlsúlyára épült: a királyi címtől eltekintve a birodalom egyik nagybirtokos famíliájának számítottak, akárcsak a házanként legalább tízezres sereget kiállítani képes Starkok, Baratheonok és Lannisterek. Az utolsó Targaryenek és az őket váltó Baratheon-ház egyre inkább az adókra, járulékokra, vámokra támaszkodtak, ami az érett középkori állapotoknak felel meg. Tanulságos, hogy a Robert király által kinevezett Segítők egyike sem kapott birtokot a hivatala ellátásához – miközben az Éjjeli Őrség logisztikai ellátását még Brandon Adománya, illetve az Alysanne-féle Új Adomány tette lehetővé.

 

Figyelemreméltó még, hogy a Hét Királyság finanszírozásában jelentős szerep jut a bankházaknak.

Az első regényből megtudhatjuk, hogy Ned Stark segítői kinevezése előtt a Koronának hatmillió aranynál több adóssága volt. Királyvárat főképp a Lannisterek, kisebb részt a Tyrellek hitelezik, de a braavosi Vasbanktól és a tyroshi kereskedőkartellektől felvett kölcsön is jelentős. Ennélfogva a Hét Királyság gazdálkodása kifejezetten kora újkori vonásokat mutat. Akárcsak a 16–17. században formálódó modern államok esetében, a birodalom pénzügyi rendszere számára is meghatározó a vállalkozói társaságok által biztosított hitelállomány.[X]

Azonban a Lannisterek aranytartaléka nem vált tőkévé. Westeros lehetőségeit behatárolja az erős polgárság hiánya. Akárcsak a középkor végi Magyar Királyság vagy a kora újkori Spanyolország esetében, a nemesfém kiáramlik a Hét Királyság területéről. Valószínűsíthetően Westeros nem lesz más, mint Essos elszegényedett perifériája, egy permanens belháborúba fulladt, végletekig megosztott, kivérzett kontinens.

Ezzé lett andal hazátok…

 

 

 

[I] Martin, George R. R. – García Jr., Elio M. – Antonsson. Linda: A tűz és jég világa. Budapest, 2014. 49.

[II] A bizánci hadszervezetről általános áttekintést ad, a kutatás jelenlegi állását ismerteti: B. Szabó János: Háborúban Bizánccal. Magyarország és a Balkán a 11–12. században. Budapest, 2013.; Boldog Zoltán : A bizánci hadsereg ellátása a 9–11. században. In: „A hadtáp volt maga a fegyver.” Tanulmányok a középkori hadszervezet és katonai logisztika kérdéseiről. Szerk.: Pósán László – Veszprémy László. Budapest, 2013. 19–44.

[III] Gibbon, Edward: A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története. Ford. Hegyessy Kálmán. Pest, 1868.; Montesquieu: A rómaiak nagysága és hanyatlása. Budapest Magyar Helikon, 1975.

[IV] Vö. Librán-Moreno, Miryam: ”Byzantium, New Rome!” Goths, Langobards and Byzantium in The Lord of the Rings. In: Tolkien and the Study of his Sources. Critical Essays. Ed. Fisher, Jason. MacFarland & Co., 2011. 84–116.

[V] Nyesztor-krónika. Poveszty vremennih let. Régmúlt idők elbeszélése: honnan ered Ruszföld, ki volt Kijev első fejedelme, és hogyan alakult ki Ruszföld. Ford. Ferincz István. In: Régmúlt ​idők elbeszélése. A Kijevi Rusz első krónikája. Szerk.: Balogh László – Kovács Szilvia. Budapest, Balassi, 2015. 72., 94.

[VI] Vö. Hahn István: Istenek és népek. Budapest, Minerva, 1980. 105–107.

[VII] A R’hllor-kultusz dualista sajátossága miatt sok mindenben emlékeztet a zoroasztrista hitre, a Mithrász-kultuszra, valamint a manicheizmus és gnoszticizmus tételeire.

[VIII] Martin könyveiben Baelor the Blessed néven szerepel – márpedig a ’blessed’ a latin ’beatus/beata’ szónak felel meg. Kár, hogy a magyar nyelvre ültetés során nem kérték középkorászok segítségét.

[IX] A tűz és jég világa, 118.

[X] Vö. Tózsa-Rigó Attila: Az állami és az üzleti szféra összefonódása a kora újkori gazdasági rendszerben. Újabb adatok a délnémet vállalkozói társaságok hitelezési tevékenységéhez. Századok 149. (2015), 4. sz. 803–834.

Facebook Kommentek