Minden kezdet nehéz: étterem a Mátra kapujában

A 21-es számú főúton közlekedők a pásztói lehajtónál egy, a tájat uraló, ám meglehetősen romos állapotban lévő épületre figyelhetnek fel, amelyben egykoron a Cserhát Vendéglő, majd Mátrakapu Fogadó működött. A környezetéből kiemelkedő, dombtetőn álló épület torzójával a Szellemvárosok és a Tarjáni Képek blog is foglalkozott. A posztok számos nosztalgikus kommentet eredményeztek, amelyekben az étterem fénykorára emlékeztek vissza a hozzászólók. Ezekből úgy tűnhet, hogy egy prosperáló vendéglátóipari egység szűnt meg bő húsz évvel ezelőtt, ahol mindig sokan fordultak meg. Valójában pénzügyi gondok miatt zárt be az étterem, és pusztul azóta is az épülete. Felmerül ugyanakkor a kérdés: a dicstelen véggel szemben milyen volt a kezdet? A tisztább képért a Nógrád korabeli lapszámait érdemes fellapozni.

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

A fellelhető információk alapján nem egy egyenes vonalú hanyatlástörténetről van szó, ahol a fényes jövőt ígérő kezdet után folyamatosan hanyatlott volna az étterem. Több hullámvölgy volt a vendéglő történetében – már nem sokkal a megnyitást követően is, noha az építtető pásztói Béke Termelőszövetkezet nagy reményekkel látott neki a beruházásnak.

Az első problémát a megközelíthetőség okozta: bár a főút és a városi bekötőút csomópontjában álló épülethez autóval nagyon könnyen el lehetett jutni, azonban tömegközlekedéssel ez már nem volt annyira egyszerű. Hogy a pásztóiak számára milyen nehézséget okozott a dolog, arról megyeszerte értesülhettek a regionális napilap, a Nógrád olvasói:

[…] Nemcsak az autósok, hanem időnként a környékbeli, főleg a pásztói gyalogosok is elvágynak egy kis meleg vacsorára, zenehallgatásra, táncra. Látszólag ennek semmi akadálya, hiszen számos autóbuszjárat halad el a korszerű „csárda” előtt. Csakhogy a buszoknak ott nincsen megállójuk. Az udvariasabb buszvezetők saját szakállukra engedik leszállni az oda tartó utasokat. Mibe kerülne ezt az udvariasságot gyorsan törvényesíteni, vagyis megállót létesíteni ott, ahol szükséges?[1]

Buszmegállót nem telepítettek az étteremhez, azonban a vendégek száma nem apadt – legalábbis emiatt. Sokkal nagyobb problémát okozott az, hogy a tervezett építési költség 4,5 helyett 7 millió forintra szaladt fel. A megtérülést pedig akadályozta a vezetékes víz hiánya, amely miatt 1976 nyarán be is kellett zárni az éttermet ideiglenesen. A helyzetre visszatekintve Lőrik László, az üzemeltető termelőszövetkezet közgazdasági elnökhelyettese 1978-ban így nyilatkozott:

Nem kocsmát akartunk, nem sablont! Olyan vendéglátóipari egységet, amely a küllemével is vonzza az erre járókat. […] Az első évben nem terveztünk nyereséget, de veszteséget sem.[2]

A megyei napilap munkatársának azonban kifejtette: félmillió forintos veszteséggel zárták 1976-ot, 1977-ben pedig 700 ezer forintos volt a hiány, noha a nyitás utáni első hónapokban még 300 ezer forint feletti forgalmat generált a vendéglő. A vezetékes víz hiányát lajtoskocsival próbálták orvosolni, ami a közeli marhatelepre járt át. Ez a megoldás azonban csak növelte a fenntartás költségeit. Szintén gondot okozott a megfelelő munkaerő hiánya is. Nem csoda, hogyha Lőrik László arról is beszélt, hogy 7 millió forintért megvehető az étterem, mivel nem képesek fenntartani.[3]

A cikk átdolgozott változata a Magyar Hírlapban is megjelent,[4] így a szűk két évet működő étterem problémájáról országszerte értesülhettek az olvasók. Lőrik a tervek bedőlése kapcsán megjegyezte azt is, hogy nem tartozik a profiljukba a vendéglő üzemeltetése. Hogy tapasztalat nélkül belevágtak mégis, annak oka lehet, hogy a pásztói ÁFÉSZ nyomába kívántak lépni: a szervezet ugyanis Pásztó hasznosi kijáratánál nyitotta meg szinte ugyanekkor a Palóc Csárdát, amely jóval kevesebb összegből lett kialakítva egy romos épület átépítésével.[5] A küllemre vonatkozó kijelentés pedig vonatkozhat arra is, hogy a csárda „népies” külsejével szemben a Cserhát Vendéglő Kravár Ágnes terve alapján épült fel, kifejezetten modern látványt keltve. S hogy Pásztón egyszerre két egység kezdte meg működését, az magyarázatot adhat arra is, hogy miért küszködött munkaerőhiánnyal a Cserhát Vendéglő: a környéken nem élt annyi vendéglátóipari végzettségű személy, hogy két étterembe is jusson belőlük elég.

A 21-es út melletti vendéglő újra kinyitotta kapuit 1979. július elsején. A hónap folyamán a hírről a megyei lapban megjelent hirdetésen keresztül tájékozódhatott a nagyközönség. Innen tudhatták meg azt is, hogy az új üzemeltető a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat.[6] 1980. április 18-án a Nógrád már egy jól működő étteremről számolhatott be hasábjain. A pozitív irányú változásokról, valamint az ehhez szükséges döntésekről az üzletvezető Huber Tibor, valamint helyettese, Berta László beszélt:

Mindenekelőtt, tízzel emelkedett a személyzet létszáma: a jó üzletmenethez, a széles választék megteremtéséhez elengedhetetlen a jó felkészültségű, megfelelő létszámú szakembergárda. […] Általában 40-55-féle főételt kínálunk, a leveseken, előételeken, tésztákon, főzelékeken kívül. Korábban hiányzott a kínálatból a tájjellegű ételek sora, most ezekből is szerepel az étlapon nyolcféle, a legolcsóbb 10,60, a legdrágább 40 forint 70 fillér. Máj állandóan ötféle — liba, bárány, csirke, sertés, nyúl — kapható; háromféle halból készítünk halételeket.[7]

A lapnak nyilatkozó étteremvezetők elmondták, hogy különböző programokkal kívánnak bevonzani minél több új vendéget, sőt tervbe vették, hogy egy autósmozit és egy kempinget építenek ki az étterem szomszédságában. A cikk végén a Nógrád újságírója sommásan megállapítja, hogy a Cserhát Vendéglő jó kezekbe került, a jövője biztosítva van.

Az üzletvezetők szavaiból kiolvasható, hogy a munkaerővel kapcsolatos problémák elvileg megszűntek, azonban a nyolcvanas években mégis számos, a Cserhát Vendéglőhöz kapcsolódó apróhirdetés jelent meg a Nógrádban. A kempingre vonatkozó terv ugyanakkor megvalósult: 1986. április 21-én megyei és pásztói pártvezetők jelenlétében adták át a szálláshelyet, amely 200 férőhellyel bírt. A munkálatokat 34 millió forintért végezték el, de a további bővítésre még 20 milliót fordított a megyei Vendéglátó Vállalat, hogy 350 fő legyen a kemping befogadóképessége.[8]

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.

Jegyzetek:

[1] Nógrád, 1976. október 9., 32. évfolyam, 239. szám, 6. o.

[2] Nógrád, 1978. január 15., 34. évfolyam, 13. szám, 5. o.

[3] Uo.

[4] Magyar Hírlap, 1978. január 20., 11. évfolyam, 17. szám, 9. o.

[5] Nógrád, 1974. június 11., 30. évfolyam, 134. szám, 4. o.

[6] Nógrád, 1980. április 18., 36. évfolyam, 90. szám, 5. o.

[7] Uo.

[8] Nógrád, 1986. április 22., 42. évfolyam, 94. szám, 1. o.

A borítóképen a Cserhát Vendéglő épülete látható 2018-as állapotában – Forrás: Google Street View